A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A lajstromrendszer egyszerűsítése

184 A JOG egy fizetési meghagyást készített volna. Tehát tudni azt, hogy a biró hány személylyel tárgyalt vagy hallgatott ki: az ügymenet szempontjából nagyon fontos. A 16. rovat: ujitás. De olyan ujitás, melynek gyakorlati és financiális előnyét senki le nem tagadhatja. Egy rovattal, mely eddig is rendelkezésünkre állott: a tárgyalási napló észrevételi rovatával elejthetünk egy nagyon terjedelmes segédkönyvet: a nyilvántartó jegyzéket. Erre csupán maga a gyakorlat vezetett. A naptárt és a tárgyalási naplót majd naponta kénytelen forgatni a biró. Ezek mindig kéznél állanak. Én már több birót ismertem, a kik a helyett, hogy külön utasítást adtak volna a sürgetendő darabokra, maguk beirták a naptárba és nyilvántartották azokat s a lejárat napján rövid uton előkérették. Persze er,ből eredt azután, hogy a sürgetési napló vagy a most nyilvántartási jegyzéknek elnevezett vaskos könyv üresen maradt s az év végén azt a gondolatot támasztotta mindenkiben, hogy bizony kár volt ezt a sok papirt még be is köttetni Gyakornok koromban egyik principálisom erre vonatkozólag egy nagyon jellemző esetet beszélt el. Ugyanis egyik táblai elnök X. törvényszéket vizsgálta és e közben előkéri a sürgetési naplót. Az illető tisztviselő előmutat egy vaskos jó kötésű könyvet s a mikor az elnök végig lapozgatta, el nem fojtható mosolygással megjegyezte, hogy : «szép könyv, nagy könyv, de nincs benne semmi.» Ez történt a bíróságok szervezése után 1—2 évvel és azért most is csak ugy állunk, hogy a tisztviselők vajmi ritkán vezetik be a nyilvántartott ügyeket a nyilvántartási jegyzékbe. Avagy ha be is írják : aránylag oly kevés a sürgetett ügy, hogy szembeötlő kár származik azáltal, hogy egy — 365 napra felosztott — könyvet készíttetünk minden biró számára s a végén alig találunk 50—100 ügyet beirva egész éven át. Miután a tárgyalási napló hasonló beosztással egész évre szolgál s miután ezt a biró naponta forgatja s e szerint kényelmesebb is, mert nagyon könnyen maga a biró is beírhatja a sürgetett ügy számát: nagyon előnyösnek tartom a nyilvántartási jegyzék elejtését és a sürgetett ügyeknek a tárgyalási naplóba való bevezetését az általam nyitott 16 rovatba. Ebből azt hiszem bárki is meggyőződhetik, hogy az általam javasolt s a gyakorlaton alapuló tárgyalási napló sokkal célszerűbb, mint az eddigiek. Ezáltal nem csak a sürgetési naplót ejthetjük el, hanem elesik a második tárgyalási napló is. A most létező sommás tárgyalási és egyéb ügyek tárgyalási naplónak a vezetése kimondhatlan nehézkes. Mert minden egyes ügynek a kitűzése alkalmával mindkét tárgyalási naplót kell betekinteni. Második segédkönyv, melyről — mint általam ajánlottról okvetlenül nyilatkoznom kell : a helyi végrehajtásokról vezetett nyilvántartó jegyzék lenne. Már a perenkivüli ügyek lajstrománál emiitettem, hogy abba csakis az idegen végrehajtások lennének bevezetendők, mert ezek a bíróságra nézve mint uj ügyek szerepelnek. De a helyben befejezett ügyekben beérkező végrehajtások, a bíróságra nézve nem uj ügyek és ha — mint most — uj számmal uj lajstromba kerülnek : az iratok széttagolására és nagyon számba vehető zavarra szolgáltatnak okot. A per Sp. szám alatt foly s ha a végrehajtás elrendeltetik a V. lajstromba kerül ; de elintézése és kiadása Sp. szám alatt történik és ha egy előterjesztés tétetik, az előterjesztés tevő csak Sp. számot ismer és arra hivatkozik. Hasonlóan történik a M. lajstrombeli ügyekkel, a mikor a tanuk dija iránt kéretik a végrehajtás. Ha most egy perújítás van, a melyhez az alapperbeli ösz szes iratok szükségesek: két helyről kell azokat előkeríteni. A mikor pedig az iiyen szétválasztott iratok egészére van szükség és idegen bíróságtól szerzendők be : csak nagyon sok levelezéssel ér az ember célt. Ismétlem hát, hogy a közszolgálat és az ügykezelet érdekében áll, hogy a végrehajtási iratok a per iratoktól el ne különittessenek. Nézetem szerint a helyi végrehajtások csakis a birói tevékenység kimutatása céljából igényelnek nyilvántartást; de különben ez nélkülözhető is volna, a mennyiben jól tudjuk, hogy maguk a végrehajtók is kötelezettek nyilvántartást vezetni és az év végén külön kimutatást készíteni. Mindazonáltal egy megbízó jegyzék vezetését nem tartom feleslegesnek. A már előadottakkal összefüggésben az iratboritékról és irattárról kívánok röviden szólani. Az iratboriték arra szolgál, hogy az első lapra vezetett peres felek nevein kivül: belül, az érkezés sorrendjében alszámok alatt bevezettessenek az ezen ügyhez tartozó összes beadványok. Tehát tartalmánál fogva oly lényeges okirat, hogy