A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Igazságügyi állapotok Bajorországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 41. számához. Budapest, 1898. október hó 9. Köztörvényi ügyekben. Tekintve, hogy az 1868: LIV. t.-c. 244. §. az eskünek a jogutód által való letétele vagy pedig annak letettnek nyilvánítása iránt előterjeszthető kérvény beadására nézve határidőt meg nem állapit, igy az ily kérvény mindaddig beadható, mig az elsőbiroság az eskü le vagy le nem tettnek nyilvánítása kérdésében nem határozott. A kaposvári kir. törvényszék (1897. évi nov. 30. 9,525. sz. a.) Sz. Józsefné sz. U. Ferenc felperesnek U. Ferenc és özv. U. Jánosné úgyis mint kiskorú U. Lázár gyámja alperesek ellen ingatlan és ingók átadása iránt lefolyt rendes perben I. r. alpere snek odaítélt főeskü letétele tárgyában A. Elek megyei tiszti, ügyész mint I. r. alperes törvényes kiskorú örökösei U. Anna, U. József és U. Mari képviseletével árvaszékileg megbízott részéről lolyamatba tett eskületételi ügyében következő végzést hozott: A kir. törvényszék folyamodó azon kérelmének, hogy a néhai U. Ferenc I. r. alperes által letenni kívánt eskü letettnek mondassék ki, helyt nem ad. Mert folyamodók jogelődje a per folyamán 1895. évi január 17. napján halt meg, az eskünek halál általi hitelesítése iránti kérvényüket pedig 1897. évi július 7-én, tehát a pts 239. §-ában előirt 15 napon tul elkésetten adták be. A pécsi kir. ítélőtábla (1898. évi március 15. 4,350. sz. a.) az elsőbiroság végzését megváltoztatja és a kiskorú U. Anna, József és Mari mint néhai U. Ferenc perbeli I. r. alperes örökösei képviseletében dr. A. Elek t. ügyész által a 6,561. sz. a lefolytatott, rendes per során I. r. alperes részére jogerejüleg megítélt főeskünck az időközien elhalt I. r. alperes részéről letettnek kimondása, illetve annak özvegye, szül. M. Katalin által leendő letehetése tárgyában 1897. évi július 7-én 6,207. sz. a. előlerjesztett kérelmet kellő időben beadottnak elfogadja s aztérdemileg elintézendőnek kimondja, ennek folytán pedig utasítja az eljáró kir. törvényszéket, hogy a 6,561./1897. sz. a. lefolytatot rendes per során a m. kir. Curia által az 18iMJ. évi március 4. napján 8,176. sz. a. hozott Ítéletet az 1895. évi június 17. napján elhalt U. Ferenc alperes 1896. évi május 6. napján 3,989. sz. a. bejelentett örököseinek, úgymint U. Ferencné szül. M. Katalin hátrahagyott hitvesének és a leszármazó örökösöknek U. Anna, Jószef és Mari kiskorúaknak törvényes képviselőjük kezéhez és az illetékes árvaszék értesítése mellett szabályszerűen kézbesittesse és ennek megtörténtével az eskületétel tárgyában előterjesztett kérelemnek az érdekelt felek meghallgatása mellett érdembeli elintézése iránt a kifejlendőkhöz képest intézkedjék. Indokok: U. Ferenc perbeli I. r. alperes 1895 június 17. napján elhalván, ügyvédjének megbízatása a perbeli képviseletre az 1874: XXXIV. t.-c. 43. §. értelmében megszűnt s a halála után hozott curiai itélet örökösei kezére lett volna kézbesítendő és csak ettől a szabályszerű kézbesítés napjától fogva lett volna azon 15 napi határidő számitható és számítandó, melyen belül a megítélt eskü tárgyában a megfelelő kérelem elő lett volna terjesztendő. Tekintve azonban, hogy a kérdéses curiai Ítéletre nézve kiderült, hogy az L r. alperesnek, illetve örököseinek eddigelé szabályszerűen kézbesítve nem lett, az ügyvédje kezére 1896 ápril 4. napján történt kézbesítés pedig szabályszerűnek nem tekinthető, miért is a perbeli itélet jogerőre emelkedettségét nem eredményezheti; ennélfogva tehát akkor, midőn az elhalt I. r. alperes örökösei 1897.évi július 7. napján az eskü tárgyában az 1868. LIV. t.-c. 344. §. alapján kérelmet terjesztettek elő, ez még a perbeli itélet jogerőre emelkedése előtt történvén, elkésettnek nem tekinthető, miért is az eljáró kir. törvényszék az egyébként szükségesnek mutatkozó intézkedések mellett a kérelem érdembeli elbírálására volt utasítandó. A m. kir. Curia (1898. szept. 14. 4,350. sz. a.) a másodbiróság végzése, a mennyiben az I. r. alperesnek odaítélt főeskü letettnek kimondása s illetőleg annak özvegye M. Katalin által leendő letehetése tárgyában 1877. július 7-én 6,207. sz. a. beadott kérvényt kellő időben benyújtottnak fogadta el és azt érdemileg megbirálandónak mondotta ki, helybenhagyatik stb. Indokok: Az 1874: XXXIV. t.