A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Néhány szó a bűnügyi statistikához

82 A JOG vagyonában nem örökösödhetett, nem gátolta abban, hogy saját vagyonáról önállólag végrendelkezhessék. Minthogy pedig a gyivai 11. számú tkvi betétben A I 1—16 sorszám A II 1—4 sorszám és A f 1 sorszám alatt felvett ingatlanság felerészben R. Dánielnek s felerészben L. Borbálának képezte tulajdonát s ekként felperes R. Dániel után ennek az ingatlanságnak csak felére bir örökösödési igénynyel, L. Borbála pedig az 1896. évi december 5-én alkotott E) a. végrendeletében ennek az ingatlanságnak, mely időközben az ő kizárólagos tkvi tulajdonába ment át, felét tényleg felperesnek hagyta s csak a másik felét L. Mihálynak; minthogy továbbá felperes a L. Borbála hagyatékáról felvett leltárban összeirt ingóságokra nézve, a melyeket L. Borbála az E) a. végrendeletben L. Mihálynénak hagyott, meg sem kísérelte kimutatni, hogy azok közül bármi akár egészben akár részben R. Dánielnek tulajdona volt volna, s ekként az ingóságok tekintetében sem lehet megállapítani, hogy az E) a. végrendelet felperesnek R. Dániel utáni örökösödési igényére sérelmes volna: felperes az E) a. végrendelet érvényességét meg nem támadhatja, stb. A m. kir. Curia (1899. április hó 14-én 324. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben indokaiból és főleg azért: mert a közös végrendelet a házastársak bármelyike által, a másik házastárs beleegyezése nélkül is rendszerint visszavonható ugyan; abban az esetben azonban, ha a túlélő házastárs a kölcsönös részesítést elfogadta, saját rendelkezésének azt a részét, mely az elhunyt házastárs rokonainak javára szolgál, sem viszsza nem vonhatja, sem meg nem változtathatja és ez az általános visszavonási jogosultsággal ellentétben nincs, mivel a túlélő házastárs választásától függ, hogy e jogáról lemond vagy az elhalt házastárs által neki szánt kedvezményt visszautasítja; és mert R. Dániel és L. Borbála közös végrendeletükben egymást kölcsönösen örökösül rendelték azzal a korlátozással, hogy mindkettőjük halála után utóörökösük R. Dánielnek unokahuga, a felperes legyen. L. Borbála tehát az által, hogy férje hagyatékában e végrendelet alapján örökösödött, elvesztette azt a jogát, hogy a közös végrendeletnek az ő vagyonára vonatkozó részét visszavonhassa, illetőleg attól eltérően rendelkezhessék s ezzel felperes utóöröklési jogát korlátozhassa, vagy végképpen megszüntethesse, stb. ' Magában véve a szolgálati fizetés felemelése és a szolgálati működési kör kiterjesztése mint a szolgálati szerződésnek nem kizárólagos alkateleme, hanem csak egyik feltétele, egy egészen uj szolgálati szerződés jogi minőségével nem bir és igy jogilag nem eredményezheti azt, hogy a szolgálati viszonyra nézve korábban létesült egyéb kikötés ;k hatálytalanoknak tekintessenek. Hogy valamely eljárásért minő munkadíj felel meg és mennyi kiadás szükséges: ténykérdés, a mi a felülvizsgálati kérelemmel sikeresen a S. E. 197. §-a szerint csak az e törv. §-ban kitett alapon támadható meg. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 29. G. 658/98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes a kereseti váltót kibocsátói aláírásával látván el, azt saját rendeletére állította ki, tehát a kereseti váltót részben kitöltetlen állapotban nem forgatmány utján szerezvén meg, csakis engedményesnek tekinthető és vele szemben mindazon kifogások érvényesíthetők, a melyeket alperes ügyfele ellen támaszthatott volna. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék. (1898. ápril 15-én 30,687. sz. a.). Dr. Deutsch Arthur ügyvéd felperesnek, dr. A S. E. T. 27. §. 2-ik pontja és g-ik bekezdése értelmében a gyámi kinevezés hiánya az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő pergatló akadályt képez, melynek elenyésztetéséig az ügy érdemlegesen el nem dönthető; ezért a S. E. T. 166. és 208. §§-ai értelmében a felebbezési bíróság ítéletét feloldani kellett. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápr. 8. I. G. 3/99. sz. a.) Felperesnek keresete 5,597 frt 70 kr. vételár megfizetésére irányulván, tárgyánál fogva külön ügybirósághoz utasítva nincs és igy a kir. törvényszék kérdéses végzése ellen a S. E. 214. §-a illetve az 1881. évi LTX. t.-c. 59. §. 4. pontjához képest további felfolyamodásnak nincs helye ; az e végzés ellen közbetett felfolyamodást tehát az 1881: LIX. t.-c. 27. § a szerint és a S. Ü. Sz. 127. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a kir. járásbíróságnak hivatalból vissza kellett volna utasítani. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 29. H. 10/99. sz. a.) Jogszabály az, hogy a férj társadalmi állásának és vagyoni keresménybeli visszonyainak megfelelő tartásban köteles nejét részesíteni. Hogy az alperes vagyoni és keresménybeli viszonyainak mily összegű tartásdíj felel meg, az ténykérdés, a melyre vonatkozó ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban csak akkor támadható meg, ha a megállapítás jogszabály megsértésével történt. