A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Böngészet a kir. járásbíróságok előtti bünető eljárás köréből

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 26. szamához. Budapest, 1899. június hó 25. Köztörvényi ügyekben. Az, a kire az örökös örökségét átruházta, az 1894: XVIt.-c. 5. §-a szerint, a mennyiben az átruházást közokiratilag bizonyítja, ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja az örökösödési eljárás során, a mely jogok az örököst megilletik, miből következik, hogy az előbb emiitett előfeltételek fenforgása esetén az engedményes a hagyatéki eljárás alapjául szolgáló holttá nyilvánítási eljárás folyamatba tételére is jogosultsággal bir. *) A sátoralja-ujhelyi kir. tszék (1898.december 1-én 8,082. sz. a.) J. György ésJ. Iván mint T. Iván engedményesei felpereseknek, T. Fedor alperes ellen ez utóbbinak holttá nyilvánítása iránti felhívási rendes perében következőleg ítélt: T. Fedort az 1868: LIV. t.-c. 523. §-ának a") ponlja alapján holtnak nyilvánítja és elhalálozása napjául az 1895. évi február 27. napját állapítja meg. Indokok: T. Iván mint T Fedornak a hagyatéki iratokkal igazolt egyedüli törvényes örököse, a hagyaték tárgyát képező s a világiban tjkTben foglalt ingatlant a hagyaték tgyalási jkvhöz csatolt hit. közj. kiadványban foglak adás-vételi szerződés szerint J. György és J. Ivánnak eladta, hogy mindazt megtehessék, ami az ingatlanok tkvi rendezésére szükséges s hogy esetleg a holttá nyilvánítási eljárást is folyamatba tehessék. Ezek szerint tehát kérvényezőket az 1808: LIV. t.-c. 522. §-ának b) pontja értelmében jogosítottaknak kellett tekinteni arra, hogy T. Fedornak holttá nyilvánítását kérelmezhessék. Az ügy érdemét illetőleg a 4,199 97. sz. kérvényhez csatolt községi bizonylat által teljesen be van igazolva, hogy a Velaj községében 1805. évi február 26-án született T. Fedor mintegy 50 évvel azelőtt illetőségi helyéről eltávozott s lakhelye azóta teljesen ismeretlen. Minthogy T. Fedor születése óta már 90 évnél is több telt el s a szabályszerű hirlapidézés dacára sem a kir. tszéknél nem jelentkezett, sem életben létéről más módon értesítés nem érkezett s minthogy a holttányilvánitás ellen az ügygondnok sem emelt kifogást, ezeknél fogva az elhalálozást beigazoltnak venni sőt az idézett törvény és szakasz alapján holtnak nyilvánítani kellett. Miután pedig T. Fedor 1885. évi február 26-án lett 80 éves és tartózkodási helye 10 év óta ismeretlen, az elhalálozása napjául az 1881: LIX. t.-c. 90. §-ának első bekezdése alapján a 10 esztendő elteltét követő nap vagyis 1895. év február hó 27-ike volt megállapítandó, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1899. február 6-án 204. sz. a.') A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének hivatalból megvizsgált azt a részét, mely szerint T. Fedor alperes holttá nyilváníttatott és elhalálozásának időpontjául 1895. évi február 27. napja megáilapiitatott, megváltoztatja és a felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok: Az U68: LIV. t.-c. 522. §-a szerint a holttá nyilvánítást csak a házastárs, továbbá a törvényes örökös vagy örökösök hiányában a korona ügyésze és bírói gyakorlat szerint a végrendeleti örökös is kérheti. Tekintve azonban, hogy ebben az esetben felperesek kereseti jogukat a mellékelt hagyatéki iratok között közjegyzői hiteles kiadmányban található adásvevési szerződésre alapítják, mely szerint T. Iván, mint az eltűnt T. Fedor alperesnek állitóan kizárólag leszármazója az erről reá szállandó ingatlan örökségét felperesekre átruházta, ezen az alapon pedig felperesek a felhívott 522. §. értelmében T. Fedor holttányilvánittásának kérelmezésére jogosultsággal nem birnak: ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének hivatalból megvizsgált fentebbi részét megváltoztatni és felpereseket keresetükkel elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1899. évi május Ml -én 2,523. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, J. György és J. Iván felhivóknak kérvényezési jogosultsága megállapíttatik és a kir. ítélő tábla ulasittatik, hogy a jelen pert érdemben bírálja meg. Indokok: Az, akire az örökös örökségét átruházta az 1894. évi XVI. t.