A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Egy érdekes igazolási kérdés

A JOG 147 ki egyszersmind a nyomban folytatott tárgyalás elmulasztására is, ebből az következnék, hogy ily esetben ujabb igazolás is kérhető. Ámde szerény nézetem' szerint ez ellenkezik a törvény szellemével, mely az ilyetén kétszeres igazolást ki akarta zárni. De hogy a tárgyra térjek, még egy nagy tévedésre kívánom a t. cikkíró urat figyelmeztetni és ez az, hogy szerinte azért nem kell az első bírósághoz az igazolás kérdésével kapcsolatosan a felebbezést is előterjeszteni határnap elmulasztása esetén, mivel, ha a bíróság megadja az igazolást, ugy is hatályon kívül helyezi az ítéletet és akkor felesleges a felebbezés, ha pedig elveti az igazolási kérelmet, akkor ugy sincs módja igazolást kérőnek bizonyítékait előterjeszteni ezen az uton! Ez az egész gondolatmenet azt árulja el, hogy a cikk irója nem tudja, hogy a tárgyalási halárnap elmulasztása miatt kért igazolással felebbezési kérelmet egybekapcsolni nem 1 e h e t. Téved cikkkiró ur. midőn azt mondja, hogy az igazolás és felebbezés egybefoglalása «nem feltétlenül szükséges (?), mert ezt az 1893 : XVIII. t.-c. 132. §-a csak a felebbezési határidő elmulasztása esetére irja elő,» — mert a dolog ugy áll, hogy a tágyalási határnap elmulasztása esetén az igazolás és a felebbezés egyáltalán nem foglalható egybe, mivel az egybefoglalást az 1893. évi XVIII. t.-c. 132. §-a csakis a felebbezési határidő elmulasztásának esetén engedi meg. A tárgyalási határnap elmulasztása esetére, — ha a mulasztó fél felebbezni is kiván, — másként és másutt provideál a törvény, t. i. az 1881 : LIX. t.-c 67. §-ának utolsó bekezdésében: «Ha a meg nem jelenés folytán hozott ítélet ellen felebbezés és egyszersmind a megjelenési határidő elmulasztása miatt igazolás adatik be, első sorban az igazolás kérdése döntendő e l.» És e helyütt már találok igazán érdekes kérdést; ha nem is a sommás, de a rendes vagy kereskedelmi, esetleg a váltóeljárásban előfordulható kérdést. Ez a következő : Valamely peres félnek eskü ítéltetett. Az illető esküre jelentkezik, de a bíróság az esküre jelentkezési kérvényt elkésettnek tartja és ez okból visszautasítja. A fél a bíróság végzését sérelmesnek találja — mert szerinte a kérvény nem volna elkésettnek tekinthető — és ezért felfolyamodást nyújt be, mindazonáltal a mulasztás folytán egyidejűleg igazolással is él. Kérdés már most, vájjon per analógiám legis. alkalmazandó-e ily esetben az 1881: LIX. t.-c. 67. § inak második bekezdése, hogy t. i. ez esetben is előbb döntendő e el az igazolás kérdése s azután terjesztendő fel a felfolyamodás? Első pillanatra az analógia alkalmazhatósága kézen fekvőnek látszik, ámde vessünk egy mélyebb pillantást a dolog mélyébe és látni fogjuk, hogy jelen esetben az ellenkező eljárás lesz célirányos, — per rationem juris, és így előbb terjesztendő fel a felfolyamodás s csak annak elutasítása esetén döntendő el az igazolás kérdése ! Míg ugyanis az 1881 : LIX. t.-c. 67. §-ának második bekezdésében foglalt intézkedés abban leli indokát, hogy az igazolás megadása esetén feleslegessé válik a felebbezés, már pedig ha előbb döntene a per érdemében a felső bíróság és csak azután tárgyalná az elsőbiróság az igazolást és azt megadná, ugy kénytelen volna egy már felsőbiróságilag is helybenhagyott ítéletet hatályon kivül helyezni, vagyis a felső bíróságok ítéletei teljes kárba vesznének, — addig a kérdéses esetben a felsőbíróság azon határozata, hogy az esküre jelentkezés elkésettnek nem tekinthető, feleslegessé teszi az igazolás kérdésében való döntést, holott, ha az analógiát alkalmaznék, ugy megtörténhetnék, hogy az elsőbiróság az igazolásnak helyt adna, az esküt a féltől ki is venné, de a felfolyamodás következtében a felsőbíróság kimondaná, hogy az esküre jelentkezést nem tekinti elkésettnek, tehát az igazolási eljárás egészen felesleges volt. A cikkíró ur által feltett kérdésekre azt hiszem felesleges lenne egyenként felelni, mert olyan határozat, minőt ő képzel, mely az igazolás kérdésében és az érdemben is együttesen intézkednék, nem létezhetik. Belföld. Az uj büntető eljárás. Az uj büntető eljárás 1900. január elsejétől kezdve az esküdtszéki bíráskodást tudvalevőleg több közbüntettre is kiterjeszti. Az uj törvény életbeléptetésére vonatkozólag már folynak az előkészületek. A budapesti büntetőtörvényszéknél egy-egy esküdtszéki ülésszak havonkint tiz napig fog tartani, és pedig minden hónap tizedikétől huszadikáig. Két esküdtszéki itélötanács lesz. Az elsőnek elnöke lesz Zsitvay Leo a büntetőtörvényszék elnöke, a másiké Varga Ferenc kir. táblai biró. Az uj szervezetű vádtanács elnökei lesznek Czárán István és L e n k Gyula. A pestvidéki törvényszék esküdtszéke szintén a Markó-utcai törvényszéki palotában fog ülésezni, és pedig minden hónap 25• étől a jövő hónap 5-éig. Az igazságügyminister és a birák fizetése. Lapunk hasábjain, a birák fizetésének emelése érdekében