A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Igazságügyi állapotok Bajorországban

A JOG tői jogosan nem követelhetik... (1897. év december 15-én, 1,532. v. SÍ.) A ni. kir. Cura: A kir. Ítélőtáblának Ítélete megváltoztattató, a felpereseknek kártérítés iránti kereshetőségi joga megállapíttatik s a kir. ítélőtábla utasittatik, hogy a kár létezése és a kár mennyisége iránt hozzon ujabb határozatot. Indokok: A kir. Ítélőtábla akkor, a midőn Ítéletének indokolása szerint a felpereseket . .. kárigényükkel azért utasította el, mert a felpereseknek a '/. alatti szerint az Unió részvénytársaság irányában tett kötelező nyilatkozat tartalmából azt a következtetést vonta le, hogy maguk a felperesek állottak el az alperessel kötött A) alatti szerződéstől, tévesen fogta fel a •/. alatti nyilatkozatnak jogi hatályosságát. A felperes részéről bemellékelt bizonyítékok által ugyanis bizonyítva van, hogy az Unió részvénytársaság az alperes vasöntöde gyárának megvétele után, a maga részéről nem volt hajlandó tovább folytatni a felperesekkel ezeknek az alperessel az A) alatti szennt létesített szerződési jogviszonyát. Ezt bizonyítja az, hogy az Unió részvénytársaság mint uj tulajdonos, a gyár megvétele után rövid időre és még mielőtt az F) alatti szerint a gyárnak átvételét eszközölte volna, a G) alatti szerint 1894. augusztus 9-én már a felpereseknek határozottan megtiltotta a gyár ama berendezési tárgyainak használatát, a melyeknek használhatása az A*/, alatti szerződési viszony folytathatásának feltétele volt, s egyúttal felhívta a telpereseket a gyár helyiségének záros határidő alatt leendő elhagyására. Hasonló irányú felhivást intézett a felperesekhez utóbb a NB. szerint 1894. augusztus 30-án és ismét B. •/• szerint 189Í. szeptember 1-én. Ezek szerint az uj tulajdonos a gyár átvétele után ismételten minden kétségen felül felismerhető módon tudtára adván a felpereseknek, hogy őket gyára helyiségében meg nem türi, annak a körülménynek, hogy a felperesek mindaddig, mig a /. alatti nyilatkozat kiállítása után a gyárat el nem hagyták, a gyárban bent maradtak és hogy az uj tulajdonos azon idő alatt nálok megrendeléseket is tett, a melyeket a felperesek teljesítettek, azt a jelentőséget, mintha a vétel után az uj tulajdonos a felpereseknek az alperessel az A) alatti szerint létesített jogviszonyába, az alperes helyett a ielperesek hozzájárulásával belépett volna, nem lehet tulajdonítani, mert nyilvánvaló, hogy az uj tulajdonos a felperesekkel szemben csupán a tényleges állapotot ideiglenesen tűrte és felpereseknél a megrendeléseket is minden további kötelezés nélkül tette. Minthogy pedig az Unió részvénytársaság a felperesekhez a gyár kiürítése iránt intézett felhívásaival kapcsolatosan a 3. NB. és G) alatti levelei sze.int, a felpereseknek a gyára helyiségeiben levő berendezés; tárgyai megvétele iránt ajánlatott tett, nem lehet kétséges az, hogy a felpereseknek az 1894-. szeptember 19-én tett •'. alatti nyilatkozatukkal tanúsított az a ténye, hogy berendezési tárgyaikat eladták az Unió részvénytársaságnak, s ennek irányában magukat a gyárhelyiség elhagyására is kötelezték, joglemondás jelentőségével az alperes irányában az ezzel kötött A) •/. a. szerződésből eredő jogaikra nézve nem birhat és természetszerű folyománya volt annak a helyzetnek, a melybe jutottak az uj tulajdonossal, a ki náluk a gyár helyiségeinek kiürítését szorgalmazta, s őket a gyár helyiségeiben csak ideiglenesen tűrvén meg, erőhatalommal is kitelepíteni bármikor is jogosítva volt, miután az alperes a perben nem mutatta ki, hogy neki az «Unió» részvénytársasággal fennálló jogosítványából kifolyólag