A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Böngészet a kir. járásbíróságok előtti bünető eljárás köréből

210 JOG részvénytársaságnak C. D. elleni perében hivatkozás történt azon fa vételre szóló levélbeli okmányra. (Schlussbrief) a melyben nevezett részvénytársaság a Gróf. A G. erdejében található fákat megvette és minthogy a kérdéses levél a per során be lett mutatva, az megleleteztetvén, a faiparrészvény társaság terhére ingó vétel után a III. fok illeték és birságba 985 forint írattatott elő. Nevezett társaság az illeték törlését kérelmezte, mert a kérdéses megleletezett okirat feltételes illetékmentes faviteli ügyletet tartalmazott és miután az abban foglalt ügyletnek bíróság előtt érvényesítése nem kéretett és csupán ezen ügyletből külömböző más ügyből kifolyólag a G D.-féle perben mellékesen történt hivatkozás reá és a per tárgyát sem a levélben foglalt jogügylet avagy az abból közvetlenül folyó követelés nem képezte, ezen incidens tehát az illetékmentességet még meg nem szüntethette, mert az illetékezés alá vett kereskedelmi levélben foglalt favétel a részvénytársaság üzletkörébe tartozván, az az illeték szabályok 59. tétel 4-ik pontja, valamint a nagyméltóságú m. kir. pénzügyi közigazgatási biióság 1.974/894. számú elvi jelentőségű határozata értelmében a feltételes illetékmentességét el nem veszti. Továbbá a mennyiben esetleg mégis illeték alá tartozónak mondatnék ki a kérdéses levél, tekintettel arra. hogy azt csak az egvik fél irta alá, két oldalú szerződésnek nem minősíthető, hanem csak az illetékszabályok 59. tétel 1. pontja szerinti köt levélnek, a melyre csak 50 kr. bélyeg jár. A 129. §. alapján kiszabott bírságot pedig azért kéri törülni felebbező, mert a 3 év elmúlt, tehát az elévültnek tekintendő. Ezen felebbezés a kir. pénzügyigazgatóság által elutasittatott, mert a bélyegtörvény 1. §-a szerint minden jogügyletről oly célból kiállított irat, hogy az a kiállító ellen bizonyítékul szolgáljon, akár el van látva a bizonyító erőre megkívántató kellékekkel, akár nincs, bélyeg és jogilletékezés alá esik. A bélyeg- és illetékszabályok 68. díjtétele szerint levél alakjában kiállított okiratok az okirat természetéhez képest illeték kötelezettség alá esnek, s mint ilyenek a bélyeg és illeték-törvény 123. illetve 124. §. értelmében a kiállítás napjától számítandó 8 napon belül illetékezés végett bemutatandók lettek volna. Ezen elutasított végzés ellen felebbezőnek beadott panaszára azonban a nagyméltóságú közigazgatási bíróság hivatkozott ítéletével hely nem adatott, mert a kir. adóhivatal által (A: 1,121/895 tételszám alatt) előirt s az 1895. évi november hó 26-án kézbesített fizetési meghagyással követelt illetéknek az alapját a gróf A. által 1892. évi december hó 3-ik napján a faipar részvénytársaság javára kiállított az a kötelező okirat képezi, mely szerint nevezett gróf az okiratban közelebbről megjelölt erdőségeiben ledöntendő tölgyfa törzsekből kitermelendő s meghatározott méretű összes haszonfát megátlapitott egységárral számítandó vételárért eladta s azt nevezett részvénytársaság megvette. Ennek az illetéknek a törlését ügyfél azon az alapon kéri, hogy a megilletékezés tárgyát képező favételi ügylet a faipar részvénytársaság üzletkörébe tartozván, feltételesen illetékmentes levélbe volt foglalható s a C. D.-féle perben arra mellékesen történt hivatkozás annak illetékmentességét meg nem szüntette; de ettől eltekintve és ha a kérdéses levélre nézve később az illeték kötelezettség be is állott, ez az 59. díjtétel 1. pontja szerint 50 kros bélyegilleték lenne és a bírság kiszabását nem indokolja, sőt a bélyegtörvény és szabályok 129. §-ának az alkalmazhatóságát a bekövetkezett elévülés kizárja. Ezek a kifogások azonban figyelembe nem vehetők és pedig azért, mert a kérdéses okiratot nem kereskedő sem iparüző a saját kereskedelmi avagy ipari üzletének a tárgyaira állította ki. hanem a szerint a gróf erdeinek meghatározott menynyiségü fater ményét adta el a faipar részvénytársaságnak és ez azt megvette és hogy az akként létrejött eladási és vételi jogügyletről kiállított okirat írásbeli szerződés nem lenne panaszos nem is vitatja, már pedig ebben a tekintet ben nevezett Gróf sem kereskedőnek, sem ipar űzőnek nem tekinthető és igy az az okirat nem az 5 9. díjtétel 4. pontja alá eső feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél, hanem a 9. díjtétel szerint már a kiállításkor illetékköteles minőségű áruszerzési kötés vagy szállítási szerződés, minélfogva az, hogy ez az okirat milyen perben és minő körülmények között vétetett használatba, egészen mellékes dolog, valamint hogy annak az okiratnak, csakis *n Wn, bélveg illeték alá tartozósága is kizártnak tekintendő végüf lptalan panaszosnak a bélyegtörvény és szabái 19Q 8 ának az alkalmazhatóságát gátló elévülési k.fo£ is mert tíbbször emiitett okirat 1892. évi december hó IS napján állíttatván ki, minthogy a panaszos az annak alap\S illetékre és a bélyegtörvény es szabályok 129. §-a jan eóirlú[elektle,e" mulasztás időbeli terjedelmére tekintet^T^ eS^Í* vonatkozó Letés, meghagyást 895 novembe" hó 26-án már átvette, a mulasztás büntethetőségének az elévülésére a bélyegtorveny es szabályok 22C! §íban megszabo^^^^0^ "em tdt_d. Böngészel a kir. járásbíróságok előtti büntető eljárás köréből. Irta : NEUMAN LAJOS, szegedi kir. járásb. aljegyző. E cikknek szűkre szabott keretében szóvá kívánok tenni néhány, a kir. jbiróságok hatáskörébeutalt bűnügyekben követendő eljárásra s gyakorlatra vonatkozó kérdést, melyre a gyakorlat határozott megállapodásra még nem jutott. I Ilyen az is, hogy tartozik-e a jbiróság ket orat várni egy tárgyalásra kitűzött időn tul ? A 2,265/80. sz. ig. min. rend. 66. § a azt mondja, hogy a bíróság «az ugy tárgyalására helyet s időt tűz ki»; nem tartalmaz tehát e törvényszakasz, de az elj. szab. más szakasza sem nyújt semmiféle támpontot arra nézve, hogy a bíróság a felek megjelenésére két óra hosszat lenne köteles várakozni. Mig az 1893: 18. t.-c. által szabályozott uj sommás eljárás életben nem volt, a bíróságok azt a gyakorlatot követték, hogy joghasonlatosság utján alkalmazták a polgárri perrendtartás ide vonatkozó rendelkezését. Az 1868 : 54. t.-c. pedig az u. n. makacssági eljárást akként szabályozta, hogy a fél megjelenésére 2 órai várakozási időt engedett. E felfogás támogatást nyert a budapesti kir. Ítélőtáblának 3. számú büntető döntvényében is Minthogy azonban az uj sommás eljárás hatálya óta a felek jelenléte vagy jelen nem léte felhívással állapittatik meg s pedig abban a kitűzött órában, a melyre a felek idézve vannak, ennélfogva szerény nézetem szerint most már a két órai várakozásnak a jbiróságok előtti btő eljárásban helye nincsen, miként ez az uj. bűnvádi perrendtartásban már is szabályozva van. II. Az eljárási szabályok 39. §-a értelmében védő védencének ^kifejezett akarata ellenére jogorvoslattal nem élhet.» Mi értendő ez alatt? Ha pl. az elitélt az Ítéletben megnyugszik : van-e joga védőjének az ítélet ellen felebbezni r En azt hiszem igen. Nézetemet támogatom az idéztem törvényszakaszszal, mely a féltől «kifejezett akaratot» t. i. világos félreérthet len kijelentést követel az iránt, hogy az Ítéletnek jogorvoslattal való megtámadását a védő részéről nem akarja s támogatom azzal, hogy a kir. tszékek előtti eljárásban a fennálló gyakorlat szerint a védőt önálló felebbezési jog tényleg megilleti. III. Nagyon gyakran előfoiduló kérdés az is, hogy lehet-e a vádlottat megkeresés utján kihallgatni? Szerintem nem. Az eljárási szabályok nem tartalmaznak oly rendelkezést, melyből a bíróság azt a jogot meríthetné, hogy jbirósági btő ügyben a vádlottat más bíróság által hallgattathassa ki. Megengedem, hogy adott esetben a vádlottnak messze távolságról a bíróság székhelyére való idézése a kincstárnak s vádlottnak esetleges megterhelésével jár, ez azonban véleményem szerint nem jöhet tekintetbe, mert a vádlottat rendszerint védelmi eszközeinek gyakorlásában hátránynyal sújthatja. Az eljárási szabályokon s általában a büntető törvénykezésen vörös fonálként húzódik végig a közvetlenség elve Az elj. szab. 53. §-a értelmében vádlott tartózkodási helyének hatósága által idézendő ; a 66. §. értelmében a vádlott kifejezetten személyes megjelenésre idézendő a kihágás esetét kivéve: a 69. §. értelmében a vétséggel vádolt egyén a tárgyalásra személyesen megjelenni köteles s ha kellő idézés dacára meg nem jelenik : elővezetendő; az elj. szab. 65. §-a értelmében a biró az ügyet tárgyalja, ha az összes érdekeltek, tehát vádlott is együtt jelen vannak ; a 76. §. értelmében a biró, t. i. az elj író biró a vádlottat kikérdezi s a 79. §. értelmében legott megkérdezni köteles a vádlottat, van-e s milyen észrevétele a tanukhoz és szakértőkhöz? A 80. g. értelmében a biró a bizonyításra vonatkozó adatok jegyzőkönyvre vétele után a vádlottat megallgatja védelme iránt. Mindezen törvényes intézkedések világosan oda mutatnak, hogy a vádlott kihallgatása megkeresés utján a kir. jbiróságok előtti btő eljárásban egyenesen meg nem engedett, helytelen s törvénytelen ennélfogva sok kir. jbiróságnak azon gyakorlata, mely szerint vádlott kihallgatását megkeresés utján eszközli. & IV. Sok vitára ad alkalmat az elj. szab. ama rendelkezése, hogy az elj. szab. 60. §-a alapján mi számítandó be az