A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés 2. [r.]

26 A JOG ket a magánjog terén is az idegen nemzetektől elkölcsönözni s utánozni napjainkban már általánossá vált. Nevezetesen Németországban a birodalmi uj polgári codex alkotásánál többrendbeli idegen jogelem felvétetett, és pedig még a francia magánjogból is, mint p. o. a 2,0(M). §-ban foglalt azon elv. miszerint «Az örökhagyó a köteles részre nem jogositottnak rendelvén bizonyos ajándékot, a köteles rész kiszámitásánál az ajándékozott tárgy a hagyatékba beszámítandó és pedig tekintet nélkül az ajándékozás idejére, s aira, vájjon az (ajándékozó) örökhagyónak akkori vagyonállapotához képest túlságos volt-e vagy sem, azon korlátozással, hogy tekintetbe nem veendő oly ajándékozás, mely nem ered a törzsvagyonból. s a melynek teljesitése öt évvel az öröklés előtt állt elő. Szintén a Németbirodalmi gyűlésen, midőn ez évben a vámügyi vitás jogi kérdések felett biráskodó közegek szervezéséről levén szó, a közigazgatási biróság vagy a választott bíróság intézményének alkalmazása hozatott javaslatba, hivatkozás történt Franciaországra s az ott ily ügyekben működő választott biróságok körül szerzett igen kielégítő tapasztalatokra s ezek alapján lenne szervezendő Németországban is a kérdéses intézmény. Az egységes állami biztosítási törvény alkotásánál, a mely felett Németországban 26 év óta folynak az előmunkálatok, az adatok, tapasztalatok Anglia, Eszakamerika s Franciaország jogéletéből gyűjtettek, s ezek a tervezet készítésénél alapul vétettek. A kötelező polgári házasság intézménye a legtöbb európai államban a francia jog után fogadtatott be. A bűnvádi jury s a békebiróságintézménye világszerte nyert elterjedést Angliából és pedig még Oroszországba is. Így terjed államról államra az ártatlanul elitéltek kártalanításának s a feltételes elitélésnek reformrntézménye is Az osztrák polgári törvénykönyv nagy utánzásra talált a német földön, mint a francia Code a latin népfajoknál. A social törvényhozás előkészítéséül, illetve bevezetéséül is szolgál a munkások S munkaadók közti jogviszályok elintézésére szolgáló külön közegek intézménye. Angliában legújabban a M u n d e 11 a-féle javaslat szerint Olaszországban a P r o b iviri nevezett alatt valamint Németországban különböző szervezetű közegekkel. Ezen példák melyekhez még számosakat csatolhatnánk, ha az ujabbkori codificatió történetét megírni akarnók, már magokban is mutatják, hogy ugy a magánjogban, mint a jog többi terén, a codificatióban a mai nemzetek az individualitás elvét mellőzve, egyedül a jogfejlődés irányát követik, s ebből kifolyólag elsajátítják a reformeszméket onnan, a hol tökéletesb alakban feltűnnek s átveszik egymástól az azoknak megfelelő uj jogintézményeket, tekintet nélkül a régi hagyományokra, az ősnemzeti géniusra. Az elkülönített, kizárólagos nemzeti irányú jogalkotásoknak ideje lejárt. Az ily szellemű codificatiónak napjainkban már semmi alapja, semmi indoka nincsen \/ Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés. Irta: dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki bíró. 1 a' aA J og»-ban megjelent előző* fejtegetésemből tudván azt, hogy valamint az ősi vagyon, ugy a helyébe lépett öröklött vagyon is kivétel nélkül csakis visszteher nélkül hárult; tudván továbbá, hogy valamint az ősi vagyonnak, ugy most már az öröklött vagyonnak is caracteristicus jellegzője a vérségi összeköttetésben fekszik, a mi a szerzeményi vagyonnál nincs meg, visszatérhetünk a fejtegetésünkben felállított ama vitás kérdésre, hogy t. i. mi az értelme az országbírói értekezlet 10. §-ában használt ezen kifejezésnek: «akár végrendelet foly tán. akár a nélkül az örökhagyóra hárult.» Ezen kifejezés két részből áll; nevezetesen a háramlás a) vagy végrendelet folytán, b) vagy végrendelet nélkül történhetik. ad a) A végrendelet folytán történt háramlásra nézve nincs kétség, s igy a végrendelet folytán az ágtól nyert vagyon kétségtelenül öröklött vagyon. ad b) Nem ily kétségtelen és tiszta állapottal állunk szemben a második esetben ; nevezetesen : végrendelet nélkül a háramlás az ágtól vagy halál esetére, vagy élők közt lehet. *) Lásd «A Jog-) 3. számát. Itt tehát a háramlásra két jogalap van ; az egyik halál esetére szól és ez a törvényes öröklési jogalap, a másik pedig az élők között történt jogügyletből eredő ajándékozási jogalap. A szövegre