-c. 43. §-a szerint az ügyvéd köteles a megbízó halála esetében az örökösök további rendelkezéséig mindazokat az intézkedéseket megtenni, a melyek joghátrányok elkerülése és a megbízó érdekeinek fentartására szükségesek. Ebből a rendelkezésből önként következik, hogy a harmadbiróság ítélete az annak elintézése előtt elhalt L r. alperes perbeli ügyvédjének érvényesen kézbesittetett, midőn az elhalt I. r. alperes örökösei másként nem intézkedtek és a megbízást vissza nem vonták. ... Tekintve azonban, hogy nincs adat arra, miszerint I. rendű alperes ügyvédje tudomással birt volna elhalt ügyfele örököseinek kilétéről és arról, hogy létezik-e oly személy, a ki az elhaltnak odaítélt íőesküt letehetné s ekként az ismert örökösök bejelentésének és a (őeskü más által való letétele iránti kérvény beadásának részéről meg nem történte az I. rendű alperes örökösei joghátrányául nem vehető. Tekintve végül, hogy az 1868: LIV. t.-c. 244. §. az eskünek a jogutód által letétele vagy pedig annak letettnek nyilvánítása iránt előterjeszthető kérvény beadására nézve záros határidőt meg nem állapit és igy az ily kérvény mindaddig betudható, mig az elsőbiroság az eskü le vagy le nem tettnek nyilvánítása kérdésében nem határozott: ez okokból az I. r. alperes örökösei részéről beadott kérvény elkésettnek e helyütt sem tekintethetvén, a másodbiróság végzésének az ügy érdemleges megbirálását elrendelő része helybenhagyandó volt stb. Érvényes az olyan szerződés, melylyel a termelő oly időben, mikor a vetés hozadékának minősége és mennyisége még a természeti esélyektől függ, a saját terméséből bizonyos menynyiséget elad. Azonban, ha saját terméséből azután — az ő hibája nélkül -— az eladott mennyiség ki nem kerül : akkor csak annyit tartozik szállítani, a mennyi termett, sőt ebből is — ha az ellenkező nem lett kikötve — levonhatja a saját gazdasági szükségleteire szükséges mennyiséget. A hiányzó mennyiség helyett a vevő nem követelheti más hasonló áru szállítását, sem a napi árfolyam szerinti egyenértéket és csak az esetleg már felvett vételárt kapja vissza. Ha azonban az eladó a tényleg meglevő mennyiséget nem szállítja, vevő jogosítva van ezután árkülönbözetet is követelni. A kir. Curia telülvizsgálati tanácsa: felperes keresetét az A) B) a. szerződésekre alapítván, e szerződések teljesítésére, nevezetesen 180 métermázsa buza átadására, esetleg a teljesítési időben volt piaci ár megfizetésére irányította. Az A) B) a. szerződések szerint az 1896. évi október hó 19-én és december hó 29. napján, tehát oly időben, a mikor különben a már létező buzavetés hozadékának minősége és mennyisége még a természeti esélytől függött, alperes a kialkudott vételárnak egyidejűleg felvétele mellett kifejezetten az 1897. évi saját terméséből 180 métermázsa búzát adott el felperesnek és a 3 pont. szerint az esetre, ha alperes a hivatolt mennyiséget bármi akadály miatt szállítani elmulasztaná, felperesnek az árkülönbözetre való joga fentartatott; a felebbezési bíróság a szerződéseknek most kiemelt tartalmát helyesen értelmezte, akként, hogy alperes csak saját termését, illetve ebből 180 métermázsát, sőt csak annyit tartozott átadni, a mennyi alperes terméséből saját gazdászati céljaira megkívántató szükséglet fedezése után fenmarad. . . Mert a szerződések szerint a felek között a vételi ügylet nem általában búzára, hanem alperesnek saját termésére, tehát egyedi árura nézve és igy tulajdonképen feltételesen jött létre, a mennyiben ilyen esetben az áru átadhatásának kockázata magát a vevőt is az ügylet megkötésének idejétől kezdve terheli és igy, ha maga az egyedi áru az eladó hibáján kívül át nem adható, vevő az egyedi áru helyett más hasonló árunak átadását eladótól nem követelheti, hanem csak az előbbi állapotba való visszahelyezését, illetve az adott ellenérték visszaszolgáltatását akkor, ha az egyedi áru átadásának lehetetlensége egyaránt a vevő és eladó hibáján kivül következett be. A fenn kijelölt jogszabály egyenesen kizárja azt, hogy alperes az áru átadhatásának hibáján kivüli lehetetlensége esetében, amikor ugyanis alperest szerzó'désellenes mulasztás nem terhel, az áru helyett annak folyó megfelelő egyenértéke fizetésére köteleztessék, a szerződések 3. pontjának idézett kikötése pedig kifejezetten az alperes mulasztásától, de a keresk. tv. 353. §-nak a vevő kárkövetelési joga iránti rendelkezése szintén az eladó szerződésellenes késedelmében jelentkező mulasztásától van feltételezve. . . . Alperes a felebbezési bíróság Íteletében megállapított tényállás szerint saját nevében mezőgazdászattal foglalkozván, a dolog természeténél fogva saját termése első sorban saját gazdászati céljaira megkívántató szükséglet fedezésére szolgál s igy ellenkező kikötés nélkül csak az e szükséglet fedezése után mutatkozott többlet tekintendő olyannak, a mi továbbadás alá kerül. . . . Minthogy a felebbezési bíróság ítéletében megállapított. .. tényállás szerint alperesnek az 1897. évben csak annyi búzája termett, hogy saját gazdászati céljaira megkívántató szükséglet fedezése után a továbbadásra készletben csak 18 métermázsa maradt. . . .