A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - A hagyatékbirói záradékolásról

*7 es ebből kifolyóan az, hogy a vételárból eszközlött fizetések az ezeket nyert hitelezők kedvezményezésére és a többi hitelezők megkárosítására irányzott célból történtek, bizonyítottnak nem vehető, vádlott a btk. 414. §. 3. pontjában körülirt csalárd bukás bűntettében bűnösnek kimondható nem volt. Ellenben tekintve, hogy vádlott saját beismerése, valamint a cégjegyzék hiteles kivonata szerint bejegyzett kereskedő volt, a ki már a cégbejegyzés tényéhél fogva sem tartozván a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. t.-c.) 3. §. szerint a könyvvezetés kötelessége alól felmentett egyének közé, az idézett törvény 25. és 26. §§. értelmében az üzlet forgalmára való tekintet nélkül szabályszerű üzleti könyveket vezetni, leltárt és mérleget szerkeszteni köteles volt, tekintve, hogy a vádlott saját beismeréséhez képest könyveket egyáltalában nem vezetett, leltárt és mérleget nem szerkesztett, valamint tekintve, hogy vádlott, kinek minden tőkebefektetés nélkül alapított üzlete már kezdetétől fogva szenvedőleg állott, fizetésképtelensége és ennek tudata dacára uj adósságokat csinált; só't lehetővé tette, hogy ellene egyes hitelezők végrehajtást is vezettek, vádlottat a btk. 416. §-ának 2., 3. és 4. pontjaiban meghatározott vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondani kellett; nem állhat útjában ennek az a tény, hogy a kir. ügyész a végtárgyalás befejeztével bejelentette, mikép annálfogva, mert vádlott üzlete állitóan a kisipar terét meg nem haladta, a könyvek vezetésének, valamint a mérleg készítésének elmulasztását a vádlott terhére nem róvja, mert a kir. ügyész vádlott ellen csalárd bukás büntette és vétkes bukás vétsége miatt vádat emelvén, a bíróságot az elbírálása alá bocsátott cselekmény helyes minősítésében a kir. ügyésznek a fentiek szerint egyenesen téves nézete és ennek érvényesítésével előterjesztett indítványa nem gátolhatja stb. A m. kir. Curia (1898. ápril 20. 11,869. sz. a.) vádlottnak a btk. 416. §-ának 2. és 3. pontja alá eső vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondása mellőztetik és fogházbüntetése az ellene fenmaradó, a btk. 416. §-ának 4. pontja alapján megállapított bűnössége miatt 8 napra leszállittatik. Ezzel a változtatással a kir. Ítélőtábla ítélete he'ybenhagyatik. Indokok: Helyesnek fogadtatott el ugyan a kir. itélő táblának az az érvedé, hogy a kir. ügyésznek csalárd és vétkes bukás miatt emelt vádjával szemben nem gátolhatja a bíróságot a cselekmény minősítésében az a körülmény, hogy kir. ügyész a könyvek vezetésének és a mérleg készítésének elmulasztását vádlott terhére ném róvja; még is minthogy vádlottnál éppen semmiféle leltározható vagyon nem találtatott, bemondott tartozásai pedig 2,500—2,800 frtnál többre nem rúgtak; minthogy továbbá azon körülmény, hogy vádlott csak 1,000 frt értéket képviselt üzletének csekély terjedelme dacára cégét bejegyeztette, nem változtatta meg a kisipar körét meg nem haladó, olyannak az aradi kereskedelmi és iparkamara által is elismert üzletnek minősítését és terjedelmet; minthogy végül egymagában a bejegyzés ténye által vádlott oly kereskedővé nem válhatott, ki elien a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaiban körülirt mulasztások megtorlás alá vonhatók volnának: mindezeknél fogva vádlottnak a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaira fektetett bűnösségét mellőzni kellett stb. Az a körülmény, hogy vádlott, kocsisavai a vásárra kiállitatott csődör lovát a korláthoz nem köttette, sőt minthogy a csődör fején kantár volt, annak fejéről a kötőféket levétette, oly cselekménynek vagy az elővigyázati szabályok oly mulasztásánál:, melynek a megtörtént baleset bekövetkezését okvetlen maga után vonnia kellett és melyet vádlottnak gyanítania lehetett, nem tekinthető. A szegedi kir. törvényszék (1897. évi jannár 19-én.) Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt D. István és N. György elleni bűnügyben következőleg itélt: D. István a btkv. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondatik s ezért a hivatkozott törvényszakasz alapján a btkv. 92. §-ának alkalmazásával 40 forint fő és 10 frt pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéltetik. Ellenben N. György a btkv. