A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés 1.[r.]

18 A JOu büntette lényeges tárgyilagos ismérvei által különbözik a Btk. 332. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségétől s az előbbi bűntett, ha. . a Btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával vétséggé minősül is, azon ismérveit, melyek a Btk. 330. ^-ában meghatározott büntetendő cselekmény létrejöttét eredményezik, el nem veszti s a Btk. 332. §-ában meghatározott vétség ismérveit fel nem veszi, s ennélfogva arra a Btk. 332. §-ának rendelkezései ez esetben sem alkalmazandók, ennélfogva ...» stb. S ennélfogva - mondom én — ebből a variánsból azt tanuljuk, hogy a magyar Btk. hatálya területén nincs többé correctionalisatio! Mivel ebben a Btk.-ben nincs olyan bűncselekmény, amelynek nemében a bűntett «lényeges tárgyilagos ismérvein a vétség cdényeges tárgyilagos ismérveitől)) ne különböznének, s a Btk. 92. és 20, §-ainak alkalmazása által a bűntett a maga «lényeges tárgyilagos ismérveit)) elvesztené és a v é t s é g ismérveit venne fel. Vagy kérdem, a legközönségesebb s legegyszerűbb példát hozva fel: nem különbözik-e a Btk. oOl. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettének a lényeges tárgyilagos ismérvü, a 20 napnál hosszabb ideig tartott sérülés, a vétség ismérvétől, a 20 napot tul nem haladott sérüléstől?!.. Nincs-e különbség a Btk. 334. §-a szerint minősülő lopás bűntettének «lényeges tárgyilagos» ismérve, a lopott dolognak 50 forintnál nagyobb értéke és a vétségnek ismérve az 50 forintnál kisebb érték között?. És nem különböznek a két utóbbitól, a Btk. 336. §-a szerint minősülő lopások ((lényeges tárgyilagos» ismérvei?!. Es kérdem, a 92. és 20. §. alkalmasása által 10 napossá válik-e a 30 napos sérülés ? 40 forintossá e az 1,000 forintos lopás? s illetőleg eltűnnek, elpárolognak-e a Btk. 336. §-ában meghatározott ((lényeges tárgyilagos)) minősitő ismérvek ? Csupán ilyen és nem másféle a különbség a Btk. 330. §-ában meghatározott bűntett — és a 332. §-ban meghatározott vétség ((lényeges tárgyilagos ismérvei)) között. Az elsőben a ((jogtalanul, erőszakkal, fenyegetéssel vagy hamis kulcs használása által» való behatolás, az utóbbiban «a jogos indok nélkül, cselszövénnyel, vagy a lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellenére» való bemenetel, vagy benmaradás — a (dényeges tárgyilagos)) ismérv ; de mindakettő ugyanazon keretben, a magánlaknak magán személyek által való megsértése keretében fekszik; s ez okon, az a szintén használatos variáns, hogy — úgymond — «a lefokozás által a cselekmény nem lép ki a 330. §. keretéből)) : tulajdonképen szintén nem mond/ nem bizonyít, nem magyaráz meg semmit. Sőt van ennek a dolognak a kir. Curia felfogásában még egy harmadik, legújabb processualis fázisa is. Előbb ugyanis a kir. Curia azokat az alsóbb bírósági ítéleteket, a melyek a 2. számú döntvény elvei alapján hozottak: egyszerűen ((megváltoztatta)) s ítélt a maga eltérő felfogása szerint. Most legújabban azt a gyakorlatot kezdeményezi, hogy az olyan alsóbb bírósági ítéleteket «m e g s e m m i s i t i» (L. 2,351. B. 1897. sz. a.) Ez első tekintetre ugy tűnik fel, mintha a kir. Curia immár a jövendő B. Pts. (1896: XXXIII. t.-c.) 385. §-ának álláspontjára helyezkedett volna. Azonban közelebbről nézve mégsem lehet igy; mert föl kell tennünk a kir. Curiától, hogy ez esetben figyelmét eme törvény 437. §-ának harmadik bekezdése sem kerülte volna ki, a mely t. i. azt rendeli, hogy a kir. Curia «az anyagi törvénynek megsértése miatt az első vagy másodfokú bíróságnak, vagy mindkét alsóbb fokú bíróságnak ítéletét egészben, vagy ha a különválasztás lehetséges, részben megsemmisíti és a törvénynek megfelelő i tél etet hoz.» Eszerint önmaga ítél, és nem az alsóbb fokú bíróságokat utasítja mondhatnám kényszeríti előbbi jogi meggyőződésüknek elhagyására, a mi nyilvánvalóképen a birói jogi meggyőződés szabadságának és integritásának negatiója és megsértése volna. De nem vitatkozom. Távol áll tőlem a szándék, s nem is azért fogtam tollat, hogy a kir. Curia fentebb jelzett eltérő felfogásait érdemileg bíráljam, illetőleg védjem vagy támadjam. Az egyiknek indokai különben is elég hatalmasan szólnak önmagukért. A másiknak tulajdonképi indokait máig sem ismerem; s igy nem szólhatok hozzá. A harmadik pedig még annyira uj és magában álló, hogy elnézésnek is vehetjük. Célom a fentebbiekkel csupán annak a kimutatása volt, hogy ha vannak, a mint hogy valóban vannak nehézségek és bizonytalanságok judicaturánkban: ennek hibája nem csak az alsóbb fokú bíróságokat terheli, hanem a kir. Curiának is része van abban; mivel hogy kijelentései nem mindig a dolgok mélyéről fakadnak, gyakran az ötletszerű