A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 44. szám - A szénbányajogosultságok törlése árverés esetén

A JOG a fennforgó delictumnak. «Közzéteszi vagy árulja» nem meriti ki a cselekvést. Hol sok, hol kevés ; a felelősségi kérdést pedig ingataggá teszi. Itt a Btkönyvnek közönséges felelősségi rendszere volna a helyén. Egyáltalán sajtótörvényünk jogszabályai nagy nehezen egyeztethetők össze a Btkönyvek tételeivel. A btk. 62. §-a a közzétételt és terjesztést jelöli meg cselekményül. Ennek felelnek azután a 134., 140.. 141., 171. stb. §§-ok; s mégis a terjesztő büntetőjogi állását és felelősségét sehol kifejtve nem találjuk. A judicatura nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Már pedig akár az itt tárgyalt 27. §-t tekintjük, akár a sajtókerületi vizsgálóbíró által lefoglalt, letiltott sajtótermékeknek az Ítélethozatalig való terjesztését vagy újra közzétételét, akár végre a kormányrendeletek által akitiltott hazaellenes» sajtótermékeket tekintjük : itt szigorú és foganatos felelősségi szabályokra valóban szükségünk van. Ezzel kapcsolatban módosulna azután a sajtótörv. 43. §-a is, mely a könyvárusnak mindannak áruba bocsátását megengedi,,ami marasztaló Ítélettel még nem sújtatott; értsd alatta a hazai bíróság marasztaló Ítéletét. így történhetik meg, hogy a külföldről kitiltott ledér vagy közveszélyü ((elmemüvek» a szomszéd országokba menekülnek és jó piacra találnak, sőt kerülő uton vissza is jutnak. e) A 28. §. a sajtóvétségek megtorlásának elévüléséről -intézkedik; a hivatalból emelendő vádra hat hónapot, a magánvádra két évet állapit meg. Ez utóbbi már i btkönyvnek az inditványozási jogra vonatkozó szabályaiban némi korlátot kapott ugyan, ámde az elévülésnek ily aránytalan nagy időkülönbözéttel történt megállapítása teljesen indokolatlan. A mai sajtóviszonyok közt tarthatatlan. Igaz, nem zárkózhatunk el ama tekintetek elől, hogy az «elmemü» . hatása ellen a védekezés, a megtorlás joga gyorsább tempóban jelentk -.zzék. Az irót, a terjesztőt ne lehessen évekig az üldözés és lefoglalás terhével fenyegetni. Es ez áll fokozottabb mérvben ma, midőn a sajtó működése mindennapos és hatása is mindennapos, értéke ephemer. Ez azonban nem indokolja ezt az aránytalanságot; ellenkezőleg a ((gyorssajtó)), ha magánérdeket sért, ezt gyorsan el is feledheti; maradandóbb a hatása ha közérdeket séi-t A gyors? me. lás érdekének sem szolgál, mert hiszen a hat hó s a kct év épen nem rövid idő. A jelen elévülési dispositio nem is meriti ki tulajdonképeni feladatát, mert egy kalap alá von minden sajtóterméket, holott a köteles könyv, a füzet, a fürge röpirat, a nagy homlokú falragasz, a heti vagy napi lap külön-külön rövidebb vagy hosszabb utat tesz meg a nyilvánosság előtt. Egy másik igen fontos oldala az elévülés kérdésének még a megtorlás utjának biztosítása. Ez nem ritkán jár nehézséggel, néha igen lassan lépked a procedúra akadékos utjain ; és az uj perrendtartás az ő megnövekedett alakszerűségeivel lépéseit még inkább fogja lassítani. Tapasztalatból tudjuk, hogy mily gálád visszaélések történtek e téren, midőn a felelős személy felkutatása körül a bírót mindaddig szándékosan tévesztették, és a mai felelősségi rendszer mellett mindaddig sikerrel téveszthették, amig a vádlott, a tárgyaláson «szerzői ártatlanságát)) bizonyíthatta és a valódi szerzőt most már elévülés cimén megmenthette. Nem érdektelen itt annak feltüntetése, hogy pl. a btk. 134. §-a esetében, mely 5 —10 évig terjedhető fegyházzal sujt, ép. ugy beáll hat hó alatt az elévülés, mint a sajtótörvény 44. .§ a esetében, melynél a maximális büntetés 50 frt. • Az elévülés a sajtódelictumoknál tehát alapjában újra volna szabályozandó, és pedig figyelemmel a felhozott érdekekre, megfelelő osztályozással. Ez a kérdés is elég fontos arra, hogy a szakkörök által gondosan előkészíttessék. (Befejező cikk következik.) A szénbányajogosultságok törlése árverés esetén. Irta: Dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakadémiai tanár, Nagyvárad. A «Jog» f. é. okt. 16-án megjelent 42. számában dr. S t i 1 le r Mór ur előadja, hogy az ingatlanok birói árverése esetén, ha az azokra bekebelezett szénbányajogosultságot rangsorozatban megelőző tételek összegét fedező igéret nem történik, az árverés hatálytalanná válik s az ujabb árverésen az ingatlan a bányajogosultságra való tekintet és annak fenntartása nélkül fog elárvereltetni. a megtörtént árverés után pedig a vállalkozó bekebelezett szénbányajogosultsága hivatalból törültetik. Ámbár a cikkíró ur egészen helyes szempontokból bírálja is el a kérdést, miután minden árnyalatát nem deriti fel. talán nem végzek