A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 20. szám - Özvegyi jog

A JOG 79 mint maga a kó/ados, s eveknél lógva az LÜogadó csődtömege gondnokánál — illetőleg vele szemben felvett óvás annak igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert, elegendő. A sommás végzés tehát, mindkét alsóbirói itélet megváltoztatásával hatályban fentartandó volt. ^1899 márc. 7. 99'99. sz. a. i Bűnügyekben. A kassai kir. ítélőtáblának 4. szamu büntetőjogi döntvénye. >v Jövedékt kikágási ügyekben az ujrafelvétel. mint jogorvoslat, alkalmazást nverhet-e.-» (Vonatkozassál az \A'10 \*W.p. íe. szarun büntetőügyben felmerült kérdésre.) Határozat : Jövedéki kihagasi ügyekben az ujrafelvetel mint jogorvoslat alkalmazást nyerhet. 1 n d o k o k : Az 1788. évi általános harmincadrendtartás és az [84:2, évi Harmincadhivatali L'tasitás, a mennyiben törvény vagy későbbi rendelettel módosítást nem szenvedtek, az 1883: XLIV. t.-c. 105. i}-a s a vonatkozó előbbi törvények értelmében az adótörvénvek és szabályok elleni kihágások megtorlására nézve most is érvényesek és az 1883: XLIV. t.-c. alapián a kir. bíróságokat illető hatáskörben is mérvadók Az említett Harmincadhivatali Utasítás 573. §-a szerint a jövedéki kihágással terheltnek büntetése szabályszerűen elengedtetik, ha a terhelt a felhívott §-ban jelzett bizonyos adatokat szolgáltat és ezek a vizsgálat során valóknak bizonyulnak. A mennyiben ez a rendelkezés általában a büntetés elengedéséről szól, kétségkívül vonatkozik ez arra az esetre is, sőt tulajdonképpen akkor van annak helye, a mikor a terheltre a büntetés már jogerősen kiszabatott; a mikor tehát a szolgáltatott ujabb adatok bebizonyítása, mint a büntetéselengedés szabályszerű bekövetkezésének teltétele, okvetlenül ujabb vizsgálatot, illetőleg eljárást tett szükségessé. Ugyanannak az utasításnak 574. ij-ában az elévülésre nézve tett rendelkezéseiből pedig okszerűen következtethető: hogy a terhelt, habár valamely jövedéki kihágás miatt már állott is vizsgálat alatt, de ennek sikertelensége folytán megbüntethető nem volt, ugyanama kihágás miatt az elévülési határidőn belül újra felelősségre vonható s a vizsgálat eredményéhez képest megbüntethető. Ezek szerint az 1842. évi Harmincadhivatali Utasításban vannak az akkori jövedéki kihágások sajátszerűségéhez és a kizáróan közigazgatási eljárás természetéhez alkalmazott olyan rendelkezések, a melyek ugy a terhelt, mint az államkincstár részére az anyagi igazságnak érvényesítését egy jogerős határozattal szemben is lehetővé tették. Az 184-2 évi Harmincadhivatali utasítás felhívott §^-ainak ez az itt kiemelt célzata, — hogy az anyagi igazság egy jogerős határozattal szemben is érvényesülhessen — a későbbi szabályokban megváltoztatva vagy korlátozva nincs és így az kétségtelenül mérvadó. Minthogy pedig ez a célzat a birói eljárás keretében egyedül az ujrafelvétel utján juthat érvényre, mert ezenkívül' a bírói eljárásban a jelzett feladatnak megfelelő intézmény nincs; minthogy a jövedéki kihágásoknak a birói hatáskörbe utalása alkalmával vagy később rendelettel vagy törvénynyel az ujrafelvétel kizárva nem lett; az egyes adótörvényekben, valamint az 1883: XLIV. t.