A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a györi kir. ítélőtáblán és a kir. Curián

182 A JOG kivált ha meggondoljuk, hogy a legfőbb bíróságnak néha olyan felfogása is van, hogy előjegyzés ellen törlési perrel nem lehet félni, (1877. évi április 26. 3,480. sz. a. Lfi. 1880. évi február 6. 7.sz. a. Lfi. 1882. évi 5,605. sz.a. a kir. Curia.)és esetleg két szék közt a pad alá ültetnénk, a szerencsétlen «jogutódot> kinek aztán sem kérvényezéssel,sem törlési perrel nem lehetne az igazolatlan előjegyzéstől megszabadulni. Ezekből látható, hogy a győri kir. Ítélőtábla álláspontja a helyes, és annál inkább követendő, mert teljes ülésben, kifejezetten elvi kérdés megoldására hozták, valamennyi kir. ítélőtáblának megküldötték, az igazságügyminiszteriumhoz, a kir. Curia elnökéhez is felterjesztették és sehol sem szóltak ellene, ellenkező elvi megállapodásra nem jutottak, a kir. Curián nem is vitték teljes tanácsülés elé, az igazságügyminiszterium sem adott ki ellenkező értelmű rendeletet, a kir. Curia végzése pedig nem is teljes ülésből származott, egyáltalán nem is volt az a célzata, hogy elvi kérdést oldjon meg vele, sőt lehet, hogy már azóta is nem egy ellenkező értelmű végzést hozott, hivatalosan soha sem tették közzé, s hogy tudomásunk van róla, csak a sajtó mindenre kiterjedő figyelmes működésének köszönhető. Tehát kétségtelen, hogy igazolatlan előjegyzésnek az előjegyzést szerző fél beleegyzése nélküli törlését nemcsak az, a ki ellen az előjegyzést elrendelték vagy annak örököse, hanem bármi élők közti jogügyletre támaszkodó telekkönyvileg érdekelt jogutódja is kérheti. Belföld. A pécsi ügyvédi kamara évi jelentéséből a következőket közöljük: I. Folyó ügyek. Az 1896. év végén elintézetlen folyó ügyi darab nem maradván, elintézendő volt az 1897. év folyamán érkezett 453 ügydarab, mely mind elintéztetett. Pártfogó, illetőleg védőügyvéd lett kirendelve összesen 47. A kamara tagjainak létszáma 1897. év végén 177 ügyvéd volt. Az ügyvédjelöltek lajstromába 1897. év végén tehát bejegyezve volt 39 ügyvédjelölt. Fegyelmi ügy 1897. év folyamán érkezett 500 darab, mely mind elintéztetett. Fegyelmi panaszügy 1897. év folyamán elintézendő volt 109 darab. Ezekből elintézést nyert összesen 73 drb. A fegyelmi panaszok száma a lefolyt évben az 1896. évbeli panaszok számához képest 14-gyel szaporodott, de azoknak az ügyvédeknek a száma, a kik ellen panasz érkezett, csak hárommal növekedett az 1896. évihez képest, mert mig 1896. évben 14 volt a bepanaszolt ügyvédek száma, addig 1897-ben kamaránknak 47 tagja ellen érkezett panasz, egy panasz pedig más kamarába bejegyzett ügyvéd ellen irányult. A panaszoknak folyton növekvő száma mellett, a mely sajnos jelenségnek részben az ügyvédi kar sanyarú helyzetében kell az okát keresnünk, figyelembe veendő az a körülmény, hogy az elintézett panaszok közül több lett már a panaszlottnak igazoló nyilatkozata után tényálladék hiányából vagy panaszvisszavonás folytán megszüntetve, mint a mennyiben fegyelmi eljárás elrendelésének szüksége merült fel, s ha még ehhez tekintetbe vesszük, hogy a teljesített vizsgálatok eredménye is nagyrészt kedvező a panaszlottakra, mert a mult évben befejezett 15 vizsgálat alapján a fegyelmi bíróság csak 5 ügyben hozott vádhatározatot, akkor az a sötét kép, a mely a panaszok szaporodásában elénk tárul, sokat vészit kétségbeejtő voltából. Fegyelmi vizsgálat. 