A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

10 A JOG hivatalból is vizsgálandó illetékességét a kir. törvényszék helyesen állapitotta meg 1897. évi május hó 1-én 6,280 sz. a. kelt végzésével az abban felhozott indokokból és főleg azért, mert valamint a korábbi jogszabályok, ugy az 1895. október 1-én hatályba lépett 1894. 31. t.-c. 114. §-a szerint magyar állampolgár házassági pereben csak a magyar biróság Ítélete hatályos. Az ügy érdemében, figyelemmel az 1894. évi 31. t.-c. 138. §-ára, az volt elbírálandó, vájjon a peres felek közötti házasságnál a korábbi jogszabályok szerint forgott-e fenn érvénytelenségi ok r és ha igen, volt-e az alól felmentésnek helyér A keresztény és nem keresztény felek között érvényes házasság Magyarországban a korábbi jogszabályok szerint nem jöhetett létre és ezen érvénytelenségi ok alól Magyarországban felmentésnek sem volt helye, ez okból a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett, de mellőzendő volt az a felesleges kijelentés, mely szerint mindkét félnek az ujabb házasságra lépés megengedtetett; mert az 1894. évi 31. t.-c. 46. §-ának második bekezdése szerint a semmis házasságot semmissé nyilvánítása után ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna. A házasságon kivül történt közösülésből kifolyólag a férfit a született gyermek tartása tekintetében jövőben terhelő kötelezettség nem az anyával szemben, hanem magával a gyermekkel szemben keletkezik, a miből következik, hogy a férfit a kötelezettség alól nem menti fel az, ha ö a közösülésre esetleg a nő vagy hozzátartozói által csábittatott. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: (1897- november 12. 1. G. 349.) Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmében panaszolja, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy ítéletében annak a felfogásnak szerzett érvényt, hogy alperes fiának a tartásdíj fizetése iránti kötelezettségét az a körülmény sem zárja ki, ha bizonyíttatik, hogy alperes fiát a felperes leányával való közösülésre felperes és neje csábították. Mely panasz szerint téves felfogásból kiindulva, a felebbezési bíróság eljárási szabályt is sértett, mivel erre nézve a bizonyitásfelvételt megtagadta. Ez a panasz alaptalan, mert a mennyiben meg van állapitva, hogy alperes fia a felperes leányával a fogamzási időben nemileg közösült, ezzel szemben az alperes részéről felhozott az a tényállítás, hogy a leány szülői csábították alperes fiát a közösülésre, tekintetbe nem jöhet, mert a házasságon kivül történt közösülésből kifolyólag a férfit a született gyermek tartása tekintetében jövőben terhelő kötelezettség nem az anyával szemben, hanem magával a gyermekkel szemben keletkezik, a miből következik, hogy a férfit a kötelezettség alól nem menti fel az, ha ő a közösülésre esetleg a nő vagy hozzátartozói által csábittatott. Továbbá panaszolja alperes azt is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy kimondotta, hogy a törvénytelen gyermek eltartása iránti kötelezettség egyedül a természetes apát terheli s ehhez képest kötelezte alperes fiát az egész tartási összeg megfizetésére, és hogy ezzel megsértette az 1877 : XX. t.-c. 11. §-ának rendelkezését is, melyből kitűnik, hogy az anya is köteles törvény!elen gyermekét tartani és és nevelni. Ez a panasz is alaptalan, mert habár kétségtelen, hogy a gyermekkel szemben a tartási és nevelési kötelezettség ép ugy terheli az anyát is, mint az apát, ha az apa természetes gyermekét eltartani és nevelni képtelen, de a mennyiben az apa most jelzett kötelezettségének eleget tenni képes, első sorban a természetes apa köteles törvénytelen gyermekét eltartani, következéskép a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett azzal, hogy alperes fiát az egész tartási összegben marasztalta s az indokolásban használt az a kifejezés, hogy «első sorban és kizárólag* jogszabályba nem ütközik, mert a «kizárólag» szó csak arra vonatkozik, hogy az apának az első sorbani tartási kötelezettsége kizárólagos; de ez által a nőnek gyermekévei szemben való kötelezettsége nem érintetik stb. A letett perbeli eskü hamis volta csak abban az esetben állapítható meg, ha az illető esküttevö az esküt az Ítéletben megitélt esküszöveggel teljesen megegyező szövegezésben és a törvényileg előirt alakszerűségek megtartása mellett tette le. (M. kir. Curia 1897. nov. 19-én 9,370. sz.) Szabadalombitorlás kihágása miatt indított eljárásban a kihágási ügyekben követendő birói eljárás általános szabályai alkalmazandók,tehát csakis a véghatározat ellen van felebbezésnekhelye.íA m. kir. Curia 1897. november 23-dikán 10,723/1897. B.) Az a körülmény, hogy vádlott az üzletet kezdettől fogva hitel igénybe vétele mellett folytatta, a gondatlan üzletvezetés tényálladékát ki nem meriti. (A m. kir. Curia 1897. nov. 24-én 4,697/1897. B.) Az 1848. évi XVII. t.-c. 35. §-a arról nem szól, hogy büntetőjogi felelősség terhelné a laptulajdonost vagy kiadót azért is, ha azt a lappéldányt, melyben a marasztaló itélet szabályszerű időben tényleg közzététetett, a kir. sajtóbirósághoz — még felhívás dacára is — be nem mutatja. ( A bpesti kir. tábla 1897. dec. 10-én 9,864. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a vitás kérdés, hogy a kifogásoló alperes, a ki a biztosítás iránti visszkeresettel folyamatba tett perben is élhet azzal a kifogással, hogy a váltón látható aláírása hamis, tényleg és valóban aláirta e a kereseti váltót, a perköltség iránti intézkedés szempontjából is mérlegelés tárgyává teendő. A rózsahegyi kir. törvényszék (1897. évi augusztus hó 14-én 4,883. sz. a.) a rózsahegyi hitelegylet-részvénytársaság trsztenai fiókja felperesnek R. Ignác alperes ellen 280 frt. váltótőke és jár. ír. perében következőleg itélt: Felperest keresetével elutasítja stb. Indokolás: Felperes beismeri, hogy a 4,097/97. sz. sommás keresettel peresitett A) alatti váltót N. Ármin forgató még annak lejárata előtt kifizetvén, a váltókötelezettek elleni követelése megszűnt. Ezen beismeréssel szemben azon állítása, hogy kifogásoló alperes a 4,097'97. sz. sommás végzés elleni kifogásokat idő előtt és konok perlekedés okából adta be, figyelmen kivül hagyandó, mert alperes kifogásait a váltó elj. szab. rendt. 15. §-ának megfelelőleg az ellene irányuló sommás keresettel szemben érvényesítette, mivel azonban a kereset jogcíme megszűntének tudatában a tárgyalásnak megszüntetése felperes kötelességében állott kifogásoló alperessel szemben, kinek váltókötelezettsége a vltv. 7. §-ból folyólag csak a váltó elfogadása és kifizetése tekintetébeni felelősség iránt terjedt ki, felperesnek beismerésével szemben peres feleknek egyéb állításai és kifogásai birói mérlegelés tárgyát nem képezvén, az alaptalan kereset elutasítandó és felperes pervesztessége alapján az okozott perköltség megtérítésére kötelezendő volt. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 21-én 1,922. sz. a.) a következő i t é 1 e t e t hozta: Az elsőbiróságnak Ítéletét a perköltségre vonatkozóan egyedül felebbezett részében megváltoztatja és a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes keresetében a minden törvényes kellékkel ellátott A) alatti váltó és B) alatti óvás alapján az alperestől, mint váltóbeli előzőjétől biztotitást követelt azért, mert a váltó elfogadója csőd alá jutott és tőle biztosítást nem nyerhetett. Ez alapon pedig felperesnek biztosításhoz avtv. 29. §. 1. pontja szerint joga volt. Az alperes nem állította továbbá a per során azt, mikép a felperesnek arról tudomása volt volna, hogy az alperesnek az A) alatti váltón levő kibocsátói és forgatói aláírása hamis. A dolognak ez állása szerint a felperes minden alap nélkül, illetve rosszhiszeműen perlekedőnek még az esetben sem volna tekinthető, ha az emiitett névaláírás valódiságának bizonyítása a felperesnek nem sikerült volna. Ily körülmények közt az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a perköltség az 1868. évi 54. t.-c. 251. §-a alapján a felek között kölcsönösen megvolt szüntetendő. A m. kir. Curia (1897. évi november hó 23-ik napján 993. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A jelen, a váltótörvény 24. §. 1. pontja alapján indított biztosítás iránti perben az a jelenleg eldöntendő kérdés, vájjon az e perben felmerült költségeket ki tartozik fizetni, minden esetre a per érdemével összefügg annyiban, hogy ennek méltatása kihat a perköltség iránti intézkedésre is. Ebből kifolyóan az a vitás kérdés, hogy a kifogásoló alperes, a ki a biztosítás iránti visszkeresettel folyamatba tett perben is élhet azzal a kifogással, hogy a váltón látható aláírása hamis, tényleg és valóban aláirt-e a kereseti váltót, a perköltség iránti intézkedés szempontjából is mérlegelés tárgyává teendő. Minthogy pedig a m. kir. Curia a S. E. 78. §-a értelmében a kifogásoló alperesnek az általa 2. és 3. alatt csatolt váltókon látható valódinak elismert névaláírását a kereseti váltón látható aláírással összehasonlítva, azokat annyira egyezőknek találta, hogy a fenforgó esetben a perköltség kérdésének szempontjából megállapíthatta, hogy ezek az aláírások egy és ugyanazon kéztől erednek s minthogy e szerint a kereseti váltón látható névaláírás a kifogásoló alperes sajátkezű névaláírásának jelentkezik, alperesnek csupán e névaláírás hamis voltára fektetett kifogása alaptalannak mutatkozván, az ezek szerint pernyertesnek jelentkező felperes az alperes részére perköltségben nem marasztalható, miből folyóan a másodbiróság ítéletének a perköltséget kölcsönösen megszüntető rendelkezését helvbenhagvni kellett. 8 Midőn a biztosítási kötvény értelmében a biztosítás és ezzel kapcsolatban a biztositónak kockázata csak a kötvény keltétől számított bizonyos idő múlva lép hatályba, a biztosított pedig a biztosított ingatlant, mely után váltó alapján az első évi dij követeltetik, még ezen kikötött idő bekövetkezte előtt másnak eladta és tulajdonába átbocsátotta, ezen biztosított ingatlan tulajdonának másra történt átruházása folytán a biztosítottnak megszűnt azon érdeke, mely miatt a biztosítási ügylet köttetett és így a biztosítási szerződés a kt. 485. §. 5. pontja értelmében hatályát vesztette, mihez képest a biztosító a biztosítás kezdete és a kockázat viselése előtt hatályvesztett szerződésnek ellenértékét képező kereseti követelést nem érvényesítheti. Q/QO A mÍSk°1CÍ kir< törvényszék (1897. évi május hó 12-én 1 Tv\SZ/,a' a CS- és k,r- szab- Phönix biztosító társaság felperesnek M. János alperes ellen 3 frt 44 kr. tőke s jár. ír váltóperében következően itélt: A hatásköri kifogás elvettetik és a som-