A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Böngészet a kir. járásbíróságok előtti bünető eljárás köréből

A J pénznemben teljesítheti a fizetést, a keresked. törv. 326. 6-án alapszik, stb. A m. kir. Curia (1899 február hó 24-én 1,270'97 sz. a.) A másűdbiróság Ítélete az elsöbiróság Ítéletére is kiterjedő azzal a változtatással, hogy alperes a mindkét alsóbiróság által megítélt marasztalási összegeken felül, az alapperbeli ítéleteknek e részben is hatályon kívül helyezésemellett, még további 9 schilling 8jpence tökének és ez után 1885 év május 25-étől 1895 év július l-ig 6%, azontúl pedig 5»*o kamatnak felperes részére 15 nap alatti fizetésére végrehajtás terhével köleleztetik, egyebekben helybenhagyatik. stb. Indokok: Ha a szállított áru csak részben nem felel meg a megrendelésnek, részben azonban megrendelésszerü: a vevő csak abban az esetben van jogosítva az egész szállítmánynak, tehát a megrendelésnek megfelelő áruknak is visszautasítására, ha a teljesítés meg nem osztható, vagyis ha akár a szállítmány természeti egységénél fogva, akár a szerződő felek megállapodásánál fogva a szállítmány csak mint egységes egész képezi a vételügylet tárgyát, illetve haavevő bizonyítja azt, hogy valamely különös érdeknél fogva a szállítmányt csak mint egészet használhatja és hogy ennélfogva a vétel megkötésénél szándéka annak csak mint egységes egésznek megvételére irányult. Jelenleg azonban ily eset nem forog fenn, mert alperes saját előadása szerint, a felperes utazója által előtte felmutatott különböző szövet-mustrákból nyolcat kiválasztott és mindegyikbői egy-egy vég szövetet rendeít, a vétel tárgyát tehát nyolc különböző szövetáru képezte és mert a perben éppen semmi adat nem merült fel arra, hogy a lelek megállapodásához képest a nyolc különböző szövetdarab mint összetartozó s egymástól el nem különíthető egységes egész képezte volna a vétel tárgyát, sőt a megrendelt nyolc árudarab köíül az egyiket (a 7,007-es számút) felperes, minthogy 3 . a. levele szerint azt maga sem tartotta teljesen mustraszerünek, tényleg nem is szállította, hanem a C) és Di alatti számlák szerint alperesnek csak két árudarabot küldötft s e miatt alperes kifogást nem is tett, a teljesítés tehát a fenforgó esetben teljesen megosztható lévén és alperes oly különös érdek fenforgását, melynél fogva csak a megrendelt s egymástól különböző összes árudarabok együttes átvételére volna kötelezhető, nem bizonyítván, az a körülmény, hogy a küldött héc árudarab közül három a megrendelésnek meg nem felelt, alperes vevőt nem jogosította arra, hogy az egész küldeményt, illetve azt a négy árudarabot is visszautasítsa, mely az alsóbíróságok által e részben helyesen kifejtettek szerint a megrendelésnek megfelelt. A fentebbi változtatással tehát a másodbiróság ítélete egyebekben a most kifejtett, valamint a benne megfelelően felhozott és felhívott indokok alapján hagyatott helyben. Mindazonáltal mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatása és az alapperbeli ítéleteknek e részben is hatályon kivül helyezése mellett alperes az alsóbiróságok által megítélt marasztalási összegeken felül, még 9 schilling 81 •> pence tőkének és a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott törvényes késedelmi kamatának fizetésére azért köteleztetett, mert a C) alatti számlában felszámított és sem valódiság, sem összeg tekintetében nem kifogásolt 19 schilling 5 pence (9 schilling 10 pence -)- 9 schilling 7 pence i biztosítási és csomagolási költségnek a 7,008., 7,009. és 7,275 számú csomagokra eső részét alperes, ki ezen csomagok vételárának fizetésére köteleztetett és a ki nem