A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 28. szám - A váltótörvény 8o. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSAGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melleklet a <vJog» 28. szamához. Budapest, 1898. július hó 10. Köztörvényi ügyekben. A munkaadó felelőssege a munkásai testbiztonsága tekinteteben. A m. kir. Curia. Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattató, alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és az elsőbíróság utasittatik, hogy a kárösszeg kérdésében Ítéletet hozzon. In dok o k: Mint az elsőbiróság ítéletének indokolásában helyesen megállapította, a bünvizsgálat folyamán és a jelen per során kihallgatott tanuk vallomásából kétségtelenül kiderül, hogy felperes férjének balesete akkép történt, hogy nevezett az épülőtélben levő ház II. emeletén az utcza felőli állványok korlátjához támaszkodott, a korlát deszkájának kapcsa engedett és ennek következtében N. J. az állványról lezuhant. Hogy az állványnak azon a helyén, honnan N. J. lezuhant, korlát volt, az kiderül a tanuknak abból a vallomásából is, mely szerint a szerencsétlenség után a korlátdeszka még egy ideig lelógott, de ismét újra megerősíttetett. Mindezekből kiderül, hogy a szerencsétlenséget a korlát-deszkának hiányos megerősítése, tehát alperes, illetve alkalmazottjainak tényleges mulasztása vagy az ellenőrzés elhanyagolása és így vétkes mulasztás és gondatlanság idézte elő. Minthogy pedig ezekkel szemben oly kétségtelen bizonyítékot nem nyújtottak, melynek alapján meg volna állapitható, hogy a szerencsétlenséget felperes férjének saját gondatlansága vagy ittas állapota okozta, alperes kártérítési kötelezettségét kimondani kellett azért, mert a munkaadó mindazokat az intézkedéseket köteles megtenni, a melyek az általa alkalmazott munkások testi biztonságára megkívántatnak és ez irányban megbízott közegeiért is felelős, hogy pedig a jelen esetben mily mulasztás történt, ez az előadottakból kiderül. Mindezek alapján a fenti módon határozni kellett. (1898. június 14. 1887/98.) Nagyobbmérvü építkezések kivitele csakis okleveles építészeknek, illetve okleveles mérnököknek adható ki; amenynyiben pedig a vállalkozó a megkívántató minösitvénynyel nem bir, vagy a munka vezetésében akadályozva van, okleveles helyettest tartozik alkalmazni. — Kétségtelen ugyan, hogy baleset alkalmával az a kőmüvespallér is tartozik felelősséggel, aki az állványok és feljárók felállításával a vállalkozó részéről lett megbízva, azonban a fokozatos felelősség elve ilyen esetben nem alkalmazható, mert ha többen követnek el mulasztást, és a kartétel aránya köztük meg nem állapitható, a felelős személyek a kárositottnak egyetemleg felelősek. — A kártérítési követelés mérvére nézve nem ügydöntő egymaga az a körülmény, hogy felperes állandó elsatnyulása mellett idővel saját iparkodásával, vagy mások szánalmából oly foglalkozást nyert, melylyel az élet fentartásához szükséges kiadások egy részét megkeresni képes, mert alperes fizetési kötelezettsége már a baleset napjával teljes mérvben állott be, a később bekövetkezett részleges keresetképesség pedig csakis felperes szerencsétlen sorsának enyhítésére, de nem az alperes előnyére számitható be. A nyitraikir.törvényszék: Köteles alperes felperesnek kártalanítás cimén a saját választásához képest vagy 1,440 frt tőkét egy összegben, vagy pedig havonkintl2 írtjával számított 144 frt évi járadékot, még pedig a múltra nézve a kereset beadásától, vagyis 1895 április 3-tól, az ítélet jogerőre emelkedése napjáig esedékessé vált részleteket egyszerre, a jövőre nézve pedig havonként 12 frtot, előre fizetendő részletekben megfizetni. Indokok: Felperes keresetet indított alperes ellen 6,000 frt kártérítési tőke s járulékai iránt azon az alapon, mert alperesnél, mint építőmester és vállalkozónál, mint kőmüvestanonc az 1891. évben teljesített építkezés alkalmával, midőn épitési anyagoknak taligán való felhordásával volt foglalkoztatva, körülbelül két emeletnyi magasságról lezuhant s akkor jobb karját teljesen összezúzta, balkarja is több helyen eltörött, alsó végtagjai is súlyos zuzódásokat szenvedtek el. A lezuhanás okául a keresetben azt jelölte meg felperes, hogy a feljárás hibásan volt összeállitva és biztonsági karfákkal ellátva egyáltalában nem volt, minek következményeként az általa tolt taliga az elhajlott deszkák közé ékelődve felbillent és az ez által kapott lendület őt a mélységbe hajította le. Alperes tagadta felperes összes kereseti állításait, s ezenfelül kifogásként felhozta, hogy az építkezést A. J. nevü pallérja vezette s ő felelős az esetleges kárért; előadta továbbá, hogy ezen pallérja felperessel végleg kiegvezett, és minden kártérítési igényéről felperes le is mondott. Állította még, hogy felperes nem munkaképtelen, sőt nagyon jó keresettel rendelkezik. A