1896. év végén folyamatban volt 6 vizsgálat, 1897. év folyamán elrendeltetett 20 vizsgálat, 1897. év folyamán befejezést nyert 15 vizsgálat, 1897. év végén tehát folyamatban maradt 11 vizsgálat. Befejezett vizsgálatok alapján a kamarai ügyész 6 esetben terjesztett elő vádinditványt s a fegyelmi bíróság ezek közül 5 esetben vádhatározatot is hozott. Végtárgyalás tartatott 4 esetben, melyek alapján a fegyelmi bíróság egy esetben mondott ki vétkességet, két esetben felmentő ítéletet hozott s egy esetben a vizsgálat kiegészítését rendelte el. A hozott marasztaló Ítéletben a fegyelmi biróság írásbeli feddést alkalmazott büntetésül. II. Az ügyvédség és jogszolgáltatás terén tett tapasztalatainkat következőkben terjesztjük elő: Örömmel üdvözöljük a mult év igazságszolgáltatási törvényhozásának nevezetes alkotásai közül az esküdt bíróságokról szóló 1897. XXXIII-ik és bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. XXXIV. t.-cikkeket, a melyeknek megalkotásával a modern büntető igazságszolgáltatás behozatalának utolsó akadályai is elhárittattak s hisszük, hogy az uj büntető perrendtartás m á r az 1897. XXXIV. t.-c. 1. §-ában megállapított véghatáridő előtt is tényleg életbeléptethető lesz. Midőn ezt a tényt örömmel üdvözölnők, nem hallgathatjuk el mégsem ama komoly aggályunkat, hogy az esküdtbiróságok megalakulásánál az esküdtek kiválasztásának a törvényben statuált módja bő alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy az évi lajstromok egybeállításánál nem mindig és mindenütt az igazságszolgáltatás tiszta érdekei, hanem egyéb melléktekintetek érvényesüljenek. A mikor a törvény meghatározza, hogy kik bírjanak esküdt képességgel s kikre nézve forognak fenn kizárási okok, akkor alig indokolható még egy közbeeső fórum felállítása, a mely az esküdtképes polgárok alaplajstromából a bíráskodásra hivatottakat még külön individuális tulajdonságaiknak szabad mérlegelésével kiválogassa s ezzel igen nagy részét azoknak, kiket a törvény az esküdt képességgel felruházott, eme jog gyakorlatából egészen önkényüleg kizárhassa. S annak, hogy ennél a kiválasztásnál ugy a párttekintetek, mint a pajtáskodás nem csekély sulylyal essenek a latba, az is kedvező alkalmat fog szolgáltatni, hogy az évi lajstromok kiválasztására hivatott bizottságok elnökei, a törvényhatóságok által választott bizalmiférfiak közül, tetszésük szerint három tagot hívhatnak meg; ugy alakithatják meg tehát a kiválasztó bizottságokat, hogy azok aző egyéni nézeteiknek egyszerű visszhangjai legyenek s mindenkit mint megbízhatatlant mellőzzenek a kiválasztásnál, a ki nem tar1 tozik bizonyos politikai párthoz, vagy nem tagja bizonyos családi érdekszövetségnek. Az anyagi magánjog kodifikatiójának oly régóta húzódó kérdése is szerencsés fordulatot vett a legújabb időben, a mennyiben az általános polgári törvénykönyv előkészítésének munkája a jogélet különböző ágaiban működő szakférfiakból kiegészített bizottság kezébe ment át s igy reményünk lehet arra, hogy a nagy munkának nemsokára kézzelfogható eredményeit is látni fogjuk. A jogélet minden terén tapasztalható fejlődés mellett azonban csak annál kirívóbbá válik a magyar ügyvédség sivár helyzete. Az elavult s már keletkezésekor is célt tévesztett ügyvédi törvény megígért reformja a kamarák folytonos sürgetései dacára is teljesen lekerült a napirendről, pedig az ügyvédi kar helyes szervezése elengedhetetlen kiegészítő részét képezi a kifogástalan