A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

154 A JOG mással nem tartozik, de ez a K. T. 296. §. értelmében nem zárja ki annak alperes részéről való bizonyítását, hogy a kötelező jegy magánjogilag érvénytelen, vagy hatálytalan ügyletnek fedezete. A magánjogilag hatálylyal nem biró ügylet akkor sem válik hatályossá, ha bebizonyul, hogy az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez. (A m. kir. Curia 1898 aug. 31. 5,124/97. P.) Az a. körülmény, hogy a holttá nyilvánitást kérők közül egynek kérvényezési jogosultsága ki nem mutattatott, miután a holttá nyilvánítási eljárás meginditására a jogosultak közül egynek kérvényezése is elégséges, a kérelem megtagadására okul nem szolgálhat (M. kir. Curia 1898 június hó 7-én 1,025. P. sz.) A meghasonlás után elkövetett házasságon kivüli közösülés is házasságtörés tényálladékát képezi, de a házassági kötelék felbontása kérdésének megbirálásánál fennálló birói gyakorlatunk szerint az a H. T. nem 76 , hanem 80. §. tekintete alá vonandó. ÍM. kir. Curia 1898 aug. 8-án 4,388.) A meghatalmazott az általa ily minőségben létesitett ügyletnél nem a maga nevében, hanem a megbízója nevében vállalván kötelezettséget, az ily ügyletből származó jogát a másik szerződő fél csak a meghatalmazó ellen indítandó perben érvényesítheti, és az ügylet tárgyára kiterjedő hatálylyal csak a meghatalmazó perben állása mellett lehet határozni, és csak ily perben állapitható meg az állítólagos meghatalmazás ténve is. (M. kir. Curia 1898 május 11. I. G. 195. sz. a.) A meghatalmazottáital a megbízása határain belül kötött jogügylet ugy tekintendő, mintha azt a meghatalmazó kötötte volna, de a megbízó felek perbenállása nélkül a meghatalmazott ténye a megbízót kötelezőleg meg nem állapitható. Hogy a házkezelő eljárása kötelezi-e a tulajdonost, és hogy a közös tulajdonostársak többségének cselekménye kihat-e a tulajdonostársak kisebbségére, azt csak a tulajdonosok, illetve a kisebbségi tulajdonostársak szabályszerű perbenállása mellett lehet eldönteni. A rendszerinti bérbeadást a gyám vagy gondnok gyámhatósági jóváhagyás nélkül is eszközölheti. Kereset felemelése a íelebbezési eljárásban. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 április 20. 1. G. 84. sz. a.) A felebbezési bíróság a tényállás felderítése és a jogvitának eldönthetése céljából a felebbezési kérelem korlátai között hivatva, sőt kötelezve is van, kiterjeszkedni azokra a ténykörülményekre, a melyek a felek közt létesült viszony jogi meghatározására alkalmasak. A viszony jogi minősítésére nem az az irányadó, hogy azt a felek maguk miként nevezték el, hanem a minősítés a vonatkozó ténykörülmények alapján az anyagi jog szabályai szerint állapítandó meg. A felebbezési eljárás során a tanuknak hol leendő kihallgatása iránt a sommás eljárás 157. §-a önállóan rendelkezvén, a felebbezési eljárásnál a sommás eljárás 82. §. második bekezdése nem irányadó. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 május 13. G. 52. sz. a.) Az, a ki a végrehajtás alá vont ingatlan s illetve ennek haszonélvezete tekintetében zárgondnokul neveztetett ki, az 1881. évi LX. t.-c. 208, és 244. §-ának rendelkezésére tekintettel külön bírósági utasítás hinyában csupán a haszonbéri vagy bérköveteléseknek birói uton való érvényesítésére bír kereseti joggal, de lakkiüritési per folyamatba tételére nem. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 július 5. I. G. 262. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Haszonkölcsön fogalmát kizárja a használatért fizetett dij Visszaeladási jog és visszavásárlási kötelezettség esetén az eladott árunak a kikötöttnél későbbi időpontban való feltétlen visszavétele esetén eladó nem követelheti a meghatározott visszavételi ár leszállítását. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897. június 4. 44,623. sz. a.) H. Károly felperesnek R. H. cég alperes ellen 1636 frt 99 kr tó'ke és jár. iránti perében következó'leg ítélt. Felperes keresetének 420 frt tó'ke és jár. iránti részével feltétlenül elutasittatik. Ha pedig alperes fó'esküt tesz arra, hogy nem jelentette ki, hogy a 68 darab varrógépet vállalata befejezése után legkésőbb 1892 december végéig felperesnek visszaadja, felperes keresetének, 408 frt és járulékai iránti részével is elutasittatik. sth. Indokok: A budapesti kir. Ítélőtáblának 219. sz. végzése szerint felperes keresetének azon része, mely a 828 frt tőks és járulékait meghaladó összegre vonatkozik, érdemileg már elbíráltatván, jelen ítélet tárgyát csak 828 frt tőke, ennek a keresetben felszámított kamata és a perköltség képezik. ' Felperes az A '/• alatti számlájának 25. és 26. tétele alatt ; varrógépek után használati dijat követel azon az alapon, hogy alperes nem küldvén vissza a gépeket 1892 december végéig, azokat 3 hónapon át jogtalanul tovább használta. Felperes azt a körülményt, hogy alperes a gépeket 1893 március végéig használta, alperes beismerésével és az E alatti okirattal bizonyította, azt az állítását azonban, hogy alperes köteles volt a gépeket 1892 dec. végéig visszaküldeni, felperes csak esküvel bizonyította. S tekintve, hogy abban az esetben, ha alperes köteles volt a gépeket 1892. december végéig visszaküldeni, nem volt jogosítva a gépeket a kikötött időnél tovább használni és felperes kárára gazdagodni, alperesnek az odakínált és elfogadott főesküt a jelzett döntő körülményre nézve megítélni és fizetési kötelezettségét ezen főeskü le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A használati dij mennyiségének megállapításánál a szakértők véleménye vétetett alapul s ennek megfelelően alperes az eskü le nem tétele esetében csupán 408 frt tőke és jár. megfizetésére volt kötelezhető, míg ellenben az ezen összeget meghaladó 420 frt és járulékai iránti keresetével felperest feltétlenül el kellett utasítani, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898 február 16. 2,331. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely által felperes kereseti követelésének 420 frt tőkéből és ennek kamatából álló részével feltétlenül elutasittatott, érintetlenül, felebbezett egyéb részét pedig helybenhagyja stb. Indokok: Az 1892. október havában felperes által alpereshez intézett C alatt csatolt levél szerint felperes alperesnek, midőn a levélben említett Singer-féle magaskaru varrógépek szállításáról alperest értesítette, egyúttal azt jelentette ki, hogy az emiitett gépeket darabonként 13 frt lefizetés mellett két hónap múlva (nach 2 Monaten) kész visszavenni. Alperes ellenvégiratot nem adván, a felperes által a neki a végiratban arra nézve kínált tagadó főeskünek, hogy ezt a levelet tényleg megkapta, bizonyítékul csak a végiratban felhozása ellen nem tiltakozott és az esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az tehát, hogy alperes azt a levelet megkapta, bizonyítottnak veendő (1868 : LIV. t.-c. 233. és 234. §§.) Hogy a C. alattiban említett 13 frt a gépek visszaadásakor nem felperes, hanem alperes által volt fizetendő, a peres feleknek e részben egyező előadásából kétségtelen, az említett 13 frt tehát nem képezett visszavásárlási árt, hanem a gépeknek két havi időtartamon át való használásáért alperes által fizetendő dijat és igy nem szenved kétséget, hogy a gépekre nézve a peres felek között arra az esetre, ha azokat alperes a C. alattiban kitett vételár megfizetése ellenében meg nem tartja, haszonkölcsön-ügylet jön létre, a mit elleniratában maga az alperes is elismert az által, hogy ott az adta elő, miszerint a gépeket csak használat végett vette át, azokat használat után felperesnek visszaadta és neki darabonként 13 frt használati dijat tényleg fizetett is. E szerint a gépekre nézve a felek által esetleg célbavett vételügylet tényleg teljesedésbe nem ment, mert alperes a gépeket saját előadása szerint meg nem tartotta és azokat felperesnek néma C. alattiban a gépek megvétele esetére kikötött vételárt, hanem az azoknak visszaadása esetére ugyanott kikötött használati dijat fizette; a felebbezésében felhozott és arra alapított érvelése tehát, hogy ő e gépeket felperestől megvette, azokat a visszaadásig mint tulajdonos birlalta és azokat felperes tőle visszavásárolta, figyelembe nem vehető. Minthogy pedig alperes a C. alatti levél szerint neki küldött gépeket kifogás nélkül átvette, azt pedig, hogy a gépek használhatásának idő tartamára nézve a felek között szóbelileg a C. alattitól eltérő megállapodás jött létre, illetve, hogy felperes a gépeket darabonként 13 frt lefizetése ellenében a C. alattiban kitettnél hosszabb időtartamra engedte át alperesnek használatra felperes tagadása ellenében egyáltalában nem bizonyította és nem is állította azt, hogy a C. alattiban foglalt kikötés ellen a C. alatti levél megkapása után azonnal észrevételt tett: ennélfogva ez a kikötés alperes részéről elfogadottnak és igy felperesnek az az előadása, hogy alperes darabonként 13 frt fizetése ellenében az 1892. okt. havában küldött gépek használatára csak 1892. dec. végéig volt jogosítva, valónak veendő. Ha tehát alperes a gépeket ezen időn tul is használta, a kereskedő felperes azoknak a kikötött időn tul való használatáért a kikötött időre járó 13 frton fölül külön dijat a K. T. 284. §. alapján erre vonatkozó különös kikötés és kár bizonyítása nélkül is jogosan követel. Hasonló tekintet alá esik az A. alatti számlának 26. tétele alatt említett négy darab gomblyuk varrógép is, mert alperes kifejezetten beismeri, hogy azokat díjfizetés ellenében csak kölcsön kapta felperestől és mert felperesnek tagadásával és azzal a korlátolt beismerésével szemben, hogy alperes azokat a darabonként tényleg fizetett 15 frt kölcsöndijért ép ugy, mint a C. alattiban említett egyéb gépeket csak 1892. dec. 31-ig volt jogosítva használni alperes egyáltalán nem bizonyította azt, hogy azokat a mondott időpont után is további díjfizetés nélkül használni jogosítva volt, mar pedig e részben a bizonyítás szemben a k. t. 284 §. annak rendelkezéseivel és a többi gép tekintetében létrejött és bizonyított megállapodással alperest terhelte, azt pedig alperes Inm^ KJa.' ^°gy \ finger-féle magaskaru varrógépek kozul 40 darabot és a drb gomblyukvarrógépet, melyeik 1892 szept. 31-en tul való használatáért felperes ezúttal dijat