A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 48. szám - Türhetlen birósagi állapotok

A JOG 347 Sérelem. Türhetlen bírósági állapotok. Igazságügyminister ur! Kegyelmes Uram! , Múltkori felszólalásomban csak nagy általánosságban jeleztem menyire türhetlen állapotok vannak a Kolozsvári két járásbíróságnál. Azóta - habár nem is az én közvetlen felszólalásom folytán - tényleg csakugyan történt is a helyzet javítását célzó egykét intézkedés, — hanem azért az állapotok türhetlensége nem változott. & Az ügyvédi kamara felterjesztésére méltóztatott megrendelni, hogy az értesítési idő a kolozsvár-városi kir. járásbíróságnál naponkénti két óráról három órai időtartamra terjesztessék ki. A bíróság vezetője ezt a harmadik órát a délutáni 4— 5-ig terjedő időben adta meg. A mit nagyon szépen köszönünk, mert hát ez majdnem annyi, mint a «nesze semmi fogd meg jól!»; lévén ez a harmadik óra a közönségre nézve a téli hónapokban,' teljes egy fél évig, merőben hasznavehetetlen. Hallottam arról is, mintha ugyanezen bírósághoz két ideiglenes dijnoki állást is méltóztatott volna engedélyezni. Az uj dijnokok ugyan már megérkeztek, de alig látszik meg munkájuk eredménye. Hogy pedig azóta egy harmadik végrehajtót is kaptunk, e körülmény az igazságügyi kormányzatnak nem válik valami nagy dicsőségére. Azt hiszem, lesz még alkalmam ennek «miért»-jére is részletesebben megtelelni. A türhetlen állapotot csak fokozza a 1 a j s t r o m-r e n dsz e r. A bíróság mai helyisége elégtelennek bizonyult e rendszer befogadására. Van oly jegyzői iroda, a melyben három személy már csak ugy mozoghat kényelmesen, ha a harmadik a küszöbön marad. Szekrények, állványok nincsenek elegendő számban; egyik biró szobája egészen ugy néz ki, mint forgalmasabb rendező teher-pályaudvar. Iratcsomók a padozaton, sőt a közönség részére rendelt padokon, székeken, azon a néhány darabon is, a mivel e torgalmas bíróság rendelkezik. Asztalok, melyeken a közönség kijegyzéseket, másolásokat végezhessen, nincsenek; olykor alig lehet annyi helyhez jutni, a melyen az ember az iratcsomót elhelyezve, forgathassa. Magát a lajstrom-rendszer életrevalóságát hirdeti, hogy minden egyes ügydarab felkeresése közben végig kell nézni az összes csomókat, s még ugyan szerencse, ha első alkalommal megkapja azt az ember, a mit keres; kétszer-háromszor kell megkísérlem', a míg egyszer sikerül. Néha még igy se sikerül. Nyilvántartás úgyszólván semmi sincsen; az ember kell, hogy maga nézzen utána minden egyes ügyben a kellő előterjesztéseknek, ha azt nem akarja, hogy ügye a boldog álmát aludja. A leirni valókkal annyira hátralékban vannak, hogy ingatlan-árverést, a mint már megtörtént, nem lehetett a kitűzött határnapon foganatosítani, mert a kiküldöttet rendelő végzés, dacára az «azonnal» jelzésnek, több mint három héten keresztül leiratlanul hevert. Végrehajtót kiküldő, végrehajtást jóváhagyó végzések ma már teljes négy hónap múlva, ha kiadásra kerülnek. Sőt ha már az ember nem győzi várni, mig e megszokott ügykezelés mellett valami a biróságtól kikerül, s az ítélet, végzést maga leirja, még ekkor is napokba, hetekbe kerül az igy előkészített darabok kiadása. Egyik albirót méltóztatott a kir. itélő táblához berendelni. Ez az albiró ur már hetekkel előbb tudta a beállandó személyváltozást, pereiben már május végén, júniusban nem tűzött ujabb határnapokat. Ezek a perek ma is pihennek azokkal együtt, a mik időközben mint ujak az ő ügykörébe tartózandólag érkeztek. Helye már be van töltve ugyan — papiroson; tényleg