A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - A bányaművelési szabadság és a kőszén

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 9. számához. Budapest, 1899. február hó 26. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curianak 30. számú teljes ülési döntvényében határozottan kiemeltetett, hogy ezen döntvény által nem érintetik az eddig fennállott es viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a parberszolgaltatás iránti követelés mindenkor elsősorban közigazgatási uton érvényesítendő es e részben különbség nem tetetett a tekintetben, hogy csak a kötelezettség megállapítása célozta tik érvényesíttetni, melynek biroi uton való érvényesítését tehát mindenkor a követelesnek közigazgatási uton való érvényesítése kell, hogy megelőzze. A trencséni kir. törvényszék (1898. július 30. 4,455. sz. a.) M. János baári r. kat. apátplébános felperesnek, a baári izr. hitközség alperes ellen párbérszolgáltatás követelhetőségének a megállapítása iránt indított perében következő végzést hozott: A kir. törvényszék illetékessége megállapíttatik síb. Indokolás. Alperes törvényes időben beadott illetékességi kifogásait arra alapítja, hogy joggyakorlatunk szerint ily párbérszolgáltatási igények elsősorban a közigazgatási hatóságok előtt érvényesitendők, valamint továbbá arra, hogy a vélt követelés értéke az 500 frt értékhatárt meghaladná; e tekintetben hivatkozik a m. kir. Curia 30. sz. döntvényének (i. pontjában foglalt indokára. Felperes annak hangsúlyozásával, hogy keresetével nem a szolgáltatás behajtását, hanem csak a kötelezettségi alap jogosultságának megállapítását kéri, az alperesileg hivatkozott 30. sz. curiai döntvény alapján az alperesi kifogások elvetését kéri, a másik kifogást illetőleg pedig kiemeli, hogy a jelen per összegszerüleg meg nem állapitható követelési alap bírói elismerésére irányulván, a sommás törvény 1. §. szerint a sommás bírósághoz utasítva nincsen. Tekintettel arra, hogy a felperesi kereset kifejezetten a párbérfizetési kötelezettségnek birói megállapítására és nem ily alapon mint magának a követelésnek behajtására irányul, ugy tekintettel arra, hogy alperes éppen a kötelezettségi alap jogosultságát tagadván, vitássá vált az, hogy a kereset párbérszolgáltatás dologi teher vagy személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-er A kir. törvényszék éppen a m. kir. Curiának 30. sz. döntvénye alapján a peressé vált fennebbi kérdés elbírálására magát illetékesnek találta annál is inkább, mert a jelen per egy még összegszerüleg meg sem határozható követelési alapnak birói elismerésére irányulván, ily perek az 1893. évi XV11I. t.-c. t. §. szerinti sommás perutra utasítva nincsenek. A pozsonyi kir. ítélőtábla 11898 október 12. 2,107. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék birói hatáskörét ez ügyben meg nem állapítja és az ügyiratokat az illetékes baáni kir. járásbírósághoz áttétetni rendeli stb. Indokok: A kereset tartalma szerint jelen esetben a követelésbe vett jogi szolgáltatásra nézve a felek között a kötelezettség alapja vitás és a kereset szerint az lesz eldöntendő, vájjon létezik-e jogcim, melynél fogva a felperes parochialis kötelékéhez nem tarto/ó alperes a kereseti szolgáltatás teljesítésére jogszerűen kötelezhető. Kétségtelen tehát az, hogy a jelen ügy eldöntése a m. kir. Curiának 30. sz. polgárjogi döntvénye szerint a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Tekintve azonban, hogy jelen esetben a kereset korlátlan és bizonytalan időtartamú évi szolgáltatások követelhetésének megállapítása iránt lett indítva és ily esetben a peres tárgy értéke'nek megállapításánál az 1893. évi XVIII. t.-c. 3. §-nak4. pontja szerint az évi szolgáltatások értékének húszszorosa veendő irányadóul ; tekintve továbbá, hogy a keresetből kivehetőleg annak tárgyát csak kisebb mennyiségű gyarmatárunak évi szolgáltatása képezi; de felperes a tárgyaláson sem állította azt, hogy a követelt évi szolgáltatás értéke 25 frtot meghaladna és így a kereset tárgyának az évi érték húszszorosával számítandó összértéke az 500 frtot meg nem haladja; tekintve végre, hogy az idézett törvény 1. §-ának 4. pontja szerint jogviszony létezésének birói megállapítása iránt indított személyes keresetek a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 500 ft meg nem haladja; ebben az ügyben a kir. törvényszéknek hatáskörét nem lehetett megállapítani és egyszersmind az 1881. évi LIX. t.