A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 6. szám - Századunk büntető perjogának alakulása. Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből

Tizenhetedik évfolyam. 6. szám. Budapest, 1898. február 6 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) n IGAZSÁHOGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDT, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér-, mentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek . legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Századunk büntető perjogának alakulása. Irta : dr. Balogh Jenő budapesti kir. Ítélőtáblai biró. egyetemi m. tanár. Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés. IV. Irta : dr. P 1 ó p u György, gyulai kir. tszéki biró. — Az exceptio veritalis kérdéséhez. Irta: Dr. Csulyo k Béla, albiró Czeglcden. — Indithat-e sikerrel a bizományos igénypert azon hitelező végrehajtató elle^ ki á nizományba adó ellen vezetett végrehajtás alkalmával a bizományba adott ingóságokat vette birói zár alá? Irta. Dr. R o s e nt h á 1 Mór. nagyváradi ügyvéd. — A kir. járásbíróságok. Irta S z a 1 a y Miklós, kir. aljárásbiró Eger. — Belföld. (A polgári törvénykezés módosítása. — A bpesti közjegyzői kamara közgyűlése.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : — Jogesetek tára. Felsőbíróság] határozatok és döntvények.— Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bői (Csődök— Pályázatok. Századunk büntető perjc gának alakulása.*) Irta: dr. BALOGH JENŐ budapesti kir. ítélőtáblai biró, egyetemi magántanár. Évezredes körtorgás folyamán ismételve fel-felváltják egymást a bűnvádi eljárási jognak különböző vezérelvei és az igazságügyi szervezetnek hasonló vagy rokonintézményei. A görög és a korábbi római büntető eljárásnak szabad intézményeit: az általános vádjogot, a nép részvételét a bíráskodásban, a szóbeli és nyilvános eljárást, a védelem szabadságát és a bizonyítékok szabad mérlegelését — részleges módosításokkal, illetőleg uj formákban, — ismét feltalálhatjuk a régi germán, a feudális frank és a modern angol jogban; ellenben a császárok korabeli római, továbbá a kánoni bünper, valamint a XV—XVIII. századbeli francia, német vagy olasz büntető eljárás a hivatalból való nyomozást, a titkos vizsgálatokat, a védelemnek kizárását vagy korlátozását, az Írásbeliséget és a kötött bizonyítást valósították meg, s bennük állandó birói collegiumokra ís akadunk, természetesen a részletekben nagyon eltérő változatokkal. Sötét foltja a büntető törvénykezésnek, hogy — sajnos alig volt állandóbb intézménye, mint a kínvallatás, — melynek különböző fajait néha csak visszaélésként, vagy a lelki tortura alakjában majdnem minden korban és minden népnél megtaláljuk. S ha figyelmen kivül hagyjuk a középkor első századainak mysticus, babonás és képtelen bizonyítási jogát, mely minden kétségen kivül örökre eltűnt a müveit népek büntető törvénykezéséből, — csak két olyan intézményt állapithatunk meg, mely a maga teljességében az újkorban fejlődött ki, habár némileg rokon intézmények már több népnél régen mutatkoztak: az angol juryt és a francia * ministere public»-et. A különböző idők és népek bünperének egyéb alapvető intézményei és vezérelvei csak az eltérő változatok jellegével bírnak. Könnyű belátni, hogy mihelyt ezen különféle változatok komoly egybevetés és öntudatos vizsgálat tárgyai voltak, a behatóbban gondolkozók előtt, a practicusok- vagy a törvényhozóknak egyéni nézetéhez képest, majd egyik, majd a másik elv vagy intézmény talált elfogadásra s az alapjában ellentétes elvek is gyakran ugyanazon tételes jog keretében fogadtattak el. Ilyképen p. a római császárság korában, vagy a XIII—XV. században olyan jogrendszerek fejlődtek ki, melyekben legalább a büntetendő cselekményeknek bizonyos nemeire, vagy bizonyos osztályhoz tartozó terheltekre nézve, részben a vád, részben a nyomozó eljárás intézményei voltak keresztül vive. Ezek a vegyes rendszerek azonban csak annak a ténynek kétségtelen bizonyítékai, hogy a nyomozó és a vádrendszer a maguk elvi tisztaságában sohasem valósittattak meg és a tételes jogok mindig csak ezen két ellentétes rendszernek összevegyítéséből álltak elő. Csak a dogmatikai tárgyalás hibája, hogy a vegyes rendszerlTogalma aránylag későn ') jutott kifejezésre. Mást értünk korunk büntető perjogának vegyes rendszere alatt. Annak a vegyes rendszernek kifejlődése, mely századunk bűnvádi eljárásának typicus alakja, — anyomozó rendszer visszásságaival és visszaéléseivel szemben a mult század *) Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a «Bünvádi perrendtartás magyarázata» cimü müvének a jövő hóban megjelenő I. kötetéből. *) H e n k e pártolta első gyanánt behatóbb tárgyalás alapján «DarstelIung" des genchtlichen Verfahrens in Strafsachen» c. müvében (1817; 63—67. §§. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed második felében kifejlődött és századunk negyedik évtizedében megújult áramlatnak köszönhető. Szükséges volt tehát rámutatnom a nyomozó rendszernek alaphibáira, hogy megértethessem a gyűlöletet, mely ellene feltámadt s azt az erős visszahatást, mely az inqusitorius eljárást mindörökre elsöpörte a jogállamok törvényhozásából. A bűnvádi eljárásnak évezredes jogtörténeti fejlődéséhez képest aránylag rövid időt: néhány századot töltött be a nyomó zó rendsz er uralma, melyhez azonban — legalább az ujabb kort tekintve, — a büntető ítélkezésnek legszomorúbb emlékei fűződnek. Nem jogtörténeti vizsgálódások szempontjából, — ezek nem lehetnek tárgyai ennek a tételesjogi munkának, — hanem egyedül abból az okból kellett fennebb foglalkoznom az inquisitorius rendszerrel, hogy megkíséreljem megállapítani: minő tanulságok vonhatók le a bűnvádi igazságszolgáltatásnak jelenlegi evolutionalis szakában a nyomozó pernek alapelvéből és az inquisitorius eljárás keretében megvalósított, szinte a nyomozó elvnek typicus járulékai gyanánt tekintett intézményekből és eljárási szabályokból.2) A continentális vegyes rendszer kifejlődése. Felette számos és részben egymással kölcsönhatásban levő tényező idézte elő azt, hogy annyi jogtörténeti változás után századunk első évtizedében a francia törvényhozás a büntető törvénykezésnek olyan formáit állapította meg, a melyek — bár sokféle módosítással — a legtöbb continentális államba átvétetvén, ez idő szerint is érvényesülnek a tételes jogokban. 2) A nyomozó rendszernek fejlődését és intézményeit tárgyalják : D u Boys Histoire du droit criminel depuis la chute de l'empire romáin. (Paris 1854.), 1. köt, 140—169., 258. és köv. 1. — Hélie Traité I. köt. 13—14., 17—19., 32-33., 40-41., 45., 50—51., 56—62., 67-68., 76., 78 —80., 92—94., 116., 139—141., 162-163., 177. és köv., 205—206., 255 259., 294-306., 338-343., 396—399., 477-506. 1. — V. köt. 15-63. L — O r t o 1 a n Élements II. köt, 487—490., — E s m e i n Histoire de la procédure crim. en Francé 43—398.1. — Garraud Précis 28—29. és 33—38. 1. — Normand Droit criminel 49—73. 1. Carrara Programmá 845—849. §§. — Benevolo La parte civile nel giudizio penale 7. és köv. 1. B i e n e r Beitráge zur Geschichte des Inquisitionsprozesses (Lipcse 1827). — Mittermaier Strafverfahren I. köt. 46., 56—59., 67—75. és 90—115. 1. — Wáchter Beitráge zur deutschen Geschichte (1845) 59. és köv. és 259, és köv. 1. — Brunner Zeugen und Inquisitionsbeweis der karolingischen Zeit (1866.) — Ugyanő Die Entstehung der Schwurgerichte (1872.) — S o h m Der Prozess der lex Salica (1867). 121. és köv. 1. — Zöpfl D. Rechtsgeschichte 953. és köv. 1. — K r i e s Beweis ím Strafprozess des Mittelalters (1878). — P 1 a n c k Das deutsche Gerichtsverfahren im Mittelalter (1879). — Július Vargha Die Vertheidigung in Strafsachen (1879.) 33., 71.. 85., 89., 122., 133., 138., 171.. 219., 223., 239. és köv. 1. — Löning Der Reinigungseid bei Ungerichtsklagen im deutschen Mittelalter (1880.) — Geyer Lehrb. 27—28., 31—39., 43., 48—56., 60—96., 98. és köv., 122. és köv. 1. — Glaser Handb. I. köt., 57—58., 67., 69—78., 85. és köv. 147. és köv. 1. — Schröder Deutsche Rechtsgeschichte 81—87., 133. és köv., 348-349., 372-373., 732—733. 1. — K r i e s Lehrb. 11—55. 1. — Günther Die Idee der Wiedervergeltung I. köt. 24—25., 33—35.. 43-45.. 65—66., 79—81., 110. és köv. 131. és köv., 163—165.. 202. és köv., 264. és köv. 1. Az idézetteken felül az egyes jogok szempontjából, különösen említendők még a római bűnvádi eljárás tekintetében : L. 22. Dig.De quaestionibus. — L. 13. Dig. de officio praesidis. — L. 7. Cod. De accusationibus — L. 1. C. Th. De custodia reorum. - Geib Geschichte des römischen Criminalprozesses 50—72., 101—111., 257—261.. 524—556. 1. — Zachariá Handb. I. köt. 93—100. 1. — Binding De natura inquisitionis processus criminalis Romanorum Í1874). — Zumpt Der Criminalprocess der römischen Republik 35. és köv 1. A kánoni perjogra nézve: Friedberg Lehrbuch des kath. und. ev. Kirchenrcchts (1879). 113., 116. és 117. §. — Dr. Paul H in s chi us System des katholischen Kirchenrechts IV. köt. Berlin (1888). 601—864. 1. V. köt. I. rész (Berlin 1893). Die Handhabung der kirchlichen Strafund Disciplinar-Gewalt. — Zachariá Hb. 106—116. 1. Dr. Nemes Antal Egyházi törvénykezés 255—288. 1. A francia jog tekintetében Tanon Histoire des tribunaux de l'inquisition en Francé. Bulletin de !a société d'hist. 1893 dec. füzet. — Les tribunaux de l'inquisition en Francé Belgique Judicaire 1894. évf. 6. sz. — Schmidt Richárd id. m. 96—110. 1. A hazai irodalomból v. ö. Fekete Ödön id. m. I. köt. 29., 55., 98., 1. — Hajnik id. m. 51. és 377. és köv. 1. — Makay Dezső id. m. 44., 119., 164., 180., 234. és köv. I. — Mandello id. m. 42-45., 82., 130-137., 151—153. 1.