A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 25. szám - Meghatalmazott által elkövetett csalás. Hivatalos büntettek és vétségek - A szepességi ősi jogéletről

A JOG 99 sem áll fenn erre nézve, sőt ellenkezően a meghatározott fizetési idő nélkül kiállított kötelező jegyek a forgalomban gyakran fordulnak elő a nélkül, hogy ezeknek érvényessége kérdés tárgyává tétetett volna; a meghatározott fizetési idő hiányának csakis az lévén a következménye, hogy a teljesítés idejére nézve a keresk. törv. 327. §-ának szabálya a mérvadó. Téves tehát a másodbiróságnak az a jogi felfogása, hogy a kereset alapját képező fizetési idő hiánya miatt kellék hiányban szenvedne, ez okból tehát felperes keresetével el nem utasítható. Mindazonáltal helyben kellett hagyni a másodbiróság Ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-ára alapított indokánál fogva s azért, mert az A.) a. okiratban foglalt abból a kitételből .fizetek a fennt jelzett m ó d o z a t o k m e 11 e 11> az látszik, hogy alperes fizetési kötelezettsége nem feltétlenül állapíttatott meg. ezzel szemben felperes, — ki az A.) a. okiratot M. f. L. rendelvényes forgatmányával a fent jelzett tartalommal szerezte meg — azokat a módozatokat, melyek a jelzett fizetési ígéret korlátozottnak látszó voltával kapcsolatosak, — a per során előadni, esetleg azt, hogy a korlátozás hatályát veszítette — bizonyítani tartozott volna, ezt azonban nem tévén, még az sem állapitható meg határozottsággal, hogy az A) a. okirat a keresk. törvény 294. §-a szerinti kötelező jegynek tekintendő-e vagy sem ? Az áru szállítása iránt kötött ügyletből eredő követelés, ha az ügylet valódi célja tényleg az áru szállitása volt, nem képez oly követelést, mely bíróilag érvényesíthető nem volna és igy az árkülönbözetről kiállított kötelezvény alapján a kereseti követelés megítélendő. (A m. kir. Curia 1899. áprlis 18 D. 6.) Aki türi azt, hogy az ö cége alatt áruk megrendeltessenek s kiszolgáltassanak, az ezen áruk kifizetéséért felelős még akkor is. ha a megrendelés es kiszolgáltatás nem az ö megbízásából történt, mert a tűrés ténye által jóváhagyta ama tényeket, és ezzel a vetél az ö részére történtnek tekintendő. A kereskedelmi törvény 19. §-ához. (A m. kir. Curia 1899. május 17. 6,852'98. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott a hamis aláírásokkal ellátott, tartalmilag azonban mások tévedésbe ejtésére alkalmatlan biztositasi ajánlatnak és a csupán aláírásokkal ellátott, de a lényeges egyéb kellékekre nézve üresen hagyott dijkötvén'ynek bemutatása által az ügynökségi állasra való alkalmazhatóságát szándékozván bizonyítani, ellenben kárt vagy jogsérelmet nem okozván a vád alól felmentendő volt. A kaposvári kir. tszék mint büntető bíróság 11898. április hó 25-én "_',306. sz. a.) Magánokirathamisitás büntette miatt vádolt ifj. V. Mihály és V. János elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. tszék ifj. V. Mihály és V. János vádlottakat a btkv 401. §-ába ütköző sa 402. §. 2. bekezdése szerint minősülő 7 rendbeli magánokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti, egyúttal fogva levő ifj. V. Mihály vádlottat nyomban szabadlábra helyeztetni rendeli stb. Indokok: V. Mihály és V. János vádlottak részbeni beismerésével, a káros felek ugy R. Teréz és R. József tanuk vallomása alapján a következő tényállás nyert beigazolást. P. Mór a bécsi biztosító társaság kaposvári főügynöke 1898. évi január havában megbízta V. Mihály terheltet, hogy nevezett társaság részére tüzkárbiztositási ügyleteket közvetítsen, terhelt ezen megbízás folytán Széplak és Alsó-Visnye községekben