A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - A bányaművelési szabadság és a kőszén

A JOG 75 hez v a 1 ó j o g t ó 1 akaratuk ellenére minden kártalanítás nélkül megfoszthatok legyenek; hogy a kőszén állami megváltása, mondjuk az úrbéri megváltás módjára, a dolog természeténél fogva kivihetetlen, a földbirtokosoknak a bányavállalkozók általi kártalanítása pedig 1 é n y e g i 1 e g a m a i j o g á 1 1 a p o 11 a 1 volna egyező, de sőt esetleg a bányászatnak még nagyobb megterhelésével járhatna: minélfogva a mai jogállapot célirány os kifejlesztésében kell a kőszén kér dés megoldásának helyes irányát keresnünk annál is inkább, mertatársadalom érdeke ennél többet nem követel, s mert a kőszénbányászat ilyeténjogi szabályozása sem a jogegység-' sem a jogfejlődés, sem a jogegyenlőség szempontjából, tehát sem közgazdasági, sem jogi tekintetekben tárgyilagos kifogás alá nem eshetik. Belföld Magyar általános polgári törvénykönyv. I. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottság f. é. február hó 17-én Lányi Bertalan ministeri tanácsos elnöklésével tartott ülésében a családjog köréből az utólagos házasság és a királyi kegyelem általi törvényesités törvényhozási szabályozásának alapelveit tárgyalta. A bizottság, előadó dr. Sipőcz László előterjesztése nyomán megállapodott abban, hogy az utólagos házasság által a törvénytelen gyermekek általában törvényesithetők legyenek, vagyis hogy — ellentétben számos külföldi joggal — abból sem a házasságtörésben, sem a vérfertőzésben nemzett gyermekek ne legyenek kizárva. Abban a kérdésben, mi legyen a törvényesités előfeltétele, megoszlotttak a vélemények. Ugyanis mig Zsögöd Benő azt az álláspontot foglalta el, hogy a szóban forgó törvényesitésnek csak akkor legyen helye, ha a férj akár még a házasság megkötése előtt, vagy ezzel egyidejűleg, akár a házasság folyamán a gyermeket formaszerüen elismerte, vagy az a szándéka, hogy a gyermeket törvényesíteni akarja, más tényekből következtethető : addig a bizottság többi tagjai előadóval a1 ban a nézetben voltak, hogy a törvényesitéshez elegendő az a tény, hogy a férj a gyermek természetes atyja, s hogy az elismerés csak e tény bizonyítása szempontjából vélelmet alapítson. Áttérve ezután a királyi kegyelem általi törvényesités kérdésének tárgyalására, a bizottság megállapodott abban, hogy királyi kegyelem utján minden törvénytelen gyermek törvényesíthető legyen, kivételével csupán azoknak, kiknek szülői között— a gyerra:{ forint ítísiaik idopjátjában — íiJisp^risabilis házassági akadály létezett és hogy a törvényesités ezen nemének ne képezze akadályát az, hogy az utóházasság által is történhetnék, sem az, hogy a törvényesitést kérő atyának törvényes ivadékai vannak n. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét e 1 őkészitő állandó bizottság, hosszabb szünet után f. hó 18-án tartotta Erdély Sándor igazságügyminister elnöklésével XH-ik teljes ülését. A teljes ülések ez uj cyclusának megnyitásával, elnöklő igazságügyminister üdvözölve a bizottság megjelent tagjait, arra utalt, hogy a szerkesztő bizottság időközi tárgyalásaihoz képest, számos oly kérdésben vált szükségessé a teljes ülés véleményének meghallgatása, melyek részint nagyobb elvi jelentőségük, részint a törvénykönyv egyéb részeire is kiható vonatkozásaik okán, az ügy- és munkarend értelmében, a teljes ülés megvitatása elébe terjesztendők. E