A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 10. szám - Kártérítési jog

A JOG 79 A ki a nyilvános pellengérre kiállitottaknak eme sorain végig néz: nem kell nagy lélektani ismeret ahhoz, hogy meggyőződjék annak lesújtó, megbecstele nitő hatásáról. Bármennyire megszokottnak látszik, az a szomorú menet, mindig ezernyi szem kiséri ama szerencsétleneket, a kik között vannak családapák, fiatalok, vének, a kiknek kiszabadulásuk után vajmi sok esetben nincsen nyugodalmuk otthonukban, mert megvetéssel találkozik a férfi a hitves előtt, a családapa saját házanépe előtt is. Több példát tudnánk felhozni a nyilvános pellengérezés szomorú következményeire. Nagyon kevés ember dicsekedhetik azzal a képességgel, hogy ilyen nyilvános megbélyegzés társadalmi következményeit rideg közönynyel szemléli, ha ugyan tekintetéből nem hal ki még a mi nemes. Hiszen minden ember érzi és éreznie kell, hogy embertársainak becsülése nélkül elvesztette a társadalmi lét alapját és valóban nem csodálkozhatunk (mert a psychologia logikáján alapszik), ha azok a büntetett egyének, a kiknek a homlokára van sütve letörülhetlenül a bélyeg, a bün ösvényére lépve.megbosszulják magukat atárs adalmon. Boldog az az ország, melynek minden közpolgára büszke a becsületére és embertársai becs ülésére. Ezért óvakodnunk kell olyan intézkedésektől, melyek durván érinthetnék eme erkölcsi közérzületet. Ennél a kérdésnél még egy másik szempont is figyelmet érdemel. Az. hogy azoknál az egyéneknél, a kik az itéletileg megállapított pénzbüntetés felhajthatlansága miatt kénytelenek szabadságvesztést szenvedni, a szegénység tulajdonképen az ok, a mi őket ebbe a bajba sodorja. Jogilag és ethikailag is egyenértékű büntető ítélettel sújtható a bankár vagy gentry s azért mert ezek fizetőképesek, őket nem érheti a morális veszteség, a mi a vagyontalan polgárt. Es ragvon sajnos, hogy naponta több és több alkalmat ragadunk meg arra. hogy ebben a kérdésben a jogszabályokat ellentétbe helyezzük a jogegyenlőség elvével. Hiszen az uj bűnvádi eljárás is mód felett tág tért nyit a materialis szempontok befolyásának, sőt még lényeges perjogi elveket is helyez alája, midőn a jogvédelem, sőt a személyszabadság kérdésében is azokat tolja előtérbe. Az erre vonatkozó véleményünket a bűnvádi eljárás némely intézkedésének ismertetése alkalmával fogjuk kifejteni; most csak annyit jegyzünk meg. hogy nemcsak a törvény előtti jogegyenlőség elvébe ütközik ez az intézkedés, hanem követelményeiben veszélyesnek is tartjuk, ha a törvény előtt is börzei árfolyam szerint mérlegeljük a polgárokat, ezzel is olajat öntvén a tűzre, melynek elfojtása éppen a közbéke, a közbátorság érdekében szükséges. A fentebbiekhez, bár csak vázlatosan előadottakkal kapcsolatban, részünkről annak az óhajtásnak adunk kifejezést : vajha a rabmunka ügye mielőbb rendeztetnék. De az élelmezés ügyében is van tennivaló. A fogházakban letartóztatottak élelmezésénél mellőzendő volna a bérleti rendszer, mely eddig is annyi bajt okozott és okozni fog jövőre is. annak dacár?, hogy Eidély volt miniszter, (valószínűleg célszerűségi okokból) árlejtés mellőzésével biztosította az ország egyik részében a bérletet és pedig igen magas árban. A házikezelés életbeléptetendő volna az egész vonalon. Ennek meg volna legalább az az előnye, hogy a vizsgálati fogság huzamusb tartama következtében nem fordulhatnának elő azok az egészségügyi bajok, melyek manap oly sűrűn ismétlődnek. Kártérítési jog. Irta: KOVÁCS BÉLA karánsebesi kír. járásbiró. A kártérítési jog tárgyában eddigelé keletkezett irodalmunk felette szegény. Míg a fejlődöttebb külföld e részben is túlszárnyalt bennünket*) addig a kártérítési jog tanát és elveit illetőleg mi magyarok egyetlen egy alapvető munkával sem dicsekedhetünk. Törvényhozásunk és a gyakorlat megtette ugyan a magáét s amaz a kártérítési jog több viszonylatát tételes törvénnyel szabályozta, emez pedig a törvény hézagait az idevágó jogesetek feltárásával s a kártérítés fogalmának és a kártérítési jog körének magyarázatával és megállapitásá*) C o t e 1 I e : Des dommage-intérűts en métier de transport; Drechsler: Schadenersatz bei nichtigen Vertragén; Ham mer: Lehre v. Schadenersatze ; M a t aj a : Recht d. Schadenersatzes ; Nussbaum: Ober d.jMaass d. Schadenersatzes. • val pótolni igyekezett,**), azonban a szerfelett elágazó kártérítési jog és vitás esetek tanszerü elemezése ezzel kimerítve éppen