minden elrongyolódástól megkímélendő. Már pedig, ha ez kétszer háromszor járt a postán, bizony ugy néz ki. mintha öszsze marcangolták volna s a mikorra irattárra kerül, majdnem hasznavehetetlen. Azért én nagyon előnyösnek tartanám, ha ez az iratboriték az irattárban őriztetnék és az iratok kötőfék alatt ketté hajtva adatnának az előadó bíróhoz : küldözgetések alkalmára pedig az amúgy is előirt iratjegyzék vétetnék használatba. Ha az iratboriték az irattárban őriztetnék: az itattárnak nem lenne szüksége semminemű jegyzékre, hanem az irat boríték észrevételi rovatában megjelölné mindannyiszor az iratok beérkezését és kiadását. Az iratboriték megteszi a kivánt szolgálatot mindarra, a mire most a lajstrom észrevételi rovata van destinálva; hogy t. i. az ügyek közti összefüggést s az iratok hollétét tüntesse ki. Szerintem az iratboriték az irattárnok által lenne vezetve és kezelve. Az irattárnok a névmutató jegyzék és névmutató vezetőjével együttesen munkálkodnának. Kisebb forgalmú biró Ságoknál egy tisztviselő kezelhetné az irattárt és névmutatót, esetleg egy díjnok állana még segítségére. Az egységes irodát azért találom célszerűnek, mert a jegyzői irodákkal semmi tekintetben nincs elérve a cél. A személyzet nem osztható be ugy, hogy egyformán legyenek elfoglalva. A dijnokok pedig nyögnek a munkateher alatt, melyet egyes Írnokok rájuk hárítanak. A jegyzői irodákkal csak azt értük el, hogy az irnok mindent a dijnoktól vár készen: Ez a nekie átadott ügyeket lemásolja, becsomagolja és a posta könyvbe bevezeti. S a mikor ilyen módon számol be a dijnok a napi munkáról, az irnok még azt is megköveteli, hogy a már lemásolt darabokat sorrend szerint helyezze el helyükre. Ebből láthatni, hogy a lemásolt darabok összeolvasatlanul továbbittatnak és tele hibákkal kézbesittetnek. Ezeket ellenőrizni, soha sem lehet. Mert a hibásan másolt végzéseket csak végszükség esetében mutatják meg a bíróság vezetőjének. De az iratok kezelése szempontjából sincs elérve a cél, I a mostani jegyzői irodákkal. A sok lajstrom és az ügyek állása szerinti elkülönítés, illetőleg az ebből eredő kezelés oly nehézkes, hogy az irnok majdnem egész nap egyebet sem tesz mint folyton rendezget. Égy kis irattár van a keze alatt; és azért egy nap sem kerülheti ki, hogy többször ne forduljon meg a járásbirósági irattárban is. Ez nagyon könnyen érthető, ha meggondoljuk, hogy a már befejezett ügyek irattárba kerülnek és nemsokára beérkezett végrehajtás vagy megkeresés folytán ismét az előadó bíróhoz kell hogy jussanak. Azért bátran kimondhatjuk, hogy iroda az irodában felesleges és e szerint a jegyzői irodának sincs semmi jelentősége. Centralizálni kell tehát az irattárt, hogy nevének és feladatának megfelelhessen. De centralizálni kell azért is, hogy az értesítések a nap bármely szakában megadhatók legyenek. Centralizálr i kell a kezelő személyzet szempontjából is, hogy ez egyformán elfoglalkoztatható és kellően beosztható legyen. Ha a mostani jegyzői iroda szerinti beosztást figyelemmel kisérjük, rá jövünk, hogy az egyik irodában levő irnok, nem ismeri ki magát a másik irodában és ha betegség, vagy távollét esetén, irnok társát kell hogy helyettesítse : azt sem tudja, hogy egyik-másik iratot honnan szedje elé. Hát ez bizony a centralizált kezelésnél nem fordul elő, itt mindenik irnok és dijnok tudja, hogy mihez fogjon. De hát még a kimutatások összeállításánál? Teljes lehetetlen egy írnokkal összeállittatni egy oly irodának a kimutatását, a melyben nem munkálkodott. Már pedig a kezelő személyzet feladata, hogy az egész bíróságnak, szükség esetén egy idegen bíróságnak is az ügymenetét felismerje. Ezt pedig csak ugy érhetjük el. ha a jegyzői irodák feloszlatásával a kezeletet összesítjük s a kezelő személyzetet összefüggésben foglalkoztatjuk. Ez által alkalmat nyújtunk a kezelő személyzetnek arra, hogy a járásbii óságnál lévő összes kezelési könyvekbe bepillanthassanak. Valaki azon ellenvetést tehetné, hogy most is kellene alkalmat nyújtani arra, hogy' a másik irodában lévő ügyeket és ügyállást ismerje. De ez nem oly könnyen megy mint a látszat mutatja. Egy irodában kezeltetik 5—8 lajstrom és ugyannanyi névI mutató. Most átmentünk az újévbe, a mikor ugyanannyi lajstrom j és névmutató keletkezett. Jövő évben ismét annyival szaporodik. És hozzájuk a segédkönyvek száma : legio. Tessék most három évi könyvet képzelni egy kis jegyzői irodában. Tessék ezekből az előírás szerint három évre nyilvántartott — szép számban meggyült könyvekből 1 a szünetelő és hátralékos ügyeket kikeresni. De tessék a harmadik évéből szünetelőben maradt és ez év folyamán felevenitett és be is fejezett ügyet kiböngészni!