A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

A JOG 3 pótlása, a mennyiben a szintén érdekelt hozzá nem járult, jogtalan kitöltést képez s ez okból alperesre nézve aláírása alapján annak elfogadói minősége s ebből folyó fizetési kötelezettsége meg nem állapítható; mindkét alsóbirói Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. Vételar-elöleg biztosítására szolgáló váltó a szállított arukkal kiegyenlittetvén, egyéb beszámításnak vagy levonásnak helye nem lehet. A kassai kir. törvényszék mint váltóbiróság (1898. évi június hó 14-én 4,075. sz. a.) Dr. Fényes Samu ügyvéd által képviselt W. Jakab és fia cég felperesnek, Dr. Szőke Nándor illetve ennek helyettese Dr. Stamberger Péter ügyvéd által képviselt Sz. Márton alperes ellen 1,560 frt tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék mint váltóbiróság az 1897. évi szeptember hó 21-ik napján fi,246. p. sz. a. kelt sommás végzés joghatályában fentartása mellett Sz. Márton alperest, mint a Kassán 1897. évi június hó 8-ik napján 1,560 írtról kiállított kereseti váltó elfogadóját arra kötelezi, hogy felperesnek 1,560 frt tökét, annak 1897. évi szeptember hó 8-ik napjától járó 6°o kamatát és a 6,246/97. sz. sommás végzés költségeinek hozzászámitásával összesen 103 fit 42 kr. perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen, stb. Indokok : Az alperes kifogásként azt hozza fel, hogy ő a kereseti váltót a veje t. i. F Miksa s felperes között létrejött bizonyos erdővétel alkalmából a felperes itánti szívességből irta alá illetve látta el elfogadói nyilatkozatával, még pedig ama világos kikötéssel, hogy a váltónak kifizetése felperest terheli, s hogy őt, t. i. alperest felperes a kereseti váltó tekintetében minden felelősség alól mentesítette. Alperes a fent említett kifogásbeli állításának beigazolására hivatkozik a 2. 3. és 4. alatti levelekre, az 5. alatti könyKivonatra, ugy nemkülömben Sz. Nándor és Y. Izidor tanukra. A biróság a most említett alperesi bizonyítékkal a kifogásbeli állításokat bizonyítottnak nem veheti, mert a 2. 3. 4. alatti levelek, továbbá az 5. alatti könyvkivonat és a nevezett tanuk vallomásainak egybekötésébői csupán az tűnik ki, hogy bizonyos ügyletből kifolyólag az ügylet lebonyolítása végett levelezés történt felperes és alperes közölt és hogy alp?res a kereseti váltót, mint azt különben a kihallgatott tanuk is vallják, F. Miksa érdekében irta alá, miből folyóan ily körülmények között az alperesi kifogásokban állitolt ama megállapodásokra, hogy alperes a kereseti váltót a felperes iránti szívességből irta volna alá, mint elfogadó, továbbá hogy a kereseti váltónak kifizetése felperest terhelné, végre, hogy felperes az alperest a kereseti váltó tekintetében minden felelősség kizárásáról biztosította, következtetést vonni sem lehet. Minthogy pedig ezek szerint az alperesi kifogásokban állított megállapodások, a mely megállapodások létrejöttét felperes tagadásba is vette, bizonyitatlanok maradtak, ennek hiányában pedig az alperes váltói elfogadói nyilatkozatának kötelezettsége alól nem mentesíthető ; és minthogy az alperes a kereseti váltón levő elfogadói nyilatkozatát illetve aláírását valódinak elismerte: mindezeknél fogva az alperes a minden törvényes kellékkel ellátott váitón levő elfogadói nyilatkozata alapján a rendelkező részben említett módon elmarasztalandó volt. stb. A kassai kir. ítélőtábla (1898. évi szeptember hó 13-ikán 2,326. sz. a. i következően itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Az alperes kifogása lényeg szerint nem az, mintha a kereseti váltót egyedül a felperes iránti szívességből fogadta volna el, miután kifogásában maga beismeri, hogy a váltóra a felperestől értéket átvett, — hanem a kereset elutasítását tulajdonképen azon az alapon kéri, mert a peresített