felesleges munkát, ha annak részletesebb taglalásába bocsátkozom. Mielőtt az 1888. aug 2()-án 2,819. sz. a. k. miniszteri rendelet 6. §-ához s annak azon kijelentéséhez jutnánk, mely a bekebelezett szénbányajogositványokat «szolgalmi joggá minősiti,') előzetesen némi kifejtések szükségesek. Ezen rendelet kibocsátására ugyanis a törvény hatalmazza fel a ministeriumot, némi korlátolás vagy irányítás mellett ; utalás történik ugyanis a bányatörvényre és az urbéii törvényre oly módon, hogy a szerzett szénbánya kutatási és feltárási jogok sérelmével ily ujabb bekebelezések nem eszközölhetők.1) A rendelet mely a törvény szellemében kibocsáttatott, mindezt részletesebben határozza meg, kijelentvén azt. hogy a széntelepek kutatására és bányanyitására szerződés szerint szerzett jogok a bekebelezett jogok közé sorozhatok. Hozzáteszi azonban, hogy ez által a bányajogok megszerzésére a bányatörvény által előirt szabályok nem érintetnek, hanem a bekebelezésnek vagy előjegyzésnek csak az a hatálya, hogy a bányatörvényben előirt feltételek mellett e jogok a földtulajdonos személyében történt változástól függetlenül érvényesíthetők.2) Itt tessék megfogni az összebogozott kérdés fonalát. Mert ez magyarán azt jelenti, hogy az a vállalkozó, a ki már a földbirtokossal a széntelepek kutatása és feltárása iránt megegyezett, az ez iránti szerződést bekebeleztette, még ne áltassa magát azzal, hogy ő már szénbányatulnjdonos ; ép oly kevéssé az, mint nem volt szénbányatulajdonos az a földbirtokos, akitől és a kinek földjén a széntelep feltárási jogát megszerezte. Valamint a földbirtokosnak, ha saját telkén szénbányász akar lenni, kötelessége,3) ugy annak a vállalkozónak, ki a földesúrtól e jogot megszerezte, kötelessége és érdeke, hogy a bányahatóságtól a bányajogositványt azonnal megszerezze. Ha ennek eleget tett, akkor — bármi történjék a földbirtokkal teljes jogbiztonságban érezheti magát, mert a miniszteri rendelet félremagyarázhatlanul kijelenti, hogy a bányatörvényben előirt feltételek mellett szerzett jogok, a földtulajdonos személyében történt változástól függetlenek. El sem képzelhető, hogy civiljogi szempontból hatálytalan legyen az « tulajdonjog — mert ez az — a mi a bányatörvény értelmében megszereztetett. Vegyük például az esetet, hogy a vállalkozó mihamarább széntelek adományozását eszközli ki; következik ebből, hogy az adományozott telkek bányatelekkönyvbe vezettetnek és igy a szénbányatulajdon elkülönittetvén a felszíni tulajdonból, önálló, ingatlan jellegű bányatulajdon lett, melynek érvényét a töldbirtok árverése, a bekebelezett bányanyitási jog törlése nem érinti; ezek megtörténte után közönyös is. hogy fennáll-e még vagy töröltetik e a polgári telekkönyvből a bekebelezett bányajogositvány ? kivéve egy esetet, a melyre alább visszatérek. De mivel az adományozás általi tulajdonszerzés nem megy oly gyorsan, mert a vállalkozónak kutatnia kell elébb, hogy széntelkeinek fektetése iránt tájékozást szerezzen, vegyük a másik esetet: a midőn a vállalkozó még csak a szabad kutatás stádiumában van es még tulajdonjogot nem szerzett. Minő sors vár reá, ha ekkor kerül a földbirtok árverés alá? Nézetein szerint : a mennyi jogot a szabad kutató részére a bányatörvény ez esetben biztosit, annyi joga érintetlenül marad, mert a kutatás ugyan: csak jog az ásványoknak természeti fekvényében való felkeresésére és olyas feltárására, hogy azokra bányatulajdon adományoztassék, de ha ez a jog a bányahatóságtól megszereztetett, a törvény meg is határolja azon térmaximumot, melyre igénye van a kutatónak bárkivel szemben és ez szénbányavállalatnál bizonyos feltételek mellett nyolc egyes bányatelekig mehet.4) Ez is bányajogositvány tehát, ha még a felszíntől elkülönített ingatlan bányatulajdonnak nem tekinthető is, de némileg hasonlít a feltételesen szerzett tulajdonhoz, melynek feltételei és térbeli menyisége a bányatörvényben van meghatározva ; ily bányajogositvány birtokában a vállalkozót annál kevésbbé érheti jogsérelem, mert hisz ugy a törvény, mint a miniszteri rendelet a szénkutatási és bányanyitási jogosítványokat mindenütt egy lélegzetvétel alatt emliti, a nélkül, hogy a kettő között bármi különbséget tenne. A hol a vállalkozó a földbirtokostól szerzett joghoz bányajogositványt nyert, ott a jogsérelem nagyj'ban elkerülhető, bár még ez esetben is lehet ok a panaszra. De egész terjedelmében a joghátrány ott kisért, a hol a vállalkozó a földbirtokosokkal kiegyezett, azoktól szerződésileg ') 1886. XXIX. t.-c. 76. §. 3. p., 1871. LUI t-c 2j 1888. aug. 26. 2,819. sz. a. k. ig. m r 1 8-a ' l !S T^^'í"; IP22' sz- a- k- udvari rendelet. *) 18o4 b. t. 14. Sí. §§.