A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 45. szám - Adatok a szövetkezetek életéből

A JOG 179 a hitelező birtokába, hogy a felek szerződési akarata szerint az Utóbbinak vagyonával össze nem vegyíthető, se más haszon értékű I pénzzel nem helyettesíthető. Tekintve, hogy ennek az esetnek tentorgasat maga telperes sem állitja, és igy az óvadék tekintetében megtartási jog gyakorlásának nem, hanem egyéb törvényes feltételek tentorgása esetén csak beszámításnak volna helye: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az első birósáo- ité lete volt helyben hagyandó stb. A kereskedelmi törvény 352. §-a szerint akkor, ha az eladó a vetél tárgyát képező árut a késedelmes vevő rovására eladni kivanja, tartozik az áru eladását a teljesítés, illetve rendeltetés helyén és pedig — amennyiben az árunak tőzsdei ára nincs — a 347 £-nak megfelelően hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eszközöltetni. A másutt és a nem hiteles személy közbenjöttevel történt eladás az eladó rovására történtnek nem tekinthető. (M. kir. Curia 1898 máj 27. 338. sz. a.) A csődöt kérő hitelező részéről a csődeljárási költségek biztosítására letett összeg a csődvagyon elégtelensége esetén a tömeggondnoki dijak fedezésére is szolgál. ^Bpesti kir. Ítélőtábla szept. 6. 2,635/1898.) A biztosítási díj a viselt kockázatnak ellenértéke lévén, a kockázat viselésének kezdőpontja egyúttal kezdőpontja a díjfizetés kötelezettségének. Ha tehát a megállapodás az volt. hogy a biztosítási dij a több évre kötött biztosítás esetében az egyes évek. illetve a kockázat viselésének kezdete helyett állandóan ez eveknek későbbi szakában, illetve a kockázat viselésének folyamán fizettessék, ez mindig a díjfizetés szerződésszerű elhalasztásának, illetve hitelezésének tekintendő. Következésképen habar a biztositasi szerződés az elhalasztott díjfizetés elmulasztásával a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja értelmében hatályát veszti, ilyen esetben az a szerződés a díjfizetésre engedett esedékesség időpontjában válik hatálytalanná, és igy ez a körülmény annak a szerződésnek addig hatályos fennállását nem érintvén, egyrészről a biztosító addig a kockázatot viseli, másrészről a biztosított a kereskedelmi törvény 486. §. 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva a díjfizetést egészben meg nem tagadhatja. A kereskedelmi törvény 486. §. 2-ik bekezdésének rendelkezése helyesen csak ugy értelmezhető, hogy a biztosított a viselt és letelt kockázati időtartamra eső megfelelő biztosítási dijat tartozik viselni. Ez nem áll ellentétben a kockázat és a biztosítási dij oszthatatlanságának elvével, mert a kockázat maga csak akkor és addig tekinthető oszthatatlannak, ha és a meddig a kockázat hatályában fennáll. A kockázat oszthatatlansága tehát megszűnik abban a pillanatban, a mikor maga a kockázat a vonatkozó biztosítási szerződés hatálytalanná váltával szintén hatálvat vesztette, a mihez képest a kockázat oszthatatlanságának megszűntével összefüggően és szükségképen megszűnik a kockázat ellenértékét tevő biztosítási dijnak oszthatatlansága is. ÍM. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 április 20. I. G. 45. sz. a.) Kétséget nem szenved, hogy tűzkár elleni biztosítás elvállalásánál fontos körülmény az, vájjon az ajánlatot tevő megelőző időben már szenvedett-e tűzkárt ? mert a tüzesetek száma a szenvedett, illetve megtérített kár összege és az idő rövidebb vagy hosszabb tartama, a melyen belül ezen tüzesetek előfordultak, a biztosítási szerződésnek egyáltalán megkötésére, de különösen annak feltételeire nagy fontosságú befolyással birnak. Midőn a haszonbérlő a bérlemény tárgyát képező ingatlanon levő. a bérbeadó tulajdonát képező épületeket, a haszonbérleti szerződésben elvállalt kötelezettsége alapján, tűzkár ellen biztosítja, a bérbeadó megbízásából, ennek vagyonjogi érdekeinek megóvása céljából járt el, a bérbeadó érdekében megkötött ilyen biztosítási szerződés alapján tehát tűzesetnél a károsodás is nem őt, hanem a bérbeadót éri. Ily tűzkárok bemondásának elmulasztása a biztosítási szerződés érvényességét befolyásoló körülménynek nem tekinthető. ÍM. kir. Curia 1898. okt. 5. 