A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén [1. r.]

a kik az elveszett illetőleg megsemmisültnek hitt bizonyítványnak birtokában lennének : ezt a tulajdonosnak szolgáltassák át. A kar ezután a hivatalos lapban közzétett hirdetés megjelenésétől számitott egy hónap leteltével a másodlatot kiadta s az ügyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz terjesztette fel, a ki viszont az eredeti okmányt semmisnek jelentvén ki, az összes hazai jogi tanintézeteket a másodlat kiállításáról és az eredeti okmány hatályának megsemmisítéséről értesítette. A fentebb idézett uj ministeri rendelet, hogy a vallásés közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak évről-évre növekedő ügyforgalmát csökkentse, valamint az ügymenetet gyorsítsa: általános szabályozás alá vonta a bizonyítvány másodlatok és másolatok kiadásának a kérdését. Jogi oktatásügyünket érdeklőleg azt mondotta ki, hogy a leckekönyvek (index), végbizonyítványok (absolutorium) államvizsgálati bizonyítványok, szigorlati- és egyéb főiskolai bizonyítványok és oklevelek másodlatait közvetlenül az illetékes tanintézetek igazgatói s dékánjai, iiletve azok állítják ki, a kik az eredetinek kiadására a fenálló szabályok értelmében jogosítva vannak. Azok azonban, a kik ezeket a másodlatokat kiállítják, kötelesek ugy az eredeti bizonyítványnak, vagy okmánynak, mint a kiállított másodlatnak keltét és számát, nemkülönben az illető tanuló, vagy tulajdonos nevét a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak, a 3.290/1895. eln. számú rendelettel a hivatalos közlés joghatályával felruházott «Hivatalos Közlöny»-ében közzétenni. Megszabja az idézett ministeri rendelet azt is, hogy a kiállítónak ügyelnie kell arra, hogy vájjon arra nézve, a ki a kiállítást kéri, nem forog e fen a visszaélés gyanúja ? a mi ha fenforogna : a bizonyítvány elvesztésének igazolását kell követelnie. Ugyanez a rendelet szól azután a másolatok kiállításáról is s ezek kiadásának a jogát azokra ruházza, a kik a fentidézett rendelkezés értelmében másodlatok kiadására jogositva vannak. Végül rendelkezést foglal magában a kiállítási dijakra nézve is, a mennyiben a főiskolai bizonyítványok másodlatai nak kiállítási diját a ministerium vezetése alatt álló tanintézeteknél 4- koronában, a felsőbb képesítő okmányok és főiskolai oklevelek másodlatainak diját 10 koronában, az alsóbb fokozatú oklevél másodlatok kiállításának diját 5 koronában állapította meg, mig a másolatok hitelesítési dijainak megszabását a tanintézeti főhatóságra bizta. III. Fel kell említenem e helyen azt a ministeri rendeletet is. a mely 1895. december 22-én 70,697. szám alatt kelt s azt közölte a tanintézetek igazgatóságával, hogy a kereskedelemügyi m. kir. ministeriummal létrejött megállapodás szerint, a közoktatási statisztikára vonatkozó adatokat jövőre nem a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium, hanem az országos statisztikai hivatal fogja összegyűjteni és feldolgozni, mire nézve az 1896/7. tanévtől kezdve uj, eddig még teljesen meg nem állapított adatgyűjtési eljárás fog majd életbelépni. Azonban ebben a rendeletben foglalt ujitás eddig életbe léptetve még nem lett s nem csak az 1895/6 ik, hanem az 1896/7-ik tanévben is a statisztikai adatokat az eddig követett módon gyűjtötték egybe s azokat a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium fogadta el. IV. Hasonlóan hivatkoznom kell itt az 1896. október 1-én, 54,709. szám alatt kelt rendeletre is, a mely arra kötelezte a jogi tanintézetek igazgatóságát, hogy abból a célból, hogy a hallgatók létszámát a hivatalos lapokban félévenként közölni lehessen, minden tanfélév második hónapjának végén jelentést terjesszenek fel a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez. V. Az eddigieknél fokozottabb mértékben hívják fel figyelmünket azok a ministeri rendeletek, a melyek ujabban a tanfolyam hallgatása nélkül, ministeri engedélylyel teendő jogi vizsgálatokra vonatkoznak. Ezekre a jogi vizsgálatokra nézve volt alkalmam teljes részletességgel elmondani nézetemet a «Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről)) cimü müvem (Eperjes. 