-c. 5. §. alapján az ügyiratoknak az illetékes kir. járásbírósághoz leendő áttételét el kellett rendelni stb. A m. kir. Curia (1899. január 17. 6,958. sz. a.) mindkét alsóbirósági végzés és az azt megelőzött eljárás megsemmisíttetik és a keresetet felperesnek vissza adatni rendeli stb. Indokok: A kir. Curiának 30. sz. teljes ülési döntvényében határozottan kiemeltetett, hogy ezen döntvény által nem érintetik az eddig fennállott és viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor elsősorban közigazgatási uton érvényesítendő s e részben külöbség nem tétetett a tekintetben, hogy ha csak a kötelezettség megállapítása céloztatik érvényesíttetni, melynek birói uton való érvényesítését tehát mindenkor a követelésnek közigazgatási uton való érvényesítése kell hogy megelőzze és ezen határozott fentartással szemben birói mérlegelésnek a tárgyát nem képezheti felperesnek azon érvelése, hogy alperesnek a kiszolgáltatást megtagadó B. alatti levele ellenében a követelés közigazgatási uton való érvényesítésének célja nem volna. Minthogy pedig felperes nem mutatta ki hitelesen, hogy követelését a közigazgatási uton érvényesíteni megkisérlette és így ezen ügy eldöntése ez idő szerint birói útra még nem tartozik: ennélfogva mindkét alsóbiróság végzését és az azt megelőzött eljárást az 1881. 59. t.-c. 39. §. b) pontja alapján megsemmisíteni, illetve a rendelkező rész értelmében határozni kellett. A felebbezés előkészítő irat és annak tartalma a s. e. t. 142. §-a rendelkezéséhez képest csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben az a tárgyaláson szóval is előadva lett. Annak kimutatására, hogy a felek a felebbezési biróság előtt minő kérelmet terjesztettek elő, a s. e. t. 197. S-a értelmében bizonyítékul az ítéleten kivül csupán a tárgyalási jegyzőkönyv és ennek mellékletei szolgálhatnak (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 2(i. I. G. 347. sz. a.) A keresetek alapjául fektetett ügyvédi díj és költségjegyzékekben tételenként felszámított ügyvédi munkák pénzben mily összegre becsülhetők, ténykérdést képez, a melyre vonatkozó tényállásnak a felebbezési biróság részéről történt megállapítása az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ez a tényállás csak az alapon támadható meg, ha az ítéletben valamely jogszabály megsértésével volt az a tény megállapítva, hogy felperes ügyvédi munkadija pénzben a megítélt összegeket éri meg. ÍM. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. dec. 7. I. G. 394. sz. a.) Igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbe vont végrehajtató hitelezővel szemben a foglalás alól való felmentése képezvén, a pertárgya értékének meghatározásánál az a vagyoni érdek lehet irányadó, mely az alperesként perben álló hitelezőt a foglalás utján szerzett zálogjogának fennállásához köti tehát akár a lefoglalt ingóság értéke, akár a végrehajtás alatt álló követelés az 5o frtot meg nem haladják ; a per tárgyának értéke az előbbi esetben a lefoglalt ingóság értekénél, utóbbesetben a behajtandó követelés értékénél nagyobbra nem tehető. CM. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 26. h G. 546. sz.) A i8g3 : XVIII. t.-c. 196. S-a szerint az Írásban előterjesztett felülvizsgálati kérelem meg nem változtatható, sem pedig a kérelem tárgya felébb nem emelhető. Ennélfogva nem volt tekintetbe vehető alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott ama panasza, hogy a felebbezési biróság szerinte jogszabályt sértett meg azzal, hogy őt a felperes részére tartásdíjnak fizetésére a kereset beadását megelőző időre is kötelezte. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 24. 1. G. 346. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A rendeletre szóló kötelezöjegy fizetés céljából az adósnak bemutatandó; ha ezen bemutatás meg nem történt, alperesnek jogában volt a kereseti összeget biroi letétbe helyezés által megfizetni. Nem esett tehát mulasztásba az által sem, hogy a tartozás összegét postai utalványnyal küldötte meg felperesnek, mert a postautalvány utján küldött pénz átvétele felperesre nézve nem volt terhesebb, mint ha azt a birói letétből felvennie kellett volna. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék mint keresk. biróság (1897 nov. 29. 64,352. sz. a.) kötelezte alperest, hogy felperesnek 20 frt. tőkét fizessen stb. Indokok: A periratokban előadott tényállás szerint a peres felek közt vitás perdöntő kérdést az képezte, hogy alperes megfizette-e felperesnek avagy nem az A) alatti kötelezőjegyben elvál