A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - Bűnügyi statisztikánk 1895-98-ban

214 A JOG megindítását, midőn a jelentés ismeretlen tettes ellen adatott be. Ez megtörténik rendszerint abban az esetben is. midőn közigazgatási uton már vizsgálva volt az ügy, mert a büntető perrendtartás előírja a vizsgálat elrendelését. Nem valami középkorba való mistikus dolgot végez ezekben az esetekben a vizsgálóbíró, hanem kikérdezi a sértettet, vagy hozzátartozóját s abban az esetben, ha a vizsgálat tovább folytatására támpontot nem nyer, közli a vizsgálatot megszüntetésre. A bűnvádi feljelentéseknek körülbelül 10%-a ismeretlen tettes ellen van beadva. A mennyiben tehát a kolozsvári kir. főügyészség t őrületén az ügyészségek rendszerint indítványozzák az elővizsgálat megindítását: igen természetes, hogy ebben a 10%-ban szaporulat tűnik föl a megszüntetési és csökkenés a félretételi indítványok számában ama főügyészségi területekhez képest, melyekben az ismeretlen tettes ellen nem járnak el. Esik-e csorba valamely polgár jogain azért, mert ismeretlen tettes ellen bejelentett bűntény eseteiben a bíró maga elé idézi a sértettet és kihallgatja őt a merénylet körülményeiről, egy szóval a maga részéről is mindent megtesz a végből, hogy a szükséges megtorlás bekövetkezzék. Legkevésbé sincs szándékunk védelmezni az erdélyi részekben még érvényben levő osztrák büntető perrendtartást, de ösmerve közigazgatási szervezetünk mizériáit, ösmerve azokat a primitív nyomozásoka', amelyeket legtöbbször tudatlan, néha elfogult községi elöljárók, nem eléggé tapasztalt csendőri járőr, vagy vidéki rendőrök végeznek, csak megnyugvással vehetik tudomásul a polgárok, hogy a biró nem elégszik meg a közigazgatási közegek gyatra, néha megbízhatatlan tényleirásával, hanem a vizsgálóbíró is megteszi a szükséges nyomozati lépéseket. Kárhozatos volna az az igazságügyi politika a jelenlegi közigazgatási szervezet mellett, mely birói eljárás szempontjából immunitást biztosit ama tettesek részére, akik «ismeretlen» jelzéssel kerülnek a bűnvádi panaszba. Ne állítsuk a székesfővárost chablonnak a vidék elé ! Ami ott sikerül az államrendőrségnek, a detektív rendőr mellett, nem sikerül a provincián, ahol a falusi birák jelentékeny része még a nevét sem tudja leírni. A Papacosták, Hosterek, Elefánt Móricok, Schechtermannok, Farkas Bénik, Vrecserek stb. stb. «ösmeretlen tettes» jelzővel kerülnek a feljelentésbe. E sorok írója is 32 évi bűnügyi gyakorlata alatt számos esetben derítette ki a tetteseket, akik a jelentésben «ösmeretlenek» voltak és bizonyára Révay ur is épp oly jól tudja, mint más praktikus jogász, hogy a bűntények elkövetői nem hagyják névjegyüket a helyszínén és a vizsgálóbíró legszebb, legfontosabb, mondhatni magasztos hivatása felvenni a valódi tettesek felé vezető bűntény szálait, habár kétségtelenül háládatlan munka manap, midőn sajnos, a befejezett vizsgálatok száma szerint, tehát mennyiségtanilag mérlegelik az érdemet. Kívánatra számadatokkal szolgálhatunk R. urnák éppen a kolozsvári kir. főügyészség területéről annak illustrálása gyanánt, hogy az ismeretlen tettes ellen nem az inquisitorius szellem táplálta copf sarkalta a vizsgálóbírót erélyes eljárásra hanem a hivatásból kifolyó kötelességtudás is legszebb jutalmát a sikerben találta meg. Akár inquisitorius, akár accus torius, akár a vegyes rendszer keretében nyomozzon a bíró, a nyomozás szabadságának a megszorítása végeredményében csak káros lehet. Részünkről is osztjuk R. ur azon nézetét, hogy tilalmi táblát kell felállítani az ártatlanokra tartott «parforce vadászata ellen. De hát miből következteti R. ur. hogy a kolozsvári kir. főügyészség területén ez megtörténik ? A ködött számadatoki a nem lehet építeni ezt a következtetést, vagyis arra, hogy a megszüntetések száma aránytalanul több, mint a félretételeké. Arra sem, hogy ismeretlen tettes ellen is eljár a vizsgálóbíró. Arra sem, hogy «gyanuokok» alapján megindítja a vizsgálóbíró a vizsgálatot. Hiszen sokszor a gyanuokokból szövődik össze a legfrappansabb bizonyíték. Avagy a gyanuokokkal szemben is maradjon közömbös a vizsgálóbíró ? Például a gyilkosság után hallgassa meg a vizsgálóbíró a hátramaradt árvák jajveszéklését ? szóljon megnyugtatólag azokhoz a polgárokhoz, kikben a biztonság érzetét a merénylet megzavarta, de ne kérdezze meg azt, akit láttak, hogy a vértől mosakodott, hogy a vérnyom honnan származik? vagy akit távozni láttak a helyszíne felől? óvakodjék a biró őt feletre felhívni