1893.) lapjain, a melyeken részletesen kifejtettem azokat a feltételeket, melyeket a tanulmányi és vizsgálati szabályzat, nemkülönben a jelen gyakorlat az ily vizsgálatokra vonatkozó engedélyek megadásánál meg szokott követelni, nemkülönben jeleztem azt az álláspontot, a melyet az ily vizsgálatokkal szemben el kell foglalnunk s a mely «egyenesen arra sarkall mindnyájunkat, hogy az ily vizsgálatokat csakugyan a legkivételesebb esetekre szorítsuk s azokat minden lehető módon szigoritani igyekezzünk, mert ellene, bármennyire különbözzenek is egymástól, ugyanazokat a kifogásokat lehet felhozni, mint a magántanulás intézménye ellen s határozott meggyőződésem az, hogy ezt nem lehet olyannak tekinteni, a mely a szakképzettség érdekében megfelelő hatásúnak volna nevezhető» Ezen a változatlan állásponton állván a jelenben is: nem kis örömmel kell konstatálnom azt, hogy az elmúlt idő alatt több ministeri rendelet jelent meg. a mely ezeket a tanfolyam hallgatása nélkül való jogi vizsgálatokat tényleg szigorította. Nem szólok mostan arról a rendeletről, mely 1893. augusztus hó 9-ikérőI, 20,320. szám alatt azt mondotta ki, hogy az 1875-ik évi 3,910. számú szabályrendelet erre vonatkozó intézkedései hatályon kivül helyeztetvén: a tanfolyam hallgatása nélkül ministeri engedélylyel vizsgázók ezentúl kötelesek lesznek kivétel nélkül mind a két államvizsgálatot (az államtudományi és a jogtudományi államvizsgálatot) letenni, mivel addig, mig ez meg nem történik : részükre államvizsgálati bizonyítvány általában ki nem adható. Mivel ennek a rendelkezésnek a jelentőségét és előnyeit elől idézett müvemben (A magy. közjog tanításáról és'tkét dolgozat jogi oktatásügyünk kérdéséről. Debrecen. 1895.) kifejtettem : itten felmentve érezem magam attól, hogy ennek ujabb taglalásába bocsátkozzam. Mint felette fontos szigorítást, ki kell emelnem azonban az 1895. június 20-k á n. 16,759. szám alatt kelt rendeletben foglalt intézkedést, a mely a vezetésem alatt álló jogakadémiának javaslatára történt. Jogakadémiánk régóta tapasztalta, mily viszásságok erednek abból, hogy azok, a kik a tanfolyam hallgatása nélkül teendő jogi vizsgálatokra ministeri engedélyt nyertek, ezekre a vizsgálatokra tetszés szerint való időben jelentkezhetnek. Egyfelől, a folytonos nyilvántartás miatt, a jogakadémiák igazgatóságának feladatát nehezítik meg az ilyenek, másfelől, különösen azoknál a jogakadémiáknál, a melyek az ily engedélyeseknek a számát lehetőleg korlátozni igyekeznek, megakadályozzák esetleg azt, hogy ujabb erre méltó egyének szintén ily engedélyt nyerhessenek s végül a hosszú időre terjedő késedelmezés folytán könnyen előállhat az a körülmény, hogy a késedelmezésnek ez alatt az ideje alatt az engedélyesre nézve azok a különös méltánylást érdemlő körülmények, melyek alapján ő az engedélyt elnyerte, vagy teljesen megszűnnek, vagy legalább is csökkennek. Ezen a kétségtelenül helyes alapon állva és ezek által a meggyőző szempontok által vezéreltetve, 1895. március 18-án tartott ülésében kimondotta a vezetésem alatt álló jogakadémia tanári testülete azt, hogy okvetlenül kívánatosnak tartja, miszerint azok. a kik eddig engedélyt nyertek és a vizsgálatok letételének jogával nem éltek, kötelesek legyenek ezekre a vizsgálatokra bizonyos — ministerileg megállapítandó záros határidő alatt — jelentkezni, különben engedélyük hatálya megszűnik. Azok pedig, a kik ezentúl nyernének az ily vizsgálatokra engedélyt: legyenek kötelesek a vizsgálatra bizJr ;os meghatározott határidőn belül szintén jelentkezni, mivel különben engedélyök szintén hatályát veszítené. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium magáévá tévén jogakadémiánknak 1.045. számú felterjesztésében kifejtett ezt az álláspontját: a fent idézett rendeletben általános szabályozás alá vonta a kérdést s kimondotta, hogy mindazok a tanfolyam hallgatása nélkül vizsgázók, a kik az elnyert engedélylyel eddig nem éltek, kötelesek vizsgálataikra 1895. évi december hó végéig jelentkezni, mivel különben az engedély hatálya elvész. Az uj engedélyek megadásánál pedig a tanintézet igazgatósága, az engedély megadását tudató végzésben, ezentúl mindig tartozik értesíteni az engedélyest arról, hogy az engedély csak az ezt tudató végzés keltét közvetlenül követő két rendes vizsgálati határidőre (28.291/1893. számú szab. rendelet 2. és 4. §.) vonatkozik, mely határidőnek igazolatlan elmulasztása esetében az engedély szintén hatályát veszti. Az előadottak alapján felmentve érezem magamat attól, hogy ennek a ministeri rendeletnek felette üdvös és megfelelő voltát bővebben is fejtegessem s csak örömmel kell konstatálnom ezen a helyen is. hogy jogi oktatásügyünknek egy régóta érezett hiányán ily sikeresen segítettünk. Ugyancsak az ily vizsgálatok szigorítását óhajtotta eszközölni az 1896. június 15-én 31,506. szám alatt keltrendelet is, a mely szintén a vezetésem alatt álló jogakadémia kezdeményezésére adatott ki. Az előbb részletesen ismertetett ministeri rendelet az ujabb engedélyesekre nézve, mint láttuk, azt mondotta ki, hogy a megállapított két rendes vizsgálati határidőnek ((igazolatlan)) elmulasztása esetében az engedély hatálya veszendőbe megy. De nem szólott részletesebben arról, hogy miképen és mily hatóság előtt történjék ennek a mulasztásnak az igazolása ?