megindult érdekes eszmecsere folytán a bpesti kir. tábla bíráinak küldöttsége tisztelgett az igazságügyministcrnél, ki azt igen kegyesen fogadta és meleg szavakban fejezte ki a küldöttség előtt, mennyire átérzi maga is a magyar birói kar súlyos anyagi helyzetét. Legnagyobb sajnálatára azonban az ez idei költségelőirányzatban már annak javítására mit sem tehetett, de megígérte, hogy ajö vő költségvetés alkalmából concretj avaslataival fogja bizonyítani, hogy a bíróság anyagi érdekeit nem csak szóval, de tettel is akarja szolgálni. E nyilatkozatot a mi derék birói karunk örömmel és megnyugvással fogja fogadni, mert Plósz — a mint mi ismerjük — azon ministerek közé tartozik, kinek elve, mint gr. Andrássyé volt, hogy Ígérni nehéz, de megtartani könnyű. A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke a budapesti ügyvédi ka arához ez utóbbinak az 1897. évi működéséről szóló jelentésében foglaltak kapcsán a következő átiratot intézte. 882/99. eln. sz. A tekintetes budapesti ügyvédi Kamarának Budapesten. Az igazságügyminister ur O Nagyméltósága a m. évi szeptember 22-én 18,031/98. I. M. I/A. sz. a. keltrendeletével a tekintetes budapesti ügyvédi kamara 1897. évi működéséről szóló évi jelentésben a Budapesten székelő első folyamodásu bíróságokra vonatkozólag foglalt panaszos észrevételeket közölvén fel hitt, hogy azokat megfontolás tárgyává téve, azok orvoslása iránt a szükséghez és lehetőséghez képest intézkedjem és tett intézkedéseimről a tekintetes ügyvédi kamarát is értesítsem. E rendelet tolytán az emiitett évi jelentésben felhozott panaszokat vizsgálat tárgyává tettem s annak eredményét a tekintetes ügyvédi kamarával a következőkben közlöm. A budapesti kir. tszék elnökétől bekivánt jelentés szerint a vezetése alatt álló kir. törvényszék bíráinak legnagyobb része megkívánja az ügyvédi kamara által kirendelt pártfogó ügyvédtől, hogy az általa képviselt féltől meghatalmazást is mutasson fel. E nézetem szerint is téves gyakorlat megszüntetése iránt az igazságügyminister ur O Nagyméltóságához egyidejűleg előterjesztést tettem. Ugyané jelentésből meggyőződtem arról, hogy a polgári perek késedelmes elintézése miatt emelt panasz csak időnként bir alappal, amikor ugyanis egyes elődóknál megtörténik, hogy egyszerre több perük vár előadásra ; e késedelem azonban a feleknek soronkivül előadás iránt előterjesztendő kérvényével elhárítható lévén, e tárgyban intézkedésre okot nem találtam. Az esetben, ha a felek érdeke valamely ügynek soronkivül elintézését tenné kívánatossá s a törvényszék elnökéhez ez iránt benyújtott kérvény sikerre nem vezetne, az illető fél az én közbenjárásomat is igénybe veheti. A telekkönyi ügyek elintézése körül a rendelkezésemre álló adatok szerint késedelem nem forog fenn;a keresk. és váltó törvényszéknél pedig a birói személyzetnek időközben történt szaporítása folytán a keresk. és váltó perek most már a kellő gyorsasággal elintéztetnek s igy ez irányban sem tehettem intézkedést. A tekintetes ügyvédi kamara évi jelentésében felemlíti, hogy a házassági válóperek tanácsában az a rossz szokás uralkodik, hogy azokon a határnapokon, melyekre a feleket békéltetés végett megidézik, ugyanabban a tanácsban, mely előtt a békéltetésnek végbe kell mennie, közben az egyes előadó birák referálnak és e miatt a feleket órák hosszán keresztül váratják. A budapesti kir. törvényszék elnökének jelentése szerint ez a panasz sem bir alappal, mert a kérdéses tanácsban addig,amig van fél, a kivel a békéltetést meg lehet tartani, nem referálnak ; ebbe csak akkor kezdenek bele, a mikor több fél már nincs jelen és csak akkor történik elvétve, hogy az elkésve jelentkező felek valamely megkezdett ügy előadásának befejezéséig várni kénytelenek. Ez eljárás ellen kifogás nem tehető; a felek a pontos megjelenéssel elejét vehetik annak, hogy esetleg hosszabb ideig várni kénytelenek s véleményem szerint nem kötelezhető az összeült tanács arra, hogy az elkésett feleket tétlenül várja. A büntető törvényszék elnökének jelentése szerint a büntető iratok betekintésére szánt helyiség a célnak megfelel s a bünvizsgálatok lefolytatása is a megfelelő gyorsasággal történike részben nincs tehát felügyeleti intézkedésre ok. A mi a kiadmányok silány kiállítása és rosz papírja miatt emelt panaszt illeti, a vizsgálat az erre nézve felhozottakat megcáfolta, a mennyiben kitűnt, hogy a fontosabb határozatok eléggé tartós minőségű papíron és olvashatóan vannak kiállítva ; ha tehát megtörtént, hogy fontosabb határozatok rosz minőségű papíron adattak ki, ez csak elnézés és tévedés lehetett. Az alkotmány-utcai törvényszéki palotában egy nyilvános telefon-állomás berendezése tárgyában már 1897. évben tettem véleményes jelentést az igazságügyminister ur Ő Nagyméltóságához, melyben arra való tekintettel, hogy ily állomások berendezése esetleges visszaélésekre adhatna okot s mert a törvényszék épület közelében amúgy is van nyilvános telefon állomás, a kérel-