felmerülő kétely tehát a körül forog, hogy miután a homályos kifejezés emigy hangzik: «akár végi endelet folytán, akár a nélkül»; és: Miután a végrendelet folytán való háramlás csak halál esetére szól, ellenben a végrendelet nélkül való háramlás ugy halál esetére (törvényes öröklés), mint élők közt (ajándékozás utján) foghat helyt, kérdés: vájjon a szöveg kifejezésében x) a halál esetére szóló végrendeleti jogalappal csak a halál esetére szóló másik (a törvényes öröklési) jogalap áll-e szemben ? [J) avagy a halál esetére szóló végrendeleti jogalappal szemben mind a két másik jogalap, t. i. ugy a halál esetére szóló törvényes öröklési, inint az élők közötti ajándékozási jogalap tekintendő felállitottnak ? y) avagy végül a halál esetére szóló végrendeleti jogalap csakis is az elők közötti ajándékozási jogalappal áll szemben r Szerény meggyőződésem szerint a halál esetére való végrendelet nélküli, vagyis u. n. törvényes öröklés utján való háramlás itt figyelembe nem jöhet ; az ilyképen hárult vagyon eo ipso, tehát minden körülmények közt feltétlenül öröklött vagyon, és e fogalom erre a vagyonra illik a maga igazában ; kétségtelen ez abból is, hogy nz ember természetében, vérében van. hogy a vagyon vérrokonai részére fentartassék. E szerint ezen kifejezésben: 'akár a nélkül» nem foglaltatik benn a törvényes öröklési jogalap ; miből kifolyólag az országbírói értekezlet 10. §-ának ezen kitétele: «akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult^, tisztán két jogalapot ölel fel. t. i. -a halál esetére szóló végrendeleti és az élők közötti ajándékozási jogalapot. Ezen kitételben tehát a végrendeleti örökléssel nincs szembe állítva a törvényes öröklés, vagyis nem áll szemben a halál esetére szóló két jogalap, hanem igenis szemben van áilitva a halál esetére szóló végrendeleti öröklés az élők közti visszteher nélkül való átruházással; vagyis: a halál esetére szóló egyik (a végrendeleti) jogalappal szemben áll az élők közötti ajándékozási jogalap. Mindezek alapján a végrendelet nélkül (a 10. §. szövege szerint: ócakár a nélküb) való háramlás az ágról csak ugy értelmezhető, hogy : minden "vagyon, mely az ágtól, élők közt visszteher nélkül hárult, szintén öröklött vagyont képez. Szóval: a 10 §. vitatott kifejezése ezt jelenti: «akár végrendelet folytán, akár élők közt történt ajándékozás utján az örökhagyóra hárult». Egy jogi cikk szük keretén belül talán hosszasan is foglalkozom egy kifejezés valódi értelmének kifejtésével, azt hiszem azonban, hogy a kérdés oly fontos, hogy a vele való hosszasabb foglalkozást megérdemli. Az ors/.ágbirói értekezlet 10. §-ának ezen kifejezését : «akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult» különös megfontolás nélkül olvasván, azt gondolnók, hogy abban a végrendeleti és a nem végrendeleti öröklés nyert kifejezést; vagyis: hogy benne a végrendeleti öröklés a nem végrendeleti (törvényes) örökléssel áll szemben; szóval: hogy csak a halál esetéie szóló öröklés, t. i. akár végrendeleti, akár törvényes öröklés nyert külkinyomatot. Azt gondolnók tehát, hogy csak a halál esetére szóló két jogalap (a végrendeleti és a törvényes) érthető a szöveg kifejezése alatt, azért, mert a végrendeleti jogalapnak ellentéte a nem végrendeleti, vagyis a törvényes jogalap. Pedig csalódnánk és alaposan tévednénk, ha ily értelmezést adnánk a 10. §. idézett kifejezésének ; mert az által az ajándékozás utján az ágról (apa, anya stb.) hárult vagyon nem volna öröklött vagyon, hanem ezt szerzeményi vagyonnak kellene tekintenünk. Tényleg hallottam is oly téves érvelést, hogy az ajándékozott ági vagyon már csak azért sem tekinthető öröklött vagyonnak, mert nem öröklés utján hárult, már pedig a vagyont j örökölni kell, hogy az öröklött vagyonnak legyen nevezhető. I Az ily érvelők elfelejtik azt. hogy az ajándékozott vér rokon csak kedvezményben részesül akkor, midőn előbb mint halál esetére jut azon vagyonhoz, mely rá csak halál esetére szállana. Ily értelmezés mellett, ha az apa (mondjuk, hogy már nős) fiának még életben külön vagyont ad, ajándékoz, ez már elvesztené öröklött jellegét; vagy ha az apa átíratja vagyonát í egyik, vagy egyetlen (mondjuk, hogy már nős) fiára tartási kikötmény mellett — a mi joggyakorlatunk szerint szintén ajándékozást képez, — akkor az a vagyon elveszítené öröklött vagyoni minőséget, holott ezt. beható megfontolás után, senki