A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

96 A JOG Hogy helyesen-e vagy nem és hogy miért helytelenül, az itt nem érdekel. Denique a pénz elveszett, s igénylő, akivel magunkat ezentúl azonosítjuk (megérdemli szegény), keresi azt a «rendes» perutat, melylyel őt a végiehajtási törv. 96. §-abizlatja. A concret esetben a biztatás talán nem is ainane nomen» ; az engedményező szavatol a követelés behajthatóságáért. Bár itt kettős kételyünk támadhat; az egyik az, hogy a szavatosságra nézve irányadó az átruházás pillanata (osztr. polg. tkv. 1,398. §. 2. mond.), az átruházáskor pedig a kérdéses házbérkövetelés behajtható volt, sőt szorosan véve később is, a letiltás kézbesítéséig (végrehajtási törv. 82. §. ((tartozását ki nem fizetheti)): «jogi» behajthatatlanság); az engedmény alapján tehát perünket még ebben az esetben is alighanem elvesztjük ; épugy. ha más esetben az actio auctoritatis egyéb okokból meg nem inditható losztr. polg. tkv. 1,397.§ l.mond. 1,398. §. 1,899.§.). Mit tegyünk? A végrehajtást szenvedett a dologban teljesen ártatlan, actio doli tehát semmi reménynyel nem jár, minthogy az, hogy valaki még a végrehajtótól sem ijed meg, nem «dolus», sőt a magyar ember jól ismert «virtus»-a, még a hires passiv ellenállás maradványa tán ! Bele kell törődnünk ; végrehajtást szenvedett tiszta magyar jelleme kerek 300 frtunkba került, s még örülhetünk, hogy csak ennyi erejéig fejtelte ki nemzeti virtusát. Igaz, nem mindig áll a dolog ilyen rosszul, még ha az engedményező nyakon nem csíphető is. Nem ugyan a végrehajtás keretén belül. S nem is csoda, ha itt az igazságtalanságok legiószámra tanyáznak. A drákói szigor az igényperek túlnyomóan alaptalan volta, nagy száma és halasztó hatálya mellett több mint érthető. Ezt a szigort azonban koncentrálni kell a színleges, illetve a dolosus vagyonátruházásokra. S itt a gyakorlat még mindig módfelett enyhe; az azonosságra féligmeddig megesküszik egy-egy tanú (lelkiismeretét megnyugtatja azzal, hogy ha nem is éppen e z az asztal, szék, zongora volt, de éppen ilyen volt), s a biró kimondja a sententiát. Ez a jogosult szigor aztán kitör ott, a hol nincs helyén; a végrehajtatót a biró dédelgeti, a lefoglalt követelés adósát a törvény védi, a végrehajtást szenvedettről pedig levesz minden gondot az a «rendes perut», a melynek már az eleje is el van barrikadirozva.1) Mondom, végrehajtáson kivül a helyzet nem olyan fekete. Később beszélünk ez irányban a csődről. Most olyanféle eset van a szemem előtt, hogy pl. A. kereskedő B. adósának azt irja: «Minthogy B. ur üzletét minden követelésével együtt átvettem, kérem az Önnek hitelezett vételárt esedékessége napján hozzám juttatni.)) Ezt B. teljes jóhiszeműséggel teheti, azon meggyőződésben lévén, hogy a kérdéses tartozás illetve követelés az átruházásban csakugyan benn van. Sőt tisztessége annyira megy, hogy az átruházót is értesiti arról, hogy az adóshoz ily tartalmú levelet intézett. A. visszaír, hogy a követelés az övé, egyben figyelmezteti a maga részéről az adóst, hogy a követelés őt illeti. Mindkettejük perelni akar, de nem tudja, mint kezdjen hozzá. Nehéz is nekik tanácsot adni, s alig maradhat egyéb hátra, mint megállapítási pert indíttatni velük, bár a sommás törvény (16. §.) előtt ugy látszik csak az az eset lebegett, amikor valamely jogviszony fennálltának kérdése incidentaliter (ezért :a«Incidentfeststellungsklage» ; v. ö. D