A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

107 Közados az üzleti áruknak felperesektől további eladás vígetti átvétele által a kt. 358. §. első pontjának tekintet; alá tsö kereskedelmi ügyletet kötött. A csődnjitás teuyeböl kétségtelen az, hogy a felperes követeléset veszélyeztető rosz gazdálkodás esete beállott. A pécsi kir. tszék, mint csődbíróság. 11898. május 27-én 6,871. sz. a.) N. Simon és neje sz. B. Fáni felpereseknek dr. Pintér József ügyvéd, mint N. Lajos csődtömege gondnoka alperes ellen 2,200 frt töke és jár. valódinak elismerése iránti perében következően itélt: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: Felperesek keresetüket a közadósnak a C) a. leltár és RÍ a. közjegyzői okirat szerint átadott üzletnek 2,200 frt vételára iránt indították. Alperes tömeggondnok tagadta, hogy a közadós a leltárban részletezett árukat és követelést felperesektől átvette, tagadta, hogy az áruk meglettek volna, tagadta azok értékét és mennyiségét, hogy felpereseknek az átruházáskor 477 frt 60 kr követelése volt s az a közadós kezére befolyt, ezzel tehát tagadta a C) a. leltár tartalmi valóságát. Bár a C) alatti okirat prdts 167. §-ának megfelelőleg lett is kiállítva s igy az N. Lajossal szemben bizonyítékot képez is, harmadik személyekkel szemben, miután annak tartalma kifogásoltatott, bizonyítékot csak az esetben képezne, ha annak tartalmát felperesek alperes tagadásával szemben bizonyítanák. Minthogy pedig felperesek az alperesek tagadásával szemben nem bizonyították, sőt bizonyítani nem is kisérlették, hogy a közadós a O alattiban részletezett árukat tényleg átvette, hogy az áruk tényleg oly értékűek voltak, hogy a 177 frt 60 kr követelés a közadós kezére befolyt s minthogy B) a. közjegyzői okirat is nem a tényleges átadást az állítólag átadott tárgyak valódi értékét s nem azt, hogy a közadós és neje 2,200 frt értékű üzleti leltár alapján történt átvételét beismerték s minthogy a B. a. nem bizonyítja azt sem, hogy az abban említett leltár azonos 1 enne a C1 alattival: felpereseket keresetükkel elutasítani kellett stb. A pécsi kir. itelötabla. 1898. november 2-án 2,235. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a kir. tszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia. (1899. május hó 12-én 377. sz. a.) Mindkét alsóbirósági ilélet megváltoztattatik, a felperesek által bejelentett 2,200 frt tőkekövetelés ennek stb. N. Lajos csődtömegével szemben valódinak mondatik ki és stb. Indokok: Az Ai a. közjegyzői okirattal és a közadós által aiáirt és két tanú által előttemezett C) s. leltárral teljesen bizonyítva van, hogy felperesek ; zabóüzlelüket fiuknak — a közadósnak - és nejének átadván az utóbbiak kötelezettséget vállalfak arra, hogy a 2,200 frt becsértékben átvett üzlet értéke után felpereseknek éllük fogytáig előleges havi részletekben 8% kamatot fketnek és hogy azon esetben, ha az átvevők eme kötelezettségüknek pontosan meg nem felelnek, vagy ha nem jól gazdálkodnak és ez által felperesek emiitett kamat jövedelme veszélyeztetnék, felpereseknek joguk lesz az átadott üzlet értékét vagyis 2,200 frtot a hátralékos 8".. kamattal együtt az átvevőktől azonnal behajtani. Minthogy a közadúsnak a C) a. leltárban telt és az A) a. közjegyzői okirattal is megerősített az a beismerő nyilatkozata, hogy ő a leltárban felsorolt és összesen 2.200 frtra értékelt árukat és követeléseket a felperesektől átvette, a közadóssal szemben mindaddig, mig e nyilatkozat valótlansága ki nem mutattatifc, teljes bizonyító erejűnek tekintendő: felpeiesek a közadós által a közjegyzői okiratban vállalt fizetési kötelezettség alapján követelésüknek a közadós vagyonából, következően annak csődbejutása folytán csődtömegéből való kielégítését is joggal követelhetik, a mennyiben nem bizonyittatik, hogy az emiitett okiratok tartalmára valótlan. Minthogy azonban alperes meg sem kísérletté annak bizonyítását, hogy ezen okiratok tartalma valótlan és hogy a közadós a leltárban felsorolt árukat és követeléseket a felperesektől tényleg át nem vette; továbbá, minthogy alperes azt, hogy a közadós és neje az A) alattiban vállalt kötelezettségüknek pontosan megfeleltek, nem is állította, de a csődnyitás tényéből kétségtelen az is, hogy a felperesek követelését veszélyeztető rosz gazdálkodás esete is beállott, a követelés tehát az Aj a. okirat értelmében érvényesithetővé vált; végül minthogy a közadós és neje az üzleti áruknak a felperesektől tovább eladás végett átvétele által a k. t. 258. §-a 1, pontjának tekintete alá eső kereskedelmi ügyletet kötöttek, az ezen ügyletből folyólag általuk felperesekkel szemben vállalt kötelezettség tehát rájuk nézve a k. t. 268. §-a értelmében egyetemleges és ekként a közadós a követelés teljes összegéért felelős, a 8% kamat pedig az A a. szerint kiköttetett: mindezeknél fogva a bejelentett 2,200 frt követelést és annak a csődnyitás napjától követelt 8°/o kamatát mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatása mellett valódinak kellett kimondani és stb. A követelés osztályozása nem lévén vitás, e tekintetben határozat nem volt hozandó. Bűnügyekben. A tett elkövetési helye szerinti