A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 26. szám - Özvegyi jog. (Befejező cikk.)

A JOG 207 a nő özvegységre jutása lévén, ebből következik, hogy a hol ezen alkotó állapot hiányzik, megszűnik létezni: ott az özvegyi jog is megszűnik. Ebből kifolyólag megszűnik az özvegyi jog : a) az özvegy férjhez menetele által; b) az özvegy halála által. Ugy az egyik, mint a másik esetben a volt özvegy megszűnt azzá lenni, kövei kezőleg a legszemélyesebb özvegyi jog alanya, maga az özvegy hiányzik ; alany nélkül pedig jog egyáltalában nincs, nem gyakorolható. Ezen eseten kivül megszüntethető az özveggi jog az özvegy akaratából is.1) Ezen esetekben az özvegyi jog megszűnése az akarat kifolyása lévén, a megszűnés okát és terjedelmét az akarat nyilvánítás foglalja magában. A megszűnés és megszüntetés fogalmaiban rejlő jogi különbség egyúttal azon jogi különbséget is jelzi, a mely az özvegységi állapot teljes hiányának esete és az özvegység létezése mellett csupán az özvegy kifejezett akaratának az esete közt van. Végül az özvegyi jognak egy harmadik nemű elenyésztéről is meg kell itt emlékeznünk és ez az özvegyi jognak birói itélet által decretált elvesztése. Hazai joggyakorlatunk megállapodott már abban, hogy a házasságtörő nőt megfosztja özvegyi jogától, ha férje neki nem bocsátott meg,2) hanem ellene a válópert megindította, azouban előbb halt el. mint a perben itélet hozatott volna s ekként a házasság a férj halála által birói itélet nélkül megszűnt létezni. Azonban követelmény az, hogy a nő házasságtörése minden kétségen felül bizonyítva és bíróilag tényként meg- j ») «Ha a nö a férjével a tényleges elválás céljából kiegyezett vagyonbeli követeléseire s az egyezségi okiratban magát férje vagyonából kielégítettnek nyilvánította, a nélkül, hogy a férje halála esetére özvegyi jogát, mint a házassági viszony következményét fentartotta volna : ily esetben a nö férjének elhunytával özvegyi jogon férje hagyatékának haszonélvezetét nem követelheti.)) (Curia mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával kimondta 1882. december 6. 4,390 sz. a. Döntvénytár Uj Folyam IV. kötet 3. tétel 3 lap.) !) «Abban az esetben, ha a nö férjének hibáján kivül vele a házasságot nem folytatja, s a kötelező hűséget is megszegi és nem igazoltatik, hogy a fc'rj a vele szemben elkövetett hűtlenséget nejének megbocsátotta és vele a házasságot folytatta : a nö elveszti az özvegyi joghoz való igényét; mert a házasságból folyó kötelmeit nem teljesítvén, a megfelelő jogokra sem tarthat igényt férje halála után» oA férjét hűtlenül elhagyó nő akkor is elveszti az özvegyi joghoz való igényét, ha házassága itéletileg fel nem bontatott)). CCuria 1893. szeptemb. 6. 6,899 sz. a. Döntvénytár Uj Folyam XXXVII. kötet 26. tétel 79. lap és 91. tétel 297. lap;. állapítva legyen, a mit természetesen az örökösöknek kell szorgalmazniok. Nem szenvedhet tov;ibbá kétséget, hogy nem élvezhet özvegyi jogot azon nő sem, a ki férjét megölte (megmérgezte, meggyilkolta, stb.), vagy ezen bűnös cselekményben részes; mert az férje halálát erőszakosan, rut hálátlansággal idézvén elő, nem tartható méltónak és érdemesnek arra, hogy férje javait élvezze. Ezt is a birói gyakorlat állandóan követi, mert bűnös cselekmény özvegyi jog forrása nem lehet.3 Ezen harmadik megszűnési alapon belül egy sajnos kinövésével a mai romlott társadalomnak óhajtok még e helyütt lehető röviden foglalkozni: Hazánk több vidékén az özvegységre jutott nők, férjeik, mint volt földműves parasztgazdák eléggé jövedelmező hagyatékai élvezetéhez jutván, erősen kifogás alá eső erkölcsi magánéletet folytatnak, sőt elbizakodottságukban odáig mennek, hogy elhunyt térjük házába, családi szentélyébe, nemcsak fogadják, hanem beköltöztetik a kiszemelt kéjencet, a kivel azután törvénytelenül közös háztartást és legbensőbb életközösséget folytatnak állandóan, a falubeliek megbotránkoztatására. Gyermek a házasságból nem lévén, nincs a ki fellépjen az özvegyi jog korlátozása végett; mert az oldalrokonok, a kik a férj hagyatékára örökösül sokszor már bíróilag is elismerve vannak, az országbírói értekezlet 16. §. értelmében nem kérhetik az özvegyi jog korlátozását. Nincs tudomásom arról, hogy az érdekelt örökösök közül valamelyik megkísérelte volna keresetileg kérelmezni az özvegyi jognak erkölcstelen életmód alapján való megszüntetésének birói kimondását. Kérdés merül fel, hogy vájjon lemenők nem létében, vagy ha ezek fellépni nem akarnak, az oldalrokon örökösök 1 «Hazai hiteles törvényeink arról, hogy az, ki az örökhagyó ellen gyilkossági büntettet követett el, a meggyilkolt után az öröklési jogból mint érdemetlen kizárva lenne, határozottan nem intézkednek ugyan, de az. ugy régibb, mint ujabb törvényeink szelleméből világosan következtethető. De különben bűncselekmény annak elkövetője előnyére jogforrás nem lehetvén: a megyilkolt egyén vagyonában, miután az örökösödés megnyílta bűnös cselekménye által idéztetett elő, a tettes örökös nem lehet, annál kevésbbé, mivel ellenesetben a bűnös cselekmény lenne mintegy megjutalmazva, mi pedig már csak a közerkölcsiség szempontjából sem engedhető meg». (Curia 1886. június 4. 