F János, P. József, P. P. János, P. István, B. István, B. Istvánné és F. Cs. Jánossal biztosítási ajánlatokat alá is Íratott, de ezen ajánlatokat, miután azok teljesen értelmetlenek voltak, a nevezett társaság el nem fogadta, sőt V. Mihálytól a megbízást visszavonta. Ekkor V. Mihály a ••Hazai biztosító társasághoz* ment, a hol T. Imre hivatalnok S. Lajos főügynök távollétében megbízta őt biztosítási ügyletek közvetítésével, mire P. Mihály szállásadójával V. Jánossal a bécsi biztositó társaság részére ajánlatot tett felek neveit a ^Hazai» biztositó társaság részére szóló ajánlati ivekre és dijkötvényekre aláíratta, az egy F. János ajánlatot tevő kivételével, a kinek nevét a 9 éves K. Józseffel íratta alá a hasonló okiratokra és azokat a társaságnak bemutatta, a hol azonban az aláírások hasonlósága, főleg azonban a bevallások értelmetlenségénél fogva azok el nem fogadtattak. Ezek szerint bizonyítva van ugyan, hogy V. Mihály a biztosítási ajánlatok és dijkötvényekre a felek neveit azok tudta és beleegyezése nélkül V. János által aláíratta, tekintve azonban, hogy S. Lajos főügynök vallomása szerint a bevallások oly értelmetlenül voltak kiállítva és az épületek oly szokatlan nagy méretekben voltak azokban felvéve, hogy azok alapján biztosítási ügyletek egyáltalán megköthetők nem voltak, mit az is bizonyít, hogy a főügynök az ajánlatok komoly volta felől az illető községi bírákhoz kérdést intézett és az ajánlatok komoly volta esetén az ügylet megkötése céljából más ügynököt szándékozott kiküldeni az ügylet "megkötése céljából; tekintve továbbá, hogy a dijkötvények a kiállitó%lle-n csupán azon esetben szolgáltatnak bizonyítékot, ha azok 2 tanúval előttemezve vannak, a mely aláírásokkal a dijkötvények ellátva nem lévén, bizonyítékul sem szolgálhattak: tekintve, hogy a káros felek a biztosítási ajánlatokat egy más társaság részére csakugyan aláírták és vádlott azon ténye, hogy a biztosítást nem a «Bécsi>, hanem a «Hazai> biztositó társaságnál szándékozott közvetíteni, károsodás előidézésére alkalmas nem is volt, mindezeknél fogva, miután a használt eszköz a biztositó társuiat megtévesztésére teljesen alkalmatlan volt és mert a btkv 401. §-ban körülirt magánokirathamisitás egyik lényeges ismérve: t. i. a károkozás lehetősége is jelen esetben hiányzik, ugy V. Mihályt mint V. Jánost, a mely utóbbinak azon védekezése sem cáfolható meg, hogy cselekménye jogtalan voltának tudatával nem bír, őket az ellenök emelt vád és következményei terhe alól felmenteni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1898. június hó 28-án 1,959. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének ifjú V. Mihály vádlottról rendelkező felebbezett részét megváltoztatja s nevezett vádlottat F. János, P. József, P. P. János, F. P. István, B. István és F. Cs. János, B. Istvánné sz. Sz. Lidi sérelmére elkövetett, a btkv 401. §-ába ütköző és a 402. §. 2. bekezdése szerint minősülő 7 rendbeli magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondja ki, ezért őt a btkv 402. §-a 2. bekezdése, továbbá a 96. és 99. §§-ai alapján összbüntetésül az Ítélet foganatba vételétől számított 7 (hét) hónapi börtönre és a btkv 102. §-a alapján az 1892. évi XXVII. t.-c.