A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A magyar alkotmány biztosítékai

258 A JOG 11. A kölcsönadó az eladásból befolyt összegből kárpótoltatik a nélkül, hogy más tartozások cimén abból levonás tétetnék, kivéve az állami adó s árverés költségeit. 12. Ha a varrant-kölcsönadó az árverést nem a lejáratot, illetve a figyelmeztetést követő hónapban eszközölteti, ugyatöbbi kölcsönzővel szemben elsőbbségi jogát veszti. 13. A gazda, kire rábizonyul, hogy hitelezője kárára eltulajdonította, tékozolta vagy megrongálta a gondjaira bizott zálogtárgyat, mint bűnös, a büntető törvénykönyv 406—408. §-a értelmében fog sújtatni. 14. Bármely pörös kérdés eldöntése, mely a törvény értelmezésénél felmerülhet, a polgári járásbíróság elé tartozik. 15. A hatósági hivatalnok dijazását, költségeinek fedezését prefektusi dekrétum írja elő. Az lesz hivatva a törvény életbeléptetésénél útbaigazítóul szolgálni. 16. A varrant-ügyben írott levelek portomentesek s csak a varrant-lap terheltetik 5 centimes bélyeggel. A bejegyzés csakis óvás esetében terheltetik 50 centnyi bélyeggel>. Külföldi judicatura. 1. A csőd tartama alatt is bekebelezhető a zálogjog a kózadós ingatlanára, ha a közadós az ingatlant a csődnyitás előtt szerezte oly feltétellel, hogy az ő tulajdonjogával egyidejűleg a kérdéses zálogjog bekebeleztessék, és ha a tulajdonjognak a közadós javára való bekebelezése a csődnyitás után kéretik. (Oberster Gerichtshof Wien. E. v. 12. Jünner 1898 Z. 3,141) 2. Közkereseti társaság tagjai között a társasági szerződésben megkötött olyan megállapodás, hogy a többi társtagok egyhangú határozatánál az egyik társtag kizárható: joghatálylyal nem bir. (Reichsgericht in Handels und Wechselsachen. E. v. 15. Jánner 1897. Bel. XXXVIII. Seite 119.) 3. Nem szükséges közjegyzői okirat, ha a házastárs a házastárstól a helyette egy harmadik személynek teljesített fizetés megtérítését követeli. (O. G. Wien. E. v. 13. april. 1897. Z. 3.692.) 4. Ha a vevő az áru egy részével rendelkezett és azt az áru visszavételére késznek nyilatkozó eladónak visszaadni nem tudja, nem kifogásolhatja a nem megrendelésszerü árut még akkor sem, ha azt kellő időben rendelkezésre bocsájtotta is; sőt még akkor sem, ha az eladó csak a per folyamán ajánlotta fel az áru visszavételét. (O. G. Wien.E. v. 14. áprii 1897. Z. 42,281.) 5. A közkereseti társaság egyik tagjának elmebeteg volta esetén a többi tagok ennek kizáratását egyhangúlag kérhetik, ha ők a társaságot folytatni akarják. (O. G. Wien. E. v. 8. april. 1896. Z. 3,966.) 6. A postatakarékpénztár a cheque számlabirtokos nála telepitett és bemutatott váltóját beváltotta, a nélkül, hogy a számlabirtokos a váltóösszegre chequet küldött vagy annak kifizetésére a postatakarékpénztárt utasította. Az időközben csődbe jutott számlabirtokos tömeggondnoka megtámadta a postatakarékpénztár azon cselekményét, melylyel magát ezen fizetésért a számlabirtokos követeléséből kártalanította. Mind a három fórum elutasította a megtámadási keresetet. (O. G. H. Wien E) v. 22. april. 1896 Z. 3,821. 7. ) Bejegyzett cégnek n ühelye, mely csak technikai hatáskörrel működik, nem cégjegyzésre köteles fióktelep. (O. G. H. Wien. Cassations. E. v. 28 april 1896 Z. 5,107.) 8. ) A közkereseti társaság tartozásáért a társtag közvetlenül a cég perlése előtt és nélkül is perelhető. (Három egybehangzó Ítélet.) O. G. H. Wien. E. v. 29. April. 