A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - A sommás eljárás a gyakorlatban

112 A JOG a szerkesztő helyzete még kedvezőtlenebb bizonyos tekintetekben. Ugyanis ő sajtójogilag felelős mindama közleményekért, melyek az időszaki lapban közzététetnek, elejétől végéig, a címlaptól a hirdetések utolsó soráig. Hogy az mily munkát jelent, ha a valóságban a szerkesztőnek egy -egy 3—6, sőt 10 nyomtatott ivnyi tartalommal kiadott napilapot egész terjedelmében nap-nap után át kell néznie, arra elegendő reámutatni, hogy lehetetlensége nyilvánvaló legyen. A feladatot fel kell tehát osztani; és itt az a kérdés merül fel: a szerkesztő, vagy a kiadó ejti-e meg a felosztást? A felelősség kérdéséből kiindulva, a szerkesztőnek jutna e feladat, az életben azonban többnyire ugy áll a dolog, hogyha kiadó ejti meg e felosztást; ő, a ki a munkát fizeti. A rengeteg hirdetés és reklám-cikkek, a nyilttér, a panaszrovat stb., melyek nem ritkán a büntetőtörvények mesgyéjén átlépnek s a társadalmi és gazdasági élet erkölcseit érzékenyen érintik, mindezek úgyszólván kiesnek a szerkesztő ellenőrző szemhatárából — bele a kiadó pénztárába, fenmaradván számára a jogi felelősség. A sommás eljárás a gyakorlatban. Irta: SZALAY TAMÁS, kir. tszéki biró, Beregszász. A sommás eljárásról alkotott törvény immár évek óta van gyakorlatban, itt az ideje tehát az a körül szerzett tapasztalatokról némelyeket elmondani. Természetes: ha első sorban e törvénynek a kir. jbiróságoknál alkalmazott kezeléséről és e körül szerzett tapasztalatokról adunk számot. Ezek a tapasztalatok sajnos nem a legkedvezőbbek; kijelentem azonban már előre is, hogy azért nem a birói karra, hanem főként a rendszerre nehezedik a felelősség. Ez a törvény a kir. jbiróságok nagy részénél nincs kellően végrehajtva. A legfőbb baj abban áll, hogy az ügyek hiányosan és felületesen vannak betárgyalva és birói döntésre előkészítve s meglátszik rajtuk a bírónak az a lázas igyekezete, hogy az ügyet minden áron perdöntő határozathoz juttassa és pedig lehetőleg az első tárgyalás alapján, minden további bizonyítás mellőzésével. Miért ? mert az a jó biró, a már irányadó felfogás szerint, a ki mentől több ügyet befejez és ezzel a restántiákat apasztja és a statistika ítélet vagy perdöntő határozat rovatában tekintélyes számmal szerepel, s az, hogy az ügyet juridice miként dönti el — számba sem jön. Miért ? mert kivéve az 50 frton aluli pöröket. az ítéletet feloldani nem lehet, a biró tehát nem tart attól, hogy a felületesen tárgyalt ügy hozzá visszaketül, a statistikáját elrontja, s felületes biró hirébe jöhet s az elmulasztottakat neki kell pótolni. Tudja, hogy ha az ügyet jól. rosszul véghatározattal befejezte, attól végleg megszabadul és statisztikai rovatát nyugodtan kitöltheti, a kinek pedig nem tetszik : felebbezzen. Miért ? mert a legtöbb első folyamodásu bírónak annyi a teendője, hogy az ügyek alapos betárgyalására rá nem ér. Felülről pedig hajtják, hogy csak többet, mentől többet. Minden oda utalja tehát az első birót, hogy ha csak ehet, döntse el az ügyet az első tárgyalás alapján. Ennek a tárgyalási rendszernek a fattyuhajtása aztán a felvett tárgyalási jkv, mely veszedelmes rövidséggel a legtöbb esetben csupán annyit tartalmaz: Felperes keresetét írásbeli keresetével egyezően adta elő. Alperes tagadta felperes állításait, és kérte elutasítani. Felek az ügy érdemében tárgyaltak. A bíróság meghozta és kihirdette a következő Ítéletet. Ez a modern jegyzőkönyvek typusa a sommás eljárásban, holott a törvény 47., 48 §-aiban azt,hiszem más jkveket értett és a 48. §. 3-ik pontjában említett «rövid szövegezést» — nem ily hajmeresztő módon contemplálta. Nem fogadhatom el a tárgyalási feljegyzések ezen teljes hiányáért kárpótlásul az ítélet indokolásában fölvett tényállást sem ; mert: jobban bízom én a felek jelenlétében azok ellenőrzése mellett szerkesztett és a jkv. felolvasása után ki is igazitható tárgyalási feljegyzésekben, mint a nem ellenőrizhető és a felek kizárásával szülemlő birói ítéleti ténymegállapításban, a melyről ha fel is teszszük, hogy az objektív, de tudni kell. hogy az a biró azon napon 10—12 ügyet tárgyalt, talán ugyanannyi tényállással terhelte emlékezetét és agyonkinzott idegeit és hogy ítéletét és az abban foglalt ténymegállapítást memória után szerkesztette. Hogy a ténymegállapítások nem egészen megbízhatók, mutatja azt a számtalan panasz — a mely ellenük irányul. Alig van írásbeli felebbezés, a nélkül hogy ne panaszolná a fél: hogy ő ezt is. azt is fölhozta az első biró előtt, tanukra s más bizonyítékokra hivatkozott, de mindezek a jkvból kimaradtak, az ítéletben pedig róluk említés sincs téve _ Ne feledjük pedig : hogy ez a tényállás a 17o §. szerint a nyilvános előadás utján elintézendő felebbezési ügyekben, a 197-ik §. szerint pedig az 50 frton alóli pörökben a másodfokon is irányadó, és ez utóbbi §. azt is rendeli : hogy az ítéleti tényállás csak a tárgyalási jkvben foglaltak, s annak mellékletei alapján támadhatók meg. Már hogy a fentebb bemutatott tárgyalási jkv. erre alkalmas lenne, azt hiszem senki sem állithatja. Mi következik továbbá ebből ? Az, hogy az ügyek azon része, a melyek a felebbezési költségeket megbírják, felebbezés alákerülnek, a hol azután újra elejétől végig be kell azokat tárgyalni, a mellőzött^ bizonyítást elrendelni és a teljesen hiányos tényállást meggállapitani, az az a mit az elsőbiró mulasztott pótolni. Természetes, hogy az ilyen hiányosan tárgyalt ügy temérdek idejét rabolja el a felebbezési bíróságnak. Csak egy példát említek. Igénypörben az igénylő egy előző árverési vétel alapján pöröl 50—100 tétel alatt fölvett különböző nemű házibutorok és gazdasági felszerelésekért. Az elsőbiróság elmulasztja az árverési jkvnek a végrehajtási jkv. tételeivel való összehason litását és a két jkvben foglalt ingók azonosságának a megállapítását, mivel az igen sok időt, fáradságot, és türelmet igényel ; ennek pótlása, és a két jkv. összehasonlítása órákat rabol el i felebbezési bíróságtól, ahol 3. biró 1. jegyző és 2. ügyvéd tölti az időt a felek és a többi ügyek rovására. De még ha legalább lehetne egy tárgyalással végezni hagyján ; de mivel a felebbezési ügyeket rendszerint a székhelyen lakó helyettesitett ügyvéd tárgyalja, a ki a legtöbb esetben a meghívást egy pár órával előbb sokszor táviratilag kapja, s ugy az ügyből az elsőbirói akták felületes és hevenyészett átfutásából szerzett benyomásokon kívül mit sem tud, s a féltől közvetlen információval pedig nem bír,— a tárgyalást elkeli eredménytelenül halasztani, és 2—3 tárgyalást tartani, míg ugyahogy a tényállás megállapítható. De mi következik ebből. Egyfelől az, hogy a kir. tszékt k elvonatnak felebbezési hivatásuktól, és kénytelen-kelletlen elsőbirósági tendőket végeznek és a mit az elsőbiróság mulasztott, pótolják ; a mi azt hiszem a felebbvitel helyes fogalmával merőben ellenkezik. Másrészről pedig a felebbezések méregdrágává lesznek, a mi a feleknek egyrészről vagyoni romlást okozhat, másrészről pedig elriasztja őket a felebbezéstől, a mi azt hiszem az igazságszolgáltatás helyes fogalmával össze nem fér. Az is egyik hátránya a hiányos tárgyalásoknak, hogy a nyilvános előadás utján elintézendő felebbezéseket is — a felek kifejezett akarata ellenére — a szóbeli tárgyalás útjára kell terelni és ezzel e pereket is megdrágítani. íme e rövid tejtegetésből is kitűnik, hogy a sommás törvény, melyhez a theoria annyi reményt fűzött, a gyakorlatban nem egészen váltotta be az igazságszolgáltatásnak tőle várt újjászületését. Igazságtalanság volna ezért a törvényt, a mely némely kii ivó hiánya mellett is jó — vagy a bíróságot megvádolni. A gáncs ezek iránt egyedüi a rendszerre nehezedik, a mely gyökeres reformokat,elegendő erők nélkül.akar végrehajtani. Oly csekély birói létszámmal, annyi munkát jól és alaposan ellátni képtelenség. Tiz-tizenkét tárgyalást, a melyek közt mindig van egy-két bonyolult ügy, egy délelőtt jól és alaposan letárgyalni nem lehet. Mit csináljon az a szegény albiró. a kit felülről mentől több ítélet hozatalára sarkalnak, egy rövid délelőtt 20—30 emberrel. Igyekszik tőlük szabadulni, és ha csak lehetséges — végleg, hisz ettől függ előmenetele, az ítélet feloldásától pedig nem kell tartani. Nem érzem magamat hivatva ezen bajok sanálására javaslattal élni ; tegyék ezt azok, a kik arra hivatottak ; de tegyenek gyorsan, mert attól lehet tartani, hogy ez a jobb sorsra érdemes törvény discreditáltatik ; de mégis annyit megengedhetőnek tartok megjegyezni: hogy kellő munkaerőszaporitással és az irányadó azon nézet eldobásával, hogy csak az a biró tarthat előmenetelre szamot, a ki mentől több ítéletet gyárt; és végül a törvény némely intézkedésének megváltoztatásával a bajokon segíteni lehetne. Utóbbi alatt azt értem, hogy azon felebbezett ügyekben, a melyeket a felek kifejezetten szóbeli tárgyalás nélkül kívánnak felebbezesileg elbíráltatni, joga legyen a tszéknek az Ítéletet minden szóbeli tárgyalás nélkül feloldani s az elsőbiróságot a