A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A magyar alkotmány biztosítékai

A JOG 147 eredetben csatolt maganegyezség határozott tartalma szer int alperes meghatalmazottja S. J. alperesnek a csődbejelentéshez csatolt birói egyezségben említett 314 frt 50 kr. követelését csak arra az esetre jelentette ki elenyészettnek, ha az arra nézve kapott két valto tényleg kifizettetik ^nach Eingang dieser Accepte). Ezen egyezség helyes magyarázata szerint tehát az alperesnek adott két váltó csak fedezeti váltó volt, melynek adása által meg a követelés el nem enyészett és igy telperes a H. J. ellen megnyitott csődben alperes által a birói egyezség alapján bejelentett követelés tenn nem állásának kimondását csak arra az esetre kérhetné, ha az annak fedezetére adott váltóknak kifizetését bizonyítaná. Minthogy azonban felperes ezt nem is állította, de a per adatai szerint is a fedezeti váltók még ki nem fizettettek s igy a bejelentett követelés elenyészettnek nem tekinthető, felperes keresete alaptalan lévén, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, felperes keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával kimondatik, hogy az alperes a felperes csődtömegből aránylagos kielégítést a birói egyezség alapján bejelentett 314 frt 80 kr. tőke és járul, erejéig (és nem miként ezt az elsőbiróság ítéletében tévesen 4,800 frt-ban jelöli meg) a csődhitezők követelésének Il-ik osztályába csupán az A'/, a. egyezségben megjelölt, a közadós és B. K. részéről egyenkint 157 frt 40 krról 1895. okt. 18-án kiállított két drb. váltónak egyidejüleges kiadása ellenében igényelhet. I n d o k o k: A másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen értelmezte az A,, a. egyezségnek tartalmát, a midőn annak alapján kimondotta, hogy az alperes annak következtében, hogy követelésére váltókat kapott, nincs elzárva attól, hogy követelését a csődtömeg ellen a birói egyezség alapján, mint eredeti jogalapon érvényesíthesse. Az adósnak azonban abban az esetben, a mikor hitelezője a váltóval is fedezett követelését ellenében a köztörvényi jogalapon érvényesiti, joga van követelni, hogy hitelezője a követelésnek kifizetésével egyidejűleg neki kiadja a fedezetül szolgáló váltókat is; — ennélfogva az alperesnek a csődtömeg ellen bejelentett, váltóval fedezett követelése kiegyenlítésének ez a feltétele itéletileg kimondandó volt. Az alperes részéről követelésének a csődtömeg irányában feltétlenül történt érvényesítésével szemben, a felperes tömeggondnoknak keresete a csak feltételes kielégítés tekintetében sikerre vezetvén, a perköltség a felek között a prts. 251. §. szerint kölcsönösen meg volt szüntetendő. (1898. márc. 9. 150/98. V.) Magában véve az a körülmény, hogy a váltón kötelezettkent előforduló egyének felperes által ugyanazon keresettel perbeideztettek, nem tekinthető alapos oknak arra, hogy ezeknek tanukénti kihallgatása mellőztessék, nem pedig azért, mert a S. E. T. 85. ij-áoak a rendes eljárásban is alkalmazandó rendelkezése szerint, a pertársaság a tanú kihallgatása mellőzésére indokul felhozva nincs. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének nem felebbezett része érintetlenül marad, felebezett az a része pedig, mely szerint felperes a sommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezésével III. és IV. rendű alperesekkel szemben keresetével elutasittatott, és perköltségben marasztaltatott, helybenhagyatik. Az I. és II. rendű alpereseket marasztaló részében azonban mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy az alperesek által előállítandó T. A. és báró R. A. tanukat a becsatolt kérdőpontokra hallgassa ki és hozzon a kifejlendőkhöz képest további szabályszerű határozatot. Indokok: A felperest III. és IV. rendű alperesekkel szemben elutasító részében a másodbiróság Ítélete felhozott saját és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. Az I. és II. rendű alperest marasztaló részében azonban mindkét alsóbiróság ítéletét a prdts. 108. §-a alapján feloldani és a megnevezett pertársak tanukénti kihallgatását elrendelni azért kellett: mert magában véve az a körülmény, hogy a váltón kötelezettként előforduló T. Á. és ifj. báró R. A. felperes által ugyanazon keresettel perbeidéztettek, nem tekinthető alapos oknak arra, hogy ezeknek tanukénti kihallgatása mellőztessék, nem pedig azért me°rt a S. E. T. 85. §-ának a rendes eljárásban is alkalmazandó rendelkezése szerint a pertársaság a tanú kihallgatása mellőzésére indokul felhozva nincs, és mert különben is e tanuk vallomásainak mérlegelése az érdemi elbírálásra tartozván, ezeknek állított érdekeltsége nem lehet indok arra, hogy kifogásoló I. és II. r. alperesek a különben is független elintézést nyerő váltókötelezettség alatt állott pertársak vallomásában nyújtani szándékolt bizonyítékaik hasznalatától megfosztassanak. (1898. július 25-én 7,288/98. V.) Bűnügyekben. Életfogytig tartó fegvházbüntetés kezdőnapja is az Ítéletben határozandó meg. Ha ez nem történt, a kir. ügyész határozza meg e napot. A kalocsai kir. törvényszék: A kir. törvényszék az ugyanezen kir. törvényszék 1884. június 5-én 1,046/884. sz. a., a budapesti kir. itélő tábla lí:84. évi július 14-én 23,725/884. sz. a. és a kir. Curia 1884. szeptember 23-án 6,829 884. sz. a. hozott Ítéleteinek egybevetett értelme szerint gyilkosság büntette miatt életfogytiglani fegyházra s tiz évi hivatalvesztésre jogerősen elitélt ifj. M. József szabadságvesztés-büntetését 1884. június 5-étől, mint az elsőbirósági Ítélet meghozatala napjától rendeli számítani. Indokok: Ifj. M. József a végzés rendelkező részében felsorolt mindhárom bíróság ítéleteinek egybevetett értelme szeiint gyilkosság büntette miatt életfogytiglani fegyházra és tiz évi hivatalvesztésre jogerősen elitéltetett, a nélkül, hogy a hivatkozott bírósági ítéletekben a szabadságvesztés-büntetés kezdetének határideje is egyidejűleg megállapittatott volna. Mivel a szabadságvesztés-büntetések kiszabásánál azok végrehajthatósága szempontjából a B. T. K. 44., 45. és 48. §§-ban foglalt intézkedésekhez képest ott is, hol a szabadságvesztés-büntetés életfogytiglani fegyházban szabatik ki, meghatározandó mindenkor a büntetés kezdetének határideje is, mivel továbbá ifj. M. József az ellene megindított bűnvádi eljárás folyamán az eljárt vizsgálóbíró '234/883. sz. a. hozott végzésével 1883. február 20-án vizsgálati fogságba helyeztetett s vizsgálati fogságban volt az elsőfokú bírósági Ítélet meghozatalakor is; ily esetekben pedig a szabadságvesztés-büntetés kezdetének határideje bűnvádi eljárási gyakorlatunk szerint az ítélet hozatala napjától számítandó, ifj. M. József életfogytiglani fegyházbüntetése kezdetének határideje iránt pótlólag intézkedni s a határidőt az elsőfokú bíróság ítéletének hozatala napjától megszabni kellett. (1898. február 3-án, 585. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek végzését megsemmisíti és a kir. törvényszéket odautasitja, hogy az ügyben tartson tárgyalást, arra az elítéltet, védőjét és a kir. ügyészt hivja meg s hozzon meghallgatásuk után uj határozatot. Indokok: Ifj. M. József gyilkosság büntette miatt a kir. törvényszék, a budapesti kir. itélő tábla és a kir. Curia 1884. június ő-én 1,046., 1884. július 14-én 23,725. és 1884. szeptember 23-án 6,829. sz. a. hozott Ítéleteivel életfogytiglani fegyházra Ítéltetett s fegyházbüntetésének végrehajtása végett 1884. október 16-án adatott át a kir. ügyészségnek. Minthogy pedig a biróságok az ítéletekben az életfogytiglani fegyházbüntetésnek kezdőnapját meg nem határozták, a kir. ügyész 1898. évi 492. sz. a. kelt előterjesztésében azt indítványozta, hogy ifj. M. Józsefre kiszabott fegyházbüntetés kezdőpontja naptárilag teljes szabatossággal állapittassék meg. Tekintettel a B. T. K. 48. §-ának arra az intézkedésére, hogy az életfogytiglani fegyházra elitéltek is feltételes szabadságra bocsáthatók, ha büntetésükből legalább 15 évet kitöltöttek: kétségtelen, hogy a kir. ügyésznek a biróságok ítéleteinek fent jelzett hiányosságának helyrehozása iránt tett indítványa indokolt és hogy az életfogytiglani fegyházbüntetés kezdőnapjának meghatározása iránt a bíróságnak pótlólag intézkedni kell. Ez a kezdőnap azonban az elitéltnek, illetve védőjének meghallgatása nélkül hozott végzéssel meg nem határozható, már csak azért sem, mert a bircság határozata oly kérdésre vonatkozik, a melynek elintézése az elfogadott eljárási gyakorlat szerint csupán a nyilvános végtárgyalás fejleményei alapján hozandó ítélet keretébe tartozhatik s igy a fent idézett Ítéleteknek a büntetés végrehajtására vonatkozó lényeges hiányát is csak ítélettel lehet és kell pótolni és pedig az elitélt vádlottnak és védőjének s a kir. ügyésznek meghallgatásával annál is inkább, mert az elitéit 18S3. február 12-én lett letartóztatva, 1883. február 20-án vizsgálati fogságba helyezve, a kir. törvényszék által 1883. dec. 13-án először halálra Ítélve, ezen Ítéletnek feloldása után pedig a fent idézett Ítéletekkel életfogytiglani fegyházzal büntetve és a kir. ügyész 1898. évi 492. számú előterjesztésében arra nézve, hogy mely napon kezdődjék az elitéltnek fegyházbüntetése, indítványt nem is tett s ez irányban az elitélt vádlott sem nyilatkozott. Minthogy a lent előadottakból kitűnik, hogy a kir. törvényszék Ítéletre tartozó ügyben végzésileg döntött s igy az eljárás szabályait megsértette, végzését megsemmisíteni és szabályszerű eljárást kellett elrendelni. (1898. március 15-én, 2,735. sz.) A kir. Curia: A kir. ítélőtábla végzése, a mennyiben az elsőfokú bíróság végzését megsemmisítette, helybenhagyatik, a mennyiben azonban tárgyalás tartását és ítélet hozatalát rendelte el, megsemmisíttetik és a kalocsai kir. ügyésznek vádlott fegyházbüntetése kezdetének meghatározása iránt tett megkeresése elutasittatik. Indokok: A kir. ügyésznek megkeresése nem a hozott Ítéletek értelmezésére vagy kiigazítására, hanem uj ítéleti intézkedésre vonatkozik, melynek a hatályban levő eljárási gyakorlat szerint csak ujrafelvétel esetében van helye. Ennélfogva s minthogy az 1871. évi XXXIII. t.-c 17. §-ának fi pontja szerint a büntetések végrehajtása s ehhez képest a szabadságvesztés-büntetések kiszámítása iránti intézkedés is a kir. ügyészség hatáskörébe tartozik, az elsőfokú biróságok szabályellenes határozatainak megsemmisítése, illetőleg megsemmisítésének helybenhagyása mellett az idézett kir. ügyészi megkeresést el kellett utasítani. 11898. évi május 25-én, 4,224. sz.