988. sz. a Döntvénytár Uj Folyam XV. kötet 3. tétel 32. lap.) «Az a ki az örökhagyó ellen gyilkosságot követett el, a meggyilkolt utáni örökségből mint érdemetlen ki van zárva. Áll ezen jogelv azon esetben is, ha valaki az örökhagyó által alkotott végrendelet alapján van hivatva a hagyatékból mint örökös, vagy mint hagyományos részesülni)). (Curia 1893. május 17. 9,739. sz. a. Döntvénytár Uj Folyam XXXVI kötet 89. tétel, 297. lap). Beksits véleménye a következő: «A mig a Habsburgok hatalma kiterjedett a német birodalomra is, a mig az örökös tartományokon tul még a német római impérium is erő forrása volt Austriának, addig legalább tartósan nem lehetett őszinte béke Magyarország és Austria között.... Addig a dualizmus és a paritás létre nem jöhetett. Addig Magyarországnak vagy meg kell vala elégednie csonka alkotmánynyal. vagy folytatnia a szenvedőleges ellenállást Deák Ferenc műve addig nem épülhetett föl, mig Austriának csak legkisebb köze is volt Németországhoz.» Horváth Boldizsár (1866. XII/1.) az 1866. évi hadjárat által megváltozott situátiót imént vázolja: «Az a monarchia életében minden esetre oly nagy forduló pontot jelez, melyet politikai számításainkból kifelednünk nem szabad. Austria egy hét alatt úgyszólván egyetlen egy csapással megszűnt olasz hatalom, — és - a mi addigi politikájának fő jellem vonását képezé - megszűnt német hatalom lenni. Elvben nagy hatalom maradt ugyan, de ez az elv a gyakorlati jogfolytonosság teréről egy időre leszorult. E csapásokhoz járulnak még az alkotmány viszály a monarchia mindkét felében, a financiális zavarok s a népek anyagi kimerültsége, oly bajok, melyek e birodalom regeneratióját még egy hosszú béke áldásai közt is nehéz és sok időt igénylő föladattá tennék Egy ujabb német iró írja a most vázoltakra vonatkoztathatólag: «Den vollstándigen Sieg in diesem Streit um Recht und Macht, trugen die Magyarén davon (céloz az 1861—66. közti politikai állapotokra), als Oesterreich bei Königgrátz gsschlagen Venetien abtrat, und zu Nikolsburg ausschied aus dem deutschen Bund, so in einem verzichtend aufseineDoppelherrschatt diesseits und jenseits der Alpen. So unwiederruíhch der Verzicht auf Italien war, so unwiederruflich musste auch der auf Deutschland sein.» (O n c k e n.) Báró Eötvös József jóslatszerűen mondá 1861-ben: j «Ügyünk feltétele Olaszország egységének; egyik föltétele a j német egységnek.» A magyar politikusokat, még eme befeje| zett tények után is, midőn már Metternich és Schwar' tzenberg Austriája nem létezett, sokáig aggasztá az, ha vajon Austria a kellő alkalommal nem igyekszik e német hegemóniáját visszaszerezni. Aggodalmuk nem volt alaptalan. Az 1867. évi kiegyezés egyik tényezője Beust a revanche eszme hive voit. Oncken iija Beust politikájáról: «Der Ausgleich mit Ungarn, der im Február 18(57. zum Abschluss kam, enthüllt sich uns heute immer mehr als Mittel zum Zweck, Oesterreich bündnissfa'iig zu machen für Frankreich und Italien, es kriegsfahig zu machen zur Rache an Preussen und zur Wiederunterwerfung Deutschlands.w Beust tehát fölismerte Magyarország súlyát a monarchia életérdekei szempontjából, de a kiegyezés végcélzatát helytelen külpolitikájának áldozta volna föl. Beust nyiltan bevallja politikájának végcélját, p. o. emlékirataiban ez is előfordul: «Es konnte der Momentgekommen sein in Deutschland wieder Fuss zu fassen, wenn Oesterreich in solchem Falle mit einem Halt! dazwischen trat.» Nem érdektelen azonban, hogy más helyen mint fogták föl Austria hivatását az «Indep Belgen 1866. október hóban igy ir: «Austriának mindenek előtt össze kell magát szednie, belügyeit rendeznie. Magyarországgal békét kötnie kell, s nem szabad magát megzavartatni engedni Poroszország német politikája által . . . sőt inkább igyekeznie kell, hogy a legjobb viszonylatba lépjen ezen hatalommal.» A «Ttmes» 1866. novemb : hóban igy vélekedik: ((Poroszország és Austria közt még békénél s barátságnál is j bensőbb viszonynak kellene fejlődnie, s igen természetesnek találná, hogy e két nagy hatalom közt szövetség jönne létre .... Még kiválóbb, napjaink (1899) viszonyait tekintve a «Times» I 1867. júniusában a koronázás^ alkalmából irt cikke, melyben | a következők is állnak: «Ámde a koronázás nemcsak a magyarok kibékülését a császárral foglalja magába, de magába