módjában lett volna a felpereseket az A) a. szerződési jogaikban az uj tulajdonos irányában is megvédeni. Ezek szerint tehát a felperesek a •'. alatti nyilatkozatukban kötelező kijelentést, a miként azt annak tartalma is tanúsítja, kizárólag az uj tulajdonossal szemben és csupán a berendezési tárgyaknak eladása és a gyári helyiségnek békés uton leendő kiürítése tárgyában tevén, az által nem az A) alatti szerződésnek teljesítésétől állottak el, s az, az alperesnek az A) alatti szerződés alapján fennálló jogviszonyukkal vonatkozásba nem hozható. Minthogy pedig a felpereseknek az A) alatti szerint határozott időtartamra kötött szerződési viszonya a szerződési időtartam letelte előtt az alperesnek amaz egyoldalú ténye kövekeztében szűnt meg, mely szerint a gyárat eladta, a nélkül, hogy a felpereseknek jogait a szerződés alapján az uj tulajdonos irányában kellően biztosította, a felpereseknek a szerződés megszűnte miatt vesztett haszon iránt érvényesített igényére vonatkozó kereshetőségi joga, az alperesnek kártérítési kötelezettséget megállapító ténye következtében kimondandó.. volt. Ü898. június 8-án, 269. v. sz.) Bűnügyekben. Beismerés visszavonásának mérlegelése. - Csendőri kinzás gyanúja. — Szakértői vélemények az ölés elkövetésének módja iránt. — Curiai felmentés a kir. táblai elitéléssel szemben. A győri kir. tábla: Szándékos emberölés büntette miatt vádolt D. Dániel bűnügyében itélt: A kir. tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, vádlottat a P. Kálmán sérelmére elkövetett, a Btk. 271). §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnösnek nyilvánítja s e miatt a hivatkozott, valamint az 57. és 289. §-ok alapján a 92. §. alkalmazása mellett a foganatba vételtől számítandó 7 evi fegyházra stb. itéli. Indokok: Vádlott bekisértetése és birói kihallgatása alkalmával a csendőrök általi bántalmazásról, sérülésről nem panaszkodott ugyan, de minthogy ujabb kihallgatása alkalmával felhozott azt az állítását, hogy a csendőrök által az ellenszegülés és megszökés megelőzése céljából alkalmazott bilincs csuklóin erősen megszorittatott, az orvosi látlelet, továbbá J. György és János megerositik, bár másrészről a kihallgatást teljesített csendőrök s a vádlott beismerő vallomásánál jelen volt B. János biró, B. Dániel jegyző és M. Mihály azt tanúsítják, hogy vádlott a bilincsben szándékosan csavargatta a kezeit és figyelmeztetés dacára sem hagyván fel ezzel, sérüléseit önmaga okozhatta: a kir. tábla igazoltnak találta azt, hogy vádlott a csendőrségnél töltött letartóztatása alatt tulerősen bilincseltetett meg, s hogy ennek folytán a csendőri nyomozat folyamán tett vallomása aggálytalannak nem tekinthető s a legnagyobb óvatossággal mérlegelendő. Tekintve azonban, hogy a vádlott a fentemiitett tanuk hit alatti vallomása szerint a legnagyobb részletességgel és ismételten beismerte azt, hogy amiatti boszutól vezéreltetve, hogy sértett előzőleg az erdőben őt azzal gyanúsította, hogy a gazdája által kiszolgáltatott lóabrakot eltulajdonítja, sértettet a csákánynak középső részével ugy ütötte fejbe, hogy az menten lerogyott és meghalt; tekintve, hogy B. János és B. Dániel aggálytalan tanuknak hit alatt tett vallomása szerint vádlott ezt a beismerést az ő jelenlétükben a községházán és a helyszínén minden kényszerítés nélkül tette; tekintve, hogy még mielőtt elfogatott volna, B. Dániel jegyzőnél megjelent és kijelentette hogy ő az a «bünös ember* és pénz igérése mellett arra kérte a jegyzőt, hogy segítsen r^jta; tekintve, hogy vádlott nem mondható rovatlan előéletűnek, mert a komáromi kir. törvényszéknek átirata szerint bíróilag büntetve volt; J. Ferenc