A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 45. szám - Adatok a szövetkezetek életéből

JOGESETEK TÁRA FELSÓB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 45. számához. Budapest, 1898. november hó 6, Köztörvényi ügyekben. A Pozsonyi kir. ítélőtábla polgári 9. sz. döntvénye. A pozsonyi kir. Ítélőtábla már a 11. sz. polgári határozatában kimondotta az alábbi elvet. Időközben a kolozsvári kir. ítélőtábla az ellenkező értelemben határozott, teljes ülési döntvény alakjában. A pozsonyi kir. ítélőtábla most szintén teljes ülési döntvény alakjában határozott és ezzel alkalmat ad arra, hogy a kérdés az 1890: XXV. t.-c. 13. §-a értelmében a kir. Curia teljes ülése elé kerüljön. Az elsőbiróságnak az ellen a végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-c. 237.§-ának a) pontja alapján és a 229.§. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, élhet-e külön felfolyamodással? (Vonatkozással az 1834/1898. polg. számú ügyre, továbbá a pozsonyi kir. ítélőtáblának a határozattárba felvett 11. sz. polgári határozatára és a kolozsvári kir. ítélőtáblának 9. sz. polg. döntvényére.) Határozat: Az elsőbiróságnak az ellen a végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881, évi LX. t.-c. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, külön fel folyamodással nem élhet. Indokok: Az 1881. évi LX. törvénycikk 239. §-a az ugyané törvény 237. §. a) pontjára alapított zárlati kérelem elintézésének módjára nézve általános szabályként az ellenfélnek előzetes meghallgatását írja elő és csak kivételesen engedi meg a zárlatnak meghallgatás nélkül való előleges elrendelését az esetre, ha a késedelem veszélylyel járna; de egyszersmind kötelességévé teszi a bíróságnak, hogy ebben az esetben is a felek meghallgatására határnapot tűzzön ki és ennek folytán az előlegesen elrendelt zárlat fentartása vagy feloldása iránt határozzon. Az utóbbi jelzett esetben tehát a zárlati kérelem birói elintézése két részből áll és pedig: 1. az előleges zárlat iránt való ideiglenes intézkedésből: 2. a meghallgatás után a zárlati kérelem iránt való végleges rendelkezésből. A fent idézett törvénynek a zárlatot elrendelő végzés ellen használható felfolyamodásról szóló 243. §-ának a) pontja jelzett esetre nézve a zárlat ideiglenes elrendelése közt különbséget nem tesz, hanem általában megengedi a felfolyamodást annak a félnek, ki ellen a zárlat elrendeltetett, az esetben, ha az elrendelés a 237. §. ellenére történt. Habár tehát ez a törvényhely az előleges zárlat elleni fel folyamodást kifejezetten nem tiltja, mégis az okszerűen csak ugy értelmezhető, hogy a zárlatot szenvedő fél a bíróságnak csupán az ellen a végzése ellen élhet felfolyamodással, melylyel a felek meghallgatása után az előlegesen elrendelt zárlat fentartása rendeltetett el, vagyis a melylyel a zárlat elrendelése véglegesen megtörtént. A biróság ugyanis azzal, hogy a késedelemmel járó veszélyre való tekintettel a zárlatot előlegesen elrendelte, a zárlati kérelem iránt még nem döntött, hanem csak ideiglenes biztosítási intézkedést tett és a zárlati kérelem fölött ez esetben is végleg csak akkor határoz, vagyis azt a kérelmet voltaképen csak akkor intézi el, ha a feleket a kérelem iránt meghallgatta. A dolog természetéből folyik, hogy felfolyamodásnak az elsőbiróság rendelkezése ellen csak akkor lehet helye, ha a törvényszabta eljárás e bíróságnál be van fejezve és az elsőbiróság a kérelem iránt végleg határozott. Ezzel pedig ellenkeznék az, ha a bíróságnak az előleges zárlatra vonatkozó, csupán ideiglenesen rendelkező és általa meg is változtatható végzése ellen külön felfolyamodás megengedtetnék. A felek meghallgatására és ennek eredményéhez képest a zárlat kérdésében végleges határozat hozatalára a bíróság a törvény által kötelezve van s igy az ez iránt való intézkedés az előleges zárlat elrendelésével megkezdett eljárásnak minden esetben szükségképeni folytatása lévén, nem is képzelhető, hogy a törvény megengedni akarta volna azt, hogy a zárlati kérelem elintézésének a fent jelzett két részből álló folytatólagos menete az első rész után közbetehető felfolyamodássa! megszakítható legyen. A törvény a felek meghallgatásával alkalmat es módot nyújt a zárlatot szenvedő félnek a zárlat elrendelése ellen felhozható össes panaszainak és kifogásainak érvényesítésére és mivel a meghallgatás után a biróság az előleges hozott végzéshez többe kötve nincsen, módot nyújt már az elsőbiróságnak is az előleges zárlat elrendelésével esetleg okozott sérelmek saját hatáskörében való orvoslására. Az