A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [7. r.]

190 A J s végelemzésben a bányaművelési szabadság korlátozására rés van ütve már. Ha a kőszénre nézve a teljes bányaművelési szabadság megvalósítását tűzzük ki cél gyanánt, akkor a földbirtokosok részére a velük szemben megóvandó méltányosság követelményeként nem biztosithatunk más egyebet, mint a bányajogositványok szerzése tekintetében záros határidő alatt érvényesíthető előjogot. A teljes bányaművelési szabadság tartalma többet nem tür meg ennél. Igaz ugyan, hogy Lányi az alapelv védelmére erősen tiltakozik az ellen, hogy a bányavállalatot terhelő szolgáltatás váltságdíjnak, vagy a földbirtokos magánjogi igényeivel kapcsolatba hozható bármily más ellenértéknek minősíttessék, s meg is támadja az 1890. évi bányatörvény javaslat azon intézkedését, hogy «a kőszénre nézve a földtulajdonos joga a bányász által megváltandó)) : de nem nyújt kellő tájékozást arra nézve, hogy ha már a kőszén a földbirtokos szabad rendelkezése alól egészen elvonatik. hogy ha a bányajogrendben a kőszénbányatulajdon teljes önállósága a földtulajdonnal szemben sanctionálást nyer, hogyha a fensőbb közérdek a kőszén felszabaditá sát mulhatlanul megköveteli: mily alapon, mily cimen tarthat igényt a földtulajdonos a bányatulajdonossal szemben a termelés bizonyos hányadrészének, vagy egyáltalán valamely értéknek a kiszolgáltatására ? Szerény véleményem szerint továbbá az esetben, ha már a földbirtokost a kőszén (és csak a kőszén) bányászattal szemben ily nemű előnyökben részesíteni akarjuk, sokkal helyesebben járunk el, ha a kőszénre vonatkozó ezen kivételes jogállapotot már azon törvényszakaszban, a hol a bányajogrend körébe utalt ásványok felsorolvák. egy külön pontban kifejezésre hozzuk, vagy pedig, hogy ha a kőszénnek egy külön paragrafust szentelünk; mert ha Lányi javaslatát követjük, vagyis ha a kőszenet azon ásványok közé. melyeknek kutatására és bányászatára a földtulajdonos joga ki nem terjed, minden észrevétel, tehát a különállás jelzése nélkül sorozzuk, azt a szolgáltatást pedig, mely a földbirtokossal szemben a bányajogositvány megszerzése következtében a kőszénbányászra hárul, a földtulajdonos és a bányavállalkozó közti viszony szabályozása kapcsán állapítjuk meg és pedig habár a nélkül, hogy a bányavállalatot terhelő szolgáltatást váltságdíjnak, vagy a földtulajdonos magánjogi igényeivel kapcsolatba hozható bármely más ellenértéknek minositenők ; ez esetben a bányaművelési szabadság alapeszméjét már elhomályosítjuk, illetve az ekként kontemplált bányajogrendben a bányavállalkozónak a földbirtokos iránti kötelezettségére nézve nem adjuk meg a megfelelő jogalapot. Ami pedig L á n y i Bertalannak a kőszén kérdés mikénti megoldására vonatkozó javaslata fennebb érintett tartalmát egymagában, vagyis a kifejezésre hozatal módozataitól eltekintve illeti : erre nézve az a véleményem, hogy a mai viszonyok között ezen megoldási mód a kőszénbányászatra nézve korántsem volna előnyösebb, mint a kőszénnek a fennebb kifejtett államhatalmi beavatkozási jog megállapítása mellett a földbirtokos szabad rendelkezése alatt való hagyása. Mertmibenáll manapságlényegileg a szén lekötöttsége, illetve miben nyilvánul ennek a bányászatra való kihatása? Lényegileg semmi egyébben, m i n t a b b a n, h o g y a bányavállalkozó a földbirtokosnak a kőszén kiaknázásáért a szerződésszerű ellenszolgáltatással tartozik. A földbirtokos indolenciája, makacssága, tulkövetelése s a kőszéntelepek innen folyó nehéz hozzáférhetése stb. mind oly jelszavak, melyre a kőszénbányamüvelési szabadság hívei manapság őszintén és tárgyilagosan nem hivatkozhatnak. S mivel Lányi javaslata szerint a földbirtokost illető hányad kiszámításánál az eddig kötött kőszénbányabérleti szerződések veendők irányadóul, a kőszén ilyetén szabaddá tételének tehát a bányászat fejlődésére nézve nem lehetne kedvezőbb kihatása, mint a földbirtokos szabad rendelkezési joga fentartásának olyatén módozatok mellett, melyeket a bányászatnál előtérbe jövő köztekinteteknél fogva a társadalom érdeke megkíván ; de sőt ellenkezőleg a földbirtokost illető hányadrész törvénybe iktatása esetleg csak a bányászat hátrányára válnék, a mennyiben véget vetne a kőszénjog iránti szerződések kötésénél a bányavállalkozó ellenszolgáltatása tekintetében ujabban mutatkozó csökkenő irányzatnak. Szerintem a kőszénbányamüvelési jog reformjánál két irány volna csak lehetséges és pedig vagy a teljes bányaművelési szabadság megvalósítása, vagy pedig a földbirtokos szabad