1896. Z.4.994.) Közli: Dr. Óláh Dezső. bpesti ügyvéd. Irodalom. A magyar alkotmány biztosítékai.*) J Irta : MELIORISZ BÉLA. Budapest, 1898. Az ujabb iskola emberei, kik a magyar közjogot, csakhogy a német Staatsrechtekhez legyen hasonló, néhány törvény és rendeletre óhajtanák összeszorítani, — megfosztva azt minden történeti hátterétől, mi fő, egyes nagyobb momentumainak támogatásától — mai fejlett viszonyaink közepett erősen tagadják, hogy alkotmánybiztosítékok, alaptörvények stb., még csak távolról létezhetnének is. Teszik ezi azért, mert e század folyamán gyártott alkotmányokba systematice és mechanice beékelt tudományosan kidolgozott alkotmányi biztosítékok csúfos kudarcokat vallottak. A keserű tapasztalat negatív irányba terelte a mai állambölcselőket, s letagadják azt, a mit csak 50—60 év előtt is csalhatatlan arcanumnak vitattak. Természetesen ugy akkor mint ma, ignorálták azt, hogy: •nem az irás, hanem az élet fejti ki az intézmények formáit, az irás szellem, minek testet a gyakorlat ad. Az irás jog, agyakorlat tény.* (Független 1863. márc. 27.) Fölmerül a kérdés, hogy az elméleteknek eme balsikere elegendő indok e arra nézve, hogy e keserű tapasztalatokat a magyar közjog életébe is átvigyük s ott is hirdessük azt, hogy *) Hasonló tárgyú cikkem a «Jog» 1896. évi 3. számában elent meg. a nemealkotmányi biztosítékokról tulajdonkép szó sem lehet, s lyek által emlegetett egyes intézményeknek egyáltalán nincs tudományos becse. S hogy ez nem igy áll, igen jó felelet erre Meliorisz Béla műve, melynek nem csekély érdeme az, hogy magyar talajon épit, - habár a teljes históriai hátteret nála nem találom föl — de legalább a magyar közjog szellemében vonja le következtetéseit, s állítja föl tételeit. Annak idején (1893) megjelent közjogi kezikönyvemben csekélységem volt az első, ki rendszerbe igyekezett e tant szedni s reámutatni arra (külön fejezetben), mint a magyar közjog integráns részére, továbbá arra, hogy nálunk e tanokat nem fölállítani kell, hanem csak a történelmi fejleményekre rámutatni. Rámutattam arra, hogy közjogunk élete küzdelem volt, annak minden csattanósabb ágazata kiküzdetett ; mi természetesebb tehát, hogy minden epocha irányadó egyénei és országgyűlései egész 1867-ig folyton gravamináltak s garantiákat kerestek. Rámutattam arra, hogy az országgyűlés nem lehetett nyugodt a felől — a mit tán a legnagyobb egyetértéssel elhatározott^ hogy nem fog e elvettetni, vagy egyébbé átmódosittatni — elég rá utalnom az 1587. évi s az 1604. XXII. t.-c. eseteire, midőn a már kész törvények szövegéhez, illetéktelen tényezők által más törvénycikkek tétettek oda, illetve már megszavazott t.-cikkek vétettek el; minek elejét akarja venni az 1618. XXVIII. t.-c. «Wenn die Staatsgewalt die von ihr selber erlassenen Gesetze, mitFüssen tritt — die Achtung vor dem Recht kann untén nicht gedeihen, wenn es oben darán fehlt. Das Rechtsgefühl bedarf der Verwirklichung, damit es erstarke, es kann sich nicht entvvickeln, wenn die thatsáchliche Welt den Anforderungen, die es erhebt, Hohn spricht.