A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 34. szám - Épület visszabocsátása. Jogeset az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontjához

136 A JOG tartozási részleteiket minden évben és igy 1893. évben is kifizették a nevezett vádlott kezeihez, a ki ennek az ellenkezőjét nem is állította, tekintve, hogy P. Antal vádlott, a híveinek, mint lelkétszükbe helyezett bizalmával visszaélve, a kezeihez lefizetett pénzeket nem egy alkalommal a felmerült pénzzavarának rendezésére, hanem több éven át mintegy üzletszerűen fordította a saját céljaira s hogy az ekként elsikkasztott pénz nagy összegre rúgott, tekintve, hogy ezzel a súlyosító körülménynyel szemben a kir. törvényszék Ítéletében felhozott enyhítő körülmények sem nem oly nyomatékosak, sem nem oly számosak, hogy ebben az esetben a btk. 92. §-ának az alkalmazása helyén való lenne: annálfogva a kir. ítélőtábla vádbeli cselekményt szigorúbb megtorlás alá vonandónak találja és ehhez képest a vádlott főbüntetését 7 hónapi börtönben, mellékbüntetését 3 évi tartamban állapítja meg és ebből kifolyólag cselekményét sikkasztás bűntettének minősiti. stb. A m. kir. Curia. (1898. május 18. 6,695. sz. a.) Mindkét alsóbb bíróság ítélete hatályon kívül helyeztetik és a vádlott irányában a btk. 116., 343., 358. §§. alapján a bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: A mint azt maguk a felek előadják, vádlott azért, a miért vevőtársainak számadási ügyeit vitte, jelesül a közösen megvásárolt birtok vételárára az évi törlesztési részleteket beszedte, elkönyvelte, a beszolgáltatást teljesítette, társaitól s illetve a panaszosoktól állandó használatra kapott több hold földet és rendes évi dijul még évente 40 frtot. Vádlott tehát abban az ügykörben, a melyben a vád tárgyává tett cselekményt elkövette, a panaszosok fizetésében állt és igy a btk. 358. és illetve 343. §-a értelmében a vád alapját képező sikkasztás csak magánvádra üldözhető. Minthogy pedig panaszosok a panaszt még az ítélet hozatala előtt és pedig ugy a vizsgálat folyamán, mint a bizonyítási eljárás alkalmával visszavonták s e szerint vádlott irányában a btk. 116. §. értelmében a bűnvádi eljárás nem folytatható: irányában az meg volt szüntetendő. Adalék az akarat szabad elhatározásához szándékos emberölés esetében. Az aradi kir. törvényszék. (1897. július 1. 3,770. sz. a.) K. Pál vádlottat a K. Amália ellenében elkövetett, a btk. 279. §-ába ütköző s a btk. 281. §. 3. bekezdése szerint minősülő egy rendbeli szándékos emberölés bűntettében; továbbá a K. Pálné sérelmére elkövetett, a btk. 279. §-ába ütköző s a 281. §. 3. bekezdése szerint minősülő egy rendbeli szándékos emberölés bűntettének a btk. 65. §. szerinti kísérletében bűnösnek kimondja és azért a btk. 281. §. 3. bekezdése, továbbá a btk. 66., 289. és 96. §. alapján a btk. 92. §-ának alkalmazásával összbüntetésül két évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: Vádlott 1893. január 11. megelőzőleg 6 évig élt házasságban nejével sz. Zs. Erzsébettel, mely házasságból egy leányuk származott. Házasságuk egy ideig boldog és civódás nélküli volt, mert a férj elég szorgalmas munkás ember lévén, keresményéből ellátta a szükségesekkel családját s ez mindaddig tartott, mig a szeszes italok túlságos élvezete és a kártyaszenvedély bognármesterségétől el nem vonta. Ettől kezdve nyomorogni kezdtek, a mit sértett annyira szivére vett, hogy több izben felesége s legutóbb Ö. Józsefné szomszédja előtt kijelentette, hogy ha magán uralkodni és szenvedélyének parancsolni nem tud, öngyilkossá lesz. 1893. január 10-én vádlott 20 frtot kért bátyától kölcsön, e pénzzel elment este a korcsmába, a hol mulatott, dorbézolt és kártyázott ugy, hogy reggelre már csak 5 frtja maradt, mely pénzből