A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Garantiák a törvénykezési rendtartásban

288 A JOG Aprólékosabb dolgok vitatásába nem bocsátkozhatom, arra a tér is szük s az egyébként unalmas is. Az a kezelő, a kinek munkásságáról említést tettem, jóravaló derék munkás, de egyéb kiváló tulajdonsága nincs. A mit itt elértünk, azt el lehet érni máshol is, csak kitartás és a biró jóakaratú támogatása ne hiányozzék ! A kérdés gyakorlati oldalú, éppen ezért útmutatással mindnyájan szolgálhatunk egymásnak. Az utbaigazitás kérkedésre nem jogosit. s azt egyikünk se vetheti meg, mert tanulunk, mindig tanulunk s eleget még sem fogunk tudni. A vitát a magam részéről ezzel befejeztem. Garantiák a törvénykezési rendtartásban. Irta: SZALAY MIKLÓS kir. aljárásbiró Eger. Hogy a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelése a perben, a helyes tényállás megállapításának és az anyagi igazság érvényesülésének legbiztosabb eszközei, azt a birói gyakorlati élet tapasztalatai már minden kétségen felül helyezték. Amint azonban a most említett eszközök egyike a másika nélkül, azonképen a bizonyítékok szabad mérlegelése, perrendbeli garantiák nélkül, nem biztosítja azt az eredményt, melyet a törvényhozás ahhoz fűzött, mert e nélkül sohasem lesz az oly biztos támasza igazságszolgáltatásunknak, mely a perben az anyagi igazság érvényesülésének palládiumát képezi. Az 1893 : XVIII. t.-c. 64. $-a értelmében : «a mérlegelésnek nemcsak a szorosan vett bizonyítékokra, hanem a szóbeli tárgyalás és a bizonyítékok egész tartalmára ki kell terjedni», vagyis a tárgyalási és tanuvallomási jegyzőkönyvbe mind ama körülményeknek be kell vezettetni, melyek a peres felek jogviszonyával összefüggésben állanak, illetőleg a per anyagnak és bizonyítékoknak egész teljességükben kell a jegyzőkönyvbe jutniok, hogy ekként az egyes ténykörülmények s azok a mozzanatok, melyek a peres felek elfoglalt álláspontját megvilágíthatják, észlelhetők legyenek. A pernek ilyképeni letárgyalása természetesen nagy és áll a n d ó figyelmet és ügybuzgóságot követel a bírótól, s ezt a törvényhozás természetesen minden bíróban meglevőnek feltételezte, mert hiszen csak ezt tekinthette ama garantiának. mely a birót a pernek alapos letárgyalására, a helyes tényállás felismerésére és a bizonyítékoknak helyes mérlegelésére vezetheti. De hát elég garantiát nyujt-e a bíróban feltételezett ügybuzgóság?! Nem! Mert tegyük fel, hogy ez minden egyes bíróban megvan, de kérdem, hogy létezik-e olyan biró, akinek nem volna kedélyállapota alávetve mind azoknak a káros behatásoknak, melyek figyelmét, éberségét meggyengithetik, s ekként minden létező ügybuzgóság mellett is képtelenné teszik arra, hogy a tárgyalást ugy vezethesse, amint annak a fennebb előadottak szerint az 1893. XVIII. t.-c. 48. §-ának 3. pontja értelmében vezettetni kell. De maga a most idézett törvénycikk 3-ik pontjában foglalt utasítás sok esetben oka annak, hogy a per nem ugy tárgyaltatik le, a hogy annak, a fennebb már kifejtettek szerint letárgyaltatni kell. Ugyanis a hivatkozott törvénycikk 48. §-a, a 64. §-nak rendelkezésével ellentétben áll, mert mig amaz arra utalja a birót, hogy a felek előadásának lényegét ve gye lehetőleg röviden szövegezve jegyzőkö nyvbe, emez pedig arra utalja, hogy mérlegelését a szóbeli tárgyalás és a bizonyítékok egész tartalmára terjessze ki. de hát hogyan teheti azt, hogy csak a lényeget veszi jegyzőkönyvbe, hiszen ugy a tárgyalásnak egész tartalma sohasem juthat a jegyzőkönyvbe; a minek pedig a jegyzőkönyvben nincsen nyoma, azt a mérlegelésnél nem vetheti latba. Emiitett eljárás mellett kimaradnak a jegyzőkönyvből azok a mellékesnek látszó körülmények, melyek igen sok esetben a per mikénti eldöntésére határozott befolyást gyakorolnak, s ha ezek kimaradnak a jegyzőkönyvből, hogyan fog a biró a 64. §. rendelkezésének eleget tenni, hogy meggyőződését tüzetesen indokolja, s kérdem, hogy az ilyképen felvett tárgyalási és tanuvallomási jegyzőkönyvekben foglaltakra fektetett birói meggyőződés az anyagi igazság érvényesülését jelenti-e ? Sok esetben nem, mert hiszen sem a biró, sem a peres felek a per tárgyalásakor még nem is tudhatják, hogy melyik mellékesnek látszó és a tárgyalási jegyzőkönyvbe be nem vett, de a 48. §. szerint be sem veendő körülmény fogná a per sorsát eldönteni. De menjünk tovább. A 48. §-nak az a rendelkezése : «lehetőleg röviden szövegezve*, mennyi homályos és a helyes értelmezést megnehezítő mondatot hozhat létre, melyet a felebbviteli bíróságnak kellene tisztázni, ha ugyan az még akkor ugy tisztázható, hogy amaz értelmezés jusson érvényre, melyet annak a tárgyalás alkalmával az illető fél tulajdonított. De menjünk még tovább. Hány ily tartalmú jegyzőkönyv lát napvilágot, az igénypereket nem is számítva: alperes tagad», «f el peres kéritan uit kihallgatni)). Különösen megkereséseknél hány ily tartalmú jegyzőkönyvet kap a megkereső bíróság: „ez i gaz», «ez nem igaz,» «kérdés hiányában egyebet nem mondhatok)), az ily s ezekhez hasonló tárgyalási és tanuvallomási jegyzőkönyvek mellett ugyan kevés hasznát fogja venni igazságszolgáltatásunk a szabad mérlegelésnek. Hogy tehát a közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegelésével elérhesse igazságszolgáltatásunk ama célt, melyet ahhoz kötött, s a mely helyes tárgyalási rend mellett fényesen el is fog éretni, garanciákat k e 11 törvénykezési rendtartásunkban teremteni, melyek a birót arra kötelezik, s minden körülmények között rá is vezetik arra, hogy a pervitára tartozó ténykörülmények közül egy sem maradjon megvitatás nélkül és hogy a peranyag és a bizonyítékok (tanúvallomások) egész teljességükben ugy vétessenek jegyzőkönyvbe, hogy ekként a pernek egybehangzó, egymással ellenkezésben álló és egymást kiegészítő adataiból a 64. §. értelmében a mérlegelés a szóbeli tárgyalás és bizonyítékok egész tartalmára kiterjesztetvén, az anyagi igazság érvényesülése el érhető lehessen. Hosszú időn át szerzett tapasztalataim arról győztek meg, hogy a szóbeliség, közvetlenség és a bizonyítékok szabad mérlegeléséhez kötött eredményeket igazságszolgáltatásunk csak akkor fogja elérni, ha a törvény a pereknek az alább foglalt perrend melletti tárgyalását fogja a biró kötelességévé tenni, s ekként az elérhető eredményt biztosítani. 1. A keresetre tett alperesi kifogások, amint azokat alperes befejezte, azonnal, még mielőtt arra felperes meghallgattatnék, egész terjedelmében, értve a perfelek jogviszonyára vonatkozó körülményeket, jegyzőkönyvbe veendő. 2. Alperes védekezésének jegyzőkönyvbe vétele után a biró felperest hallgatja meg, s ennek is előadását, azonnal, még mielőtt arra alperes megjegyzéseit megtenné, egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatja. 3. Ezután a biró a peres felek által előadottak alapján, annyi kérdést intéz a felekhez, a mennyit szükségesnek lát ahhoz, hogy az ügy tisztázva legyen, az ezekre adott feleleteket lehetőleg szószerint veszi jegyzőkönyvbe Az ekként letárgyalt perben, amaz ellenmondások, ellentétek, egymást kiegészitő adatok, melyek a perfelek elfoglalt álláspontját megvilágítják, nemcsak minden körülmények között jegyzőkönyvbe kerülnek, hanem olykép domborodnak ki, hogy sem az első, sem a felebbviteli bíróság figyelmét el nem kerülhetik. Eme tárgyalási rend mellett, a bírónak bármely okból eredő indispositioja nem vonhatja maga után ama hátrányokat, melyek a 48 §. szerinti eljárás mellett, a fennebb elsoroltak szerint, bekövetkezhetnek. De emez eljárás mellett a tárgyalás egy perccel sem fog több időt igénybe venni, sőt merem állítani, hogy a perek gyorsabban letárgyalhatok, mert eme eljárással el fog kerültetni a feleknek egymás előadásába való beleszólása és ebből eredő feleselése s a biró rendreutasitásai; nem fog bekövetkezni az, hogy mikor egyik-másik fél látja, hogy állításai egymással ellenkezésbe jutottak, azt mondhassa, hogy előadása nem helyesen vétetett jegyzőkönyvbe. Végre a javasolt perrend mellett, a kevesebb gyakorlati ismeretekkel rendelkező biró kezében sem lesz a per sorsa veszélyeztetve, mert hiszen kezébe adatik az a fonál, mely őt a helyes útról letérni nem engedi s a tévedéseknek elejét veszi. De garantiákat kell megállapítani törvénykezési rendtartásunkban a tanuk kihallgatását illetőleg is; ezen garantiák közül a fontosabbak a következők: 1. Addig mig a biró a tanukat ki nem hallgatta felek kérdéseket nem indítványozhatnak. 2. Minden egyes kérdésre a tanú vallomása jegyzőkönyvbe veendő. 3. A felek a tanúhoz közvetlenül kérdéseket semmi esetre sem intézhetnek. 4. A tanuk csak egyenként, csoportosan sohasem eskethetők meg.