A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Anyaggyüjtés a magánjog kodifikációjához - Bolgár törvényhozás és igazságügy [8. r.]

seit oly időben, midőn a követeles alapját képező valto még le nem járt, felperesre átruházta, a közados fizetései megszüntetésének ismérvét egyáltalán nem foglalja magában. A gyulai kir. törvényszék (1897. évi február hó 17-én 1,080. sz. a.) békési népbank részvénytársaság felperesnek Dr. H. Soma ügyvéd, mint B. Zsigmond csődtömeggondnoka alperes ellen 2,024 frt 72 kr. összegű követelésnek a csődtömegből elkülönítése esetleg megfizetése iránt folyamatba tett rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, alperes viszonkeresetének helyt ad, ebből kifolyólag a békési népbank és B. Zsigmond között létrejött azon íőügyletet, mely szerint B. Zsigmond a keresethez B) alatt csatolt nyilatkozatban elősorolt adósok elleni követelését felperesre ruházta, a B. Zsigmond csődhitelezőivel szemben az 1881 : XVII. t.-cikk 27. §. 3. pontja alapján hatálytalannak nyilvánítja, stb. Indokok: felperes keresetében előadja, hogy B. Zsigmond, időközben csődbejutott orosházi kereskedő 1894. július 17-én kölcsönvett tőle 3,000 frtot, a melynek biztosítására tőle az 1891. szeptember 5-én kiállított Bi alatti nyilatkozat szerint az abban felsorolt követeléseket felperesnek engedményezte. Midőn a kölcsönről kiállított váltó 1894. november 13-án lejárt, B.Zsigmond ellen már a csőd megnyittatott, minél fogva felperes ügyvéde felszólította alperest, mint tömeggondnokot, hogy az adósokat a fizetéssel felpereshez utasítsa és a követelések közül befolyt összegeket felperesnek küldje el. Miután a tömeggondnok ezen kérelem teljesítését megtagadta, kéri felperes itéletileg kimondani, hogy a B» alatti nyilatkozat alapján az abban engedményezett 3,024 frt 72 kr. összegű activ követelések a békési népbank tulajdonát képezvén, alperes tartozik tűrni, hogy azok B. Zsigmond csődtömegéből elkülönittetvén, a felperes által behajtathassanak, és a mennyiben azok máracsödtömeggondnok kezéhez befolytak volna, tartozik a befolyt összegeket a befizetés napjától járó kamataival együtt felperesnek 3,000 frtos követelése fedezésére végrehajtás terhe alatt kiadni, és a perköltségeket megfizetni. Alperes előadja, hogy felperes olyan követelések kiadását illetve megfizetését kéri, a melyek a csődtömegnek át nem adattak, a csőd kiütése alkalmával már fenn nem állottak és a melyek behajthatlanok. Azt állítja, hogy a B. alatti nyilatkozat, a közadós üzleti könyveinek és a csődleltárnak összehasonlításából az tűnik ki, hogy a B) alatti nyilatkozatban elősorolt adósok közül a csődkiütése előtt 15 adós B. Zsigmondnak összesen 664 frt 37 krt fizetett ki tartozásából, sőt ezen összegből 259 frt 83 kr. még a B) alatti nyilatkozat kelte előtt fizettetett ki az adósok által B. Zsigmond kezeihez, továbbá az átruházott követelések közül 882 frt 60 krt tevő összeg már most is mint behajthatlan szerepelt. Alperesnek mint csődtömeggondnoknak a követelések behajtása végett a törvényes lépéseket kötelessége volt megtenni; az ez által előállott költségeket felperes a csődtömegnek megtéríteni tartozik. Felperesnek 3,000 frtos váltókövetelése a Bi alatti nyilatkozat kiállítása előtt keletkezett és ezen követelése a váltó forgatója Cs. Eszter ingatlanaira bekebelezett zálogjog által biztosítva van; ezenkívül B. Zsigmond S. Károlynak és S. Sámuelnek 1,500 frt értékű árut adott át, a melynek árát nevezettek a felperesi követelés törlesztésére Cs. Eszternek átadtak. Ezen állításai igazolására alperes tanukra hivatkozott és becsatolja B. Zsigmondnak 2 •/. alatti nyilatkozatát. Mindezektől eltekintve, kéri alperes felperes keresetét elutasítani azért is, mert a B) alatti szerint létrejött jogügylet a többi hitelezők megrövidítésére szolgál, miért