A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 36. szám - A btkv. 408. §.-ához - A végrehajtási törvény 93. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 36. számához. Budapest, szeptember hó 4. Köztörvényi ügyekben. Útrész tényleg kisajátittatván tekintet, nélkül arra, hogy nem maganfeltöl, hanem közhatoságtól sajátíttatott ki, s hogy azt mily célra hasznalandja, a kisajátító vállalat teljes értékben kártalanítandó. A budapesti kir. törvényszék (1897. okt. 7. 26,400. sz. a.) a m. kir. államvasutaknak Sch. Rudolf, a m. ipar és kereskedelmi bank, J. Lajos, dr. W. Géza és Budapest székes főváros ellen kisajátitott ingatlanok kártalanítása iránti folyamatba tett ügyében következő határozatot hozott: 40 a 11. sorsz. Budapest főváros pesti részének telekkönyvezetlen 131 • öl fővárosi tulajdont képező utterületi kártalanítási ára Q ölenként 1 frtban összesen 131 frtban állapittatik meg. stb. Indokok: . .A főváros tulajdonát képező utterület 1 frtjával találtatott kártalanitandónak a nevezett két szakértő véleménye alapján és mert a fővárosnak továbbra is használati szolgalma marad stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. január 25. 8,571. sz. a.) az első bíróság határozatainak a Budapest székes főváros közönségére vonatkozó 4. pontját indokolásánál fogva annál inkább helybenhagyta, mert a kártalanítási ár meghatározásánál esetleg bekövetkezhető változások tekintetbe nem vétethetnek. A m. kir. Curia (1898. aug. 1. 3,220. sz. a.) mindkét alsóbirósághatározata megváltoztattatik, akisajátitási összeírás 11 .tételére vonatkozó részében és az eme tétel szerint kisajátitott 131 • öl útrész kártalanítási ára • ölenként 3 frtjával számítva 393 frtban állapittatik meg stb. Indokolás. A kisajátítási összeírás 11. tétele alatt felvett útrész tényleg kisajátittatván, tekintet nélkül arra, hogy nem magán féltől, hanem közhatóságtól sajátíttatott ki s hogy azt mily célra használandja a kisajátító vállalat, teljes értékben kártalanítandó, mert e tekintetben a törvény kivételt nem tesz és az a körülmény sem szolgálhat a valódi és teljes kártalanítási árnak, nevezetesen az alsó bíróságok által felvett mérvben való leszállítására, hogy a székesfővárosnak amaz útrészre nézve a használati szolgalma megmarad, minthogy a közforgalom biztosítása amúgy is a kisajátító vállalat kötelessége, tegye ezt akár a kérdéses útrész, akárminő más kisajátitott birtokrészlet területének ama célra való felhasználásával, minélfogva a kérdéses útrész is fekvésére és talaj minőségére tekintettel a kisajátítás alá vett többi szomszédos területek árához mérten lenne kártalanítandó, minthogv azonban az érdekelt jogosult Budapest székes főváros a maga részéről Q ölenként 3 frtjával számított egységárt elfogadta, ezt, eltekintve a szakértőknek e részben egyébként is helytelen alapra fektetetett becslésére, e helyütt is elfogadni s ugyanazért, mindkét alsóbiróság határozatának megváltoztatásával a kisajátitási összeírás 11. tétele alatt felvett 131 • öl útrész kártalanítási árát 393 frtban megállapítani kellett stb. Felperes keresetének jogalapját az alperes község képviselőtestületének jogellenes határozata képezvén, az 1886. évi XXII. t.-c. 36. §-ának második bekezdése értelmében az ily értelmű kárkeresetek megbirálása a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartozik. Az 1886: XXVII. t.-c. 86. §. első bekezdésében, a mennyiben a kárkereset alapját a községi képviselőtestületnek határozata képezi, első sorban azoknak a képviselő tagoknak felelősségét állapítja meg, kik a sérelmes határozatra szavaztak, a 88. §. szerint a község a kárt csakis abban az esetben tartozik megfizetni, ha a károsult a felelős képviselőtestületi tagoknak vagyontalansága folytán kielégítést nem nyerhet, avagy meg nem állapitható, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. A temesvári kir. törvényszék: Alperest kötelezi, hogy 312 frt tőkét, stb. felperesnek fizessen meg. Indokok: Felperesnek keresete az alperes ellen azon kárának megtérítésére irányul, melyet alperes okozott az által, hogy a községi képviselőtestületnek 1873. évi augusztus hó 7-én 34. szám alatt hozott határozata alapján, melynek végrehajtása ellen tiltakozott, a községben levő marhák magántulajdonát képező földjeire hajtották s a csorda. . . . sarjuját lelegelvén, ez által neki az előleges birói szemle és becsű szerint 528 frt értékű kár okoztatott. Felperes keresete tehát kártérítésre irányulván, az alperes által elleniratában a bíróság hatásköre ellen emelt illetékességi kifogás nem volt figyelembe vehető. ... Az alperes által okozott kár, ugy a károsodás ténye megállapítva van. (1997. szeptember 23-án, 13,951. sz.) A temesvári kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felpere • • lJaIndokok: Előrebocsáttatik, hogy alperesnek az a kifogása miszerint felperes keresetének elbírálása polgári peruira nem tartozik, alappal nem bir ; mert felperes keresetének jogalapját, az alperes község képviselőtestületének jogellenes határozata képezvén, az 1886. évi XXII. t.