A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 28. szám - Érdek és igazság a perben - Munkásbiztositás baleset ellen

Tizenhetedik évfolyam. 28. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss. a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. szám. 5/feudápest, 1898. július ÍÓ A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ITIÜP n iCAzsinOcT ÉRDJEINEK úmiMn A MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI M KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Érdek és igazság a perben. Iita: Göldner Károly, kir. tszéki biró, Brassó. — Munkásbiztositás baleset ellen. Irta: Sugár Ignác, keresk. és iparkamarai h. titkár, Miskolc. — A váltótörvény 80. S-ához. Irta : dr. Zi pSer Albin, Bpest. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsubirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a«Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) Érdek és igazság a perben. Irta: GÖLDNER KÁROLY, brassói kir. tszéki biró. Csak néhány főbb megjegyzést kívánok tenni a fennebbi cimü fa «Jog» 25. sz.) s kevesebb helyeslésre, mint inkább feltűnésre számot tartható eme cikk főtartalmára, a mely azt vitatja, hogy a mai sommás szóbeli törvénykezésben a megvalósithatlan anyagi igazság kutatása veszélyezteti, sőt kizárja a perbeli ellenérdekek pártatlan (birói) méltánylását, mert az anyagi igazság nyomozásával foglalkozó biró egyúttal itél is, miáltal a valódi cél: az elfogulatlan, páitatlan Ítélet ki van zárva, a felek érdeke fel van áldozva egy lehetetlen célnak, az anyagi igazság érvényesülésének ! Valóban igyekeztem e bőven fejtegetett cikk eszmemenetével s álláspontjával mégis aerkedni, de nem találtam felhozva elég okot és érvet, a mely a benne foglalt állításokat, a szóbeliség és közvetlenségnek más rendszer melletti hátrányait bizonyíthatná. .Mert főérvül az állíttatik fel, hogy a sommás eljárási törvény a felek érdekeit a perben és Ítéletben azáltal áldozná fel, hogy annak helyébe az elvont, absolut igazság kiderítését tűzi a biró feladatául, a mi pedig az életben megközelithetlen s igy oly Ítélet nem is várható, a mely a felek érdekeit pártatlanul méltányolná, mert az anyagi igazság kinyonriozása, mint lehetetlen célra hajtó eszköz is, nem egyeztethető össze a felek érdeke szerinti pártatlan bíráskodással! Ugyhiszem, hogy absolut igazságra, annak megközelithetlen s inkább eszményi jelentőségében való megvalósítására sem a jogi elmélet, sem pedig a sommás eljárási törvény nem gondolt, legkevésbbé abban az értelemben, hogy a felek érdekét mellékdolognak tekintve, a biróra az elvont igazság kutatását bizná. Hisz elvégre nem is lehet szó egy perben az elvont, megközelithetet.'en igazság eszmei körébe ható kérdések vizsgálatáról, mert az a vita eldöntése, hogy A-nak van-e követelése B-n, mégsem emelkedik a megközelithetlen igazságok emberfeletti régióiba, hanem a sommás törvény szerint is az marad, a mi voltakép, t. i., hogy tartozik-e B. a követelt dologgal, cselekménynyel, vagy bármi jogi érdekű szolgáltatással, mit igényelhet tehát A. ? Az e körüli döntő tények való, hű megállapítása és elbírálása pedig vajmi más teladat, mint a megközelíthetetlen igazság után való hiú törekvés. Ha A. és B. perbe bocsátkozva keresi valódi vagy vélt jogsérelmének orvoslását a bíróságnál, mit kell cselekednie annak a bírónak, a ki hivatott Ítélni, az orvoslást nyújtani? A helyes orvoslásnak első feltétele és itt akár a gyógyászatra, akár a bíráskodásra gondolunk, amott a helyes diagnosis, itt is a pontos és kimerítő tájékozás a tényállásról és valamint az orvos a patienssel, ha ez még oly intelligens és őszinte is állapota s a tünetek megfelelő előadásában, nem mellőzheti, hogy saját tájékozására, a kóreset felvilágosítása érdekében közvetlenül értekezzék, kérdezősködést folytasson a beteggel, mikép képzelhető, hogy hátrányos volna a törvénykezés terén a birói pervezetési, diseretionarius