-ben meghatározott célokra fizetendő és behajthatlansága esetére a btkv 53. §-a alapján további egy-egy összesen hét napi börtönre átváltoztatandó 5 — 5 frt összesen 35 frt pézbüntetésre itéli stb. Az elsőbiróság egyéb nem felebbezett részét nem érinti. Indokok: A kiderített tényállás szerint itj. V. Mihály többeknek és pedig P. József, P. P. János, F. P. István, B. István, B. Istvánné és F. Cs. János neveit szállásadója V. János által, F. János nevét pedig a 9 éves A. József által a <-Hazai» biztositó társaság részére szóló ajánlati ivekre és dijkötvényekre az illetők tudta és beleegyezése nélkül aláíratta és azokat a biztositó társaságnak bemutatta, hol azonban a fent elősorolt okiratok az aláírások hasonlatossága, az épületek tulmagas értékelése, különösen pedig a bevallások értelmetlenségénél fogva el nem fogadtattak. Minthogy ezek szerint nyilvánvaló, hogy vádlott a nála napszámosként működött V. Jánosnak és a 9 éves A. Józsefnek tudatlanságát felhasználva hamis magánokiratokat készített s azokat a «Hazai» biztositó társaságnak bemutatván, arra használta fel, hogy az illetők által a biztositó társaság irányában elvállalt kötelezettségeknek s ebből folyólag a biztositó társasággal szemben érvényesíthető jogaiknak bizonyítására szolgáljanak; és tekintettel arra, hogy a fent körülirt cselekményt hét egyénnel szemben követte el s a biztosítás összege az 50 frtot minden egyes esetben meghaladja, az elsőbirósági Ítéletnek ezen vádlottról rendelkező részének megváltoztatása mellett a btkv 401. §-ába ütköző s a 102. §. 2. bekezdése szerint minősülő hét rendbeli magánokirathamisitás bűntettében kellett bűnösnek kimondani s az ítélet rendelkező részében meghatározott összbüntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete és az okozott kár csekély volta, ellenben súlyosbításul vétetett a fenforgó többszörös bűnhalmazat. A m. kir. Curia (1899. évi április hó 27-én 11,423/98. sz. a.i A kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával ifjú V. Mihályt illetően a kir. tszék felmentő ítélete hagyatik helyben azért, mert az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen előadott tényállás oda mutat, hogy a most nevezett vádlott a hamis aláírásokkal ellátott, tartalmilag azonban mások tévedésbe ejtésére alkalmatlan biztosítási ajánlatoknak és csupán csak aláírásokkal ellátott, de a lényeges egyéb kellékekre nézve üresen hagyott dijkötvényeknek bemutatása által a «Hazai» általános biztositó részvénytársaság kaposvári főügynökénél, t. i. Sch. Lajosnál az ügynökségi állásra való alkalmazhatóságát szándékozott bizonyítani, kárt vagy jogsérelmet okozni azonban nem akart, s tényleg nem is okozott, sőt a Sch. Lajos egyéni tulajdonságai miatt nem is okozhatott. Vádlott kivezényelt és további vezénylet nélkül nem távozható, hatósági közegnek tekintendő tűzoltót hátulról ugy meglökte, hogy az több lépésre ellodult. Vádlottnak ez a cselekménye, habár azzal sértettnek fájdalmat nem okozott, a tettleges bántalmazás fogalmát teljesen kimeríti és a hatóság elleni erőszak fogalma alá esik. A m. kir. Curia (1799. április 26-án 3,020. sz. a.) Hatóság elleni erőszak büntette és tüzrendészeti kihágás miatt vádolt G. Béla elleni bűnvádi ügyben következő Ítéletet hozott : Mindkét alsófoku bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott a becsületsértés vétsége helyett a btkv. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszaknak a btkv. 92. §-a alkalmazásával s a 20. §-ra tekintettel annak vétségében mondatik bűnösnek s ezért az itélet foganatba vételétől számitandó (1) egy napi fogházra Ítéltetik, stb. Indokok: Az eljárás adatainak megfelelően az alsófoku bíróságok is bizonyítottnak elfogadták, hogy vádlott a kivezényelt és további vezénylet nélkül onnan nem távozható hatósági közegnek tekintendő M. László tűzoltót hátulról ugy meglökte, hogy az több lépésre ellódult. Minthogy vádlottnak ez a cselekménye, habár azzal nevezett sértettnek fájdalmat nem is okozott, a tettleges bántalmazás