564 sz. a.) Bűnügyekben. A rablás céljából ketetkező ölési szándék előre megfontoltnak tekintendő, ha nem a célba vett rablás színhelyén keletkezett, mert magától értetődik, hogy ha a rablásra induló tettes rablási szándékát előre megfontoltnak kell venni, akkor az ugyanama rablás céljából keletkezett ölési szándéka nem vehető előre megfontolás nélkülinek. A beregszászi kir. törvényszék Í1898. ápril 14. 3,158. sz. a.) G. József vádlott a B. Károly személyén elkövetett és a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság, továbbá a L. József kárára elkövetett és a btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettében és végül a Sz. Sándor kárára elkövetett, a btk. 333. §-ba ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a btk. 85. §. 1. pontja és a btk. 96. §. alapján összbüntetésként 5 évi börtönbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok- Vádlott 1898. évi január hóban azon célból, hogy társaival vadászhasson, a <csizalyi» erdőben lakó rokona Sz. Sándor erdővédhez azon szándékkal ment, hogy annak vadászfegyverét ellopja. Vádlott Sz. Sándor káros házához erve, a nyitya levő ajtón át a kunyhóba bement és miután ott senki sem volt, a kunyhóban a falon függő kétcsövű hátultöltő vadászfegyvert levette, azt észrevétlenül magával vitte és a beregszászi vasúti állomás mellett levő vasúti hid alatt rejtegetve, azzal a pajtásai által kapott lövegekkel 2—3 izben vadászott is. Ezen fegyver megszerzése után rövid idő múlva 1898. év február 7-én vádlott azon gondolkozva, hogy szülei nyomorán hogyan segilsen, azt határozta el, hogy Erdélybe megy és o.fuvarozással fogja magát fentartani és ezen tervét oly módo.. határozta el kivinni, hogy a megszerzett fegyverrel egy oly egyén kinek lova, szekere van, valamely járatlan uton le fog lőni annak szekerét, lovát elvéve, kivándorol Erdélybe, a mely tervé ugyanaz nap végre is hajtotta. Ugyanis 1898. évi február 7-én délután egy órakor vádlót szülei házából eltávozván, felkereste azon helyet, hol fegyveré rejtve tartotta; a puska mindkét csővét a rendes töltésen kivül még kőgolyóval is megtöltötte és azon elhatározással, hogy azon egyént kinek lova, szekere van, lefogja lőni és a fogatot aztán elveszi, elindult a fegyver rejtekhelyétől a Déda község felé vezető útra. Útközben egy az utmentén elterülő mezőn trágyát hordó embert, kinek 2 lova és szánja volt, észrevevén, elhatározta, hogy ezen egyént fogja meglőni és lovait, szánját elveszi s azzal Erdélybe utazik. Ezen elhatározása után vádlott a trágyát hordó egyén B. Károly felé ment és miután az vele beszédbe ereszkedett és őt szánjára hivta, vádlott az elhalt B. Károlynak háttal fordulva a szánra ült és midőn igy igen rövid ideig haladtak, észrevétlenül ezen helyzetéből megfordult, térdre ereszkedett és fegyverét a B. Károly hátának irányozva, azt közvetlen közelből elsütötte; B. Károly a lövés után nyomban holtan hátra esett a szánon, ekkor a vádlott a szánról leugorva, a lovakat megállította, a holttestet a szánról lehúzta és a holttestet visszahagyva, a szánnal elhajtott, útközben a fegyverét is eldobta. A történtek után a vádlott az nap és a következő nap községről-községre vándorolt, mig február 8-án estefelé