-c. 96. §-ának második bekezdése értelmében pedig az ily értelmű kárkeresetek megbirálása a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartozik ; de felperes különben is Temesmegye törvényhatósági bizottságának 1893. évi október 23-án 44,994. sz. a kelt határozatával, melylyel az alperes község képviselőtestülete által hozott és a kereset alapját képező határozatnak törvényellenes volta is megállapittatott, kártérítés iránti igényével a polgári perutra utasíttatott. . . . Az ügy érdemét illetően : az elsőbiróság ítélete felebezet részének megváltoztatása mellett felperest 312 frt fizetése iránt támasztott kereseti kérelmével is el kellett utasítani, meri a 1886 : XXVII. t-c. 86. §. első bekezdésében — a mennyiben a kárkereset alapját a községi képviselőtestületnek határozata képezi - • első sorban azoknak a képviselő tagoknak felelősségét állapítja meg, kik a sérelmes határozatra szavaztak, a 88. §. szerint a község a kárt csakis abban az esetben tartozik megfizetni, ha a károsult a felelős képviselőtestületi tagoknak vagyontalansága folytán kielégítést nem nyerhet, avagy meg nem állapitható, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. Mivel pedig a felperes nem is állította, hogy az első sorban felelős képviselőtestületi tagoktól, ezek vagyontalansága miatt kárát be nem hajthatta, a törvény szerint csak másodsorban felelős község ellen indított keresetével egészen el kellett utasítani. (1897. december 13-án, 3,710. sz.) A kir. Curia : A másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1898. január 21-én, 1,330. sz.) A felebbezési bíróságnak oly ítéletében, mely ellen halasztó hatályú felebbvitelnek helye nincs, legfeljebb nyolc napi teljesítési határidő állapítandó meg. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa : Alperes panaszolja, hogy a felebbezési bíróság az ítéletében megállapított kötelezettség teljesítésére 8 napi határidőt szabott annak ellenére, hogy a felebbezési bíróság által a S. E. 169. §. alkalmazása esetében is mindenkor csak 15 napi teljesítési határidő szabandó ki. . . A panasz nem bir megállható alappal. A S. E. 130. §• értelmében, a mennyiben e törvénynek a felebbezési eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből más nem következik, a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai megfelelően alkalmazandók; ámde ama törvényben nem foglaltatik kivételes és külön rendelkezés az iránt, hogy a felebbezési bíróság által itéletileg megállapított kötelezettség teljesítésére minő határidő szabandó ki és igy e tekintetben a felebbezési bíróság előtt is a S. E. 116. §. rendelkezése az irányadó, a mely szerint olyan esetben, a mikor a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felebbvitelnek helye nincs, a kötelezettség teljesítésére legfeljebb nyolc napos határidő szabandó ki ; már pedig a felebbezési bíróság a S. E. 169. §. rendelkezésének megfelelően, ítéletét a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította.. . (1898. június 7-én, 1. G. 133. sz.) Ha a házasság hűtlen elhagyás alapján bontatik fel, nem mondható ki felperes is vétkesnek. A nagyváradi kir. törvényszék (1897. nov. 10. 19,403. sz. a.) L. János felperesnek F. Szeréna alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következő Ítéletet hozott: A felek között az ort. izr. vallás szertartása szerint kötött házasság mindkét peres íél vétkesnek nyilvánítása mellett felbontatik. stb. Indokok: Felperes a m. kir. Curia 6,457/96. sz. végzésének megfelelőleg ujabban az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontja alapján kérte közte és alperes között létrejött házassági köteléket felbontani, miután alperes könnyelmű életet folytatván, tőle csakhamar elhidegült, mely elhidegülés következtében alperes őt 1894. évi május havában végleg elhagyván, elébb Budapestre, majd Bécsbe, később Csehország Jeromis városába és most ismét Nyíregyháza városába költözött és ezen idő óta a felek egymástól külön váltan éltek és köztük kibékülés, de annak kísérlete sem történt. A fenti számú kir. curiai végzés következtében felperes mielőtt ujitott kérvényét beadta volna, 1897. évi ápril 26-án 7,422. sz. a. beadott kérvényében alperest a házassági életközösség visszaállítására kötelezni kérte, mely kérelem folytán a kir