is a csődtörvény 28. és 29. ij-ai alapján felperes ellen a B) alattiban foglalt jogügyletnek a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanítása iránt megtámadási viszonkeresettel él, mert ezen jogügylet színleges, mert továbbá B. Zsigmond a Bi alatti nyilatkozat kiállítása idején már fizetésképtelen volt és erről felperesnek is tudomással kellett birnia. Ezek alapján kéri a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségekben leendő elmarasztalását. Felperes tagadja, hogy az alperes által megjelölt követelések a csőd kiütése, vagy a B) alatti nyilatkozat kelte előtt kifizettettek volna és hogy a követelés másik része behajthatlan lenne. A behajtás megkísérlésével felmerült költségeket nem tartozik felperes alperesnek megfizetni, mert alperes a követelések átadását megtagadta. A Cs. Eszter ingatlanaira nyert zálogjog felperesnek teljes fedezetet nem nyújt, de különben is joga van a váltótörvény alapján bármelyik váltókötelezettől az egész követelést behajtani. Alperes megtámadási viszonkeresetét kéri felperes elutasitani, mert annak elbírálása a kir. tőrvényszék, mint csődbíróság hatásköréhez nem tartozik. Tagadja felperes, hogy tudta volna, hogy B. Zsigmond az átruházást a többi hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal tette; tagadja, hogy az átruházás színleges volt, hogy annak keletkezése idején B. Zsigmond fizetésképtelen volt és hogy erről felperesnek tudomása lett volna. Ezen tényállás alapján első sorban alperes megtámadási viszonkeresete veendő elbírálás alá, — mert ha az átruházásra vonatkozó jogcselekmény alperes kifogása alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondatik ki, — a felperesi követelés elesik. Felperes azon kifogása, hogy a kir. törvényszék mint csődbíróság a megtámadási viszonkereset elbírálására nem illetékes, nem volt figyelembe vehető, mert a csődtörvény 26. §-a értelmében a közadós jogcselekményei, mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok/ kifogás alakjában is megtámadhatók; a csődtömegnek ezen megtámadási joga tehát a csődbíróság előtt folyamatban levő perben kifogás alakjában érvényesíthető és .a csődbíróság által elbírálható. A viszonkereset érdemére nézve miután B. Zsigmond közadós a 3;A alatti csődnyitó végzés szerint kereskedő volt és annak azon fényéből, hogy még csak 1894. évi november 13-án lejárandó és készpénzben visszafizetendő váltótartozás kiegyenlítésére 1894. szeptember 5-én, tehát a csődnyitást 1 hónap és 25 nappal megelőzőleg a tartozást meghaladó követeléseket engedményezett, — megállapítható, hogy az alperes által megtámadott jogcselekmény a közadós fizetésének megszüntetése után jött létre. Miután a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett azon jogcselekményei, a melyek által valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, amelyhez annak még akkor joga nem volt, megtámadható, — miután felperesnek a Bj alattival nyert biztosításhoz nem volt joga, mert beismeri, hogy követelése már jelzáloggal biztosítva volt, és a követelések a váltó lejárta előtt minden fentartás nélkül ruháztattak reá, ugy hogy azokat a nyilatkozat szerint a váltó lejárata előtt behajthatta és követelése kiegyenlítésére fordíthatta volna; miután a csődtörvény 27. §. 3. pontjában felállított vélelemmel szemben felperesnek kellett volna olyan tényeket igazolni, a melyekből jogszerűen következtethető lett volna, hogy neki a jogcselekmény létrejöttekor a fizetések megszüntetéséről tudomása nem volt, ilyen tényeket azonban nem igazolt, — ellenkezőleg azon körülményből, hogy a követelések a váltó lejárata előtt ruháztattak reá és hogy felperes a nélkül, hogy a reá ruházott követelések f^nállásáról vagy behajthatóságáról meggyőződést igyekezett volna szerezni, azokat biztosíték illetve kiegyenlitésképen elfogadta, —- azon következtetés vonható, hogy felperesnek az átruházás alkalmával tudomással kellett volna birnia arról, hogy a közadós fizetéseit megszüntette. Mindezeknél fogva alperes visszonkeresetének helyt adni, felperest keresetével elutasitani stb. kellett. A nagyváradi kir. Ítélőtábla 1897. évi ápril 7-én 753/897. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A kir ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és főleg azért, mert a kereskedő közadós fizetéseit már akkor megszüntette, a mikor még le sem járt váltótartozásának biztosítására a behajtásra és megtartásra is feljogosítás mellett a B) alatt csatolt nyilatkozatban felsorolt követeléseket a felperesre engedményezte s a fizetések megszüntetéséről a felperes ugyanakkor és az által szerzett tudomást, hogy az ily alakban felajánlott biztosítékot, habár a váltó alapján akkor ehhez joga még nem volt, elfogadta stb. A m. kir. Curia (1897. évi november hó 16-án 594. sz. a.) hozta a következő Ítéletet: Mindkét alsóbb bíróságnak ítélete megváltoztatik, felperes keresetével az alperes által a csődtörvény III. fejezete értelmében érvényesített megtámadási kifogás alapján elutasithatónak nem találtatik és az első fokú bíróság utasittatik, hogy a kifogástól eltekintve, a kereset tárgyát képező igény felett hozzon a perköltségre is kiterjedő ujabb érdemi Ítéletet stb. Indokok: A kereseti viszonkövetelési igény alapjául szolgáló B) alatti okiratban foglalt engedményezési jogügyletet a tömeggondnok a csődtörvény vonatkozó iendelkezései alapján kifogás alakjában a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kéri nyilvánítani azért, mert az színlelt, visszteher nélküli, a hitelezők megkárosítását célzó és oly időben keletkezett, midőn közadós fizetéseit már megszüntette, és erről felperes tudomással bírt. Alperes azonban felperes tagadásával szemben az érvényesített (és kifogás alakjában csődválasztmányi felhatalmazás nélkül is érvényesíthető) megtámadási jognak alapjául szolgáló emiitett tényállításait egyáltalán nem bizonyította; mert az a körülmény, hogy a követelések átruházása a közadós könyveibe fel nem jegyeztett, hogy azok valódiságáról és fenállásáról felperes az ügylet megkötése előtt vagy után meggyőződést nem szerzett, hogy az átruházásról az illető adósok nem értesíttettek, hogy felperesnek az engedményezés által biztosítani célzott 3,000 frt váltókövetelése egyéb módon is biztosíttatott közadós adóstársai által, még valóságuk esetén sem alkalmasak arra, hogy azok alapján az. ügylet színlelt, illetve a hitelezők megkárosítását célzó voltát — szemben a B) alatti okirat tartalmával — a cs. t. 28. §. 1. pontja, illetőleg 29. §-a alapján megállapítani lehetne; mert továbbá alperes arra nézve sem hozott fel elfogadható bizonyítékot, hogy közadós fizetéseit akár a B) alatti kiállítását meg'előző időben, akár a B) alatti kiállításakor, vagy az azt követő 15 napon belül megszüntette; mert az a puszta tény egymagában hogy a közadós felperesnek, mint hitelezőjének 3,000 frtos váltókövetelése biztosításául 3,020 frt 72 kr. értékű activ követeléseit 189i. szeptember 5-én, tehát oly időben, midőn a követelés alapját képező váltó még le nem járt, felperesre átruházta, a közadós fizetései megszüntetésének ismérveit egyáltalán nem foglalja magában; egyéb bizonyítékot pedig alperes fel nem hozott. Minthogy ezek szerint az érvényesített megtámadási jognak minden törvényes előfeltétele hiányzik; minthogy továbbá az alsóbb biróságok az alperes vonatkozó kifogásának mégis helyt adva, a B) alattiban foglalt ügyletet hatálytalannak mondották ki és ez okból a keresetileg érvényesített igény további elbírálásába nem is bocsátkozott: mindkét alsóbb bíróságnak ítélete megváltoztatandó és az I. fokú bíróság a kereseti igény további érdemi elbírálására utasítandó volt.