A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 21. szám - Részvényátruházási illetékekről - A lajstromrendszer egyszerüsitése. 2. [r.]

166 A JOG a megkeresés tárgyával összefüggő vagy abból folyó további szükséges cselekményeket ujabb megkeresés nélkül is teljesíti)). ! Maga a törvény indokolása ezen §. intézkedését azzal indokolja, hogy részint a helyi befolyásoktól való teljes függetlenség hiánya, részint a vidéki rendőrségnek fogyatékos szakképzettsége miatt a vidék legmegbízhatóbb és legszakképzettebb elemét: a járásbíróságokat is be kellett vonni a nyomozó hatóságok körébe és fel kellett jogosítani a kir. ügyészségeket, hogy a járásbíróságokat az egyes nyomozó cselekmények teljesítése végett megkereshessék. A törvény intentiója tulajdonképen tehát az, hogy a kir. ügyész által elrendelt nyomozást a rendőrség teljesítse és ime csak oda jutunk ki, hogy a teher súlypontja a járásbíróságok vizsgálóbiráira nehezül. Ugy van ez ezzel nagyrészt mint a vizsgálóbírói intézménynyel. Tessék csak a járásbíróságok V. B. lajstromait végiglapozni, mennyi ott az alszám, pedig az alszámok legnagyobb része megfelel egy formális vizsgálat teendőinek. Miért ? Azért, mert a törvényszéki vizsgálóbíró a központtól valamivel távolabb eső helyeken lakó feleket nem idézi maga elé, hanem a járásbíróság utján hallgattatja ki. A dolog akként áll tehát, hogy az előnyomozás vagy a vizsgálat teljesítésével a törvényszéki vizsgálóbíró bízatott meg, az ügy az ő lajstromában van mint vizsgálat kitüntetve, a járásbíróság vizsgáló birájánál pedig, a ki az ügyben sokszor h isz embernél többet is részletesen kihallgatni kénytelen, ez a nagy teendő mint alszám szerepel. A kir. ügyészségek csak örülhetnek az említett 86. §-nak, mert ha a járásbiróiágok a nyomozás momentuosus részét nem teljesítenék, ők üdvösen nem is működhetnének. A ki a létező állapotokat jól ismeri, ezzel tisztában van s meg vagyok győződve, hogy akármely járásbírósághoz intéznének ez iránt kérdést, szórul-szóra azt válaszolnák, a mit fentebb kifejtettünk. A feljelentések legnagyobb része eddig az előnyomozás során tisztázódott, ugy kell annak lenni a jövőben is. Azok az ügyek, melyek most közvetlen végtárgyalás iránti inditványnyal nyertek elintézést, jövőben egy bizonyos, bár kisebb számban, vádirattal lesznek elintézve. Ennek a vádiratnak kell, hogy alapos basisa legyen, mert ha ezzel nem bir, az ellene beadott kifogások s az ezek felett megtartott tárgyalás visszaveti az ügyet a vizsgálat stádiumába. Ezt lehetőleg el kell kerülni. Ezért ti, többnyire munkával tulhalmozott kir. járásbíróságok (a központiakat sem vehetjük ki, mert majd azok is nyomoznak, vége a privilégiumnak^ legyetek csak résen, mert ugy fogtok ti nyomozni 1900-tól kezdve is. mint eddig. Ezt a jelenlegi állapotok mellett másként nem is képzelhetni. A járásbíróságok gyakran emberi erőt meghaladó tevékenységet fejtettek ki s kell, hogy ezt kifejtsék a jövőben is. Lássuk csak mindezeket rövid egy-két év múlva a praxisban : no de erről majd később. Részvényátruházási illetékekről. Irta : ZÁDOR MÓR, pénzügyi s. titkár Rimaszombatban. Az illetéki díjjegyzék 89. tétele értelmében a pénzintézetek a II. fokozat alá eső részvényeknél, ha a részvények másra ruháztatnak át, az átruházott részvényekről havonta vagy kimutatást készítenek és a II. fok-bélyegilletéket minden egyes részvénynek megfelelőleg készpénzben befizetni tartoznak, vagy pedig a bélyegjegyeket az átirás alkalmával leróni tartoznak magukon a részvényeken. Szolgálatom ideje alatt azon tapasztalatra jöttem, hogy a pénzintézetek nagyrésze országszerte, a törvény téves magyarázata folytán, akaratlanul is nem felelnek meg annak valóságos értelme szerint, mert az egyes részvényeknek időközbeni eladásainál nem az átruházáskor fenálló érték szerint fizetik vagy róják le a II. fok-bélyegilletéket, hanem csakis a részvények kiállítása, vagyis kibocsátása alkalmával szereplő névérték után és ezáltal ki vannak téve azon eshetőségnek, hogy a nevezetteknél foganatosítandó bélyeg szemle tartás esetében a részvény törzskönyvben feltalált átírások 5 évre visszamenőleg az egyszeres illetékeken kivül még büntetéssel is megrovattatnak, mert az illetékdijjak 89. t. I. B) a) pontja csak az első alkalommal kibocsátott uj részvényekre mondja ki azt, hogy ezeknél a névérték (illetve a felpénz figyelmen kivül hagyása mellett) után rovandó le a II. fokozatú bélyegilleték. A részvényeknek Írásbeli engedmény, hátirat, örökösödés vagy átirat utjáni átírásánál ellenben, de sőt akkor is, ha az intézet megalakulása és a részvények kibocsátása utáni időközökben egyes vevőknek uj részvény állitatnék is ki, a regi helyett, az 1869. évi XVI. t.-c. 8. §., ugy a volt pénzügyi közigazgatási bíróság 1,438/90. sz. határozata végpontja szer.nt hasonló esetben az uj vevő az átruházáskor fenálló érték után ; a 70. §-ban foglalt rendelkezés szerint, ha a vételár tudva nincsen, a részvény árfolyam szerinti avagy becslés szerinti érték után tartozik az illetéket lefizetni, vagy bélyegben leróni és nem a névértéke utan. De leginkább emellett szól még az 1893. évi 1846^ szamu elvi jelentőségű határozat és az abban idézett 100,9!tő/8J2. evi pénzügyministeri körrendelet (P. K. 10. sz.), melyben a részvények átruházása utáni illeték, ha az átruházás írásbeli engedmény vagy átíratás utján történik, azt az illeték dijjak 32. tét. A) pontjára állapítja, ez a pont pedig már egész határozottan a visszteher értékét rendeli alapul veendőnek. Tekintve, miszerint köztudomású tény, hogy a 10—12 év előtt 50 avagy 100 frttal kibocsátott részvények a közforgalomban már 5—6-szoros árakat értek el és ugy is kelnek el, miáltal figyelembe véve azt, hogy az országban ennek dacára az összes pénzintézeteknél az eladott vagy elajándékozott részvények átírása csak a névértéknek megfelelőleg lesz II. fokú illetékkel leróva, a valódi mostani érték helyett, a mi figyelembe véve azt, hogy Budapesten 34, a vidéken 805, Horváth-Slavoniában 66. összesen 905. pénzintézet van, a mely pénzintézeti részvények gyakorta cserélnek gazdát a közforgalomban, a kincstár ily utoni megkárosítása tetemes összegre rug évente. Célszerű volna azért, ha ezen ügy rendezését a nagyméltóságú Pénzügyministérium magáévá tenné és a törvény mikénti értelmezését szabályrendeletileg is kimondaná, nehogy a pénzintézetek a szabályok helytelen magyarázata folytán akaratlanul is okot szolgáltassanak a leletezésekre és az abból származó büntetésekre. A lajstromrendszer egyszerüsitése. Irta: PORUTIU EMIL, kir. járásbiró Dettán. •KIL Ilyen első sorban a pergátló végzés, melynek kél faja van ; t. i. : helyt adó és a kifogásokat elvető : pergátló végzés. Jól tudjuk, hogy ha a kifogásoknak nem adatik hely : a per tovább folyik, de keletkezett egy (a statistika szempontjából okvetlenül számba vehető) végzés és ez a 19. rovatban megjelölendő. Ha pedig a pergátló kifogásoknak hely adatott, ismét keletkezett egy éppen olyan természetű végzés, mint az előbbi és ismét megjelölendő a 19. rovatban. Itt azonban nem kell elfelejtenünk, hogy ha a kifogásoknak hely adatott, egyúttal a per meg is szűnt (1893. évi XVIII. t.-c. 28. §-a: permegszüntető végzés). Helyén levőnek találom tehát, hogy ezen végzés mint permegszüntető végzés a 26. rovatban is kitüntettessék. Valaki azt mondhatná, hogy nem helyes egy és ugyanazon végzést két helyen kitüntetni; de a fennebb mondottakból észrevehetni, hogy a pergátló végzés egy különálló momentum és ennek a per befejezéséből valókülön megjelölése a statistika szempontjából kívánatos azért, hogy az eljárás közben felmerült nevezetesebb mozzanatok is kellő figyelemben részesüljenek. A kifogásoknak helyt adó végzésnek a permegszüntető rovatban való kitüntetése pedig azért szükséges, mert a kérdéses per mint tényleg megszüntetett : befejezést nyert. A pergátló végzés csupán önmagáért és nem az összes perszám kedvéért lesz megjelölve. Ilyen a részitélet is, önmagáért megjelölendő a 22. rovatban; de az erre vonatkozó perbefejezés eredménye külön is kitüntetendő. A 20. rovat felvételét azért találtam szükségesnek, mert vannak egyes perek, hogy tárgyalás kiírása nélkül, vagy az illetékesség szempontjából visszautasittatnak. vagy pedig kiegészítés végett visszaadatnak és sohasem kerülnek vissza a bírósághoz. Miután ezeket a perbefejező végzés rovatába előlegesen felvenni nem lehet, utólagos felvételük pedig nem szabályszerű és sokszor zavarólag hat': legjobb, nézetem szerint, ha mint ilyenek külön szerepelnek. A 21. rovat szintén csak egy perrendszerü momentumnak a megjelöléséül szolgál. Ugyanis az 1893. évi XVIII. t. c. 42. §-a szerint az egymással összefüggésben levő perek közös tárgyalás és eldöntés végett egyesithetők ; tehát ha két vagy három egyesitett per egy ítélettel vagy egyezséggel lesz befejezve: szükséges, hogy az idecsatolt perek mikénti befejezése szintén megjelöltessék, mert csak így kapunk tiszta képet és biztos számadatot mindarról, a mi a kimutatások megbizhatóságához elkerülhetlenül szükséges. A beérkezett és befejezett perek közti egyenle get csak az összes momentumok felölelésevei és a kellő rovatok összhangba hozatalával leljük meg.