A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a györi kir. ítélőtáblán és a kir. Curián

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 23. szamához. Budapest, 1898. június hó 5. Köztörvényi ügyekben. A szolgalmak jogi mivoltuk szerint a terhek közé tartoznak és e jogi természetük nem változik az által, hogy azok a központi telekkönyvről szóló 1881. LXI. t.-c. 15. §-a alapján a vasúti ingatlanoknál a birtoklapon a szolgalmak jegyzékébe jegyzendők be. A telekjegyzökönyvek és a központi telekkönyvek szerkesztésénél a terhek bejegyzése körüli hibák kiigazitása a tkvi rendelet I. része 3-ik §. i-ső pontja és 22—27. §§-aiban szabályozott kiigazitasi eljárás utjara nem tartozik. A kereset oly igény érvényesítésére irányulván, mely által ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog megváltoztatása es igy részben megszüntetése céloztatik, az e targyu keresetek az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-a szerint nem a tlkvi hatóság, hanem a birtokbirosag hatáskörébe tartoznak. A budapesti kir. törvényszék (1897. évi május hó 4-én 3,182. sz. a.) A cs. kir. szab. Déli vasúttársaság cégű részvénytársaság felperesnek, Nagy-Kanizsa város közönsége képviseletében B. György polgármester alperes ellen, vasúti központi telekkönyv birtoklapjának kiigazitása iránti rendes perében következően itélt: Alperes tartozik tűrni, hogy a cs. kir. szab. Déli vasutbuda-ternoveci vonaláról felvett, annak Nagy-Kanizsa határában fekvő birtokát feltüntető 10. számú központi telekkönyv L. sz. birtoklapján a szolgalmak jegyzékében a «Z» betűvel jelzett ut átjárásra vonatkozó az a feljegyzés, hogy azt <a kisajátított területen belől a társulat, azonkívül pedig a közhasználatra a község köteles jókarban fentartani,» töröltetik, s hogy a törlés ugy a «Z> alatti utjárásra vonatkozó feljegyzésnek akként leendő kiigazitása tárgyában, «hogy abból a pályatesten belől eső területet 48s 10 méter hosszúságban, hol azt a felperesnek Bécs felé haladó vonala átszeli: a vállalat, a többi vagyis apályatesten kívül eső területet pedig a község közhasználatra köteles jókarban fentartani> felperes 15 nap alatt —az illetékes telekkönyvi hatóságnál — kérvényezhessen stb. Indokok: Az illetékességet illetőleg emelt kifogás alaposnak tekinthető nem volt: mert az nem az 1881. évi LIX. t.-c. 16. §-a kívánalmainak megfelelőleg külön beadványban terjesztetett elő, de azért sem, mert: az ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítése, vagy megszüntetésére irányuló kereset az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-a értelmében a birtokbirósághoz tartozik, s az ennek a bir'okbiróságnak külön szakosztályát képező telekkönyvi hatóságnál vezetett telekkönyvekre az illetékesség a prts. 19. §-a alapján kiterjed, jelen esetben dacára annak, hogy az az ingatlan más bíróság területén fekszik, azért mert: a központi telekkönyvi hatóság az 1868. évi I. t.-c. 2. §-a, illetve az 1871-ik évi XXXI. t.-c. 24-. §-a értelmében a budapesti kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság felügyelete és vezetése alatt áll. A felperes tulajdonát képező vasútvonal telekkönyvezése az 1868. évi I. t.-c. 42. §-a azon kívánalmának, hogy a központi telekkönyvek fő és tulajdoni lapjai a hitelesített összeírás és térképek alapján szerkesztessék, meg nem felelvén, felperes a központi telekkönyvbirtoklapjának kiigazitása iránt keresettel fellépni jogosultnak volt tekintendő. A kisajátítások összeírása és az alkatrészek leírását tartalmazó F. alatti valódisága kétségbe vonva nem lévén, az a vitás kérdés megoldására,illetve a birtoklap kiigazitására szolgáló okmányt képez, minthogy a hitelesítés alkalmával az ut átjárókra s igy a <Z> alattira vonatkozólag is az összeírás és az alkatrészek leírásába az a megjegyzés vétetett be, hogy azokat a pályatesten belől a vállalat, azon kívül pedig a község köteles jó karban fentartani,atelekkönyv pedig nem ennek megfelelőleg, hanem akként szerkesztetett, hogy a többi között a <Z» alatti utátjárást is a kisajátított területen belől a társulat, azon kívül pedig közhasználatra a község köteles jókarban tartani; nyilvánvaló, hogy a két közokmány között eltérés mutatkozik, s minthogy fentebb kifejtettek szerint a telekkönyv szerkesztetik az összeírás és alkatrészek leírásából s igy keletkezett a hibás bejegyzés, annálfogva alperest annak tűrésére, hogy a telekkönyv hivatkozott törvényszakasz értelmében kiigazittassék s azt megelőzőleg a téves feljegyzés töröltessék s helyesbittessék, kötelezni kellett. Hogy a központi telekkönyvnek a szolgalmak jegyzékében a «Z» alattira vonatkozó tartalma a bejegyzést illetőleg tévedésen alapszik s a valóságnak a kiigazított tartalom inkább megfelel, az F. alattinak ide vonatkozó részén felül bizonyítja az is, hogy a G) alatti jegyzőkönyv 5. pontja a kárpótlásul megállapittatni kért összeget 14,000 frtban azért számítja fel, mert a pályaudvarhoz vezető