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 9. I. G. 613/98. sz. a.) S t e i n h a r d t Bódog ügyvéd által kepv.se t D. Fu op alperes ellen 64 frt 73 kr iránti váltóperében következőleg itelt: ^ Az 1898. február 18-án 1H.871. sz. a. hozott sommás vegzes hatályában fentartatik és alperes 1). Fülöp 89/. évi dec. 24-én 64 frt 73 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 64 frt 73 kr váltóösszeget fizessen stb. Indokok: Alperes maga sem állítja, hogy mikor a kereseti váltót felperesnek kitöltetlenül átadta, az utólagos kitöltésre nézve valami megállapodás jött volna létre, maga pedig az a körülmény, hogy a kereseti váltót alperes felperesnek mint ügyvédnek ügyfele követelése törlesztésére adta, nem foglalja magában az alperes által vitatott azt a hallgatólagos megaHapodast hogy a váltó összege csakis felperes ügyfele rendeletere fizetendő, s hogy a váltó utólagos kitöltése is csak ily értelemben eszközölhető. E szerint tehát alperesnek az a kifogása, hogy a váltó utólagosan megállapodás ellenére lett kitöltve, igazolva nem lett, alperest, mint a különben minden lényeges kellékkel bíró váltó elfogadóját a v. törv. 23. §-a értelmében a kereseti töke és kamatában stb.-ben kötelezni kellett. A bpesti kir. Ítélőtábla (1898. dec. 29-én 3,439. sz. a.). A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja, a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert alperes nem is állítja, hogy felperes a váltó birtokába jogtalanul jutott stb. A m. kir. Curia (1899. április hó 6-án 279. sz. a.), mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes az 1898. február 18-án 16,871/98. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes nem tagadta határozottan azt az állítását, hogy a kereseti váltó ügyfele K. M. József, illetve K. Erzsébet részére állíttatott ki annak a követelésnek fedezetére, mely a 2. és 3. a. csatolt ítéletekben per tárgyává tétetett. Minthogy pedig e szerint nyilvánvaló, hogy felperes a midőn a kereseti váltó kibocsátói aláírásával ellátva azt saját rendeletére állította ki, a kereseti váltót részben kitöltetlen állapotban, nem forgatmány utján szerezte meg s igy ő csakis engedményesnek lévén tekinthető, vele szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, a melyeket nevezett ügyfele ellen alperes támaszthatott volna és minthogy felperes a 2. és 3. a. ítéleteknek a kereseti váltóra vonatkozását nem vonta kétségbe, sem a miatt nem tett kifogást, hogy az ezekre alapított kifogások elkésetten hozattak fel és minthogy ezekkel az ítéletekkel bizonyítva van, hogy az a követelés, a melynek fedezetére a kereseti váltó kiállíttatott, jogilag fenn nem áll: felperes mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával keresetével elutasítandó volt stb. Bűnügyekben. Adalék a csábítás fogalmának tényálladékához. (btk.247. § ) A szegedi kir. törvényszék (1897. dec. 30. 12,838. sz. a.) Sz. Árpádné szül. A. Júlia a btk. 247. §-a alá eső csábítás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A kiskorú J. Mari képviseletében ennek anyja özv. J. Jánosné mint t. és t. gyám azzal terheli Sz. Árpádnét, hogy azon idő alatt, mig leánya az életének 15. évében levő J. Mari vádlottnál mint szerződött cseléd szolgált, ezt férfiakkal való közösülésre, azonkívül természetelleni fajtalanságra csábította, amennyiben reá bírta, hogy a házához járó férfiak hímvesszejét szájába fogva kiszopja, viszont azok által női szemérem-testét kinyalassa. J. Mari sértett fél kihallgattatván, az esetet a következőkben adja elő: A vádlott szolgálatába mint cselédleány az 1896. évi november 5-én lépett és ott szolgált 1897. évi március hó közepéig; mikor vádlott őt felfogadta, nem mondotta meg neki, mi szándéka van vele, de nem sokára felkérte, hogy férfiak látogatását fogadja el, azokkal közösüljön, majd meglátja mily jó dolga lesz; majd arra is biztatta, hogy az őt látogató férfiak himveszszőjét szájába vegye, mit aztán meg is tett, mert vádlott azzal is fenyegette, hogy édes anyját be fogja záratni. 1897. január havában Temesvárra is elutazott vádlottal és ott egy szállodában a vádlott jelenlétében egy ismeretlen férfi hímvesszőjét szájába vette, majd pedig azzal saját nemzőrészét kinyalatta, erre a cselekedetre szintén a vádlott bírta reá, a ki a neki adott jövedelmet elvette, de őt ruházta. Előadta továbbá sértett, hogy a vádlott házánál tavaszkor már hugycsőtakárban szenvedett, minek folytán a szegedi közkórházba került, a hol hosszabb ideig gyógykezeltetett. Vádlott, a ki Szegeden tartózkodása idejében a rendőrségtől nyert bárca alapján magános kéjnő volt, azt adja elő, hogy ő sértettet, a ki azelőtt Cs. Adél bordélyháztulajdonosnőnél szolgált, arra fogadta fel, hogy vele a férfiaknak leveleket küldözgetett ot a férfiakkal való közösülésre nem csábította, hanem igen is' felkérte arra, hogy a házához járó férfiak hímvesszejét szájába veve kiszopja, a mire sértett jó pénzért azonnal vállalkozott és azt tobb ízben meg is tette, a miért mindketten pénzt kaptak. Sertett a vádlott ezen előadása folytán beismerte, hogy azelőtt Cs. Adel bordélyházában szolgált, de tagadta, hogy ott valakivel nemileg közösült volna. Tekintve pedig, hogy sértett a vizsgálóI biro. előtt tett vallomásában beismerte, hogy mielőtt a vádlott • házahoz került, fiatal kora dacára már nemileg közösült, s annak