vett egy 6 lövetű revolvert 25 tölténynyel s haza menve felesége és O. Józsefné előtt újra kijelentette elkeseredettségét és öngyilkossági szándékát. Ezek igyekeztek őt lebeszélni és különösen O. Józsefné reá is bírta, hogy egy ideig felhagyott szándékával, de midőn O. Józsefnét elkisérte, vádlott az elváláskor újból kijelentette, hogy mégis csak kivégzi magát. Haza térvén, feleségétől tiszta fehérneműt kért, a ki adott is neki és ekkor villant meg agyában, hogy kivégzi nejét és gyermekét is, hogy ezek ne nyomorogjanak és reá lőtt forgópisztolyával 3 és | éves kis leányára, ki az első lövésre meg nem halt, azért újra reá lőtt, minek folytán a gyermek azonnal meghalt. Ezután nejére irányozta a revolvert, ki a lövés után elesett és holtnak tetette magát, miért is vádlott többet rá nem lőtt, hanem önmagára iparkodott a pisztolyt elsütni, mi nem sikerült; a megjelent csendőrök által élve fogatott el. A megindított vizsgálat során vádlott vizsgálati fogságba helyeztetett, a megtartott első izbeni végtárgyalás alkalmával azonban szabadon bocsáttatván, azóta feleségével ismét boldog házasságban él, az ivás és kártyázás szenvedélyével teljesen felhagyott s azóta házasságukból 2 gyermek születvén, azoknak felnevelését a szorgalmas családapa gondosságával teljesiti. Vádlott beismerése, sértett és a kihallgatott tanuk vallomásai által megállapittatott ezen tényállásból jogosan következtethető azon általánosan ismert és szakértőileg megállapított elv, hogy egy öngyilkosságot szándékozó ember lelki állapota oly hullámzásoknak van alávetve, melyek alapján megállapítandó, hogy az ily lelkiállapotban elkövetett cselekmények nagy lelki felindulásban követtetnek el. És tekintve, hogy vádlott cselekményeit, mint az a jogszerűen beigazolt tényállásból kiderült, rendellenes és az öngyilkosság szándéka alatt álló nagy felindulásban, csupán a pillanat behatása alatt, tehát egyáltalán kellő megfontolás nélkül követte el; tekintve továbbá, hogy saját gyermekét ölte meg és ezen szándékát felesége ellenében kísérletté végrehajtani, tekintve, hogy az ezen ügyben kikért orvosi vélemények szerint bár vádlott cselekményét a szeszes italok behatása alatt oly izgatott állapotban követte el, melyet helyes megfontolási akaratának szabad elhatározási képességét nagyobb mérvben befolyásolta, vagyis bár vádlott bűncselekménye elkövetése alatt szabad akaratának elhatározási képességében jelentékenyen korlátolva is volt,mégis minthogy a cselekmény elkövetésekor öntudatlan nem volt és igy a btknek a védelem által felhívott 76. §. nem alkalmazható: vádlottnak cselekménye beszámítandó ennélfogva stb. A oagyváradi kir. itélő tábla (1897 szept. 7. 3068. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét indokai alapján helybenhagyta. A m. kir. Curia (1898. június 22. 683. sz. a.) tekintve, hogy nincs az eljárásban adat, mely elfogadható alapját képezné annak a jogi megállapításnak, hogy erős felindulásban keletkezett szándékot hajtott végre vádlott, midőn leánykáját megölte s ugyanakkor a házastársa megölését is megkisérlette, ugyanis a többi adatokkal egyező beismerés alapján is teljesen tiszta tényállás szerint: nem a leányka és nem a házastárs valamely cselekedete vagy magaviselete, sem pedig egyáltalában nem a vádlott hibáján kivüli valamely külső körülmény indította vádlottat az elhatározásra, hanem saját eszméje, mely abból származott, hogy nem birván magát az ivástól és kártyázástól visszatartani, öngyilkosságot tervezett; nehogy azonban leánykája és házastársa nélküle maradjon: ezek megölését határozta el; tekintve, hogy e szerint éppen nem felindulásban keletkezett vádlott ölési szándéka, hanem megfontolás folytán, mert saját mondása szerint: megvillanván agyában az, hogy ha ő nem él, a