A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja [6. r.]

180 A JOG elhalasztgatásába beleegyeznék. Minélfogva magának a földbirtokosnak az érdeke a természetes szabályozója annak, hogy kőszén-medencékben hosszabb tartamú meddő foglalkozások a komoly vállalkozás előtt helyt ne találjanak. S ezen államhatalmi beavatkozás tekintetében elvi szempontból meg kell jegyeznnem végül, hogy a beavatkozási jog gyakorlatának a közgazdasági következményekhez kell alkalmazkodnia. Nagyon helytelen és rövidlátó közgazdasági politika volna például, ha az államhatalom most minden áron az összes szerződésileg lefoglalt szénterületek üzembe helyezését íorcirozná, mert ez az eljárás, ha egyáltan sikerülne, rövid idő múlva túltermelésre, az pedig a gazdasági élet örök törvényei szerint előbb-utóbb okvetlenül nagyobbmérvü válságra vezetne. A létező nagyobb bányavállalatoknak meg kell engedni, hogy ne csak mától holnapig létezzenek, hanem jövőjüket a vállalat kiterjedésének s üzleti alaptőkéjének megfelelő szénterületek megszerzése által már eleve biztosithassák. Ez korántsem hegyzárlat, hanem közgazdasági követelmény. Vagy pedig vannak vidékek, a hol a helyi viszonyok, a kedvezőtlen üzleti konjunktúráknál fogva intensiv bányamivelés még nem prosperálhat. Itt sem lehet a bányamüvek létrejövetelét erőnek-erejével forcirozni, a mi végeredményben csak szédelgésre, vagy a tőke oktalan elfecsérlésére vezetne. Ennek a korlátozása is a társadalom érdeke, ez is közgazdasági követelmény. Való igaz, hogy az olcsó szén manapság egyik hathatós elősegitője az ipar föllendülésének, s hogy a szabad verseny, a termelés okszerű fokozása a dolog természeténél fogva kedvezőbb áralakulást von maga után ; de a mily alaptalan azon vélekedés, hogy a kőszénbányamivelési szabadság megvalósitásával mindjárt megvolna az olcsóbb szén, épp oly nagyon félszeg gondolat volna azt hinni, hogy az ipar felvirágoztatásához a széntermelés fokozása elégséges, illetve hogy a széntermelés bármilyen intenziv fokozása az általános ipar terén is ugyanily lendületet von maga után, mert a közgazdasági életben a kőszénbányászatnak és az iparnak egymásra való kölcsönhatása jelentkezik : a szénbányászat az általános ipar fejlődést viszi előre, ez pedig viszont a szénbányászatra gyakorol fejlesztő hatást. Sem a szellemi, sem az anyagi világban nincs ugrás ; a közgazdasági életben is csak a fokozatos fejlődés egészséges. Kőszénbányászatunk terén se kivánjunk többet amaz örvendetes progressiv előhaladásánál. melyet ezen bányászati ág statisztikája a legutolsó évtizedben felmutat. És az államhatalom nem annyira a kőszénbányászat viszonyaiba való direct beavatkozás, mint inkább a közérdeknek szolgáló pénzügyi és közgazdasági politika, különösen a vasúti hálózatnak a szénvidékekre való kiterjesztése, kedvező szállítási tarifarendszer életbe léptetése, a félreeső helyeken kedvezőtlen üzleti viszonyok között tengődő vállalatoknak állami kedvezményekben való részesítése, a valószínű de még ismeretlen szénteiületek bányászati felkutatásának elősegítése s általán az ország ipari tevékenységének fokozása stb. által igyekezzék kőszénbányászatunkat a szépen megkezdett progressiv fejlődés utján előbbre vinni. II. A jogfolytonosság elvének szem előtt tartásával történő reform-munkálatok önként érthetőleg semmiféle rázkódtatással sem járnak. A kőszénkérdésnek a fennebb vázolt módon való megoldása lényegileg az országbírói értekezlet által teremtett s a közel 40 éves gyakorlat által úgyszólván véglegesített jogállapotnak lenne a sanctionálása, azon módosítások és kiegészítésekkel, melyeket a bányászathoz fűződő közgazdasági érdekek megkívánnak. Hiába igyekeznek egyesek a földbirtokos ez idő szerinti kőszénjogát mindössze csak kőszénbányanyitási előjognak minősíteni, a dolog tényleg még is ugy áll, hogy manap a kőszén a szoros értelemben vett Magyarországban a földbirtok tartozékát képezi s mint ilyen a földbirtokos jogi uralma alatt áll. A kőszénre vonatkozó mai bányatulajdon alapja nem a bányafőurjogból folyó adományozás, mely itten egyszerű iparengedély jellegével bir, hanem maga a földtulajdon, illetve a kőszéntelepre vonatkozó tulajdonjognak a földbirtokostól való előzetes megszerzése. A földbirtokost ma is kizárólagos kőszénkutatási és bányanyitási jog illeti meg, a melynek tényleges gyakorlásához azonban hatósági engedélyre van szüksége; s ezen jogát másra is átruházhatja a nélkül, hogy ezen átruházási ügylet, vagyis a kőszénjognak a földtulajdontól való