kérdésekről szóló munkálatok a bizottság tagjaival közöltettek. Letárgyalásuk annál is sürgetőbb, mert a törvénykönyv első előadói t e r v ez e t é n e k máz e z év első felére szándékolt közrebocsátása az illető kérdésekben követendő ifány mielőbbi megalapítását szorgalmazza. Ez első tervezet elkészítésének nagy feladatában a bizottság vállvetett és buzgó működése támogatást nyer saját szervezetének önállóságában, mely az Ő Felsége által szentesitett ügy- és munkarend alapján kivonja a bizottságot a közviszonyok bárminő változása, a politikai élet minden hullámcsapása alól. O Felsége a bizottság működését állandó figyelemmel kiséri. Tanújelét adta ennek legújabban is azzal, hogy a bizottság öt tagját a törvényelőkészités terén szerzett érdemeikért udvari tanácsosi cimmel tüntette ki. Üdvözölve a bizottság e kitüntetett tagjait, elnöklő igazságügyminister a bizottság kebelében történt ama további személyi változást jelentette be, hogy dr. Zsögöd Benő volt tanácskozótag helyét a bizottság teljes ülésében dr. Neumann Ármin foglalta el és hogy a személyjogi rész szerkesztését Lányi Bertalan vette át, kinek oldala mellett Barna Ignác, az igazságügyministeriumba beosztott kir. ítélőtáblai bíró fog a szerkesztésben közreműködni. Barna Ignác ennek következtében a bizottság tárgyalásaiban is részt vesz. A tanácskozás rendén ezúttal a következő kérdés megvitatása volt <Fentartassék-ea nőnek házasságra lépésével való teljeskorusitása ? Ha igen, ne nyerjen-e kiterjesztést a férfira nézve is ?» Az előadó dr. Sipőcz László a mai jog álláspontját kívánja továbbra is fentartani. Ennek megfelelőleg javaslata oda irányul, hogy a nő a házasságra lépéssel minden esetben nagykorúvá váljék, a férfira nézve azonban a házasságnak ez a nagy, korusitó hatálya kiterjesztést ne nyerjen. Indokolja a nőre nézve jelenlegi jogunk megtartását egyfelől az a százados gyakorlat, melynél fogva a szabályozás ezen módja a nemzet jogérzületében mély gyökeret vert. Másfelől meg a tapasztalat azt mutatja, hogy e helyzet rája nézve semmi hátránynyal sem jár, sőt nagyobb volna a baj, ha a kiskoruan férjhez ment leány a szülői vagy gyámi hatalom alatt továbbra is megmaradna. Hogy a férfi a házasságkötéssel nagykorúvá ne váljék : azzal indokolható, hogy ellenkező esettjén a könnyelmű házasságkötéseket nagyon előmozditanók. Mai viszonyaink között ritka különben is az oly házasságkötés, hol a térj még kiskorú. Szükség esetén pedig a nagykőt usitás intézménye mindig kéznél van. Á kiskorú megházasitása sok oly ok miatt történhet,k (rendes életre szoktatás stb.), melyek estlében a teljes kor megadása ugyancsak veszedelmes volna mind a forgalom biztonsága, mind magának a kiskorúnak érdeke szempontjából. A tanácskozás során különböző nézetek nyertek kifejezést. Az előadó véleményét egész terjedelmében elfogadta Dr. Sághy Gyula is, azzal a módosítással, hogy a nőre nézve a házasságkötésnek nagykorúsító hafálya csak bizonyos életkor betöltése esetén legyen, Lányi Bertalan is. Köves György és dr. Neumann Ármin nagykorúsító hatályt kívántak tulajdonítani a házasságkötésnek ugy a férjre, mint a nőre nézve, méltányolván egyfelől azon okokat, melyeket az előadó jelenlegi jogunk fentartása mellett a nőre nézve felhozott, anomáliának vélvén másfelől ezzel szemben, hogy a férjre ugyanez a szabályozás ki ne terjesztessék, tekintve különösen azt, hogy neki, mint