váltó csak meghosszabbítása annak a 2,250 frt 30 kros és a felperes részéről történt törlesztés folytán 1,560 frtra leapadt váltónak, a mely váltót a felperes által F. Miksától megvett fa vételárában adott összegnek biztosításául F. Miksa helyett fogadott el és adott át a felperesnek és hogy a kereseti összeget a felperesnek azért nem tartozik megfizetni, minthogy abból az ügyletből, a melynek fedezésére a kereseti váltó adatott, a felperesnek követelése nincs és minthogy a felperes magát arra kötelezte, hogy a peresített váltóra az alperestől ellenértéket nem fog követelni. Az alperes azt a kifogását, hogy a 2,250 frt 30 kros váltót az erdő, helyesen fa vételárának fedezetéül a F. Miksa érdekében adta át a felperesnek : F. Miksa, W. Izidor és Dr. Sz. Nándor tanuk vallomásaival, és azt a kifogását, hogy a peresitett váltó a 3. alatt csatolt okiratban emiitett 2,250 frt 30 kros váltónak a meghosszabbítására (prolongátiójárai adatott, a kihallgatott W. Izidor és Dr. Sz. Nándor tanuk egyező vallomásaival bizonyította ugyan, azonban ennek dacára kifogásaival az alperes elutasítandó volt, mert a biztosítéki váltó adásával ellenkező kikötésnek igazolása nélkül a váltóadós magát feltétlenül kötelezi arra, hogy annak értékét a váltótulajdonosnak, tehát magának a közvetlenül szerződő váltóhitelezőnek is a lejáratkor a váltótörvény szerint kifizeti, minthogy ily esetben a hitelezőnek adott biztosítást épen az képezi, hogy az — legkésőbben a lejáratkor, kereset utján a fedezeti összegnek birtokába jusson, a 2., 3. és 4. alatt csatolt okiratok pedig arra nézve, hogy a peresitett váltó az összeszámolás eszközlése előtt nem érvényesíthető, vagy hogy arra a felperes az alperestől fizetést nem követelhet, — kikötést nem tartalmaznak, mert a fedezeti váltóval szemben is a váltókötelezett tartozik a fedezetnek alapját képező ügyletből származott kifogásait és jelesül azt bizonyítani, hogy a felek között fennállott jogviszonyból a felperesnek követelése nincs, vagy hogy a váltó a peresitett értékben fenn nem áll. — Erre nézve azonban az alperes bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltatott, minthogy az erre vonatkozóan kihallgatott Dr. Sz. Nándornak, az alperes fiának és ügyvédjének — érdekelt és különben is határozatlan vallomása, az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében bizonyítékot nem képez ; mert a felperes üzleti könyveinek kért felmutatása ebben a váltóperben az 1893. XVIII. t.-c. 215. §-ával hatályon kivül nem helyezett v. eljárás 24. §-a értelmében helyt nem foghat, és mert ezek szerint az alperes nem bizonyította be, hogy a felszámolás végérvényesen és akként eszközöltetett, hogy azt mindkét peres fél kötelezően elfogadta oly értelemben, hogy a felperesnek a peresitett jogviszonyból eredően követelése nincs, sem pedig azt nem igazolta, hogy a peresitett váltó a peresitett értékben nem, hanem ennél kisebb és mily értékben áll fenn, stb. A m. kir. Curia (1898. évi november hó 11-én 1,095. sz. a.) következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával az 1897. évi szeptember hó 21-ik napján 6,246. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik ; felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásaival a másodbiróság által e részbenihelyesen kifejtettek szerint bizonyítottnak tekintendő, hogy a kereseti váltó a 3. alatti okiratban említett annak a 2,250 frt 30 kros váltónak meghosszabbítására adatott a felperesnek a melyet neki az alperes a felperes által F. Miksától megvett fa vételárára felperes részérói előlegezett összeg biztosításául F. Miksa érdekében adott. Helyesen fejtette ki a másodbiróság azt is, hogy a biztosítéki váltóval a hitelezőnek adott biztosíték abban rejlik, hogy a hitelező jogosítva van a váltó lejártakor azzal biztosított