is vitatja azt, hogy a más helyről küldött áru csomagolását és biztosítását az eladó felperes az ellenérték megtérítése nélkül vállalta magára, sőt az említett költség felszámítása ellen kifogást egyáltalában nem is tett, felperesnek megtéríteni köteles; továbbá mert a CJ alatti számlában felsorolt hat csomag után felszámított eme költségből a fentebb emiitett három csomag után annak felerésze vagyis 9 schilling 8i pence számítandó; végül mert a C) alatti számla összege az elsöbiróság által e részben helyesen kifejtettek szerint 1^85. évi május hó 25-én vált esedékessé, a késedelmi kamat tehát a szóban forgó 9 schilling 8Í, pence után ettől a naptól számítandó. Bűnügyekben. A villamos erőre berendezett közúti vaspálya mindazon ismérvekkel bir, a melyekkel a btk. II. rész 39 fejezetében felemiitett vaspálya fogalma meghatároztatik; a hajtó erőnek különbözősége és a vasút vonalának külön e célra szolgáló töltése vagy pedig a közutakon való elhelyezésében nyilvánuló eltérések nem oly lényegesek, melyek e fogalmi meghatározást kizárnák és pedig annál kevésbé, mert ugy a villamos erőre, mint a gőzerőre berendezett vasutak is, egyaránt majd a közutakon majd pedig külön töltéseken közlekednek, sőt az sincs kizárva, hogy ugyanazon vasúti sínpárokat felváltva használják. A bpesti kir. büntetötörvényszék '1898. február 8-án 9 948. sz. a.) Közveszélyü cselekinénynyel vádolt G. Antal elleni bűnügyben következőleg itélt: G. Antal villamos kocsivezető bűnösnek mondatik ki a btkv 290. §-ban meghatározott emberölés vétségében és azért a hivatkozott §. alapján a btkv 91. §-ának alkalmazásával (3) három havi fogházra Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás során megállapított tényállás a következő: 1897. évi január 1-én d. u. 5 óra tájban Gy. János társaskocsijával a Váci-körutról az Arany János-utcába akart bevonulni, OG 103 s midőn a villamosvasúti síneken csaknem áthajtott, a G. Antal által vezetett villamoskocsi a társaskocsi hátuljába ütközött, a honnan az ütődés következtében a társaskocsi hátulján állott H. János leesett és a villamoskocsi alá kerülvén, a szenvedett sérülései következtében meghalt. H. János felboncoltatván, az orvosszakértői vélemény szerint a halál oka magasból való leesés és elgázoltatás utján szenvedett külső és belső sérülések következtében keletkezett belső vérzések miatt beállott heveny kimerülés volt. Megállapittatott a végtárgyalás során az is, hogy a Váciköruton az Arany János-utca innenső sarkán egy megállóhely van és hogy a szolgálati szabályok értelmében a villamos kocsiknak a megálló-helyen meg kell állniok. G. Antal vádlott azt adja elő, hogy ő látta a Váci-köruton a társaskocsit párhuzamos irányban maga előtt haladni, továbbá, hogy az Arany János-utca sarkán levő megállóhelynél a kocsit csaknem megállította, a mennyiben az csak nagyon keveset mozgott, mikor a kalauztól a továbbmenésre jelt kapott, mire az áramot újból bekapcsolta és ebben a pillanatban kanyarodott be Gy. János a társaskocsival az Arany János-utcába; ezt látva, rögtön fékezett, a villamoskocsit azonban már megállítani nem volt képes és igy a villamoskocsi a társaskocsi elejébe ütődött. Tagadja vádlott, hogy gondatlanul járt el, és hogy H. János halála az ő gondatlanságának eredménye lenne. A kir. ügyész azon az alapon, mert vádlott maga is beismeri, hogy a megállóhelynél teljesen nem állott meg, mert továbbá az eredmény vádlottnak, mint a közúti vasút alkalmazottjának szolgálati kötelezettsége körében elkövetett gondatlanságból idéztetett elő, a btkv 437. §-ban meghatározott gondatlanságból okozott közveszélyü cselekmény vétsége miatt