e r n b u r g, Pand. I. § 134) ezaz más per folyamán, merül fel, és pedig csak azzal szembn, a kivel szemben a jogviszony (tehát esetünkben a vitás követelés) fennáll, más szóval az adóssal szemben. Ha a sommás törvény igy gondolkozik, rosszul gondolkozik. A megállapítási per i n r e m actio azon értelemben, hogy az általa eredményezett ítélet a vonatkozó kérdést inter omnes eldöntötte ; maga a római jog sem szorította az actio praejudicalis-t dologi, vagy pláne statuskérdésekre (e nézeten T h i b a u t, Versuche II. 55. sk. 1., ki az actio praejudicialis fenforgásából egyenesen dologjogi viszonyra következtet); megengedi oly kérdéseket illetőleg is, mint: an praedictum sit, an venditio bonorum jure facta sit, quanta dos sit (Gaj. 3., 123., 4., 44; Paulus V., 9 §. 1.; 1. 30. D. de reb auct. jud. 42., 5.); a német polg. perrendtartás (231. 253. §§•) pedig kiterjeszti minden jogviszonyra, melynek mielőbbi megállapítása felperes jogi érdeke. A mi megállapítási perünk tehát okvetlenül szűkebb, még a német perrend 253. §-ánáI is, mert ez nem kívánja az érdek igazolását (1. alant) pedig a sommás eljárás époly kevéssé ismeri a kérkedés miatti felhívási pert (idézett 16. §.), mely, mint mindjárt látni fogjuk, néha segíthet, a mily kevéssé ismeri azt a német perrend. A megállapítási pernek ily felfogása amint az, a római és német jogban helyt foglal, világosan a követelések absolut » E sorok megírása után olvasom (Pesti Hírlap nov. 27-iki szám), hogy a bpesti V. ker. járásbíróságnak még az se elég arra. hogy az igénynek helyt adjon, ha az igényelt ingókat az igénylő árvák az anyától fv< grehajtásl szenvedettől) «exedicto» praetoris gyámhatósági rendelkezés folytán az árvaügyész közbejöttével vették meg! oldalának a védelmét tűzi ki célul, legalább azoknak ama fajtája, mely a jogviszony mielőbbi megállapításának érdekéhez van kötve, nem pedig az a másik (német perrend 253. §.), melyet a magyar sommás törvény is képvisel. Látszik ez abból, hogy ha valamely követelés fennállta van kérdésben és ezt a követelést az adóssal szemben a hitelező kívánja érvényesíteni lejárat után, akkor a praejudicialis kereset helyt nem foghat (kivéve a német perrend 253. §-ának esetét; v. ö. Reichsgericht Entsch. Bd. 4., S. 437., hol a praejudicium éppen ez okból denegáltatott) tehát éppen harmadik személylyel szemben foghat helyt mindig, azaz lejárat előtt és lejárat után; a követelésnek harmadik személylyel szemben való érvényesülése pedig éppen az, amit annak absolut iránya alatt, mint tudjuk, értek. Csakis igy fogható fel Demburg id. h. is. A megállapítási per, mint önálló s nem incidentalis kereset,különben is a hitelezőnek az adóssal szemben csak a legritkább esetben lesz érdeke. Sommás törvényünk, mondom, ez irányban szük, bár erőszakosan beleinterpretálható a praejudicium helyes terjedelme. Az üzletátruházás fent leirt esetében tehát a praejudicium megállapíthatja, hogy a szóbanforgó vételárkövetelést B. üzletével együtt átruházta (vagy esetleg át nem ruházta) A.-ra; s ezzel az Ítélettel a kezében A. az adóstól teljesítést követelhet. Az ilyen kereset a fejtegetéseim elején felsorolt tényállások nagy részében a helyes megoldást fogja nyújthatni. Igy mindenütt ott, a hol akaratnyilvánítás értelmének megállapításáról van szó, de másutt is. A mint a fenti példát felállítottuk, ugy talán ez az ut az egyetlen, mely A-ban a siker reményét keltheti. Két módosítást ejtünk most rajta, melyek mindegyike a kérdést mód felett egyszerűsíti. Az egyik módosítás az, hogy az adós zálogot adott volt B.-nek, melynek átadása, inter caeteros, ki volt kötve az üzletátruházási szerződésben, de azt B. visszatartotta. A. persze zálogkeresettel (hypothecaria in rem) követelheti a zálogtárgy átadását, mely perben előkérdést fog képezni: kié a követelés ?x) Még egyszerűbb a dolog, ha a követelés értékpapírban volt megtestesítve : ezzel éppen elveszítvén kötelmi jellegét. Itt látszik éppen, hogy kérdésünk a jogrendszer mostoha gyermeke: az accessoricum (zálogjog, értékpapír) a követelés minden irányban való érvényesítését tökéletesen biztosítja, rányomván a fődologra, a melynek célját szolgálja, a maga bélyegét; első esetben a fél nem a követelést perli, hanem a zálogot; második esetben nem a követelést, hanem az értékpapír tulajdonát. A magyar praejudicialis pernek még egy nagy hibája van a mely egyenesen kardinalisnak mondható. Nem terjed ki a ren des eljárás alá tartozó ügyekre. Az ember el sem hiszi, mig meg nem győződtek róla: a sommás törvény 16. §-a a rendes eljárásra kiterjesztve nincs, s annak utolsó bekezdése (((felhívási pernek a sommás eljárásban nincs helyes) egyenest arra utal, hogy a megállapítási per éppen a felhívási per helyettesítésére szolgál, a rendes eljárást szabályozó törvények meg előbbiről hallgatnak. Az osztrák polg. tkv. sem emliti (v. ö. annak 19. §-át). Képes-e azonban a felhívási per arra, hogy az actio praejudicialist a mi kérdéseinkben, helyettesítse? A receptio utáni gemeines Recht ezen hagyatéka követelések harmadik személyek iránti hatályára nézve csak a kérkedés miatti per alakjában lép fel (provocatio ex lege diffaman), kimondván a régi perrend 514. §-a: «ha valaki egy másik irányában valamely joggal kérkedik : ez.. . követelheti, hogy a kerkedőnek azon jog érvényesítésére bizonyos határidő tűzessék ki. . . » ; sanctio: a vitatott jog a kérkedőre nézve «örökre érvénytelennek)) nyilvánittatik (u. ott). A törvény általában «valamely jog»-ról szólván, nem lehet kétséges, hogy felhívási per indítható az ellen, a ki más valakivel szemben azt állítja, hogy valamely követelés az övé. Ennek a más valakinek a törvény szóhangzata szerint (prdts. 514. §.: «ez») olyannak kell lennie, a ki a kérdéses követelést magáénak tartja. Igaz, a törvény ha nem is akarta a kötelmi jogviszonyokat kirekeszteni, mégis alighanem csak oly esetekre gondolt, a milyen a Dtár ujf. 4. k 2. sz. alatti, hol a felhívási per oka az volt, hogy felhívott azt állította, miszerint felhívok neki 800 frttal tartoznak ex causa emtionis ; vagyis oly esetekre, amikor valaki azt állítja, hogy más(a leendő felhívó) neki adósa (pl/a'még megbeszélendő. Dtár ujf. 16. k. iy. sz), de hogy a gyakorlat akkor is hajlandó azt megadni i;i eXesen ~ ha az a kérdés : k ié valamely jog? ez kivilágít 3 ? v Ujfu2?- k- 2Ö- szám*ból, hol az volt a causa belli, S f ™VOtt blzony°s legelőilletőséget mondott magáénak; a legeioinetöseg ugyan, mint nyilvánkönyvi jog vagy ilyennek struálnÜnf\aogPyatídekatf1tom^0,d1ás- NaIunk a "gy kellene conruházta volna fí *A g é"yleg at 13 adta A-"nak (különben nem akaSL Sl Lain °g,°g0t' °SZtr- po'g- tkv- 451- §•), de aztán annak tósága és ned,?1S á V1fSszavette- A zálogjog mint dologi jog átruházhatósága es pedig a zálogtárgy átadása utján, kétség tárgya nem lehet.