A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 13. szám - A végrehajtási törvény 163 §-ához - Csemegi Károly. (1826 -1899.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 13. szamához. Budapest, 1899. március hó 26. Köztörvényi ügyekben. Az a tény, hogy a kiküldött birosagi végrehajtó végrehajtató javara a végrehajtási eljárást megkezdette, a vhtv. 47. íj-anak 2-ik bekezdése értelmében megállapítja ugyan a végrehajtási foglalás teljes joghatályát a foglalás színhelyén lévő és ott összeirt ingóságok tekinteteben, azonban a közpénztarban elhelyezett es ekként a végrehajtató birtokában nem lévő készpénz tekinteteben, ennek teljes joghatálya csakis a letiltó rendelvénynek a közpenztarhoz történt érkeztével veszi kezdetét, a mi a végrehajtási törv. 83 Jj-aban nyilt kifejezésre is jut. De Következik a végrehajtási törv. 47. i;-anak abból a rendelkezéséből is. hogy a foglalás az összeírt tárgyakra nézve zálogjogot, tehát oly dologi jogot ad, a mely ingóságoknál csakis a foglalás színhelyen meglevő tárgyak tekinteteben szerezhető es következik továbbá a vegr. törv. 83. $-anak abból a rendelkezéséből is, hogy a közpénztar a foglalást tartalmazó letiltó rendelvényeket jegyzékbe veszi és hogy e szerint jar el a közpenztar felettes hatosaga. Mindkét végrehajtató erdekeben kibocsátott letiltó rendelvények a közpenztarhoz ugyanegy napon érkezvén, a foglalás tárgyat képezett összegnek a végrehajtatok között aránylagos felosztása volt elrendelendő. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1898. évi febr. 22. 38,163. sz. a.) M. Ignác, valamint I.. és M. cég végrehajtatóknak P. Mayer elleni végrehatási ügyében következő végzési hozott: AP. Mayer ellem végrehajtási ügyekben a 17,704.,'98. sz. iogerös kiutaló végzés folytán a letéthiv.italban visszamaradt 112 frt 34 krnyi összeg és letétkamataiból kifizetendő' 1 | a mai tárgyalási jegyzőkönyv és határozat bélyege fejében dr. Stern Sámuelnak 3 frt; 2) a letéiösszegnek tenmaradó része s időközi letétkamatok L. és M. cégnek dr. Stern Sámuel ügyvéd kezéhez a 925 frt váltótőke és járulékaiból álló követelésének résztörlesztésére. Indokok: A 9,49(5/98. sz. a. iktatott letéthivatali jelentés szerint a 3,046 V)7. cikk alatt kezelt 182 frt 34 krnyi letétösszegre nézve, melynek fenmaradt részét képezi a leiosztás tárgyául szolgáló 112 frt 34 krnyi összeg, összesen két letiltási rendelvény érkezett hozzá és pedig a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróságnak 32,061/27. sz. alatti M. Ignác végrehajtató javára és a budapesti V. ker. kir. járásbíróságnak 206,995/9 sz. a. kelt L. és M. cég javára szóló, a melyekre nézve felek megegyeztek, hogy mindkettő 1897 nov. 29-én érkezett a letéthivatalhoz. De megegyeztek felek abban is, hogy a 32,061/97. számú letiltási rendelvény a végrehajtás foganatosítása napján, azaz 1897. nov. 27-én lett kiállítva és hogy ennélfcgva a 206,995/97. sz. letiltást foganatosító végzés két nappal előbb azaz 1897 nov. 25-én kelt, illetve lett hozva. Habár kétséget nem szenved, miként közpénztárból tehát letéthivataltól is fölvehető összegekre nézve eszközölt letiltásokról az elsőbbséget a letiltási rendelvényeknek a közpénztárba érkezésének sorrendje állapítja meg s együttesen vagy egy időben érkező letiltások esetében a letiltott összegre nézve a követelések összegének arányához mért felosztásnak van helye, jelenleg a fenti szabálytól eltérni s az előnyö !ételt képező 3 frt bélyegköltség levonása után fenmaradó letétösszeget s időközi kamatait egészben L. és M. cégnek kellett sorozni, mert a jelen felosztás tárgyát képező összeg ezen kir. járásbíróság letétéi közé lévén utalva, a 206,995'97. sz. a. szintén ezen kir. járásbíróság által hozott letiltást magában foglaló kielégítési végrehajtást elrendelő végzés hozatala alkalmával a végrehajtási zálogjog a letiltott összegre megszerzettnek tekintendő és pedig azon oknál fogva, mert jelen esetben a letétösszeg feletti rendelkezés, dacára annak, hogy az kezelés végett a letéthivatalnak engedtetett át, ezen kir. járásbíróságot mint felettes hatóságot illeti meg s igy ha utóbb' a letiltást maga eszközli, ezen letiltást figyelmen kívül nem hagyhatja, a jelen esetben a 206,995/97. sz. letiltási végzés csak azért tekintendő a letéthivatalhoz elküldöttnek, hogy az azt a többi, más bíróság és hatóság részéről hozzá érkezendő letiltások között nyilvántartáskép feljegyezze s a sorrendet megállapító felettes hatóságnak az utóbbinak megejtéséhez szükséges anyagot szolgáltassa. Minthogy pedig az előadottak szerint L. és M. cég javára a felosztandó letétösszeg a 206,995/97. sz. végzés kelte napján, azaz 1897. nov. 25-én tekintendő letiltottnak és M. Ignác javára a letiltás csakis a 32,061/97. számú letiltó rendelvénynek a letéthivatalhoz érkezése napján azaz 1897. nov. 29-én tekintendő eszközlöttnek: ennek folytán a letétösszegre nézve elsőnek L. és M. cég szerzett végrehajtási zálogjogot s igy az javára is volt sorolandó stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. okt. 12. 