családja fejének, az önálló és teljes cselekvőképességre sokkal inkább szüksége van, mint nejének. A ki képes a családalapításra, az arra is eléggé érett, hogy vagyonát kezelje. Dr. Nagy Ferenc közvetítő álláspontra helyezkedvén, a francia emancipátió intézményének meghonosítását javasolja, melynek értelmében a kiskorú házasfelek a cselekvési képességnek egy nagyobb fokát nyernék meg, fontosabb ügyleteikre nézve azonban, mint váltókötelezés, birói egyezség kötése, pervitel stb. tovább is megmaradnának gyámi ellenőrzés alatt. Oberschall Adolf nézete szerint a házasságkötésnek egyik féllel szemben sem kellene nagykorúsító hatályt tulajdonítani. A férfiakra nézve e részben mai jogunk tartandó fenn. A nő nagykorusitásának azonban manapság, midőn 24-ik életévében mindenki nagykorúvá válik, nincs értelme. Régi jogunk azért fogadta el e tételt, mert a nő másképen, mint férjhezmenés által nagykorúvá sohasem lehetett, s ekkor is csak azért, hogy ügyeibe előbbi családja be nem avatkozhassék. Hasonló értelemben nyilatkozott Á d á m András, különösen kiemelve azt, hogy a nőnek házasság általi nagykorusitását saját tapasztalatai nyomán is a gyakorlatban veszedelmesnek tartja. A régi gazdasági viszonyok az ősiség mellett mások voltak. A parasztosztálynál a vagyont a földesúr adta, s ő is vette el, nemeseknél pedig megvédelmezte azt maga az ősiség. Dr. P 1 ó s z Sándor csatlakozván az előtte szólókhoz, reámutat különösen arra hogy mily nagy évenkint azoknak a nőknek száma, kik fejletlen korban fölmentés mellett lépnek házasságra. Ehhez a nézethez járulnak Dr. Imling Konrád — fenfartva a szerk. bizottságban elfoglalt álláspontját — Dr. Kovács Gyula és Dr. Barna Ignác is, mire elnöklő igazságügyminiszter az ülést bezárta. A Magyar jogászegylet f. hó 19-én dr. Vécsey Tamás elnöklete alatt ülést tartott, melyen dr. Kossut ány Ignác érdekes tanulmányt adott elő Werbőczy (Tripartitum II. 6.) azon állításáról, hogy a régi magyar perjog voltaképen francia eredetű volna. Igen alaposan mutatta ki, hogy ezen nézet téves, és hogy a tévedés onnét eredt, mert mind a régi magyar, mind a francia perjog közös forrásból: a canonjogból ered. Az előadót élénken megéljenezték. Ügyvédi mozgalmak. Szokatlan jelenség. A fővárosi ügyvédség komolyan mozog a - bpesti kamara ellen. Most már rövid nyolc nap alatt a második ügyvédi értekezlet, mely épp ugy, mint az első a kamara ellen foglalt állást. Klikszerü bureaukratikus eljárás, eszmesivárság, tespedés, a kar valódi érdekeivel való nem törődés — ezek azok, miket a kamarának szemére vetik. Egyetlen egy elismerő szó nem hangzott fel a bpesti ügyvédi kamara tevékenysége mellett ezen második értekezleten sem. A következőkben ismertetjük ezen értekezletnek, mely szintén a bpesti ügyvédi körben lett megtartva, lefolyását: Az értekezlet elnökévé dr Győrffy Gyulát, jegyzőjévé pedig dr Sebestyén Józsefet választották meg. Györffy Gyula elnök kifejtette, hogy a reformpártnak első dolga a föladatok megjelölése, kiemelvén különösen azt, hogy az anyagi érdekeiről szólva, azt mindenki csak ugy képzeli, hogy az a nagy közérdekkel is összhangban álljon. — Rác Károly az ügyvédség anyagi érdekeinek rendezését kívánja elsősorban. — Dr. Kenedi Géza reformprogrammot fejt ki, a melynek lényege az, hogy a kar vezetéséből az eddigi bürokratikus szellem kizá' rassék s oly autonóm igazgatás jöjjön létre, mely az ügyvédi kar