már idáig is hetek multak el, s talán hónapok is elmúlnak igy, a mig az uj biró ur a vizsgálóbiróságtól uj állomáshelyére megérkezik, Ezelőtt hasonló esetben legalább az uj ügyeket a bíróság főnöke felosztotta a többi működő biró közt és az igazság szekere, ha meglehetősen nyikorogva is, mégis csak döcögött. Most ennek a birói állásnak jegyzői irodája a lajstromrendszer kátyújában vesztegel. Napról-napra látom, hogy az alkalmazásban levő személyzet megfeszített szorgalommal végzi mindennapi teendőit. Ha az állapot mégis tűrhetetlen, annak egyedüli oka az az igazságügyi kormányzat, a mely a munkaerőben mindig fukarkodott, s a°mely e fukarságában mégis megteremtette a háromszorta több munkaerőt igénylő lajstrom-rendszert. A Kolozsvár-vidéki kir. járásbíróságnál — minden cikornyázás nélkül mondva — még ázsiaiabbak az állapotok. A mi itt van, Kegyelmes Uram, azt már alig is lehet leírni; aki fogalmat akar szerezni róla, az jöjjön ide, s közvetlen tapasztalatokat gyűjtsön, a mig kibírja a mája. Vannak Kolozsvárit ügyvedek, a kik egváltalán nem vállalnak fel oly ügyet, a mit e bíróságnál kellene meginditaniok. Mert itt egy ügynek lebonyolítása valóságos purgatórium. Ennek a bíróságnak csak éppen a lajstrom-rendszer kellett még, hogy rövid idő múlva egeszén belesülyedjen abba a rendetlenségbe, a miből ugyan ember legyen, a ki hamarosan kiránthatja. Itt az orvoslásra már nem^ elegendő a személyzet szaporítása; itt szükséges volna a meglevő személyzetet - alig egy-két egyén kivételével - - egy csapásra mással cserélni fel, a mely nem ismeri a nemzedekrol-nemzedekre átszálló hagyományokat. Összecsapják különböző ügyek iratait, felcserélik a képviselő ügyvédek neveit, olykor mellőzik is az ügyvédi képviselet figyelembe vételét; — végrehajtási végzéseket közvetlenül kikézbesitik a végrehajtást szenvedőknek, a végrehajtónak szánt iratokat kiküldik a körjegyzőnek. A végrehajtási ügyek lassan döcögnek, a perek — alig számbavehető kivétellel — még lassabban. Hagyatéki ügyekben meg éppen ismeretlen a legkisebb gyorsaság is. Olykor-olykor egy-egy napidíjas egyetemi polgár az oraculum; a hogy ő dirigál, ugy van jól. Pedig e bíróságnál talpraesett, helyén megálló, ugy birói, mint kezelői személyzetre még nagyobb szükség van, mint a másik: a városi járásbíróságnál; a furfangos, csavaros parasztnéppel való bánásmódhoz keményebb kezek kellenek, a melyek főleg a rendet ugy bent, mint kifelé erélyesebben képesek fentartani. E bíróságnak ügyes-bajos közönsége* nem képes filozofálni a lajstrom-rendszer rejtélyei, a személyzet-hiány okai felett; nem bir elegendő intelligentiával arra, hogy a bíróság ügykezelését figyelemmel kisérje, intézkedéseit ellenőrizze, tévedéseit kikorrigálja, azok hátrányos következményeinek elhárításában közremüködhessék. Ennek főleg rend kell. Az itteni állapotokat alig lehet vázolnia nélkül, hogy eg}ikmásik birónak érzékenysége is ne legyen érintve. Hanem a mit e helyen én már nehezen tehetnék meg, azt még mindig megteheti az ügyvédi kamara választmánya. Ha Kegyelmességed csakugyan segíteni akar, méltóztassék csak ide fordulni, s bizalmas uton bizonyára megkapja azokat a szükséges adatokat, amelyek (elhasználásával az orvoslás megejthető. De annyit én is mondhatok, hogy a lajstrom-rendszer mellett, és a kezelőszemélyzet szaporítása nélkül gyökeres orvoslásról szó sem lehet. Az igazságnak tartozom azon kijelentéssel, hogy időközben e bírósághoz is kaptunk egy uj végrehajtót. Persze, ez orvoslás a legolcsóbb, az államkincstárnak