Beregszászba észrevétlenül visszatért, a város előtt a lovakat és a szánt elhagyva, a lovakat szabadjára eresztette, maga pedig még február 9. esteiig bujdosott, a mikor is végre elfogták és letartóztatták. A megölt B. Károly holtteste, megöletésének napján délután megtaláltatván, a megejtett törvényszéki boncolás alapján megállapittatott, hogy nevezett B. Károly egy a 6. és 7. hátcsigolya között a mellkasba hatoló lősebet szenvedett és hogy halálának közvetlen oka szivhüdés volt, mely az idegen kéztől szenvedett a hátán keresztül a mellkasba hatolt lövés által idéztetett elő. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a főtárgyalás folyamán beismerte, hogy az 1898. évi február 7-én a midőn reggeli 8 órakor dr. F. Mór ügyvéd irodájába bement és főnöke hon nem lévén, mi dolga sem volt, ezen tétlensége alatt eszébe jutott, hogy az nap reggel szülei azon búsultak, hogy a liszt és kenyér fogyatékánvolt; azon gondolkozott, mikép lehetne szüleinek szorult helyzetében segítségére lennie, a mikor is ugy 10 óra tájban eszébe jutván, hogy a tarpai emberektől hallotta, hogy Erdélyben fuvarral sokat lehet keresni, elhatározta, hogy az általa elrejtett lőfegyverrel fogatot szerez és oly egyént, a kinek fogata van, az uton lelövi és a fogattal Erdélybe megy. Ezen gondolattal 10 órától déli 12 óráig folytonosan foglalkozott; — beismerte továbbá, hogy midőn déli 12 órakor az irodából szülei lakására ment, öccsétől a töltéshez szükséges kőgolyókat elkérte, anyjától egy hátrahagyott levelezőlapon elbúcsúzott, és azután azon elhatározással ment a fegyver rejtekhelyéhez, hogy ezen fegyvert, — hogy a lövés annál biztosabb legyen, — kőgolyóval is megtöltve, tervét megvalósítani fogja; a fegyvert megtöltötte és ezután a Déda község felé vezető útra tért, időközben az előtte ismeretlen B. Károlyt észrevéve, azon elhatározással, hogy nevezettet lelövi és a lovakat és szánt azután elveszi, B. Károlyhoz ment, a ki őt szánjára felvéve, hátulról B. Kát olyt meglőtte, — ezután a lovakat megállítva, őt a szánról lehúzta és a lovakkal és szánnal azon szándékkal, hogy Erdélybe megy, Vásáros-Námény felé indult, azonban pénze nem lévén, a Tiszán át nem mehetett, a miért Beregszászba visszatért és a lovakat a szánnal Beregszásznál elhagyván, a lovakat elbocsájtotta. Minthogy vádlott ezen beismerése szerint az elkövetés eszméjének jelentkezésétől annak végrehajtásáig hosszabb idő telt el, a mely idő alatt a vádlott cselekménye bűnösségét felismerhette, annak következményeit mérlegelhette; minthogy vádlott nyugodt lelki állapotban határozta el magát az emberi élet kioltására s hidegvérű számítással vitte véghez cselekedetét; minthogy továbbá vádlott a B. Károly birlalatában levő és L. József tulajdonát képezett lovakat és szánt előzetes elhatározás mellett, a B. Károly életének kioltásával erőszakos módon, jogtalan eltulajdonitási célzatával vette el, ennélfogva vádlott ellen a 278. §-ába ütköző gyilkosság és a btk. 34i. §-ába ütköző rablás büntette beigazoltnak volt veendő. Sz. Sándor eskü alatt tett vallomásával igazolást nyert továbbá, hogy 1898. évi január 5-ike után, de B. Károly megöletése előtt a konyhájában nyilt helyen volt 16 írt értékű kétcsövű hátultöltő vadászfegyere ellopatott. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a főtárgyalás során beismerte, hogy a Sz. Sándor tulajdonát képezett 16 frt értékű lőfegyverét nyilt helyről eltulajdonitási célzattal magával vitte. Vádlott ellen a btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás vétsége beigazoltnak volt veendő. És minthogy vádlott az iratoknál elfekvő születési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a cselekmény elkövetésekor életé-