-c. 103. §-ában ujabban is szabályozott elévüléssel pedig az ujrafelvétel intézménye összhangzásban van; minthogy tehát az ujrafelvételnek a pénzügyi büntető bíráskodásban való helytfoghatósága az eljárásnak alapvető szabályzatából kiinduló jogfolytonoság követelményét képezi; minthogy végül ez a megállapítás a gyakorlati szükségletnek is megfelel, mig ellenben az ujrafelvételnek a pénzügyi büntető bíráskodás köréből való kizárása a törvénykezés érdekeit nemcsak általában véve sértené, de viszásságot is eredményezhetne, amennyiben például az 189(1: XXVI. t.-c. értelmében a közigazgatási biróság előtt az ujrafelvételnek helye van, és ennek folytán ez a biróság törvényes hatáskörében a terheltnek adó vagy illeték-tartozására nézve a büntető biróság marasztaló Ítéletének kiindulási alapjául szolgált első határozattól eltérően is dönthet, a jövedéki kihágási ügy ujrafelvételének lehetetlensége arra is alkalmul szolgálna, hogy a büntető bíróságnak és a közigazgatási bíróságnak végérvényes intézkedései egymással nyilt összeütközésbe jöjjenek: mindezeknél fogva ennek a királyi ítélőtáblának teljesülése a felvetett kérdést a fentebbi határozat kijelentése szerint találta eldöntendőnek. Kelt Kassán, a kassai kir. Ítélőtáblának 1899 évi április hó 13-án tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. Ítélőtáblának 1899. évi április hó 29-én tartott büntető teljes ülésében. A mezei őr (csősz) hatósági teendők teljesítésére hivatva nincsen, a btk. 461. £-a értelmében nem közhivatalnok, de hogy nem közhivatalnok kitűnik abból is, hogy a btk. 166. ^-aszerint hivatásszerű eljárásának illetve ily nemű eljárása közben személyes biztonsaga egovasa szempontjából hatósági közegnek tekintetik vagyis kivételesen azok sorába helyeztetett, kik ellen hivatásszerű eljárás közben a btkv. 165 ij-a eseteiben hatóság elleni bűntett elkövethető. A pancsovai kir. törvényszék il898 évi február hó 17-én 7,709/98 sz. a.). Hatóság elleni erőszak büntette, súlyos és könnyű testi sértés, illetve becsületsértés vétsége miatt vádolt K. Mátyás és K, József, továbbá hivatali visszaélés vétsége miatt vádolt A. Vásza elleni bűnügyben következően itéit: K. Mátyása btkv. 165. £-ába ütköző, a btkv. 92. §-ának alkalmazásával a 20. §, alapján a hatóság elleni erőszak vétségében, továbbá az A. Vásza sérelmére elkövetett, a btkv. 301 §-ába ütköző súlyos testi sértés vétsége és a M. Jován sérelnére elkövetetta btkv. 2(11.§>ába ütköző becsületsértés vétségében; A. Vásza a btkv. 473. tj-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért : K. Mátyás a btkv. 165,, 169., 302., 261., 96., 98., 92. és 20. §-ai alapján (1) egy havi fogházra és 15 nap külömbeni végrehajtás terhe alatt, az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fizetendő s behajthatlanság esetén a btkv.53 íj-ához képest további (1—1) egy-egy napi fogházra átváltoztatandó (5—ö 1 öt-öt Irt. pénzbüntetésre ítéltetik; a btkv. 169. ij-ában meghatározott mellékbüntetés a btkv. 54. §. alapján mellőztetik. A. Vásza a btkv. 473. és a 484. §-ok alapján (3) három havi fogházra és a viselt hivatalának elvesztésére ítéltetik stb. K. Mátyás vádlott a btkv. 311. §-3 alapján köteleztetik, hogy kártérítés címén 15 nap külömbeni végrehajtás terhe alatt A. Vászának 20 Irtot megfizessen. K. Józseí vádlott a btkv. 165 §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette és a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: Az eljárás