különválasztása, bányajogi jelleget öltene magára, anélkül, hogy ezen uj jogviszonyba az államhatalom beavatkozhatnék. A bányatörvény intézkedései az uj jogszerzőre is kötelezők, a ki a kőszén kiaknázására a mai bányajogrend keretében nem szorítható ugyan, de ha a földbirtokostól szerzett jog alapján kutatni, vagy bányát nyitni akar, neki ahhoz hatósági engedélyre van szüksége. Az országbírói értekezletnek a kőszénre vonatkozó határozmányai máskép nem értelmezhetők. Dr. Fehér Manó*) és mások azt állítják, hogy az országbírói értekezlet a kőszenet nem nyilvánította a földbirtok tartozékának, hanem meghagyta a föntartott ásványok sorában és voltaképen csak az ált. bányatörvény 284 és 285. ^-aiban a földbirtokos részére engedélyezett moratóriumot élesztette fel, illetve hosszabbította meg a törvényhozás máskénti rendelkezéséig, tehát, hogy a földbirtokost csak ideiglenes bányanyitási és felkérési előjog illeti meg. Erre nézve a következők jegyezhetők meg : Igaz ugyan, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok VII. r. 1. fej. l.§. c) pontja szerint az 1859. évi október hó végéig a földbirtokosok javára s mások kizárásával kiszabott kőszénbányanyithatási és felkérhetési idő akép élesztetett fel, hogy a törvényhozás máskénti rendelkezéséig a földbirtokos beleegyezése nélkül kőszénkutatásra való engedély,annál kevésbbé bányászati adomány a bányakapitányságok részéről senkinek se adassék; vagyis igaz ugyan, hogy az 1. §. ezen c) pontjának szigorú grammatikai értelmezése megerősíteni látszik azt, miszerint az országbírói értekezlet a kőszenet nem nyilvánította a földbirtok tartozékának; de hogy az értekezlet a kőszénre nézve lényegileg mégis az osztrák ált. bányatörvény hatályba lépte előtti állapotot akarta ideiglenesen visszaállítani s hogy a kőszenet tényleg kivette a bányaregale, jobban mondva a bányaszabadság alá eső s az ált. bányatörvény 3. §-ában foglalt ásványok sorából, azt a VII. fej. 1. rész 1. §-ának többi intézkedései, különösen pedig a b) pont, mely szerint a más földében kőszenet kiaknázó iparos az eddig a kincstárnak fizetett bányavámot ezentúl a földbirtokosnak tartozik bér gyanánt kiszolgáltatni, és a dj pont, mely meghatározza, hogy ki értendő földbirtokos alatt, s mely egyenesen kimondja, hogy ott, hol az összesítés még meg nem történt, «a kőszéntelep a volt földesúri birtok tartozékának nyilvánittatik,» eléggé igazolják. A földbirtokos tehát a kőszéntelepet a földbirtok tartozéka gyanánt tulajdonilag birja s arra nézve a bányavállalkozókkal adás-vételi vagy haszonbérleti szerződéseket köt, a melyeknek tárgyát tehát korántsem csak a kőszénbányanyitási előjog, hanem maga az illető telek felszíne alatt létező vagy feltételezett kőszéntelep tulajdonjoga, illetve használata képezi. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság is az 1896. évi december hó 21-én l.',589. sz. a. hozott döntvényében ezen az alapon kijelentette, hogy abban az esetben, midőn a földbirtokosi kőszénjog az adásvételi jogügylet tárgya : az ily jogügylet illetékszabás szempontjából ingatlan eladása iránt kötöttnek tekintendő. Ezen döntvény is az okfejtésben lényegileg arra támaszkodik, hogy a kőszén jogilag és tényleg a földbirtok tartozéka, s hogy a kőszénkiaknázási jog megvétele tulajdonképen nem más mint az illető kőszéntelep tulajdonjogának a megszerzése *) A földbirtokos kőszénjogának ez a tulajdonképeni tartalma. S habár a törvényhozás nem tartoznék a mai állapotot sanctionálni, annál is inkább nem, mert az csak ideiglenesen lett akként kontemplálva, s mert máskülönben is, mint már ismételten hangsúlyoztam, a kőszénbányászat jogi szabályozásánál nem a történeti jogfejlődés, hanem a társadalom fensőbb közérdeke jelöli meg a helyes utat s a helyes módszert: mindazonáltal ha, miként láttuk, a társadalom érdeke itten a földbirtokos jogkörének a teljes bányaművelési szabadság megvalósításával járó megszorítását ez idő szerint már nem kívánja, akkor mindenképen csak előnyösnek kell tekintenünk, hogy a kőszénkérdés megoldásánál a társadalmi közérdeket olyatén módozat is teljesen kielégíti, mely a jogfolytonosság elvének fentartása mellett valósitható meg. Az elmondottakban is van valami tehát, ami a kőszénkérdésben elfoglalt álláspontomat s a megoldásra vonatkozó javaslatomat támogatja. *) V. ö Dr. F e h é r M. «Az évtizedek óta készülő magvar bányatörvény.) 95—96. 1. *) V. ö Kocián S: «A m. kir. p. ügyi közig, bíróság döntvényei és elvi jelentőségű határozatai 1896. évrőb XXVI. lap.