vádat emelt. A jelen bűnügyben vádlott előadásából és a kihallgatott tanuk vallomásából kétféle versio állapitható meg és pedig a végtárgyalás során eskü alatt kihallgatott Gy. János és F. Jakab, továbbá a vizsgálat során kihallgatott, de a végtárgyalásra beidézhető nem volt K. József tanuk bizonyiiják, hogy vádlott oly sebességgel ment, hogy a fékezés dacára az Arany János-utca sarkán levő megálló-helynél megállítani képes nem lévén, az időközben a Váci-körutról az Arany János-utcába bekanyarodott társaskocsiba ütközött. Vádlott előadása és a kihallgatott B. Jenő és V. Károly tanuk vallomása szerint pedig vádlott az Arany János-utca sarkán levő megállóhelynél megállott és onnan újból megindulva ütközött a társaskocsiba. Mindkét esetben vádlott gondatlansága megállapítható, mert akár ugy történt meg az összeütközés, mint azt Gy. János és F. Jakab vallják, hogy a villamoskocsi a sebesség folytán a megállóhelyen túlhaladt, akár pedig ugy mint vádlott állítja, hogy a megállóhelyen a villamoskocsi megállott és-azután a kocsi belsejéből kapott jel folytán megindult és akként ütött be az Arany János-ulcába forduló társaskocsiba. A büntetőjogi gondatlanság az első esetben abban áll, hogy a sebesen haladó villamoskocsi vezetője nem kellő időben zárta el az áramot, s nem kellő időben alkalmazta a dörzsféket, ugy, hogy a kocsi az Arany János-utca szegletén levő megállóhelytől tovább csúszott: a második esetben azonban, a mit vádlott vitat, a gondatlanság még sokkal nagyobb fokú, mert ha az Arany János-utca szegleténél a kocsi tényleg megállt akkor, miután az Arany János-utca szélessége pedig alig 8 lépés, vádlottnak okvetlenül látni kellett a köztudomás szerint oly nehézkes járású és óriási nagyságú társaskocsit, hogy az előtte alig pár lépésnyire kanyarodik be az utcába s ha ő ekkor, még ha jelet is kapott volna a kocsi belsejéből levő jegyosztó kalauztól az indulásra, nagyfokú könnyelműség kellett a villamos kocsinak akként való megindításához, hogy az összeütközés megtörténhessék. A kir. tszék nem is az utóbbi, hanem az előbbeni tényállást fogadta el bizonyítottnak, mert Gy. János és különösen F. Jakab vallomásából kétségtelen, hogy a szerencsétlenség akként történt, hogy vádlott a sebesen haladt villamoskocsit a megállóhelyen nem tudta megállítani s az omnibus kocsis, aki okvetlenül számított arra, hogy a megállóhelyen a villamos kocsinak meg kel! állnia, egész biztosra vehette azt, hogy a kocsijával a villamos kocsi előtt a síneken keresztül hajthat. Hogy az eset ekként történt, azt bizonyítja leginkább F. Jakab kalauz menekülése, aki látva a villamos kocsi közeledésével a veszélyt, a társaskocsiról leugrott. A mi a minősítést illeti, a kir. ügyész által vádba tett a btkv 437. §-ában meghatározott gondatlanságból okozott közveszélyü cselekmény vétségét a kir. tszék a jelen esetben nem látta fennforogni, mert a hivatkozott §. vaspályának megrongálását, vagy szabályszerű jelzés elmulasztása, vagy annak közelében levő személyek vagy áruk veszélynek kitevését rendeli büntetni. Eltekintve attól, hogy a törvény eme rendelkezése a közúti nem gőzerejü vaspályákra nem alkalmazható, a kir. ügyészség álta! vádba tett minősítés az okból sem áll meg, mert vádlott sem jelzést el nem mulasztott, sem pedig hamis jelzés terhére fel nem hozható. Minthogy azonban az összeütközés vádlott gondatlanságából keletkezett; minthogy továbbá H. János az összeütközés következtében esett le, vagy a bekövetkező veszély elől menekülve ugrott le a társaskocsiról és a villamos alá kerülve,a szenvedett sérülések következtében meghalt; minthogy ekként vádlott gondatlansága és H.