bíróság illetékessége oly esetben, midőn a megtorolni kivánt cselekmény hamis váltó hasznalatával követtetett el, ezen váltóban pedig a kötelezettség teljesítésére és igy a bűntett elkövetési helyére nézve egy külön hely van megjelölve. A m. kir. Curia (1899. május 16-án 4,356. sz. a.) A temesvári kir. tszékhez N. Eberhardt és tsai ellen 1899. évi január hó 2-án 9. sz. alá iktalottan beadott feljelentés alapján eszközlendő bűnvádi eljárásra a nagykikindai kir. tszék illetékessége állapittatik meg stb. Indokok: A feljelentés tartalma arra mutat, hogy a sértett által megtorolni kivánt cselekmény hamis váltó használatával követtetett el. Minthogy pedig ugyanezen feljelentésben a váltónak kötelezettség bizonyítására történt felha ználási, tehát a bűntett elkövetési helyeként Perjámos község van megjelölve, ennélfogva a tett elkövetési helye szerinti bíróság illetékessége volt a bevett jogszabály alapján megállapítandó. A vádlott által felgyújtott kunyhó a földben megerősített kemény faanyagból készült és náddal befedett lévén, ugy hogy azt 20—25 ember állandó éjjeli szállás gyanánt használta, tehát oly helyiség volt, a mely több e ber öszzejövetelére használtatott: ezek szerint a felgyújtott kunyhó a btk. 422. §-a i-ső pontjában meghatározott helyiség fogalommeghatarozása alá esik. A pécsi kir. tszék (1898. május 6-án 2,678. sz. a.) Gyújtogatás büntette miatt vádolt Sz. Pál elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. tszék Sz. Pál vádlottat a béllyei főhercegi uradalom kárára elkövetett, a btkv 422. §. 1. pontjába ütköző gyujtogatás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért a btkv 422. §. első bekezdése és 426. §. alapján, de a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számítandó hat havi börtönre és három évi hivatalvesztésre stb. Ítéli. Kötelezi vádlottat a béllyei főhercegi uradalom részére 10 frt kárösszegnek stbnek megfizetésére, mely költségeket azonban vádlott vagyontalansága miatt az 1890. évi XLIII. t.-c. 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlannak nyilvánítja. Indokok: A megtartott végtárgyalás folyamán vádlott Sz. Pál beismerte, hogy mull évi november hó 22-én a béllyei főhercegi uradalom tulajdonát képező Dalyok község határában az úgynevezett Odica nevű területen a védgáton levő 10 frt értékű munkáskunyhót pajkosságból, azért mert munkába ő és társai nem fogadtattak, felgyújtotta, minek következtében a kunyhó teljesen porrá is égett Minthogy pedig a végtárgyalás adataival és F. József tanúvallomásával beigazolást nyert az, hogy a vádlott által felgyújtott kunyhó, mely bizonyos állandósággal és kellő szilárdsággal birt, rossz időjárás esetén 20—25 embernek nyújtott menedéket és rendes tartózkodási helye volt az erdőben dolgozó favágó munkásoknak, kik minden éjjel rendesen ott vonták meg magukat. Minthogy a felgyújtott kunyhó az uradalmi erdőtől is csak alig két méternyire, tehát ennek közvetlen közelében volt, melynek felgyújtása az adott körülmények között közveszélyes cselekményt képezett, mely körülmények pedig a btkv 422. §. 1. pontjába ütköző bűncselekmények összes ismérveit megállapítják, ezért vádlottat a fenti szakaszba ütköző gyujtogatás bűntettében bűnösnek kimondani is kellett. Vádlott büntetése kiszabásánál, mint enyhítő körülmény figyelembe vétetett vádlott eddigi büntetlen előélete, fiatal kora, beismerése és az okozott kár csekély volta, mely körülmények kellő méltátása mellett a kir. törvényszék vádlott javára a btkv 92. §. alkalmazta és az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésre ítélte. A mellékbüntetések alkalmazását a btkv 426. §. rendeli, stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1898. július 25-én 2,219/98. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja, a vádlottat a btkv 422. §. 1. pontjába ütköző gyujtogatás büntette helyett a btkv 421. £-ába ütköző ingatlan vagyon megrongálásában mondja ki bűnösnek s ezért ugyanazon szakasz alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó egy (1) hónapi fogházra és behajthatlanság esestén további egy (1) napi fogházra átváltoztatandó tiz 1 10; frt pénzbüntetésre Ítéli. A kártérítés kérdésében a fentiekkel nem érintett intézkedésben a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A vizsgálat s a megtartott végtárgyalás során a következő tényállás derittetett ki. Sz. Pál vádlott 1897 november hó 22-én a béllyei főhercegi uradalom tulajdonát képező Dályok község határában az < )dica nevű területen a védgáton levő 10 frt értékű munkáskum hót, azért mert a további munkában vádlott és társai meg nem tartattak, felgyújtotta, minek következtében a kunyhó teljesen leégett. Aminthogy a mu ikásnak zerd időjárás esetén menhelyül zolgáló kunyhó szerkezeténél fogva emberek lakásául rendelt helynek nem tekinthető: a kir. Ítélőtábla vádlottnak fent vázolt s beismert cselekményében nem a btkv 422. §. 1. pontjában meghatározott gyujtogatás bűntettét, hanem a btkv 421. §-ban meghatározott ingatlan vagyon megrongálásának vétségét látván feniforogni, az elsőbiróság ítéletének részben való megváltoztatása mellett vádlott cselekményét á btkv 421. §-ába ütköző ingatlan