adatai által a következő tényállás nyert bizonyítékot. A. Vásza és M. Jován mezőcsőszök 1896. évi augusztus 20-án a tilos mezőben 6 db. lovat találtak, a midőn azokat behajtani akarták, K. József eléjök állt és azokat a közelben lévő saját földjére átterelni igyekezett. Ezért A. Vásza K. Józsefet párszor arcul ütötte, amire ez A. Vászát a kezében volt ostorral ütötte meg. Azt, ho^y A. Vásza pofozza K. Józsefet, meglátván ennek bátyja K. Mátyás, hozzájok sietett és fokosával fejbe ütötte A. Vászát, azt pedig meglátván M. Jován, segélyére sietettA. Vászának, de K. Mátyás őt is fejbe ütötte, minek következtében a mezőőrök anélkül, hogy a lovakat behajtották volna, távoztak. A bántalmazások folytán K. József 6—8 napig tartó sérülést A. Vászától, A. Vásza pedig 15—16 napig tartó sérülést K. Mátyástól szenvedett. Az hogy M. Jován is sérülést szenvedett volna K. Mátyástól, orvosi látlelet hiányában bizonyítottnak nem vétethetett. Minthogy K. Mátyás fokosával azért ütötte fejbe A. Vászát és M. Jovánt, hogy ezekazálogba venni szándékozott lovakat be ne hajtsák, vagyis hogy őket hivatalos eljárásukban megakadályozza, mi által.irányukban erőszakot használt és őket bántalmazta: tekintve, hogy A. Vásza és M. Jován mint felesketett mezőcsőszök, közhivatalnokok: K. Mátyás vádlottat a btkv. 165. §-ába ütköző, figyelemmel büntetlen előéletére, beismerésére és felhevült állapotára, melyet benne testvére bántalmaztatása idézett elő, valamint azon körülményre, hogy a tettlegességek kezdeményezése A. Vásza volt, mint túlnyomó és nyomatékos enyhítő körülményekre—a btkv. 92. £-ának alkalmazásával a 20. §. alapján a hatóság elleni erőszak vétségében és tekintettel arra, hogy A- Vászán előidézett sérülések 8 napon tul, de 20 napnál kevesebb ideig tartottak, az A. Vásza irányában elkövetett cselekményeért még a btkv. 301. ij-ában meghatározott súlyos testi sértés vétségében, a M. Jován irányában elkövetett cselekményeért pedig a btkv. 261. í;-ába ütköző becsületsértés vétségében kellett bűnösnek kimondani. Minthogy A. Vásza mint közhivatalnok, hivatalos eljárása közben bántalmazta K. Józsefet, ez által azon 8 napon belül gyógyuló sérülést is okozott, cselekménye a btkv. 473 íj-ába ütköző, hivatali hatalommal való visszaélés vétségének ismérveit tartalmazza, abban mondatott ki bűnösnek. A büntetés kimérésénél K. Mátyásra vonatkozólag a fentebb már elősorolt enyhitő körülmények, A. Vászára vonatkozólag pedig büntetlen előélete és felhevült állapota, mely K. Józsefnek bár nem erőszakos módon hivatalos eljárásában való akadályozása foiytán támadt, szintén enyhitő körülményként figyelembe vétettek. K. Mátyásra a btkv. 54 §-a alapján, szintén a fenforgó enykitó körülmények folytán mellőztetett stb. K. József ellen a kir. ügyész a végtárgyaláson a vádat elejtette; ezért s tekintettel arra is, hogy a tettlegességet A. Vásza kezdeményezte, a melyet ő nyomben viszonzott s azzal a további bántalmaztatása ellen védekezett s igy a btkv. 79. §-a alapján is a terhére rótt vád és következményeinek terhe alól felmentetett A temesvári kir. ítélőtábla 1 1898 április 18-án 1,919 sz. a.). K. Mátyás vádlottat a terhére elsőbiróságilag megállapított becsületsértés vétsége helyett a btkv. 301 S ába ütköző könnyű testi sértés vétségében mondja ki bűnösnek s azért, valamint a hatóság