rendelkezési jogának a fentartása, vagyis a mai jogállapot célirányos kifejlesztése ; a harmadik, vagyis a megváltási rendszer a modern bányajog alapelveivel össze nem egyeztethető s annál kevésbbé indokolt, mert fejlettebb viszonyok közepett a bányászatra való kihatásában tulajdonképen nem más, mint a földbirtokos szabad rendelkezési jogának elismerése. De az első irány, vagyis a teljes bányaművelési szabadság megvalósítása, a szerzett kőszénjogoknak csaknem az egész ismert szénterü leteket kimerítő nagy kontingense mellett ma már elkésettnek tekintendő, egészen túlhaladott álláspont, melynek támogatására, mint láttuk, a mai viszonyok között hiába keresnénk akár jogi.'akár közgazdasági, nyomatékos indokokat. Nem marad tehát más hátra, mint az ide vágó reformmunkálatoknál a második útirányt válaszani. Zárom soraimat. Bányászatunk viszonyainak ujabb és modern jogi szabályozásával, a mai elavult, hézagos és össze-vissza kuszált bányajogrend felváltásával sokáig késnünk már nem lehet. A magyar bányatörvény megalkotása elsőrendű és sokáig már sem halasztható törvényhozási feladat. Egyre azt halljuk hangoztatni, hogy a bányajog kodifikálását minálunk csak a kőszénkérdés megoldásának nehézségei hátráltatják, mert a kőszén felszabadítása az ideiglenes törvénykezési szabályok még egyre tartó hosszú uralma alatt kifejlődött tényleges jogállapotnál fogva nehézségekbe ütközik, e nélkül pedig modern szabadelvű bányatörvény nem is képzelhető. Az elmondottakban igyekeztem kimutatni, hogy a kőszén felszabadítása a közgazdaság hátránya nélkül bátran elejthető s a kőszénkérdés a jogfolytonosság elvének érvényesülése mellett is megoldható. Ilyetén megoldás nem ütközhetik nehézségekbe. A bányászat körében az egész vonalon megzavart jogegység helyreállítása, a kétes jogbiztonság megszilárdítása, a bányajogi intézmények időszerűtlen alakjainak a mai és a jövendő bányászat viszonyaihoz mért modern kifejlesztése, a szocialisztikus áramlatok által erősen inficiált bányamunkásviszonyok szabályozása, a bányaügyi administracio és jurisdikcio korszerűvé tétele, a bányászat által oly imminenter fenyegetett élet- és vagyonbiztonság védelmére szükséges bányarendészet tökélyesbitése stb. mind oly tekintetek, melyek a bányatörvény megalkotását nem csak a bányászattal foglalkozók érdekcsoportja szempontjából, hanem az egész társadalom érdekében s a modern jogállam követelményeként elódázhatlan közszükségletnek minősitik. Miért késünk hát a megalkotással a kőszénkérdés megoldásának képzelt nehézségeire hivatkozva ?! Belföld. A polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottsága június 3-án ülést tartott, melynek tárgya első sorban azoknak a kérdéseknek a megvitatása volt, melyeket a szerkesztő-bizottság mult heti ülésén a kötelmi jog köréből Thirring Lajos dr. a szerződési ajánlatot tevő megkötése és a szerződések perfektiójának időpontja tekintetében fölvetett. A bizottság előadó javaslatához elvben hozzájárult és megállapodott abban, hogy a kereskedelmi törvényszék idevágó intézkedései az általános magánjogra is kiterjesztessenek. A tanácskozás további folyamán a bizottság Thirring Lajos előadását hallgatta meg, a kötelmi jognak A szerződéskötés hiányai cimü fejezete köréből fölvetett arról a kérdésről, hogy lényeges tévedés esetén semmis legyen-e a szerződés vagy csak megtámadható? és az előadó véleményéhez képest abban állapodott meg, hogy a lényeges tévedés még nem teszi önmagában véve semmissé a szerződést, hanem csak megtámadhatóvá ama fél részéről, ki a szerződés kötésénél tévedésben volt. Ugyané fejezet köréből az előadó még több kérdést vetett föl, melyeknek megvitatását a bizottság a jövő ülésre halasztotta. Irodalom. A járásbíróságok ügyvitele. Irta: L á n y i Bertalan. Budapest, 1898. Grill Károly kiadása. Az ujabb eljárási szabályok iratmintákkal és példákkal való gyakorlati alkalmazását tűzte ki szerző azon munkák sorozatának közrebocsátásával, mely sorozatnak a cimben jelzett munka harmadik részét képezi. Az első rész tárgyalta a sommás eljárásra, a második az ö r ö k ös ö d é s i e 1 j á r á s r a vonatkozó szabályok gyakorlati értelmezését. Ha egyszerűen megemlítjük, hagy az illustris szerzőnek a legtevékenyebb része volt ama szabályok létrehozásában, sőt jóformán azok szerzőjének tekinthető, ugy teljesen felesleges még különösen kiemelni, hogy ezen eljárási szabályok gyakorlati alkalmazása tekintetében ezen dolgozatok első és legilletékesebb forrásmunkáknak tekinthetők. És ez a legjobb ajánlás szerző fenti munkájára.