A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A lajstromrendszer egyszerűsítése

A J 187 Súlyosabb esetekben, ha az ügy természete arra mutat, mi- í szerint a felvilágosítás adásának konok megtagadása büntetendő I cselekmény felderítésének késleltetésére vagy megnehezítésére irányul, hivatalból üldözendő cselekményről lévén &szó, akár a törvényszéki vizsgálattal megbízott bíró jelentése alapján a törvényszék, akár az ügyvédi rdtts. 88.§-a szerint az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a büntető bírósághoz teszi át az ügyet, a hol esetleg országgyűlési képviselő szerepelvén terhelt minőségében, mir szabályszerű kiadatási eljárás lesz folyamatba teendő. Dr. Pártos Simon szegedi ügyvéd. II. Az ügyvédi kötelesség megszegése miatt emeli panasz folytán foganatosítandó eljárásban helye van a meg nem jelenés miatti marasztalásnak vagyis elmakacsolásnak. Ezen állításomat következőkre alapítom: a 4,517/79. I. M. sz. a. rendelet szerint az ügyvédi panasz polgári eljárásra tartozik, polg. iktatóba iktattatik, polg. ülésben döntetik el, igy tehát azon esetekben, melyek iránt a hivatkozott rendelet nem intézkedik, az ált. polg. trv. szabályokat kell alkalmazni, minthogy p.o. az ügyvédi panasz miatti folyamatba tett eljárás során elkövetett mulasztások igazolása esetén az 1881. évi L1X. t.-c-nek az igazolásra vonatkozó szakdszai alkalmaztatnak. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 66. $-ában jelzett .hivatalos vizsgálat> alatt rendszeres, u. n. bűnvádi vizsgálatot nem lehet érteni, ezt kizárja ugyanazon szakasz utolsó bekezdése, csakis oly nyomozó eljárást, minőt az 1868. évi LIV. t.-c. 117. S-a előir mi a hív. rendelet 2. és 3. §i<-aiból is kitűnik, melyek azt rendelik, hogy a panaszügyet a kir. tvszék, ha illetékességét megállapítja, előadó bíróra bizza, vagyis nem pertárilag kezeltetik; az előadó biró hallgatja meg a feleket, foganatosítja a bizony itásfelvételt, esetleg ezt megkeresés utján eszközölteti, ő szerzi be a netaláni okiratokat, melyekre a felek állításaik igazolására hivatkoztak, ez kísérli meg az egyezséget, melynek nem sikerülte esetén a bir. ügyvit. szabályok értelmében a határozat tervezetét elkészíti, zárt ülésben előadja, s a kir. tvsz. polg. ülésben hozza meg határozatát, ha tehát az egész eljárás polgári uton folytattatik le, miért ne lehessen alkalmazni az általános polg. prdt. Lll. 8-át, ha a panaszlott ügyvéd törvényes idézés dacára meg nem jelent, A nagykikindai kir. törvényszéknél teljes ülési megállapodás folytán azon eljárás követtetik, hogy a panaszos féllel felvett jegyzőkönyv, esetleg az általa írásban beadott panasz hivatalból hitelesített másolatban közöltetik a panaszlott ügyvéddel az idézéssel együtt, és pedig oly felhívás mellett, hogy a mennyiben törvényes idézés dacára meg nem jelenne az előadó biró elébe kitűzött tárgyaláshoz, ugy fog tekintetni, mint a ki a panaszban foglaltak tartalmát valónak elismeri, és hogy ennek folytán a panaszos kérelméhez képest fog ellene a határozat meghozatni. Az igazság érdekében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ily idézés mellett nem volt reá eset, hogy a panaszolt ügyvéd meg ne jelent volna és pedig személyesen jelent meg, — csakis egy ügyvéd akadt olyan, ki rendszeresen az ellene emelt panaszok esetén, személyesen meg nem jelent, hanem meghatalmazása folytán megjelent helyette ügyvédjelöltje, kivel a panaszos ügy letárgyaltatott, és a felsőbíróságok a közbevetett felebbezések folytán ebben alaki sérelmet nem találtak; — ebből