követelésének a váltó alapján való kielégítését követelni és hogy a váltóval szemben annak a bizonyítása, hogy a váltó alapjául szolgált jogviszonyból folyólag a hitelezőnek követelése nincs, vagy hogy a váltó a peresitett értékben fenn nem áll, a váltóadóst terheli. Nem fogadható el azonban a másodbiróságnak az az álláspontja, hogy a kereseti váltókövetelés fenn nem állása tekintetében az alperesnek jelen perben a bizonyítás nem sikerült. A fennforgó esetben ugyanis a peres felek között a biztosítéki váltó tekintetében fennálló jogviszonyt a felperes által 1897. március 11-én kiállított, 3. alatt csatolt, I felperek részéről nem kifogásolt levél szabályozza. E levélben felperes kijelentette, hogy a F. Miksától megvett (Sziklay és Kós-féle erdőkből szállítandó) talpfákra nézve, a melyeknek vétel| árára felperes által adott előleg biztosítására az alperes által elfogadott 2,250 frt 30 kros és az ennek helyébe lépett kereseti 1,560 frtos váltó szolgált, egyedül az alperessel fog elszámolni és hogy a szállítandó fákért járó vételárból a munka- és fuvarbérek levonása után fennmaradó összeget, az alperes által F. Miksa érdekében elfogadott váltó törlesztésére fogja fordítani akként, hogy az emiitett összeget vagy az alperesnek adja át a váltó kifizetése végett, vagy ő maga (felperes) egyenlíti ki azzal a váltót és azt visszaadja az alperesnek. Felperesnek saiát előadása szerint és a F. Miksa által a fenntebb emiitett erdőkből felperes részére szállított talpfáknak bruttó vételára 4,488 frt 15 krt tett ki és felperes nem tagadja az 5. alatt csatolt könyvkivonatnak tőle származását, illetve alperesnek nzt az állítását, hogy az említett könyvkivonatot a F. Miksa által szállított talpfákra vonatkozó elszámolás gyanánt ő adta át az alperesnek, ez a könyvkivonat tehát felperes ellenében bizonyító erejű okiratot képez. E könyvkivonat «Soll» rovatában annak tiz tétele alatt felperes részletesen felsorolta a F. Miksa részéről szállított talpfákért általa (felperes által) fizetett munka és fuvarbéreket, melyeknek összege a könyvkivonat tételei szerint 1,372 frt 69 krra, az ezenfelül átadási-illetve a taljjfáknak minőség szerinti elkülönítésével járó átvételi költség cimén az említett könyvkivonat «Soll» rovatában az 1897. máj. 8., máj 16. jun. 1. jun. 14. jul. 3 és aug. 20-iki tételek valamint a kelet nélküli utolsó tétel alatt felszámított összegek pedig mindössze 45 frt 32 krra, illetve az 1897 február 28-iki tétel alatt nyomtatványok cimén felszámított összeg hozzáadásával 49 frt 82 krra rúgnak. Az 5. alatti könykivonatban foglalt eme felszámítással szemben felperesnek az az előadása, hogy a szóbanforgó talpfákért általa fizetett munka- és fuvarbérek tényleg nem 1,372 frt 69 krt. hanem összesen 2,882 frt 69 krt. tettek ki, hogy aC. és D. alatti okiratok szerint W Aliksával szemben ezt az összeget számolta el és annak helyességet F. Miksa elismerte, figyelembe nem vehető, mert az alperes irányában tett saját elszámolását tartalmazó 5. alatti okirattal szemben felperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy az abban foglalt elszámolás a munka- és fuvarbérek tekintetében téves és hogy ezek az 5. alattiban kitettnél tényleg nagyobb összegre rúgtak, ezt azonban felperes nem bizonyította és F. Miksának a C. és D. alatti okiratokban foglalt elismerő nyilatkozata alperessel szemben e tekintetben mi bizonyító erővel sem bír, mert a 3. alatti okirat szerint a talpfákra nézve felperes az alperesnek a biztosítéki váltón alapuló kötelezettsége szempontjából nem F. Miksával, hanem alperessel tartozott elszámolni; a F. Miksával történt elszámolás tehát alperest nem kötelezi. Ezek szerint alperesnek az az előadása, hogy a talpfákért felperes által fizetett munka- és fuvarbérek összesen csak 1,372 frt 69 kr. tettek ki,