és nyomozni, hogy mi járatban volt ott? Az egészséges rendőri nyomozás minden esetben figyelmes az ilyen, sőt a lényegtelenebb gyanús körülmények iránt is. , Hát a hol nincs rendőr, vagy nem arra való a rendőr? Ki gondoskodik ilyen esetben a terhelő körülmények összegyűjtéséről? A vizsgálbiró. És akármilyen rendszeire legyen fölépítve a bűnvádi eljárás, mindaddig, míg a közigazgatási szervezet megfelelő reformon át nem ment. a vizsgálóbíró eme jogköre csak a büntető igazságszolgáltatás rovására lesz összébbszoritható. Az is tény, hogy minél gyengébb, minél megbizhatlanabb a közrendészet valamely törvényszék területén, annál több az indok arra, hogy a vizsgálóbíró ismeretlen tettesek ellen is eljárjon, következőképen szaporodni kell megfelelő arányban a megszüntetéseknek is. Az ártatlan polgárok méltatlan meghurcolását részünkről is éppen ugy elitéljük, mint R. ur. De másfelől azt az igazságot sem téveszthetjük szem elől, hogy az államhatalom közegeinek a büntető igazságszolgáltatás fontos functiójában nem lehet iránytű az á l-h u m a n i s m u s. Mind e két tulhajtás megboszulja magát. A mennyiben állítja R. ur, hogy a kolozsvári főügyészség területén a vizsgálóbírók vadásznak az emberekre, legmélyebb sajnálkozásunknak kell kifejezést adnunk, hogy nem közli magát az esetet, mert nem kíméltük volna a fáradságot, hogy megismerjük az ügyet és ajánljuk a kir. főügyésznek. Egy concret esetet közöl még R. ur, midőn a boglya { elégé e után hónapok múlva kiszállt a bizottság a helyszínére, fölvette a birói szemlél s azzal az ismeretlen tettes ellen i bejelentett eset miatt folytatott vizsgálatot beszüntetés végett i beterjeszti. Nem tűnik ki a közlésből, hogy melyik törvényszéknél j rendezték ezt a hivatalos kirándulást, azért nem is reflektál| hatunk arra De szemlét tartva a lajstromokban, azt tapasztaltuk, hogy ; a kolozsvári kir. törvényszék területéről 1897-ben 136 és | 1898-ban 242 gyújtogatás volt bejelentve. Előbbi évben a | bűnvádi bejelentések száma 1,700, utóbbiban pedig 1,843 volt, j tehát az utóbbi évben a panaszoknak több mint 10°/0-a gyujtó] gatás miatt történt. 1897-ben az egész törvényszék területén I 28, és 1898-ban szintén ugyanannyi gyújtogatás ügyben volt j kiszállás és valamennyi jelentésben meg volt nevezve a tettes, I tehát a vizsgálat megindításának volt alapja; 1897-ben 10, • 1898-ban pedig 5 gyújtogatás miatt folytatott vizsgálatban J tartatott végtárgyalás és 1898-ból mág függőben maradt 2 j vádhatározattal elintézett ügy. Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy a kolozsI vári kir. törvényszék területén a viz-gálóbirák és kir. ügyészek éppen nem keresik a kirándulásokat és csak szükségből végzik a helyszíni szemléket, habár a büntető perrendtartás 77. §-a határozottan elrendeli, hogy minden olyan bűntény esetén, mely nyomokat hagyott hátra, felveendő a birói szemle. A vizsgílóbirák a büntető perrendtartás eme rendelkezését azért foganatosítják ugyszólva csak kivételes esetekben, mert a kincstár érdekeit tartják szem előtt első sorban. Sajnos dolog, de tény, hogy a gyujtogatási eseteknél nem érvényesülhet a bűntény fontosságának megfelelő erélyes nyomozás A közigazgatási uton felvett becsülevél és a károsult kihallgatásával rendesen véget ér a közigazgatási nyomozás. Ezt is a'kalomszerüleg csinálja meg a jegyző. Ennek tulajdonítjuk, hogy 1872-től fogva 100%-al szaporodott a gyújtási esetek száma és nemély vármegyében már üzlet szerűen foly a saját biztosított vagyon felgyújtása. Ezek után azt constatáljuk még, hogy az R. ur részéről közölt statistikai adatok szerint a kolozsvári kir. főügyészség J területén 1895—98-ban 26—30% volt a vád és közvetlen | végtárgyalás-kitüzés. tehát több, mint péld. a szegedi főügyészség területén (26%) Végül engedjen meg R. ur egy megjegyzést. Az erdélyi részekben sem a bírák, sem a kir. ügyész! ségek nem félnek a nyilvánosság ellenőrzésétől. Sőt óhajtjuk ! a tárgyilagos és igazságos bírálatot, a mi elől különben nem is j zárkózhatunk el; hiszen évről-évre összeállított kimutatásaink [ nem hozzáférhetlenek. Ösmerve a kolozsvári kerület főügyészét, biztosithatjuk arról, hogy a kivánt kimutatások kiszolgáltatása iránti kivonata nem a cikkben felhozott okból nem teljesíttetett, hanem csupán azért, mert a hoszabb időt igénylő munka ] végzésére a rendelkezésre álló hivatalos munkaerőt nem , lenetett felhasználni a nélkül, hogy a magánjellegű megbízás i teljesítése ne késleltette volna a hivatalos ügyek elintézését