is látszik tehát, hogy az ügyvédi panasz feletti eljárás nem képez oly rendszeres vizsgálatot, melynek folyamán pénz- vagy fogságbüntetés, vagy elővezetés terhe alatt szorítható lenne a panaszolt fél a megjelenésre. Az <advocatus» által felhozott esetből az tűnik ki, hogy az illető panaszlott ügyvéd folytonosan halasztási kérelmet ád be és ez által akadályozza az ügy végbefejezését; ennek véget lehet szakítani, ha a halasztási kérelemnek hely nem adatik és ha ezen végzés a panaszlott ügyvédnek törvényesen kézbesittetett, ellene esetleg a marasztaló határozat meghozható. Vásárhelyi Dániel, nagykikindai kir. tvsz. biró. Vegyesek. Fegyelmi vétséget képez, ha a tömeggondnoka közadóst a hitelezőkkel kiegyezteti. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: Az a tény, hogy vádlott közadóstól megbízást fogadott el arra nézve, hogy a közadóst a . . céggel kiegyezteti és e módon a csőd megszüntetését kieszközli és hogy ezért magának közadóstól külön 10,000 frt tiszteletdijat kötött ki, fegyelmi vétséget képez ; mert a csődtömeggondnokság oly birói megbízást képez, a mely eo ipso kizárja, hogy a tömeggondnok akár csak díj nélkül, de még inkább külön díjazás kikötése mellett, a közadós vagy egyik-másik hitelező külön érdekeinek szolgálatába szegődjék. A tömeggondnoknak a törvényből és a dolog természetéből i folyó kötelessége az összhitelezök érdekeit tartani szem előtt és azt gondozni és pedig egyaránt, egyforma mértékben, mindeniket megkülönböztetés nélkül. Ha azonban a tömeggondnok egyes hitelezők, vagy a közadós külön érdekeinek szolgálatába áll, ez által oly visszás és ferde helyzetet teremt, mely képtelenné teszi őt tömeggondnoki tisztének megfelelő gyakorlására és végeredményében az elvállalt kötelességek összeütközésére vezet. Ettől az ügyvédnek őrizkednie kell s a mennyiben ezt nem teszi, oly kötelességszegést követ el, mely az ügyvédi tekintélyt sérti, az ügyvédi rendtartás 68. §. b) pontjába ütközik. Az igaz ugyan, hogy vádlott még jókor észrevette a visszás helyzetet, melyet az 1891. okt. 22-én kelt megbízás és díjazás elvállalása által magának teremtett; igaz, hogy vádlott attól ennek folytán elállott és semmi olyant nem tett, a mi az összhitelezőknek kárára szolgált volna, de a fegyelmi vétség tényálladékát már maga a vállalkozás megállapítja és a kár elmaradása csupán enyhítő körülményképen vehető számba. És épen ezen nyomatékos enyhítő körülmény folytán, tekintettel arra is, hogy vádlott büntetve még nem volt, szabott ki a fegyelmi bíróság elsőfokú fegyelmi büntetést. — A m. kir. Curia: Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1899. ápr. 29-én 131.) A lelkészek ellen állásukhoz nem méltó erkölcsi vétség vagy államellenes magatartás miatt tett feljelentéseknek és hozott Ítéleteknek a kir. vallás- és közoktatásügyi ministerrel közlése tárgyában kibocsátott kir. igazságügyministernek 67,659/1898. I. M. számú rendelete. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-c. 7. és 8. §-aira tekintettel elrendelem, hogy a lelkészek ellen állásukhoz nem méltó súlyos erkölcsi vétséget is képező, avagy államellenes magatartássá minősülő cselekmények miatt tett panaszokról és feljelentésekről azon kir. bíróság vagy kir. ügyészség, melynél a följelentés tétetett, a rendelkezésre álló adatok közlésével a kir. vallás- és közoktatásügyi minister urat közvetlenül és azonnal értesítse és pedig tekintet nélkül arra, hogy a panasz, illetőleg feljelentés tárgyát képező tényálladék alapján helye van-e a büntető eljárásnak vagy sem ?Továbbá elrendelem, hogy súlyos erkölcsi vétséget is képező, avagy államellenes magatartást tanúsító bármely bűncselekmény miatt hozott és büntet és megállapítását tartalmazó birói Ítéleteket jogerőre emelkedésük után a kir. bíróságok szintén közvetlenül a kir. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz terjeszszék fel. Államellenes iránynak tekintendő — az 1893. évi XXVI. t.-c. 13. §-a utolsó bekezdésének hasonszerü alkalmazásával — különösen minden cselekmény, mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányul, történt legyen az akár egyházi helyiségben, akár azon kivül vagy más állam területén élő szóval, írásban vagy nyomtatvány, képes ábrázolat, egyházi szónoklat vagy más eszközök által. Kelt Budapesten, 1899. évi március hó 8-án. Hatáskör megállapítása jogtalan mezőrendőri zálogolás miatt inditott ügyben. A kir. ministerium a B. János és ifj. B. László szeödemeteri lakosok ellen jogosulatlan zálogolás miatt folyamatba tett ügyben a tasnádi járás főszolgabirája és a tasnádi kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1899. évi január hó L'ö-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás folytatása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az ügyiratokból megállapítható tényállás az, hogy a szeödemeteri közbirtokosság egy a tulajdonát képező erdei legelőn átvezető uton az átjárást eltiltván, alkalmazottainak meghagyta, hogy a kérdéses uton jogosulatlanul átjárókat zálogolják meg. Ehhez képest ifj. B. László kerülő 1896. évi augusztus havában L. Ida szeödemeteri lakosnak öt szekerét találván a tilos uton, a szekerekről zálogképen három darab láncot vett el s azokat B. János közbirtokossági mezőbirónak adta át. L. Ida tisztje B. Jánossal érintkezésbe lépvén, állítása szerint vele a zálogtárgyakra vonatkozólag 46 krban kiegyezett, a mikor azonban a láncok átvétele végett B. János lakásán megjelent, nevezett neje a láncokat kiadni vonakodott, ugy hogy — miután a láncokra szüksége volt — kénytelen volt a láncok helyett B. Jánosné kezéhez egy 10 frtos bankjegyet letenni, a mit azóta vissza nem kapott, a mennyiben B. János a 10 frtból a kerülőnek 2 frt 80 kr. hajtópénzt fizetett, a fenmaradó összeget pedig a közbirtokossági pénztárba szolgáltatta be. Panaszos ennek alapján azt a kérelmet terjesztette elő, hogy B. János a jogosulatlan zálogolás miatt megbüntettessék s a 10 frt visszafizetésére és egyéb kára megtérítésére köteleztessék. Ezen tényállás mellett a tasnádi járás főszolgabirája 1897. évi december hó 18-án 5,915. szám alatt hozott végzésével az iratokat a tasnádi kir. járásbírósághoz tette át, mert a fenforgó esetben az 1878. évi V. t.-c. 367., 368. §-aiba ütköző jogtalan elsajátítás vétségének ismérveit látta fenforogni. A nevezett kir. járásbíróság 1898. augusztus hó 10-én 1898. B. 142. szám alatt hozott végzésével hatáskörének irányát szintén kimondta azon az alapon, hogy a feljelentett cselekmény a jogosulatlan zálogolás által elkövetett kihágás tényálladékát állapítja meg. Az ekként támadt hatásköri esetet a kir. ministerium megí vizsgálván, az eljárás folytatására a közigazgatási hatóság hatáskörét tartotta megállapitandónak, mert a fenti tényállásból kitetszőleg a kérdéses 10 frt nem véletlenségből vagy tévedésből jutott B. János birtokába s öt az 1878. évi V. t.-c. 398. §-ában meghatározott cselekmények egyike sem terheli, nem állapitható meg tehát ellenében sem a most hivatkozott törvényszakaszban, sem az 1878. évi V. t.-c. 367. §-ában körülirt vétség tényálladéka.