mindkét utat megépittetni és fentartani Nagy-Kanizsa város közönsége a maga kötelességének ismerte el, azt pedig, hogy oda más, mint a «Z> és «Nb> alatti vezetne, nem bizonyította. A «Z» alattiból 482/,0 méter hosszúság jókarban tartása felperes kötelességéve azért tétetett, mert: szakértők azt a hosszúságot, melyet felperesnek bécsi vonala elfoglal, annyiban állapították meg s a 8-10 m. különbözet annak terhét képezi. A kereset kérelmi része abban a tekintetben, hogy a peres felek által jókarban fentartandó terület külön-külön jelöltessék s a kötelezettség is akként tüntettessék fel, a szolgalmak jegyzékében teljesíthető nem volt, mert a kisajátítási összeírás és az alkatrészek leírása ebben a tekintetben intézkedést nem tartalmaz s igy a kiigazítás akként leendő megejtésének sem forog fenn szüksége stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 21-én 4/365. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság felebbezett ítéletét a megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíti s a periratokat jelen határozat jogerőre emelkedése után a budapesti kir. törvényszékhez, mint központi telekkönyvi hatósághoz áttétetni rendeli, mert a kereset az abban körülirt központi telekkönyv kiigazitására van irányozva, tárgyat tehát olyan ügy képezi, mely a fenálló telekkönyvi rendszabályok szerint lévén elintézendő, az 1868. LIV. t.-c. 19. §-ának, illetőleg az 1868. I. t.-c. végrehajtása tárgyában a m. kir. igazságügyi és közlekedési ministerek által 1869. évi márc. 8 ikán kibocsájtott szabályrendelet 1. §-a értelmében a Pest-fővárosi telekkönyvi hatóság helyébe lépett budapesti kir. törvényszék, mint központi telekkönyvi hatóság hatáskörébe utaltatott. Mit sem változtat ezen az 1881. LIX. t.-c. 6. §-ának rendelkezése, mert a m. kir. Curiának 29. sz. döntvényével már megállapittatott, hogy az idézett törvényszakasz a tkvi hatóságok hatásköréből csak a kitörlési pereket vonta el, egyébként azonban, tehát a tkvi kiigazítási perekre nézve is, a tkvi hatóságoknak az 1868. évi LIV. t.-c. 19. §-a által szabályozott jogkörét érintetlenül hagyta. Ezek szerint kétségtelen, hogy felperes keresetét a bpesti kir. törvényszékhez, mint központi tkvi hatósághoz tartozott volna beterjeszteni, felperes azonban azt a budapesti kir. törvényszéknél mint birtokbiróságnál nyújtotta be, ez pedig abban mint polgári bíróság járt el. Minthogy pedig telekkvi ügyekben az 1881. évi LIX. t.-cikk 6. §-a értelmében az érdemleges periratokban előterjesztett illetékességi kifogás is figyelembe veendő; ennélfogva az elsőbiróság ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX t.-c 39. §-ának c) pontja és 40. §-a értelmében megsemmisíteni s a periratoknak ugyanezen t.-c. 5. §-ához képest az illetékes bírósághoz leendő áttételét elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1898 május hó 13-án 6,556 sz. a.) A másodbiróság végzése megváltoztattatik, az elsőbiróság ítélete és az ezt megelőző eljárás megsemmisítendőnek nem találtatik, ennek következtében a másodbiróság szabályszerű eljárásra utasitattik. In d okok: A kereset arra irányul, hogy alperes tűrni tartozzék a felperes társaság vasutvonalát magában foglaló központi telekkönyvnek Nagy-Kanizsa község határáról szerkesztett birtoklapjára bejegyzett egyik alkatrészén levő, Z betűvel jelölt műtárgyra vonatkozó s a szolgalmak jegyzékébe felvett szolgalomnak tárgyára és terjedelmére a kei eseti kérelemnek megfelelőleg szabatosabb körülírását és ilykép a bejegyzés megváltoztatását. A szolgalmak jogi mivoltuk szerint a terhek közé tartoznak és e jogi természetük nem változik az által, hogy azok a központi telekkönyvről szóló 1881. évi LXI. t.-c. 15. §-a alapján a vasúti ingatlanoknál a birtoklapon a szolgalmak jegyzékébe jegyzendőkbe. Tekintve, hogy a telekjegyzőkönyvek és a központi telekkönyvek szerkesztésénél a terhek bejegyzése körüli hibák kiigazitása a tkvi rendelet I. része 3. §. 1. pontja és 22—27. §-aiban szabályozott kiigazítási eljárás útjára nem tartozik és a telekkönyvi rendelet II. része 168. §-ának esete sem forog fenn; tekintve tehát, hogy a kereset sem a tkvi rendelet első részében szabályozott kiigazítási keresetnek, sem a II. rész 168. §-a alá eső hiba kiigazításnak, hanem oly igény érvényesítésére irányzottnak tekintendő, a mely által ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog megváltoztatása es igy részben megszüntetése céloztatik; tekintve végül, hogy az e tárgyú keresetek az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-a szerint nem a telekkönyvi hatóság, hanem a birtokbiróság hatáskörébe tartoznak: Mindezeknél fogva a budapesti kir. törvényszék, mint központi telekkönyv birtokbirósága előtt indított perben hozott elsőbírósági ítélet és az ezt megelőző eljárás megsemmisítésére és a periratoknak a telekkönyvi hatósághoz áttételére birói hatáskör 1 hiánya okából alapos indokok fenn nem forogván, a fenti végzés indokolt.