a fél, ki ellen az előleges zárlat a törvény ellenére rendeltetett el, a neki ezzel okozott hátrányokat ezen uton is épen ugy elháríthatja, mint tehette volna azt az előleges zárlatot elrendelő végzés elleni felfolyamodással. Hiányzik tehát minden indok ahhoz, hogy a zárlatot szenvedő félnek ezenkívül még a felfolyamodás jogorvoslata is megengedtessék, melynek általában csak akkor van helye, midőn az okozott j sérelem magánál az azt okozó bíróságnál nem orvosolható. Altalános perjogi szabály az, hogy a felsőbíróság jogsegélye csak akkor vehető igénybe, ha asérelem orvoslása a törvény által meghatározott eljárás keretében az alsóbiróságnál már ki van zárva és ezt az elvet hazai joggyakorlatunk is követi, egyebek közt az 1874. XXXV. t.-c. X. fejezetének alkalmazásánál, mely habár a közjegyzői okirat alapján hozott végrehajtást elrendelő végzés ellen a felfolyamodást kifejezetten szintén meg nem tiltja, mégis helyesen akként nyer alkalmazást, hogy mindaddig, mig az elsőbiróság a végrehajtást szenvedő kifogása folytán nem határozott, a felfolyamodás az elsőbíróság végzései ellen ki van zárva. Az 1881. évi LX. t.-c 239 §-a pedig nem lényegében, hanem csak az alakra nézve tér el a fent jelzett törvény rendelkezéseitől, midőn a zárlatot szenvedőnek megengedi, hogy az előleges zárlat elrendelése ellen kifogásait a meghallgatásnál terjeszthesse elő, és igy a jogeset lényegbeli azonosságánál fogva itt csak ugyan ezen gyakorlatot lehet kötni. Ezeken felül gyakorlati szempontok is kívánatossá teszik azt, hogy az előleges zárlatot elrendelő végzés ellen a külön felfolyamodás meg ne engedtessék, mert zárlati ügyekben, azok sürgős természeténél fogva, a biróság gyorsan lévén köteles eljárni, a felek meghallgatására csak lehetőleg közeli határnapot tartozik kitűzni és igy az elsőbiróságnak a zárlatot szenvedő kifogásai fölött rendszerint már akkor van módjában határozni s az okozott sérelmet'orvosolni, midőn a felfolyamodásra nyitva álló határidő még le sem járt, de minden körülmények közt előbb, mintsem az ügy a felsőbíróságnál elintézés alá kerülhet; továbbá mert lehetséges az is, hogy az elsőbiró, ki a felek meghallgatására és a zárlat iránt végleges határozat hozatalára kötelezve van, a felek meghallgatásának eredménye alapján az alatt, mig a másodbíróság az előleges zárlat kérdésében dönt, a másodbiróság határozatával ellentétesen határoz, ebből pedig ugy a felekre, valamint a biróságokra nézve is nem csekély zavarok és nehézségek keletkezhetnek. Mindezek alapján az eldöntés tárgyát képező jogkérdésre nézve a fenti értelemben kellett határozni. Kelt Pozsonyban, a kir. Ítélőtáblának 1898 évi szeptember hó 15. napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a kir. ítélőtáblának 1898. évi szeptember hó 22. napján tartott teljes ülésében. Az ügyvéd, ki a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről nem tudva, végrehajtás utján pénzt vesz át, ennek visszafizetésére saját személyében nem kötelezhető. A kir. Curia: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróságnak neheztelt végzése nem tartozik az 1881: LX. t.-cikkben esetenként meghatározott ama végzések közé, melyek ellenében a harmadbirósághoz felfolyamodásnak lehet helye. (1898 augusztus 1-én, 4,587. sz.) Alaptalan az a felfogás, mintha a törvénytelen gyermek tartása az anyát a természetes apával egyenlően terhelné, mivel az 1877 : XX. t.-c. II. §-ának 3. bekezdése szerint az anya törvénytelen gyermekét csak addig köteles tartani, mig a tartási kötelezettség iránt a biróság határoz, és a törvényes gyakorlat szerint az ily gyermeket is elsősorban a természetes apa köteles eltartani. (A m. kir. Curia, mint felülvizsgálati biróság 1898 május 25. I. G. 111. sz. a.) A neje vagyonát kezelő férj, mig a házassági kötelék fennáll, neje ellenében az ennek vagyoni viszonyát érintő követelést nem érvényesíthet A férj nejének a házassági viszonnyal összefüggésben nem álló külön lekötelezéseiböl származó adósságaért nem felelős ugyan s azt neje helyett kifizetni nem tartozik, de ha azt mégis kifizeti és a hitelező által magára engedményezteti, az engedmény alapján támasztott követelés ellenében a nő is épen ugy. mint minden más adós, nemcsak azokat a kifogásokat érvényesítheti, melyek őt a hitelező ellen megilletik, de azokat is, melyek őt az engedményes ellen megilletik. Az általánosan elfogadott birói gyakorlat szerint az alapperbeli költség rendszerint perújításnak tárgya nem lehet. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság. 1898 augusztus 31. I. G. 169. sz. a.)