A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A kir. ügyészségek működése

Tizennyolcadik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1899. március 12. Szerkesztőség: JT T Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. ^ | | Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Péfyed évre~ IT— ^ V., Hudolf-rakpart 3. sz. ™P iZ IGmM°Y ímmm KÉPVISELETÉRE 1 MAGTAR ÜGY7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fe fÉJPÍlYZÓI E1R KÖZLÖNYE. ™ M ' ~ , " _ * Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr> RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek M H./VM ur i Felelős szerkesztőTDrSTILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. TVT o-i « 1 o « ^ - . „ „ küldendők. megjeien minden vasárnap. TARTALOM: A kir. ügyészségek működése. Irta: Eiserth István, kir. ügyész. Lőcsén. — A i-gabonauzsora» kérdéséhez. í. Irta: Kelemen Ernő. kir. járásbiró. Kisvárcián. — II. Irta: Dr Nagy Kálmán kir albiró. Belényesen. — A tkvi betétek szerkesztése után. Irta: Dr Molnár Jákó. kir. albiró. Dárdán. — Belföld: (Ügyvédi mozgalmak. A reformpárt" programmja. — A magyar jogászegylet ülése.). — Nyilt kérdések és feleletek : (A végrehajtási jog köréből. Irta : Egy vidéki ügyvé d.). — Sérelem : (Igazságszolgáltatásunk mizériái. Irta: A 1 i q u i s.). — Irodalom: (Az állami pénztárak szervezete. Szerk.: H a 1 á c s János és Szigeti J. József. — A bölcsészeti jogtudomány történelme. Összeállította: P a r v u s. — Athenaeum phil. és államtud. folyóirat Szerk. : Dr P a u er Imre.). Vegyesek. — Cuiiái és táblai értesítések. — Hirdetések. .MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság] határozatok és döntvények. — Kivonat a oBudapesti Közlöny»-ből. (Csődök - Pályázatok.) A kir. ügyészségek működése. Irta: EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. üevész. Ezen lapnak 1898. évi november hó 20-ik napján megjelent 47-ik számában dr. R é v a i Lajos szerkesztő ur cikksorozata kapcsán L e h o c k y Sándor kir törvényszéki biró ur «Az ügyészségek működése* cimmel azon visszásságokra reflectál a melyeket dr. Révai ur ostorozott, s a mely állítólagos éles bírálattal szemben hiába várta hogy valaki karunkból felszólal jon Dr. Révai ur cikkének lészleteire már nem emlékszem és mert «A Jog»-nak mult évi számai sem állanak már rendelkezésemre : legjobb akaratom mellett d Révai szerkesztő ur cikkére felelnem nem lehet, de iefiectálok Lehocky Sándor törvényszéki biró ur soraira. A cikkíró ur előre bocsátotta, hogy sorainak egyedüli célja a közérdeknek némi szolgálatot tenni s kimutatni azon leglőbb okokat, a melyek a kir ügyészségek működésének zátonyait képezik. Nos hát követem nemes szándékát s cikkét pontrólpontra követve megmondom ezekre a magam szerén)' véleményét : 1. Cikkíró ur helyesnek ismeri el ugyan dr. Révai szerkesztő urnák azon nézetét, hogy az ujonan kinevezett közegek — miután az ügyészi kainak nincs előiskolája — (nyilván a kir. alügyészeket értette) járatlanok és tapasztalatlanok, de nem tartja azt oly nagy bajnak mint dr. Révai ur. amennyiben nézete szerint, az alügyészek jól minősített albirákból kerülnek ki, kik előbb mint joggyakornokok, aljegyzők és jegyzők jobbára a törvénykezésnek bűnügyi ágazatában nyertek megfelelő gyakorlati kiképezteté.st. Igazat adok biró urnák, a szerkesztő ur scrupulusai valóban túlzottak. Ha figyelemmel kisérjük a hivatalos lapot, abból constatáhatjuk azt. hogy — kivált az utolsó években kevés kivétellel az alügyészi állásokat albirákkal, az ügyészi állásokat pedig alügyészekből lett törvényszéki vagy járásbirákkal töltik be Ezeket én bizony már nem tekintem olyan tapasztalatlan elemnek, melyre az ügyészség tagjainak a teendőit nyugodt lélekkel bízni ne lehetne. Lehetnek kivételek, de ezek miatt nincs okunk kétségbe esni Különben ha jó az az albiró mint önállóan, függetlenül itélő biró, alig képzelhetem: hogy helyéi meg ne állja az ügyészi stallumban, kivált akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kir. ügyészségnél az ügyek elintézése körül mindenkor a kir. ügyész véleménye jut érvényre; az ügyész pedig már idősebb praktikus egyén, a ki, ha mindjárt nem is lumen mundi, kellő iparkodással igen szépen felel meg magasztos hivatásának. Ebben tehát t. cikkíró ur — ha nézetünk indokai teljesen nem is quadrálnak egyetértünk. 2. Igen is, van baj, - mondja cikkíró ur — de az abban keresendő, hogy az alügyészi állás tartósabb megállapodásra nem alkalmas positio. amennyiben terhes és némileg alárendelt, és a mi fő nincs is megfelelően javadalmazva, minek azután az a következése, hogy az alügyészi állásokban a közegeknek aránylag gyors váltakozásával hullámzás uralkodik stb. Ezen baj orvoslására nézve cikkíró ur nézete az. miszerint ki kellene mondani, hogy azon alügyész, a ki 5—6 évet tölt megszakitlanul állásában, hivatalból kapja meg az ügyészi rangot és jelleget. Ezzel szemben megjegyzem, hogy az alügyészi állás csak ugy alkalmas positio a megállapodásra mint az albirói s az alügyészek átlag 5—7 év előtt alig avangiroznak. Rendszerinl 11/2—2 éves albirákat neveznek ki alügyészt kké, ezek azután ebben a minőségben 4—5 évet működnek s ekkor törvényszéki vagy járásbirákká nevezik ki; — esetleg böjtölnek még 6—7 évet s kinevezik kir. ügyészekké. Az, hogy az alügyész állása alárendelt, kétségtelen, de ez nem is lehet máskép, ez folyománya a mi szervezetünknek. Az alügyész az ügyésznek, utóbbi a főügyésznek ez pedig a ministernek utasításait követni köteles. Alárendeltje tehát a kormánynak az alügyész, ügyész és főügyész; ez máskép nem is képzelhető. Egy önmagát respectáló kormány azonban igen ritkán, csak felette fontos esetekben — s akkor is a helyes igazságszolgáltatás tekintetei által megvont határokon belül — él valamely concret ügy érdemleges elintézésére akár közvetlen, akár közvetett módon utasítási jogával s a kir. ügyésznek vagy főügyésznek a kormány intencióit egyfelől eltalálni s másfelől azokat a gyakorlati élet küzdelmeiben kicsiszolt tapintása által a materiális igazság postuiatumaival összeegyeztetni köteles. Sokszor igen nehéz de szép feladat ez. Én a kir. ügyészség és főügyészség tagjainak egymás, illetve a kormány irányábani függőségét egészen természetesnek találom s nem derogál, hogy itt-ott a főügyészem vagy a minister utasításait követni tartozom. Hasonlít ez nagyban a collegialis bíróságok üléseihez, a hol a referens előadmányi tervezetét a birótársak contravotuma semmivé tesz. Abban, hogy az alügyészek javadalmazása silány, egyetértek cikkíró úrral, de hozzá teszem, hogy a kir. ügyészeké sem megfelelő ; mert bizony alig van Magyaroszágon hatóság, mely annyira igénybe venné a testet és lelket, a szellemet és idegeket, mint a kir. ügyészségét. A nemzetközi igazságügyi szervezet összehasonlító statistikája igazolja, hogy oly államokban is, a hol a kir. ügyészség nem bir olyan széles hatáskörrel, azzal a diseretionarius joggal mint mi nálunk, rangfokozat és javadalmazás dolgában sokkal jobban van situálva. így találjuk azt Badenben, a tisztviselőit rosszul fizető Olasz- és Poroszországban, Belgiumban stb. Ez utóbbi például 26 elsőfolyamodásu törvényszékét három osztályba sorozva a járandóságokat következőkép állapítja meg : Elnök Alelnök Vizsgálóbíró Biró Kir. ügyész Kir. alügyész Én tehát 7,500 frk. 6,500 « 6,250 « 5.000 « 7,500 « 5,000 « midőn III. 6.000 frk. II. 7.000 frk. 5,500 « « 5,250 « í-,750 « c 4,500 « 4,000 « « 7,000 « 6.000 « c 4,500 « 4,000 « cikkíró ur nézetével egyetértve kívánatosnak találnám, hogy az 5 éves alügyészek az ügyészi rangot és jelleget megkapják, igen is helyén valónak találnám egyúttal azt is, hogy a kir. ügyészek ugyancsak 5 évi ügyészi Lapunk mai száma 12 otdalra terjed.