A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 28. szám - Még egyszer az örökösödés- eljárásban felszámitható közjegyzői dijakról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 28. számához. Budapest, 1899. július hó 9. Köztörvényi ügyekben. A feltétlenül bontásra irányuló kereset kizárja azt a feltevést, hogy felperesben meg legyen a komoly szándék alperessel a házastársi életközösséget történtek dacára is visszaállítani. Ez pedig az 1894. évi XXXI t-c. 77. §-a A.) pontja alkalmazhatasanak egyik előfeltétele. A rimaszombati kir. törvényszék 1898. június 2-án 782. sz. a.) L. Cs. Zsuzsanna felperesnek A. János alperes ellen házassági kötelék iránti válóperében következőleg itélt: L. Cs. Zsuzsanna felperes és A. János alperes között Nagy-Veszverésen lí-76 június •27-én az ág. ev. hitvallás szertartásai szerint létrejött házassági kötelék alperes által házastársának szándékos és jogos ok nélkül való elhagyása okából bíróilag felbontatik és alperes vétkesnek nyilvánittatik. stb. Idokok: Felperes Cs. Zsuzsanna 1383/96 p. sz. keresetét az 1894: XXXI. t.-c. 77—78 és 80. §-aira alapítja és férje A. János alperessel kötött házasságot azért kéri felbontani, mert alperes öt 1881. évben szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, azóta róla nem gondoskodott és hozzá vissza nem tért. Az 1897. március 30-án tartott tárgyalásra alperes szabályszerű idézés dacára meg nem jelent előbb halasztást kért, később 1531 92 p. sz. levelében kijelentette, hogy felperes küldjön neki költséget, máskülönben nem jön a tárgyalásra felperes ugyanakkor kérte alperest a házassági életközösség visszaállítására felhívni, 1532/97 sz. határozattal alperes az 1894: XXXI. t-c. 77. §. a.) pontja alapján bíróilag felhívatott, miszerint felperessel a házassági életközösséget 30 nap alatt állítsa vissza, a kibékülés azonban nem sikerülvén, felperes kérte a további eljárást az 1897. aug. 19-én tartott békéltetés és tárgyalásra alperes szabályszerű idézés dacára ismét meg nem jelent, ezen elmaradási szándékát előzetesen 3,443 9ó p. sz. leveléven is hijelentette és kérte a házasság köteléket a házassági törv. 77. §. a.) pontja alapján felbontani. ' A felperes által felhívott S. János L. János és K. Gusztáv tanuk igazolják, hogy alperes 15—16 év előtt előbb vagyonát eltékozolta, azután felperest elhagyta, azóta külön él és felperesről nem gondoskodik ez;n tanuk azt is igazolják, hogy az elhagyásra felperes okot nem szolgáltatott. Tekintve, hogy a tanuk vallomások szerint alperes házastársát szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta és az általa felbcmt?U házassági életközösséget birói felhívás dacára a NB. a. községi bizonyítvány szerint mostanáig vissza nem állította, e miatt az 1894. évi XXXI. t.-c. 85. §-a alapján alperes vétkesnek uyilvánittatott és a 17. S. a.i pontja alapján a peres felek között fenálló házassági kötelék felbontandó volt. stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1898 évi szeptember 20-án 2,629. sz. a.i A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének hivatalból megvizsgált azt a részét, mely szerint a felek házassága az 1894. XXXI. t.-c. 77. §-ának a.) pontja alapján véglegesen felbontatott stb. helybenhagyja, stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének a házasság végleges felbontására vonatkozó része megfelelő indokainál fogva hagyatott helyben sf . A m. kir. Curia 1899 évi május 19-én 5,829/98. sz. a. Mindkét alsóbirósági Ítéletnek az a része, mely szerint peres felek házassága az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a.) pontja alapján felbontatott; megváltóztattatik s peres felek házassága ezen az alapon felbonthatónak nem találtatik; ellenben peres feleknek ágytól és asztaltól való különélése 6 havi tartamra elrendeltetik; szabadságában állván felperesnek a különélésre megszabott határidő letelte után az 1894: XXXI. t.-c. 100. §-a rendelkezése értelmében kérni a házasság felbontását. Indokok: Felperes keresetét egyenesen és határozottan a házasság felbontására irányozta, az 1897. évi XXXI. t.-c. 77 78 és 80 §§-ai alapján kérve a bontást. Tekintve, hogy a feltétlenül bontásra irányuló kereset kizárja azt a feltevést, hogy felperesben meglegyen a komoly szándék alperessel a házastársi életközösséget a történtek dacára is visszaállítani; ez pedig az idézett törvény 77. §. a.) pontja alkalmazhatásának egyik előfeltétele a keresetnek ezen az alapon helyt adni nem lehet. Ellenben tekintettel arra, hogy felperes keresetét az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ára is alapította s hogy a per adatai alperes ellenében a házastársi kötelesség súlyos megsértésének jelenségeit megállapítják és hogy a 80. §. eseteiben az ágytól és asztaltól való különélést mindenkor el kell rendelni (99. §.) mindkét alsóbirósági ítéletnek a házassági kötelék felbontását tárgyazó részét megváltoztatni s feleknek ágytól és asztaltól való különélését elrendelni s ennek folyományaként az alsóbirósági ítéletek egyébb a főtárgyai kapcsolatos rendelkezéseit feloldani kellett. A vasutak építésére szükséges területek kisajátítása és kártalanítása iránt az 1881. évi XLI. t.-c. rendelkezik és ennek a törvénynek 4-ik fejezete a kártalanítást külön eljárásra utasítja és ennek az eljárásnak folyamatba tétele a vasut-társaságnak képezi külön jogát, mely eljárás megindítására felperes nem jogosult. Alperes vasút a kisajátítási eljárást a kereset megindításáig folyamatba nem tette és így nyilvánvaló, hogy alperes vasút a kártalanítandó ingatlanokat az I88I:XLI. t.-c. 4-ik fejezetében szabályozott eljárás mellőzésével vette el a tulajdonosoktól. A mennyiben alperes vasút az idézett törvénybe részére biztosított külön eljárást a törvénybe előirt módon a kereset beadásáig igénybe nem vette, felperesnek joga nyílt arra, hogy az alperes részéről a kisajátítási eljárás mellőzésével elfoglalt ingatlanok kártalanítása iránti igényét a kártalanítási per rendes utján érvényesítse. A győri kir. ítélőtábla (1898. december 13-án 2,256. sz. a.) K. Károly, illetve ennek elhalálozása következtében örökösei u. m. K. Jozefa, G. Lajosné, K. Aladár, K. Kornélia, G. Istvánné és K. Károly felpereseknek képviselt S. Ignác, Sz. Kálmán és G. Gyula 1—3-ad, továbbá a nem védekezett győr-veszprém-dombovári helyiérdekű vasút részvénytársaság 4-ed rendű alperesek ellen 35,400 frt kártérítési összeg és jár. iránti rendes perében következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak 4-ed r. alperes fellebbezése folytán az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §-a értelmében 1-ső 3-ad r. alperesek nevében is fellebbezettnek tekintett Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti s a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: Felperesek a győr-veszprém-dombovári h. é. vasút céljaira elfogadott ingatlanaik értékének s az elfoglalásból származó káruknak megtérítése iránt indítottak keresetet. A közcélokra s ezek közt vasutak építésére szükséges területek kisajátítása és kártalanítása iránt az 1881. évi XLI. t.-c. rendelkezik s ennek a törvénynek IV. fejezete a kártalanítást külön — perenkivüli — eljárásra utasítja. Ettől az eljárástól eltérésnek helye nincs, s a törvényben meghatározott perenkivüli eljárással szemben az igénynek peres uton való érvényesítésére indokul az a körülmény szolgálhat, hogy alperesek a kártalanítási eljárást a kereset indítása előtt folyamatba nem tették s illetve hogy a felperesek ingatlanaiból elfoglalt területeket az 1881: XLI. t.-cikkben megszabott kötelességek teljesítése nélkül vették birtokba, mert felpereseket illetve jogelődjüket K. Károlyt a ki az által, hogy a birtokba vétel ellen törvényes lépést nem tett, ahhoz maga is hozzájárultnak tekintendő, alperesek mulasztásaival szemben csak az a jog illette volna meg s felpereseknek is csak az a joguk volt, hogy alpereseket az illetékes hatóság által a törvényben megszabott kötelességeik teljesítésére s a szabályszerű eljárás folyamatba tételére szorítsák, de alperesek mulasztásából a törvényben meghatározott kártalanítási eljárástól való eltérésre felperesek alapot nem meríthetnek. Mindezeknél fogva az elsőbiróság lényeges eljárási szabályt sértett meg akkor, a mikor a törvényben meghatározott perenkivüli eljárással szemben felperesek keresetét elfogadta és azt érdemben elbírálta: amiért is az elsőbiróság ítéletét az 1881. évi LIX. t.-cikk 39. §-ának a) pontjához képest az azt megelőző összes eljárással együtt meg kellett semmisíteni. A magyar kir. Curia (1899. évi április 18-án 1,422. sz. a.) A másodbiróság végzése megváltoztatik, az elsőfokú bíróság ítélete valamint az ezt megelőző eljárás amiatt, hogy felperesek kártérítési igényük érvényesítését az 1881. évi XLI. t.-c. IV-ik fejezetében körülirt eljárástól eltérően rendes uton tették folyamatba megsemmisithetőnek nem találtatik és ennek folytán a másodfokú bíróság további szabályszerű eljárásra utasittatik stb. Indokok: Felperes illetőleg felperesek a győr-veszprémdombovári helyiérdekű vasút céljaira elfoglalt területek értékének és az elfoglalásból származó káruknak megtérítése iránti igényüket alperesek ellen a kereseti előadás szerint azért kénytelenek érvényesíteni, mert alperesek a felperesek tulajdonát képező ingatlanok egyes részeit a vasút céljaira elfoglalták anélkül, hogy a törvény értelmében a kisajátítási terv elkészíttetett, megállapittatott, a kisajátítási eljárás kérelmeztetett volna és anélkül, hogy alperesek az 1881. évi XLI. t.-c. 45. §-a rendelkezésének megfeleltek volna. Igaz ugyan, hogy a vasutak építésére szükséges területek