törvénykezés rendszerének. Az ügyvédi rendtartás kérdése tárgyában már oly régen folyik az anyaggyűjtés, a reform annyi oldalról lett már megvilágítva, hogy az a törvényhozási tárgyalásra a legtökéletesebben megérett s azért újból kell kérnünk Nagyméltóságodat, hogy az ügyvédi reformjavaslatot a törvényhozás elé beterjeszteni kegyeskedjék. Ezzel kapcsolatban megújítjuk Nagyméltóságodhoz már a mult évben intézett ama kérelmünket, hogy az 1896. évi országos ügyvédgyülés határozatának figyelembevételével egy országos ügyvédi gyá m- ésnyugdijintézet szervezésére nézve szükséges törvényhozási intézkedést kieszközölni kegyeskedjék. A mostani nyomasztó viszonyok között az ügyvédek túlnyomó nagy része, az anyagi megélhetés súlyos gondjaival küzd, ugy, hogy tőkegyűjtésre a legtöbben nem is gondolhatnak; már a kar reputatiója tekintetéből is égető szükséget képez tehát gondoskodni oly segélyforrások megteremtéséről, a melyek a karnak munkaképtelenekké vált tagjait s az elhunytaknak legközelebbi hozzátartozóit, legalább a végső nyomortól megmenteni képesek legyenek. Ehhez pedig köztapasztalás szerint oly törvényhozási intézkedés szükséges, a mely a karnak valamennyi működő tagját kötelezi a létesítendő nyugdíjintézet kötelékébe lépni. Hogy a rég óhajtott ügyvédi dijtörvény meghozataláig is legalább ideiglenesen segítsünk azokon a viszásságokon, a melyek az ügyvédi költségek megállapítása körül lépten-nyomon észlelhetők, a mult évben egy ügyvédi díjszabást állapítottunk meg abban a reményben, hogy azt bíróságaink már csak azért is el fogják irányadóul fogadni, mert az valóban csak minimalis díjtételeket foglalt magában és mert egy ilyen általános szabályzat elfogadásával megszabadultak volna az ügyvédi díjmegállapítások körül felmerülő elfogultság ódiuma alól. Reményünkben azonban csalódnunk kellett, mert a kamaránk területén működő kir. bíróságok közül az ügyvédi díjszabás elfogadása iránt hozzájuk intézett megkeresésünkre csupán a gyönki, a pécsi és a tamási kir. járásbíróságok vezetői s a pécsi és szegzárdi kir. törvényszékek adtak választ, de ezek sem sok reménynyel biztatók arra nézve, hogy egész akciónk náluk is sikerrel járjon. A pécsi, a gyönki és tamási kir. járásbíróságok vezetői ugyan kijelentették, hogy a közölt díjjegyzéket némi eltérésekkel a lehetőség szerint követni fogják, a szegzárdi kir. törvényszék is kilátásba helyezte, hogy a közölt díjjegyzékben foglaltakat is figyelembe fogja venni némi eltérésekkel a díjmegállapításoknál, de a pécsi kir. törvényszék a bíróságokra ruházott discretionális hatalom álláspontjára helyezkedve, egész ridegséggel kijelentette, hogy «miután az ügyvédi dijak megállapítása esetről-esetre képezi bírói ítélkezés tárgyát, a kamara által közölt általános ügyvédi díjszabásnak elfogadása kérdésében még tárgyalásba sem bocsátkozhatott*. Helyi igazságszolgáltatásunk menetét illetőleg, megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy bíróságaink teljes odaadással igyekeznek nagy és nehéz feladatuknak megfelelni s kirivóbb kalamitásokkal sem munkájuk minősége sem az elintézések gyorsasága tekintetében nem találkoztunk. Igaz, hogy a büntető törvénykezés kivételével minden egyéb ágában az igazságszolgáltatásnak, az elmúlt évben csekélyebb is volt az ügyforgalom. így a pécsi kir. ítélőtáblánál a polgári ügyek száma a mult évben az 1896. ' évbelihez képest 608-al, a pécsi kir. törvényszéknél a polgári