jog abból a célból, hogy a felek előadta tényállás hézagai kiegészíttetvén, a tényállás teljesen felderittessék ! ? Hogy pedig a biró ebbeli jogát és kötelességét elfogulatlanul s pártatlanul azért ne érvényesíthetné, mert valamely Lapunk mai sinm elvont anyagi igazság s nem a felek állításaiban, nyilatkozataiban vitatott jogi érdek lebegne szeme előtt, ezt a törvény szerint helyesen állítani nem lehet 1 Mert nem mondja a törvény és senkisem, hogy a felek perbeli érdekétől eltekintve, a biró a cikkíró szerinti anyagi, elvont igazság kutatásába mélyed s helyettesítve mintegy a feleket, ő szerkeszt egy absolut igazságra törekvő nyomozás utján előállított peranyagot, arra tartozó bizonyitákokkal, hanem a felek előadása szerinti tényállás teljes felderítése végett gondoskodik arról, hogy a tárgyalás kimerítő s a pervita a jogi elbírálásra alkalmas legyen. És ha például a fél nem képes érdekeinek helyes, érthető előadásban való képviseletére, a biró nem léphet helyébe az ő nyomozó hatóságával, hanem képviseltetésre utasítja az ily felet, mert ahol nincs ügyfél, a biró működése is megszűnik. Az ügyfeleknek kell gondoskodni a peranyag és bizonyítékok összegyűjtéséről, nem a bírónak. Ebből is látszik, hogy nem a biró nyomozza, szerkeszti a peranyagot, csak ellenőrzi a felek előadásának teljességét s tehát csak azért lép közbe, hogy a felek hiányos, homályos nyilatkozatai kiegészíttessenek, a pervitára tartozó döntő ténykörülmények megvitatás nélkül ne maradjanak. E birói működéssel az elfogultság, részrehajlás feltétlen kapcsolatba, mint a hogy állíttatik, nem hozható, mert hogy a gyakorlat erre általános bizonyítékul szolgálna, senki sem fogja állithatni; a netalán előfordulható egyes tévedések, vagy túllépések pedig az illető biróra, de nem a rendszer ellen érvényesíthetők íoszszalás alapjául. Ekkép tévesen túlzónak tekintendő a cikknek a birói nyomozás praedominálására sebből folyó elfogultságára vonatkozó fejtegetése s épp oly kevéssé állhat meg aí a tétel is, hogy az anyagi igazság érvényesülését célzó eme birói közreműködés (a pervezetés) károsan befolyásolná, sőt éppen kizátná a helyes és elfogulatlan bíráskodást. Igaz, hogy a szóbeliséggel járó pervezetés a bírót jelentékeny diseretionarius hatósággal ruházza fel, de azért van az ügyfeleknek a jegyzőkönyvezésre, a tárgyalás terjedelmére ellenőrzési és felszólalási joga, a birói Ítéleti indokolás kötelezettsége, a felebbviteli és felügyeleti hatóságok rendszere, a fegyelmi felelősség, hogy az előfordulható birói túlkapások ellen biztosíték nyujtassék. De végre is a törvénykezés eme rendszerénél jobbat, tökéletesebbet cikkíró ur sem ajánlhatott s egyelőre az általánosan elismert előnyök fejében az egész művelt világ példájára megnyugodhatnánk annak mindazon túlzott fogyatkozásain is, a melyeknek kifejezést cikkíró teszteleti e méltó elmélkedése adott! Munkásbiztositás baleset ellen. Irta : SUGÁR IGNÁCZ keresk. és iparkamarai h. titkár Miskolc. Kétségtelen örömmel olvastuk E i s e r t h István kir. ügyész ur felszólamlását a J o g 26 számában. Olyan fehér holló számba menő ritkaság nálunk, hogy ügyvédi, birói vagy hason hivatalos körökből munkásvédelmi intézkedéseket kérjenek, miszerint örömteljes feltűnést kelthet. Nálunk, sajnos, ritkaság az, ami pl. Ausztriában is. a Németbirodalomban is természetes ; az t i., hogy nemcsak tulajdonképeni közgazdasági szak férfiak, hanem ügyvédek, birák, ügyészek stbi is foglalkozzanak szociálpolitikai, különösen pedig munkáskérdésekkel. Pedig csak tessék végig nézni a német uj polgári törvénykönyv vagy kereskedelmi törvény tárgyaláson — csak általános törvényt említve itt — milyen erős küzdelem volt épen az u. n. szociál-politikai részletek körül, a mely küzdelmet jogász emberek vivták. Nálunk a modern kor e korszakos jelentőségű ügyét jogi szaklapjaink, tehát tollforgató jogászaink a oldalra terjed.