nincsen, a törvényi rendelkezés pedig a gyakorlati I jogélet mindannyiszor változó eseteit nem szabályozhatja. A legszélesebb alapokon nyugvó gyűjtemény sem nyújthat irányadást a gyakorlati jogélet valamennyi vitás kérdésére nézve, msrt ezek annyifélék s annyira külömbözők. a hány a jogviszony, a melyből származnak. A hozzászólás tehát ehhez a kérdéshez, bármily szerény keretben mozogjon is, mindig időszerű és indokolt. Altalános jogelv, hogy a fuvaros a fuvarozás közben a reá bízott dolgokban önhibájából előálló hiányokért felelős. Ennek a felelelősségnek a megállapítása és elhatárolása igen gyakran nagyobb nehézségbe ütközik. Ha a fuvaros a portékát szekerén egymaga szállítja s abból e közben egy rész elvész, a fuvaros felelőssége önként következik, de ha a portéka tulajdonosa is jelen van a szekéren, akkor már előállhat a következő, nem éppen könnyű megoldású kártérítési jogeset : A fuvaros egy meredek úthoz érve, felszólítja a gazdát, hogy szálljon le a szekérről; a gazda ennek a felszólításnak fenntartás nélkül eleget tesz. Ez alatt az ut kanyarodik, a szekérről egy darab portéka leesik, ezt se a fuvaros, a ki a szekér mellett, se a gazda, a ki egyenes irányban s nem a kanyarodó uton halad, észre nem veszi. Kit terhel itt a jogellenes cselekmény, vagy mulasztás? A fuvarost-e, a ki a gazdát felszólította a leszállásra, vagy az utóbbit, a ki a felszólításnak engedni annyira természetesnek találta, hogy az elveszés lehetőségére, épp ugy. mint talán a fuvaros is, nem gondolt ? Avagy kölcsönös mulasztás forog-e fenn, mely egyenlő fokban terheli mindakettőt ? Az, hogy a casus a véletlennek volna tulajdonitható, eldöntetlen lévén, a biró a gyakorlat útmutatását hiába keresi, mert ilyent nem talál, s az osztr, p. t. k. 1,194., 1,296., 1,304. 1,311. §-ai között válogathat ugyan, de az 1,313-ik §-on már fenn fog akadni, mert a casusban való részvételnek és mértékének behatóbb kutatása nélkül a kérdésen átsiklania nem lehet. Nem mindig áll, hogy casus nocet dominó. A római jog nyomán, mely a dolus s cu'pa lataból eredő kártérítések és a damnum emergens s lucr im cessansféle károk között külömbséget tesz, judikaturánk. mint már említettük, a jogélet szükségleteihez mindenkor alkalmazkodott. Felsorolunk legfőbb bíróságunk vonatkozó állandó gyakorlatából néhányat: A károsítás alapját jogellenes cselekmény vagy mulasztás képezvén, az, a ki jogai megóvása körül nevezetes mulasztásokat követett el s igy saj t hanyagsága is hozzájárult a kár elősegítéséhez, ellenfelére pedig a rosszhiszemű kárositási szándék bizonyítva nem lett, kártérítést nem követelhet. Kír. Curia. 2,137/1891. p. sz. Ha a szerződés tényleg foganatba ment, de a szerződés feltételei meg nem tartattak, a már kifizetett szerződési öszszeg vissza nem jár. hanem csak kártérítés követelhető. Kír. Curia, 6,901/1890. p. sz. Midőn kártételnél a sértett fél részéről is gondatlanság torog fenn, a kárt mindkét fél egyenlő mértékben viseli. Kir. Curia. 5,177/1890. p. Elvont haszon csak a rosszhiszemű birtokostól követelhető. Kir. Curia, 1,617/1890. p. Szerződés nem teljesítése esetén első sorban annak betöltése s csak a mennyiben az a kötelezett fél vétkessége miatt nem teljesíthető, követelhető kártérítés. Kir. Curia. 6,392/1890. p. A vétkesség enyhébb foka mellett csak a tényleges kár megtérítése foghat helyt. Kir. Curia 3.212/1889. p. Ezekben általánosságban megjelöltük azokat a törvényhelyeket és a gyakorlat azon légi megállapodásait, a melyeket szem előtt tartva, kártérítési ügyekben a biró többé-kevésbbé eligazodhat. Lássunk már most egy, cikkünk tulajdonképeni indító okát képező speciális kártérítési esetet, olyant, mely a legkevésbbé kimerített gyakorlatra támaszkodik. Az oszt. polg. tvkv. 1,320-ik t;-a akkép szól, hogy ha valaki valamely állat által károsodik, ezért az felelős, a ki • az állatot ösztönözte, ingerelte, vagy megőrizni elmulasztotta. Hozzátesszük, hogy itt mindig háziállat értendő, mert a ragadozó, vagy kártékony mezei és erdei állatok okozta károk megtérítését az 1883. évi XX. t.-c. 8-ik i §-a kizárja. **) L. a keresk., vasúti, baleseti, gyámügyi, végrehajtási, cseléd-, kisajátítási, bünt. s a többi számos t.-c-nek kártalanításról intézkedő §-ait, Nagy Ferenc, K a d d a Ignác értekezéseit, továbbá az időszaki : irodilom gyűjteményes felsorolását. Márkus döntv- másod. kiad. I. köt. 55é lap ; legújabban Dr. R e i n e r János értekezését.