és B. János hit alatti vallomása szerint különösen boros állapotban bosszúálló, erőszakos, hirtelen természetű s néhány hét előtt csekély összeszólalkozás miatt J. Ferenc fejéhez is fejszét dobott, melyet azonban ez szerencsésen kikerült; tekintve, hogy előbbi tanuk igazolták, miszerint vádlott néhány órával előbb az erdőben azért, mert őt a lovak abrakának elsajátításával gyanúsította, sértettet egészen komolyan azzal fenyegette, hogy kioltja a gyertyáját (életét); tekintve, hogy vádlottnak beismerése, továbbá B. Kálmán, B. Ferenc, J. Ferenc és B. János vallomása szerint kétségtelen az, hogy midőn vádlott lovait megvagdalva és kocsistársait elhagyva, sértettel B. Kálmán korcsmájából némileg ittas állapotban eltávoztak, sértett még teljesen ép, egészséges volt és bizonyítva van az is, hogy midőn J. Ferenc és B. János vádlottat Réde község közelében az országúton utóiérték, sértett a vádlott jelenlétében fejjel az országút baloldali kerékcsapása felé fordítva véresen és halva feküdt; tekintve, hogy vádlott mindvégig beismerte, hogy a korcsmából való távozás időpontjától sértett elhalálozásáig vádlotton kivül — ki folyton sértettel volt — sértettel más egyén nem érintkezett, azt más senki sem bántalmazta; tekintve hogy az orvosi látlelet és boncjegyzőkönyv, továbbá a törvényszéki orvosnak előterjesztett s a végtárgyalás alkalmával fentartott és kiegészített lelete és véleménye szerint vádlottnak jobb halántékán a külbőrön szilvamag nagyságú száraz elszenesedett veres folt és bemélyedés s a jobb arcon a járomcsonton szintén szilvamag nagyságú vérpörkkel borított elszenesedés találtatott, továbbá hogy ezen külsértéseknek megfelelőleg a boncjegyzőkönyv 4. és 5 pontja szerint a jobboldali halántékcsont szétzúzott állapotban s a koponyaboltozat három irányban egész terjedelmében teljesen elrepedve találtatott s a. repedés az egyik halántékcsonttól a másikig vonulván át, a koponyaboltozat két részre osztva leemelhető volt; tekintve, hogy ez a sérülés feltétlenül halálos volt; tekintve, hogy a fentemütett szakértők egybehangzó véleménye szerint teljesen ki van zárva az a lehetőség, hogy sértett ezen sérüléseit a vádlott által állított módon. t. i. hogy a farudakkal megrakott egy és fél méter magas kocsiról, a melyen sértett oldalt lelógó lábakkal ült, leesett és a súlyosan megrakott kocsi hátulsó kereke mellén vagy fején átment volna, és ki van zárva a szakértők véleménye szerint az is, hogy ez a sérülés a kocsiról való lebukás s ennek folytán valamely szilárd tárgyhoz ütődéstől származhatott volna, mert ha 20—25 mm.-val terhelt kocsi sértett fején vagy mellén — mint azt vádlott állitja — keresztülment volna, ennek a sértett testén nagymérvű roncsolásokat, a mellnek és koponyának teljes szétzúzását kellett volna eredményeznie, s azt is megállapították a szakértők, hogy a sérülés leesésből azért nem eredhetett, mert a leirt, kívülről alig látható két bőrsértésen kivül, sértett testén más külerőszaknak nyoma sem volt és mert a haladó kocsiról történt leesés alkalmával a fej a föld nagyobb felületével jön érintkezésbe s a sértésnek a fején nagyobb terjedelmű nyomokkal kellett volna járnia; továbbá, mert a sértés horzsolás és a földdel való érintkezés nyomait nélkülözte, holott esés folytán ily nyomoknak is kellett volna léteznie; és mert a koponya sérülések igen nagy sulyu oly erőszakra mutatnak, hogy azok a l1,'. méternyi csekély magasságról való leesés által nem okoztathattak; tekintve, hogy a szakértők egybehangzólag abbeli nézetüknek adnak kifejezést, hogy a sértés a bűnjelként szereplő csákánynyal okoztathatott, a kir. törvényszéki orvos pedig a végtárgya-