-c. 5. §-a szerint, amennyiben az átruházást közokirattal bizonyítja, ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja az örökösödési eljárás során, a mely jogok az örököst megilletik, miből következik, hogy az elébb említett előfeltételek fenforgása *i Ezen most már másod izben hozott határozattal a Curia végleg szakított az eddigi állásponttal, mely az engedményest az örököst meeilletö jogok gyakorlatából kizárta. Az eset közlését Zsembery Kálmán curiai bíró ur szívességének köszönjük, kinek ezért e helyütt is köszönetet mondunk. A szerkesztőség. esetén az engedményes a hagyatéki eljárás alapjául szolgáló holttá nyilvánítási eljárás folyamatba tételére is jogosultsággal bir. Tekintve már most, hogy J. György és J. Iván felhívok mint az öröklésre hivatott T. Ivánnak engedményesei, ezen minőségüket dr. K. Elek homonnai kir. közjegyző mint bírósági megbízott által 1895. évi 780'hgy. ü. sz. a. felvett hagyaték tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolt és közjegyzői okiratba foglalt 304/1895. ü. sz. adásvételi szerződés hiteles kiadványával törvényszerű módon bizonyították; nevezetteknek a holttányilvánítási eljárás folyamatba tételére irányuló kérvényezési jogosultságát megállapítani — és tekintettel arra, hogy a kir. Ítélőtábla felhivókat egyedül kérvényezési jogosultság hiányából utasította el, — a másodbiróságot a pernek érdemi megbirálására utasítani kellett. A S. E. T. 229. §. szerint az 1881. LX. t.-cikknek azok a rendelkezései, melyek a végrehajtás során ítélettel eldöntendő kérdésekben a másodbiróság ítélete elleni felebbezés kizárásáról intézkednék, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ügyekben a felül vizsgálati kérelemre is megfelelően alkalmazandók. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril 19. 1. G. 170/99. sz. a.) A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes a felperes kiskorú leányával a fogamzási időszakban közösült ; e tényből kifolyólag pedig alperes természetes atyasága megállapítandó, ha csak oly körülmények fenn nem forognak, melyek a most jelzett tényből folyó vélelmet lerontják. Ez utóbbi tekintetben a felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy felperes leánya feslett életű volt és ezért őt a gyermektartás tekintetében a kereseti jog meg nem illeti. Helyes ugyan a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy a feslett élet jogi minősítésére nem szükséges minden esetben annak a megállapítása, hogy az illető nő a közösülést üzletszerüleg folytatta, mert ezenkívül fordulhatnak eló az erkölcsi sülyedés oly nyilvánulásai, melyek az ily életmód minősítésére elegendő alapul szolgálnak. iA rh. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. évi január 22. I. G. 33'99. EZ. a.) A törvényes joggyakorlat által általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a haszonbérlő, haszonbérleengedést követelni jogosult, ha a bérlet tárgya egészben vagy részben tőle elvonatik és pedig abban az esetben is ha a bérlemény használhatlanságát eredményező változás, nem a haszonbérbe adó szerződés szegéséből, vétkességéből vagy mulasztásából, hanem mások tényéből vagy el nem hárítható balesetéből származnék. (A m, kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril 18. G. 30/99. sz. a.) Annak megállapítása, hogy a per tárgya és a teljesített munka és kiadás mérvére tekintettel, a nyertes felet minő összegű perköltség illesse, a ténykérdések keretébe tartozik és e megállapítás a felülvizsgálat körébe csak eljárási jogszabály megsértése esetében vonható. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril 25. I. G. 162/99. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. \ Ha a szállított áru csak részben nem felel meg a megrendelésnek, részben azonban megrendelésszerü, a vevő csak abban az esetben van jogosítva az egész szállítmánynak, tehát a megrendelésnek megfelelő áruknak is visszautasítására, ha akár a szállítmány természeti egységénél fogva, akár a szerződő felek megállapodásánál fogva a szállítmány csak mint egységes egész képezi a vételügylet tárgyát, illetve ha a vevő bizonyítja azt, hogy valamely különös érdeknél fogva a szállítmányt csak mint egészet használhatja és hogy ennélfogva a vétel megkötésének szándéka annak csak mint egységes egésznek megvételére irányult. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1898 január 12-én 64,308/1897 sz. a.) előbb Friedmann Arthur utóbb dr. Komlós Ágost ügyvéd által képviselt W. S. and Comp cég felperesnek, dr. Králik Lajos ügyvéd által képviselt G. S. cég alperes ellen 99 font sterling 2 schilling 2 pence és jár. iránti rendes perében következően itélt: A perújításnak hely adatik, az alapperben hozott 45,607/886 sz. első-, 3,764/87 sz. a. másod- 413/1888 sz. a. harmadbirósági ítéleteknek az a része, amelylye! felperes keresetével egészben elutasittatik, hatályon kivül helyeztetik s alperes köteleztetik, hogy felperesnek 39 font sterling 3 schilling és 1 penny tökét stb. fizessen.