semmibe sem kerül. Szomorú jele az időknek, ha az igazságügyi mizériákat nemcsak véli Kegyelmességed végrehajtói állások szaporításával orvosolhatónak, de tényleg ez állásokra szükség is van. Holott hivatása magaslatán álló igazságügyi kormányzat patikájában ez orvosságból minél kevesebb készletnek kellene lennie. * A kolozsvári kir. tkvi hatóság is személyzethiányban sínylődik. Ami nem végrehajtási ügy, lassan halad. Az ügyek már a nyilvánkönyvi bejegyzések foganatosításánál olykor heteken keresztül fennakadnak. Pedig a három telekkönyvvezetőnek szorgalma, munkabírása, képzettsége panasz nélkül való. Különösen érezhető a személyzethiány hátrányossága a tkvi másolatok kiadása körül. Hetekbe kerül, a mig sorrend szerint az ember hozzájuthat. Holott a kolozsvári meglehetős élénk üzleti élet és forgalom kissé több gyorsaságot igényel. Eddig közjegyzők, ügyvédek, a kikben meg lehetett bizni, sürgős esetekben kivételesen abban a kedvezményben részesültek, ha ugyan a szükségparancsolta helyzetet kedvezménynek lehet nevezni, hogy a másolatok előállításában sajátkezüleg segédkezhettek. Most már ennek is vége. A kir. Ítélőtáblai elnök urnák közelebbről ugy méltóztatott rendelkezni, hogy e kedvezményben többé senki fia sem részesíthető. A rendelkezés szó nélkül törvényszerű, s olyan, hogy azt a tkvi irományok különleges minősége meg is követeli. De e rendelkezés kiegészítendő lett volna azzal, hogy a munkaerő e célra szaporittassék. A másolatok hitelesítésére évenként több mint 1,500 írt értékű bélyeget fordít a közönség; de a másolatok kiállításával már hosszú évek óta csakis egyetlen egy szál napidíjas foglalkozik, a kinek munkaerejét 2/,,-részben a hivatalos másolatok veszik igénybe. Ez a napidíjas kerül az államnak 365 frtjába, de behoz 1,500 frtot, nem számítva azt a munkát, a mit az államnak végez. Nem kerülne tehát az államnak többlet kiadásába, a közérdek követelményének meg nagyobb mértékben volna elég téve, ha e munkakörbe egy második napidíjas is alkalmaztatnék. Régóta tapasztalom, hogy a közérdek az igazságügyi kormányzatnak mostoha gyermeke; a közönség is beletörődött már e tudatba. De azért, Kegyelmes Uram, mégis köszönettel venné, ez a sok mindenbe már belefásult közönség, ha egyebek között e most vázolt állapoton is méltóztatnék valamit orvosolni. * Hanem aztán, Kegyelmes Uram, a mócsi kir. tkvi hatóság már nemcsak jó néven fogadná, de meg is követeli a gyors és erélyes orvoslást. Mert a minő állapot uralkodik ott, annak, azt hiszem, alig van párja széles Magyarországon. Láttam már sok mindenféle rendetlenséget, de még olyat, a minőben e hivatal leledzik, hinni is alig hittem volna. A több mint egy évvel ezelőtt benyújtott beadványok alapján a bejegyzések csak mostanában foganatosíttattak, igy is az innen, a központból kirendelt munkaerő segítségével. A végzéseket majd talán csak a jövő évben kapja meg a közönség. A beérkezett kézbesítési ivek hónapokon keresztül gyűlnek rakásra, ugy hevernek rendezetlenül, elhelyezetlenül. Ha az ember valamelyiket keresi, fél órába kerül, a mig valahol megtalálhatni. Kiadmányozott darabok irattározásában hasonló rend található. Ennek a tkvi hatóságnak évi átlagos ügyforgalma alig haladja meg az 1,500-at. A napi hányad 4—5. Mégis ily borzasztó restantia! Az előadó biró elvégzi a maga dolgát, még többet is kénytelen végezni, mint a mennyi az ő tulajdonképeni terhe lenne. De hogy mindazt, ami a tlkönyvvezetőnek s a mellé beosztott írnoknak volna a teendője, ő végezze, arra minden oda-