* (Ihering Zweck im Recht. I. 379 1.) Nem csoda, hogy ezután oly garantiákat is kerestek a rendek, miszerint az ország alkotmányos szabadsága és függetlensége külső hatalmak jótállásával szilárdittassék meg. Nagy szerepet játszott ez elv a Rákóci mozgalmak közepett lefolyt alkudozásokban, sőt 1790-ben is komoly szó merült föl, hogy Magyarország alkotmányát a porosz király garantirozza. Midőn azonban ennek lehetetlenségét belátták, a rendek másféle garantiákat kezdettek keresni, de kijelentették 1790. okt. 5-én kelt föliratukban: cSecuritas haec praecipuus scopus* .... majd ez is előfordul ugyanott: «Huszonöt év országgyűlés nélkül, 9 évi elnyomás — nem ösztönöz e arra, hogy minden igazságos módon biztosítsuk a nemzet el nem évülhető jogait r . . .» Hogy pedig nagy oka volt a rendeknek ily hangon fölírni, utalok bárkit, olvassa el Gervinus művét (Gesch. d. XIX. Jahrhund. VII. k. 94. 1.) ott megfogja találni, miért és mi okból igyekeztek a rendek folyton ujabb és ujabb garantiákat keresni, még olyanokat is, melyeket a mai kor egynémely írói nem ismerve az indokokat, perhorreskálnak. Grünwald Béla (Pesti Napló 1883. 16/V.) irja: «A nemzetet a viszonyok évszázadok óta védelmi positióba szorították. Mindig meg volt támadva, azért mindig védenie kellett magát. Minden eszköz, mely a védelemre szolgált, becses volt . . «stb. Ez nagy igazság. Es ez nem 1526-tól keltezhető axiómája alkotmányos életünknek. Helyesen utal airaa szerző, hogy nálunk az alkotmányos garantiáknak történelme is van, és e tekintetben a mondaszerü pusztaszeri ősszerződésnek is nagyfontosságot tulajdonit, mihez Pau le r Gyula és Marcali fölvilágositásai után csak igen föltételesen járulhatok hozzá. Sokkal fontosabb garantia már az aranybulla, a melyre még ma is lehet Hallamnek a magna chartára tett jellemzését alkalmaznunk; ugyanis a « Magna Charta még mindig a tulajdonképi alapköve az angol szabadságnak. Minden más későbbi vívmány alig több, mint megerősítése illetve commentár hozzá; ha már most minden későbbi törvényt megszüntetnének, mégis visszamaradnának azon merész alapvázak, melyek egy szabad monarchiát egy despoticustól megkülönböztetnek. Hasonlóan Sz alay László szerint az aranybullának értékét, valamint az angol magna chartáét nem annyira egyes ágazataihoz kell mérnünk, mint ához, a minek symbolumául szolgál.v Szerző a múltra nézve is sok garantiál elősorol, mint pl. a bécsi, Iinci békepontokat, a királyválasztást és az azzal járó pactumokat, a királyi tanácsot, a nádori jogkört, a gravaminális politikát és vis inertiaet, majd a sanctio pragmaticát. Mindezeket egyenként elősorolja, de nem vonja le belőle — egy felől — a végkövetkeztetést t. i., hogy nem szabadván éledni, mikep változott idők, változott viszonyok, más-más garantiákat követeltek. Teljesen alkalmazható erre a föltevésre Macaulay nyomán (az angol alkotmányról irt tanulmánya) az, hogy a régi alkotmányos formák- a régi paizsok és páncélok sorsára jutottak; ezek egy durvább kor védelmi eszközei voltak, melyek csak a TT^Í^- U feS>'verekkel szemben nyújtottak hatályos védelmet. J)e időközben uj es irtózatos romboló eszközöket találtak föl; a regi fegyverzet nem nyújtott többé védelmet, a lomtárba kerültek mináli!*! iví azaranybullaellenállási záradéka, a megye, a gravakor ele^ '?',aV1S,,lnertÍae Stb" emlékek' a közép és ujabb kor elején csak homályosan ismert kormányfelelősség a parla^gCSHnMhatá,y0Sabbá fej'ett j°g^a a fősuly helyezve, nem csekély ideális garantiául tekintvén a szabadsatóTs volt hfr»i n?LZt ' gY, ^ <közePkori alkotmányok - és ilyeben íőle ' J - hT" , *l ~ kÍ'ndul° Pontjukban és fejlődésük Den, loleg a jogbiztositek és védelem alí^„ I^A.