hátrahagyottak nyomorogni fognak, kijelentette nejének, hogy most mindannyian megfognak halni; tekintve, hogy az e részben is egészen tiszta tényáliás szerint, előkészületet tett vádlott a vádbeli cselekmények elkövetésére; ugyanis megakadályozandó valakinek a szobába bemenését a magukra csukott szobaajtó madzagát behúzta, de még az is történt, hogy nejét tévedésben tartotta, mert szinlette, hogy a forgópisztolyt Ö. Józsefnénél hagyta, a vádlott részéről: «most meg kell halnunk* szókkal kilátásba helyezett rossznak, akkor való bekövethetését ennek folytán nem is tartó feleséggel és a leánykával szemben tehát vádlott nem felindulást, hanem megfontoltságot tanúsított, a minek következtében azt is kizártnak kell venni, hogy a btk. 28. §-ában «rögtön végre is hajtatott* szókkal kifejezett feltétel ebben az esetben egyáltalán fentoroghatna; tekintve, hogy a szakértői vélemények szerint nem volt vádlott öntudatlan, sem az akarata, szabad elhatározási képességét egyébként kizáró állapotban; és hogy valóban nem volt, ezt a részéről kétségtelen felismerésre juttatott belátó képesség által is bizonyossá tette, ugyanis maga mondja el, hogy a leánykáján és a házastársán elkövetett cselekmények után késsel az öngyilkosságot azért nem kísérletté meg, mert attól tartott, hogy csak sérülést de nem halált idéz elő, a belátó képesség további bizonyítéka, pedig az, hogy az első lövés után megmozdult leánykájába még egy lövést tett, ellenben a magát meghaltnak mutató nejére a lövést nem ismételte, — majd a rövid idő múlván megjelent hatósági közegeknek kinyitván az ajtót, mondta: «meghajlok a törvénynek!* Ezeknél fogva a btk. 281. §. felhívásának és az arra alapított jogi megállapításnak mellőzésével, vádlott a leánykáján elvetett cselekményért a btk. 279. §-ának súlya alá eső szándékos emberölés bűntettében — a házastársán elkövetett cselekményért pedig a btk. 280., 66. §§-nak súlya alá eső szándékos emberölés bűntettében mondatik bűnösnek, mihez képest a btk. 279., 280., 66., 96., 99. §§-ai alapján, tekintettel egyrészről a cselekmények felette súlyos voltára, másrészről a büntetlen előéletre, a megbánást mutató beismerésre és magábatérésre, továbbá a szakértői véleményekkel is bizonyított ama körülményre, hogy a vádbeli cselekmények a szeszes italok behatása alatt, a helyes megfontolási és elhatározási képeségen nagy mértékben beható izgatott állapotban követtettet el, összbüntetésül a btk. 92. §-ának alkalmazásával, az Ítélet foganatbavételétől számított 5 évi fegyházra itéltetetik, a vizsgálati fogság által azonban az itt kiszabott fegyházbüntetésből 6 hó kitöltöttnek vétetik, mindkét alsóbiróság ítélete eként részben megváltoztattatik stb. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Weisz M. József e. Erzsébetváros, u. o. tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 17, csb. Koszta Gábor, tmgg. dr. Iván János. — Egri Béla e. Debrecen u. o. tszék, bej. szept. í), félsz, szept. 24, csb. Deák Ferenc, tmgg. Buday Gyula. — Baumfeld Mátyás e. Bpest' kir. tszék. bej. okt. 31, félsz. nov. 25, csb. Lauffer Gyula, tmgg. Lovrich Gusztáv. — Surján Lajos e. Újvidék u. o. tszék, bej. szept. 19, félsz, okt. 14, csb. Galamb Zoltán, tmgg. dr. Horváth Géza. — Hirtenstein Simon e. Béga Szt.-György, n.-becskereki tszék. bej. aug. 30, félsz szept. 20, csb. dr. Selymessy Sándor, tmgg. dr. Goldmann József. - Deutsch Kalman e. Eger u. o. tszék, bej. okt. 31, félsz. nov. 24, csb. dr Födi Károly, tmgg. dr. Barchett Károly. Pályázatok: A nyitrai tszéknél al bírói áll. aug 28. A pancsovai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 28. - A kolozsvár városi kir. jbirósagnál a 1 b i r ó i áll. aug. 30. PALLAt RKSZVÉN YTARSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN