A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A tkvi betétekszerkesztése után

42 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes szövetkezet nem bizonyította azt, hogy alperesnek a szövetkezetbe való belépés tekintetében tett ajánlata az igazgatóság által elfogadtatott, vagyis, hogy alperes a szövetkezet tagjai közzé szabályszerűen felvétetett és erről értesíttetett. Nem szolgálhat alperes tagsági minőségének bizonyítékául az sem, hogy alperes a törzsrészjegyre fizetést teljesített, mert a szövetkezeti tagság és felvétel csak a fenti értesítés által szereztethetvén meg. ennek bizonyítása nélkül közömbös az, hogy alperes teljesített-e fizetést, vagy sem. A tagsággal járó jogok gyakorlására nem az esetleg teljesített fizetés, hanem egyedül a felvétel jogosít; míg az meg nem történt, a belépésre ajánlkozó jogokat nem gyakorolhatván, a teljesített fizetés további kötelezettségek alapjául és a tagsági bizonyíték minősítésül nem szolgálhat és mindezért felperes szövetkezet keresetével elutasítandó. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897 dec. 9-én 80,629. sz. a.) dr. Szap anyós Gerő ügyvéd által képviselt ^országos önsegélyző és fogyasztási szövetkezet felszámolás alatt* cég felperesnek, Barta Ödön ügyvéd által képviselt G. Tivadar alperes ellen 40 írt töke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteles felperesnek 49 frt tőkét fizetni stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperes részére fizetést teljesített; azt az állítást pedig, hogy a fizetést nem a törzsrészjegyre, hanem a szövetkezeti ügyviselőség reménybeli megalakulásának költségeire teljesítette, bizonyítani meg sem kísérletté, miért is azt a kifogását, hogy a felperesi szövetkezetbe tagul be nem lépett s hogy a szövetkezetbe az A. alatti belépési nyilatkozat alapján alapszabályszerü módon fel nem vétetett és hogy a felvételről nem értesíttetett, figyelembe venni nem lehetett, mert a fentiek szerint bizonyítva lévén, hogy az alperes az általa jegyzett törzsrészjegy értékére részletfizetéseket teljesített, tehát az őt, mint szövetkezeti tagot terhelő kötelezettségek részbeni teljesítése által önmaga is a szövetkezet tagjának tekintette magát, alperesnek a tagsági minőség hiányára alapított kifogása meg van haladva. Nem bír sulylyal alperesnek az a kifogása, hogy az alapszabályokat meg nem kapta, mert az előadottak szerint alperes tagsági minősége megállapittatván, alperesnek a kereskedelmi törvény és az alapszabályok intézkedéseiből származó kötelezettségén az a körülmény, hogy az alapszabályokat ismerte-e, vagy sem, mit sem változtat. Minthogy pedig alperesnek az a további kifogása sem jöhet figyelembe, hogy belépése az ügyviselőségének az ő lakhelyén való fölállításához mint feltételhez köttetett, felperes azonban az ügyviselőséget föl nem állította, és igy a belépési nyilatkozat hatályát vesztette, mert az A) alatti írásbeli nyilatkozat tartalma szerint alperes a szövetkezetbe belépését semmi feltételhez sem kötötte s mert különben s az előadottak szerint maga alperes is a szövetkezett tagjának tekintette magát: alperest, mint a szövetkezet tagját a kereseti összegnek stb. fizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla ( 1898. május 20-án 503. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja a benne toglalt egyéb indokok alapján és azért, mert alperesnek csak a viszonválaszban foglalt az a tagadása, hogy az általa jegyzett törzsbetétre a keresetben említett részletfizetést teljesítette, felperes ellenzése folytán, mint elkésett figyelembe nem vétethetvén, a vonatkozó kereseti állítás az 1868:LIV.t.-c. 159. §-a értelmében alperes által beismertnek volt tekintendő stb. A m. kir. Curia (1898 dec. 22-én 900. sz. a. ) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy alperesnek a szövetkezetbe való belépés tekintetében az A. alatti nyilatkozat szerint tett ajánlata a szövetkezet igazgatósága által elfogadtatott vagyis hogy alperes a szövetkezet tagjai közé a felperesi alapszabályok 6. és 66. §§. értelmében szabályszerűen felvétetett és hogy a felvételről alperes értesíttetett, mert a felperes által közjegyzőileg hitelesített, másolatban becsatolt C. alatti igazgatósági ülési jegyzőkönyvi kivonatból nem tűnik ki, hogy az igazgatóságnak a C. alattiban foglalt határozata alperes belépési nyilatkozatára is vonatkozik. De nem szolgálhat alperes tagsági minőségének bizonyítékául alperesnek az a mulasztása sem, hogy elleniratában nem tagadta meg felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a törzsrészjegyre alperes 1 frtot fizetett, mert a szövetkezeti tagság és felvétel az alapszabályok értelmében és pedig a közgyűlés határozata és az ajánlat elfogadásáról történt értesítés által szertztetvén meg, ennek bizonyítása nélkül közömbös az, hogy alperes teljesitett-e fizetést vagy nem ? és pedig annyival inkább, mert a tagsággal járó jogok gyakorlására nem az esetleg teljesített fizetés, hanem egyedül az alapszabály értelmében történt felvétel jogosít, míg tehát a felvétel alapszabályszerüleg meg nem történt, a belépésre ajánlkozó jogokat nem gyakorolhatván, a teljesített fizetés további kötelezettségek alapjául és különösen a tagsági minőség bizonyítékául nem szolgálhat. Alperesnek szövetkezeti tagul felvétele és tagsági minősége ezek szerint kellőleg bizonyítva nem lévén, mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, telperest keresetével elutasítani kellett stb. Alperes elleniratában azt állította, hogy felperes harmadik jóhiszemű személynek nem tekinthető, valamint azt is, hogy felperes a kereseti váltó birtokába csak a lejárat után jutott; ebből a védekezésből nyilvánvaló, hogy alperes a vt. 14. §-a alapján érvényesít kifogást, a mint különben is a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóra vezetett forgatmányt röviden lejárat utáni forgatmánynak szokás nevezni. Felperes választ nem adott és ezért keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897 dec. 9. 110,972. sz. a.) dr. Révész Károly ügyvéd által képviselt R. testvérek cég felperesnek dr. Sebestyén Samu ügyvéd által képviselt F. Sándor alperes ellen 450 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes az Újvidéken 1896 május 1-én 450 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 450 frt váltöüsszeget stb. fizessen stb. Indokok: Alperes elleniratában felhozott azon kifogása, hogy felperes váltói előzője K. János magára vállalta a kereseti váltó kiegyenlítését, felperessel szemben a váltótörvény 14. §. alapján csak annyiban volna érvényesíthető, ha felperes a váltó birtokába az óvási határidő letelte után jutott volna, minthogy pedig alperesnek azon állítása, hogy felperes a váltó lejárata után jutott a kereseti váltó birtokába, nem egyetértelmü azzal, hogy rá a váltó az óvási idő eltelte után forgattatott volna, felperest jóhiszemű váltóbirtokosnak kellett tekinteni és vele szemben ezen kifogásnak helyt adni nem lehetett, minthogy tehát alperes védekezése a választ nem adó felperes kereseti állításait nem cáfolta meg, alperest a kereseti összegben, mint a kereseti váltó elfogadóját a váltótörvény 23. §. alapján marasztalni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898 október 5. 469. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898 dec. 29. 1,237. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes elleniratában nemcsak azt állította, hogy felperes a kereseti váltó birtokába csak a lejárat után jutott, hanem azt is, hogy felperes azért is köteles mindazokat a kifogásokat tűrni, melyek az alperes és K. János közt létrejött ügyletből merithetők, mert felperes harmadik jóhiszemű személynek nem tekinthető. Alperesnek ebből a védekezéséből nyilvánvaló, hogy ö felperessel szemben a váltótörvény 14. 4}. alapján érvényesít kifogást, a mint különben is a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóra vezetett forgatmányt röviden lejárat utáni forgatmánynak szokás nevezni. .Minthogy pedig felperes választ nem adott és igy alperesnek azt az állítását sem tagadta, hogy a kereseti váltó kiegyenlítését felperes előzője K.János vállalta magára: mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. Bűnügyekben. A gyülekezet fogalma nem függ attól, hogy a bármi célból ugyanazon időben együttlevő, egymáshoz nem tartozó egyének mi módon jöttek össze és állandóan mindvégig együtt voltak és minthogy a hazai bírósagok által vétség miatt elitéltet magasztaló szavaknak énekbe foglaltan történt előadása a szóval való kinyilvánítással egyenlő tekintet alá esik és minthogy az ily módon való magasztalás a gyülekezet előtt nyilvánosan történt, ennélfogva vádlottak a btk. 374. ij-ában körülirt vétség elkövetésében voltak bűnösöknek kimondandok. A lugosi kir. törvényszék (1898. évi május 13. 947. sz. a.i D. Péter és S. Illés vádlottak az ellenük emelt, a btk. 174. §-ába ütköző izgatás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetnek stb. Indokok: A megtartott végtárgyalás s illetve a vizsgálat adataiból megállapítható tényállás szerint 1896. május 25-én d. u. N.-Mutnikon a falu fiatalsága a korcsmában mulatozott s ott volt a korcsmahelyiségből nyiló mellékszobában L. János lelkész, ifj. D Miklós esküdt, a vádlottak és a tanú is. A korcsmáhól egy dal hallatszott be a mellékszobába a nyitott ajtón keresztül, mire a lelkész L. János kíváncsi lévén, megkérte D. Péter és S. Illés vádlottakat, hogy dalolják el neki, mert nem tudja. Vádlottak hozzá is fogtak az énekeléshez, de mindjárt a kezdet után beleszólott ifj. D. Miklós az esküdt, kijelentven hogy annak tartalma törvénysértő lévén, hagyják abban. A lelkész _es utóbbi között e miatt szóváltás támadt, de a lelkész tovább erősködvén, vádlottak eldalolták az első versszakot. Ezen dal (ad. 4. n. sz.) a L. László általánosan ismert és nemzetiség elleni izgatásért elitélt román nemzetiségi agitátor rabhoz szol, a ki a szent igazságért fogoly, a melyben a román népnek nincs része, s L. ezen dalban mint nemzeti vértanú van dicsőítve. r f fYád!?1t.takat beismerésük és a tanuk vallomása által beigazolt lenti tényállás alapján a közvádló a btk. 174 § ába ütköző izgatás vétsége miatt vádolta és kérte bűnösöknek kimondatni. ö habár a vádlottak által énekelt versezet a büntetendő cselekményért elitélt L. Lászlót olyképen dicséri, mint a ki az