bizonyítási eljárás során kihallgatott tanuk igazolták, hogy felperes serülését tényleg az alperes vállalatában teljesített építkezésnél akként szenvedte, hogy a téglával megrakott taliga felbillent és őt a feljáróról leütötte, továbbá igazolták azt is, hogy a feljárók hiányosan voltak összeállitva s a feljáróról a karfa teljesen hiányzott. Általános jogszabály, hogy súlyos testi sértés esetében az, akinek vétkessége vagy gondatlansága folytán a súlyos testi sértés bekövetkezett, köteles azon vagyoni hátrányt kárpótolni, amely a sértés következtében a sérültre keresetképtelenségéből hárul. Ebből az elvből kiindulva, alperes az ítélet rendelkező része szerint marasztalandó volt, tekintet nélkül azon kifogására, hogy felperes A. J. pallérral kiegyezett; mert ha A. J. felelős volna is a pallérsága alatt beállott károkért, még az esetben is az alperes kötelezettségét nem szünteti meg felperesnek azon ténye, hogy a kötelezettek egyikével kiegyezett, mivel ezen kiegyezés által a másik fél kötelezettsége alól nem mentesülhet. Pertény az, hogy a kártérítés alapjául szolgáló sérülés az alperes, mint építőmester és vállalkozó, a vállalatban teljesített munkakörben a köteles gondosság elmusztása folytán állott be, kétségtelen, hogy ezen mulasztás alperes kötelezettségét megállapíthatja. A pozsonyi kir. itélő ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helyenhagyja. Indokok: A felperest ért testi sértésért, ugy az annak idején hatályban volt 1872: VIII. t.-c. 69. §-ában foglalt joghasonlatosságnál fogva, valamint a dolog természete szerint is az alperest, mint az építkezésnek volt vállalkozóját szintén terheli a felelősség a szakértők által megállapított azon mulasztása folytán, hogy az építkezésnél kellő óvatosság nélkül felállított oly feljárókon, melyeknek deszkái lécekkel voltak megerősítve és oldalkorláttal nem bírtak, taligán hordatta fel szabályellenesen az épitkezési anyagot alkalmazottjaival, holott neki az iparszerüleg folytatott építkezésnél kötelességében állott volna arról gondoskodni és mindazt megtenni, ami az építkezésnél alkalmazott munkások életének és testi épségének biztosítására seolgált; őa felelősséggel kapcsolatos anyagi kártérítési kötelezettség alól nem menekülhet az által, hogy ,az építkezés vezetésével szakértő egyént, pallért bízott meg, és ő maga az építkezésnél jelen nem volt, mivel a megbízottja ténykedése vagy mulasztása által bekövetkezett kárért mint megbízó ő is felelős: a kártérítési kötelezettséget tehát az elsőbiróság az alperes ellen helyesen állapította meg. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik azzal a megjegyzéssel, hogy a havi 12 frttal megítélt járadék felperes élte fogytáig fizetendő. Indokok: A másodbiróság helyesen állapította meg azt, hogy építkezéseknél az állványok és feljárók az alkalmazott munkások testi épségének biztonsága szempontjából korlátokkal látandók el, a tanukkal bizonyított az a tény tehát, hogy az alperes által elvállalt építkezésnél az anyagoknak korlátokkal el nem látott feljárókon az emeletekre taligán való felhordása engedtetett meg, mulasztást képez, melyért az építkező munkaadó felelősséggel tartozik. A jelen esetben alperesnek, mint munkaadó építész és vállalkozónak felelőssége nem szűnt meg az által, hogy alperes az állványok és feljárók felállítását A. F.-ra, mint munkavezető-pallérra bizta és ennek a szükséges faanyagot kiadta, mert nagyobbmérvü építkezések kivitele csakis okleveles építészeknek, illetve okleveles mérnököknek adhatók ki; amennyiben pedig a vállalkozó a megkívántató miaősitvénynyel nem bir, vagy a munka vezetésében akadályozva van, okleveles helyettest tartozik alkalmazni. Ebből folyóan mulasztást követett el alperes az által, hogy az állványok és feljárók szabályszerű felállításáról sem személyesen, sem okleveles művezető-helyettes által magának meggyőződést nem szerzett, s a kőmüvespallérja rendelkezéseit felül nem vizsgálta. Kétségtelen ugyan, hogy baleset alkalmával az a kőmüv. spallér is tartozik felelősséggel, aki az állványok és feljárók felállításával a vállalkozó részéről lett megbízva, azonban a fokozatos felelősség elve ilyen esetben nem alkalmazható, mert ha többen követnek el mulasztást, és a kártétel aránya köztük meg nem állapitható, a felelős személyek a kárositottnak egyetemleg felelősek. Helyes ugyan az a jogelv, hogy abban az esetben, ha több egyetemlegesen kötelezett közül az egyik az egészet teljesítette, a hitelezővel szemben az adóstársak szabadulnak, azonban a jelen esetben a) a. egyezséggel A. J. pallér nem az egész kártérítési követelést fizette a felperesnek, amint ez az okirat tartalmából, valamint a fizetett összeg csekélységéből is kitűnik, í de különben is felperes ebben az okiratban alperest a kötelezettség alól fel nem mentette. És minthogy épen az cjn-ctrinlccresséfT