hevenyészettség benyomását teszik s általában gyakrabban változnak, sőt ugyanezen időben és többször divergálnak mint a hogy azt, a mindnyájunk részéről óhajtott egyöntetűség, állandóság s egyben a megnyugtató jogállapot elérésének érdekei kívánnák. Hogy ezek után miben keresem és találnám én eme nehézségek és bizonytalanságok orvoslásának megfelelő szereit: ezt pár szóval elmondhatom. Legfőbbképen abban keresem és találom ugyanis eme jótékony szereket, hogy a kir. Curia, mint a «jogegységnek» hivatott őre és legfőbb correctora: mindenek előtt a saját maga kebelében valósítsa meg azt a harmonicus jogegységet ugy az anyagi, mint az alaki törvényes dolgokban. Ne nézze el^ a divergáló, ágaskodó s mindenáron dominálni akaró egyéni meggyőződések anarchiáját a saját kebelében sem. Csináljon rendet, döntsön ott, a hol ilyen meggyőződések állanak egymással szemben. Azután pedig tartsa, illetőleg tartassa meg következetesen eme döntvényeket, vagy - ha annak valódi szüksége áll elő változtassa meg nyíltan s annak törvényes rendje és módja szerint. Kövesse e részben dicső elődjét a régi m. kir. Curiát, a mely irott törvények nélkül is a maga jogászi tudása és gyakorlati bölcsesége tárházából megnyugtató judicaturával tudta ellátni és kielégíteni korának igényeit. És az alsóbbfoku bíróságoknak bizonynyal imponálni fog az a jó példa. Ezekben a bíróságokban szintén lesz annyi kötelességérzet, önuralom és fegyelem, hogy a közjó érdekében az akként eldöntött vagv állandóan és egyöntetűen követett megállapodásoknak egyéni nézeteiket készséggel alárendelik ; mert hiszen éppen ezek a bíróságok, a közönséggel való közvetlenebb érintkezésöknél fogva tudják s tapasztalják legjobban, hogy az ily folytonos differentiák nemcsak az ő irányukban, hanem az egész jogszolgáltatás iránt való közbizalmat is progressive csökkentik. És ha igy szép renddel, gonddal s közös jó akarattal követ kőre épitünk, — ha nem bontjuk le holnap, a mit ma építettünk, csak azért, mert tán eközben ujabb tetszősebb eszménk támadt, vagy valami különösebbet eszeltünk ki, amivel több tudásunk bemutatására kísérletet akarunk tenni, — ha kicsinyes, aprócseprő. s 'a jogszolgáltatás érdekeit alig érintő eltérések javítgatása okából, egymás felismeréseit és kijelentéseit le nem rángatjuk, — szóval ha működésünk minden mozzanataiban egyedül a jogállapot emelésének és megszilárdításának magasztos érdekeit tartjuk szem előtt: akkor rövid időn, nem csak a multak mulasztásait pótolhatjuk, hanem jövőben a közös célt, a nehézség — és bizonytalanság nélkül való, megnyugtató jogszolgáltatás célját is elérjük. Im ezeket ajánlom megszivlelésül «intra muros et extra !» Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés.*) Irta : dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. I. A magyar magánjogi viszonyok gyökeres változása a vagyon eredetére nézve fennállott gyakorlati felosztást is a kor igényeinek megfelelően átalakította, még pedig akként, hogy míg az azelőtt is fennállott szerzeményi vagyon fogalma nemcsak fenmaradt, hanem a liberálisabb alap folytán megizmosodott, addig az előbb fennállott ősi jószág fogalma a jogtörténet régi*) A magyar jogászi kar örömmel üdvözölte igazságügyi kormányunk azon céltudatos elhatározását, mely szerint «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei)) nyilvánosságra hozattak. Hasonlóan kellemesen lepte meg a magyar birói kart a m. kir. igazságügyminister ur ő nagyméltóságának 68,145/1897. számú rendelete, melyben kívánatosnak mondja, hogy a gyakorlati élettel folytonos érintkezésben álló birói kar az általános polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztése folyamán egyes kérdésekhez hozzászóljanak. Örökösödési jogunk majdnem egészében a jogszokáson nyugszik, pótolva itt-ott a birói joggyakorlattal, mint a jogszokás egyik tekintélyes megnyilatkozásával. Ebből magyarázható meg azon ténykörülmény, hogy törvényes örökösödési jogviszonyainkban még ott is felmerülnek a controvers kérdések, a hol alapvető igazságokról van szó, sőt még maga a törvényes öröklési rend - mely az egész jogintézmény legcardinalisabb tétele — sem ment a controversiaktól. u i- i .C(J?2» je,en fámában megkezdett cikksorozat szerény keretén belül óhajtok még szerényebb kifejezést adni e téren részint volt ügytalatomnak1 m°St minöségemben szerzett gyakorlati tapaszCikksorozatomban a jelenlegi örökösödési jog és joggyakorlat egynehány kérdésével foglalkozom azokkal t. i., a melyekre nézve szerény nézetem szerint még most sincs meg az egyöntetűség. Azt hiszem hogy addig is, mig a várva várt nagy mü törvénynyé ™„í-*aZí T 6n contr?versiának vé^e szak*d, - nem hiába való munkát végeztem szerény fejtegetéseimmel.