809. sz. a.j az elsőbiróság végzésének az előnyős tételként sorozott 3 frtra vonatkozó nem neheztelt részét érintetlenül hagyja, egyéb részét megváltoztatja, a P. Mayer javára a budapesti m. kir. állampénztár mint birói letéthivatalná! 3,046/97. napiócikk alatt letétként kezelt 112 frt 34 krból letétben maradó 109 frt 24 krt és a letéti kamatokat M. Ignác 400 frt 30 kr. tőke, 520 frt 30 kr. után 1894. jul. 1-től 1894. nov. 29-ig és 460 frt után 1894. nov. 30-tól számítandó 5% kamatai és 81 frt 29 kr. költségből álló követelésének törlesztésére rendeli kifizetni és az elsőbiróságot a további eljárásra utasítja. Indokok: Az 1881:LXt.-c. 47. §. 2. bekezdése szerint a teljesített foglalás az összeírás idejétől kezdve az összeirt tárgyakra végrehajtási zálogjogot ad, a miből, valamint a hivatkozott törvénycikk 83. §-ából kétségtelen, hogy M. Ignác az 1897. nov. 27-én teljesített végrehajtás alkalmával lefoglalt 112 frt 34 kr. 1 letéti tőkére és járulékaira e napon szerzett végrehajtási zálogjogot, mig ellenben az!881:LX. t.-c. 84. §. értelmében eszközölt I végrehajtás esetén, minthogy maga a végrehajtást elrendelő végzés a végrehajtás foganatosításának nem tekinthető, végrehajtási zálogjog csak a letiltó végzésnek a letéti pénztár részére történt kézbesítése által keletkezik, minélfogva a fent körülirt birói letétre L. és M. cég végrehajtási zálogjogot csak 1897 nov. 29-én szerzett. Igy a nem vitás adatok szerint M. Ignácz zálogjoga korábbi keletű lévén, annak alapján elsőbbségét a kielégítéshez megállapítani és megrendelni kellett, hogy a letétben maradó összeg és járulékai nem kifogásolt követelésének törlesztésére fordíttassanak. A m. kir. Curia (1899 febr. 3. 7,155. sz. a.) mindkét alsóbb biróság végzésének megváltoztatásával a bírósági letétben levő kérdéses összeg a két végrehajtató részére azoknak 520 frt 60 kros és 925 frtos követeléseikhez viszonyított arányban rendeltetik kifizettetni. Indokok: Az a tény, hogy a kiküldött bírósági végrehajtó M. Ignác végrehajtató javára a végrehajtási eljárást 1897. nov. 27-é*n megkezdette, a végr. törv. 47. §-ának 2. bekezdése értelmében megállapítja ugyan a végrehajtási foglalás teljes joghatályát, a foglalás színhelyén levő és ott összeirt ingóságok tekintetében; azonban a közpénztárban elhelyezett és ekként a végrehajtató birtokában nem levő készpénz tekintetében, ennek teljes joghatálya csakis a letiltó rendelvénynek a közpénztárhoz történt érkeztével veszi kezdetét, a mi a végr. törv. 83. ij-ában nyilt kifejezésre is jut, de következik ez a végr. törv. 47. §ának abból a rendelkezéséből is, hogy a foglalás az összeirt tárgyakra nézve zálogjogot, tehát oly dologi jogot ad, a mely ingóságoknál csak is a foglalás színhelyén meglevő tárgyak tekintetében szerezhető s következik továbbá a végr. törv. 83. §-ának abból a rendelkezéséből is, hogy a közpénztár a foglalást tartalmazó letiltó rendelvényeket jegyzékbe veszi, s hogy e szerint jár el a közpénztár felettes hatósága. Minthogy pedig a tárgyalási jegyzőkönyv szerint mindkét végrehajtató megegyezett abban, hogy az érdekükben kibocsátott letiltó rendelvények a közpénzlárhoz ugyanegy napon érkeztek, azt pedig a felfolyamodó nem is vitatta, hogy a részére kibocsátott rendelvény ily körülmények között is előbb érkezett volna a letéthivatalba: ennélfogva a foglalás tárgyát képezett összegnek a végrehajtatok között aránylagos felosztása volt elrendelendő Az eldöntendő kérdést az képezvén, hogy alperesnek a tárgyalásról való kimaradása igazolása iránt beadott igazolási kérelemnek van-e halasztó hatálya avagy nincs, e kérdésben néma végrehajtást szabályozó 1881 : LX t.-c. szabályai szerinti hanem az 1884 : LIX. törvényeiknek az igazolási eljárást szabályozó és a jelenlegi sommás eljárásban is fentartott rendelkezései, jelesül 67. és 68. §í}-ai szerint a per bírósága van hivatva határozni; ez tehát, habár a halasztó hatály a végrehajtási eljárásra is kiterjed, nem végrehajtási, hanem perrendtartasi kérdés, melyben ugy az elsőfokú elintézésre, valamint a jogorvoslatra nézve is a vonatkozó perrendtartási szabályok irányadók. A m. kir. Curia (1899 február 4-én 264. sz. a. i azon illetékességi összeütközés elintézése tárgyában, mely az özv. K. Katalin felperesnek K. Gyula J. alperes ellen 30 frt 40 kr. és jár. iránti perében a budapesti kir. ítélőtábla és a budapesti kir. törvényszék mint felebbezési biróság között felmerült, következő határozatot hozott: |elen ügyben a telebbezési bíráskodásra nézve a budapesti kir. törvénvszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az alperes által beadott fel folyamodás követkéz-