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: D. István és N. György azzal terheltetnek, hogy az előbbi tulajdonát képezett s utóbbi őrizete alatt álló csődör ló, 1895. évi június 8 napján a Hódmezővásárhelyen tartott marhavásáron Gy. Lajost nevezettek gondatlansága folytán megrúgta s az 1 napló sz. a. orvosi látlelet tanúsága szerint Gy. Lajos 8 napon tul, de 20 napon belül gyógyuló testi sértést szenvedett. Vádlottak a kiderített tényállással egyezőleg beismerik ugyan, hogy Gy. Lajost a D. István tulajdonát képezett és N. György kocsis gondozására bizott csődör ló megrúgta s hogy nevezett ennek folytán az orvosi látleletben kitüntetett testi sértést szenvedte, azt azonban, hogy a bekövetkezett eredmény az ő gondatlanságuk lenne tagadják, mert D. István a ló birtokosa az eset alkalmával a helyszínén nem volt, N. György pedig a ló megfékezésére minden lehetőt elkövetett és végül, mert a hely a hol a szerencsétlenség bekövetkezett, a két korlát közti néhány méter széles üres térségen a hódmezővásárhelyi tájszólás szerint az úgynevezett *platzon», mely hely a lónak jártatására van fentartva történt s így azon mulasztás, hogy a kérdéses ló a korláthoz kötve nem volt miután azon helyen a lónak jártatása van fentartva büntetőjogi beszámítás alá nem eshet; annál kevésbbé, mert sértett, ki Szentesre egy csődör lovat szállított eladás végett az országos vásárra, tudomással birt arról, hogy a lónak járását ott szokták kipróbálni. U. István vádlottnak ezen védekezése, tekintve hogy cselédje N. Györgyöt a szükséges elővigyázati utasításokkal el nem látta, figyelembe sem jöhet, mert csődör lovat a vásáron való árulásnál az e célból felállított korláthoz tartozott volna köttetni; mit beismerése szerint nem tett, sőt a lóról a kötőféket le is vétette; ugyanazért őt miután Gy. Lajosnak megrugását az ő gondatlansága okozta, a fenforgó súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondani kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1897. évi március 22-én 1,089. sz. a.) N. György vádlott a btkv 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki s emiatt az idézett t. szakasz alapján a btkv. 92. §-ának alkalmazásával tiz frt fő és öt frt mellék pénzbüntetésre ítéltetik. Ezzel a változtatással a kir. törvényszék ítélete egyebekben helyben hagyatik. Indokok: Minthogy N. György vádlott a kihallgatott Gy. Péter, L. Ferenc és B. Pál tanuk vallomása szerint akkor, mikor a csődört megfékezni nem tudta, habár az csak lassan ugrálva hátrált a mintegy 10 lépésnyire háttal álló sértett felé, ezt vigyázatra nem figyelmeztette, bár erre különösen L. Ferenc tanú szerint még elég ideje volt, sőt nevezett vádlott maga is azt vallotta, hogy mikor figyelmeztetéskép elkiáltotta magát, már késővolt, mert a ló a sértettet ugyanakkor már meg is rúgta. Minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy Gy. Lajos súlyos testi sérülése ennek a vádlottnak is vétkes gondatlansága folytán okoztatott s az a körülmény, hogy egyébként a baj elhárítása végett a csődört a kantárszáron tőle telhetően visszatartani iparkodott, csak a vétkes gondatlanság beszámítását enyhítő okként jöhet figyelembe. Ennélfogva N. György vádlottat a gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében szintén bűnösnek kimondani és büntetlen előéletére,valamint arra is, mint nyomatékos enyhítő körülményre tekintettel, hogy a már fentebb emiitettek szerint a lovat minden igyekezete dacára megfékezni nem birta, őt a btkv. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetéskép fogház helyett szintén csak a megfelelő pénzbüntetésre ítélni kellett stb. A magy. kir. Curia (1898. évi április hó 4-én 8,059. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattik s vádlottak az ellenük emelt vád terhe alól felmentetnek. Indokok: Az a körülmény, hogy D. István elsőrendű vádlott kocsisával N. György másodrendű vádlottal a vásárra kiállított csődör lovát a korláthoz nem köttette, sőt minthogy a csődör fején kantár volt, annak fejéről a kötőféket levétette, oly cselekménynek vagy az elővigyázati szabályok oly mulasztásának, melynek a megtörtént eset bekövetkezését okvetlen maga után vonnia kellett, s melyet elsőrendű vádlottnak gyanítani lehetett, nem tekinthető, minthogy D. István vádlott a szolgájának N. Györgynek meghagyta, hogy a csődört kantárszáron, illetve zabián tartsa, mi meg is történt. Az pedig, hogy a csődör rugós lett volna, s hogy e miatt ennek elkülönítése okvetlenül szükséges lett volna és hogy a lónak rugós voltánál fogva D. István előre láthatta volna, hogy annak a szokásos módon való kiállítása által emberek testi épsége vagy egészsége veszélyeztettetik, bizonyítva nincs. Úgyszintén N. György másodrendű vádlott is, a ki gazdája parancsa szerint járt el, nem hibáztatható a miatt, hogy a lovat megfékezni, illetve ugrándozástól visszatartani képes nem volt, és hogy első meglepetésében, zavarában sértettnek azonnal nem kiáltott, csak is később. Ezek folytán az eset körülményeit tekintve, a lónak megbokrosodása, illetve Gy. Lajosnak a jelzett csődör által történt megrugása a véletlen esetnek tulajdonitható és a vádlottakkal szemben büntetőjogi beszámításra alapot nem szolgáltathat. Ugyanazért mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával vádlottak az ellenük emelt vád terhe alól felmentendők voltak. Puszta állítás a váltóhamisítás megállapításához bizonyítékul nem szolgálhat. A nagybecskereki kir. törvényszék (1896 nov. 24. 4,524. sz. a.) L. Pája a btk. 401. §-ába ütköző s a btk. 403. §-ának L pontja szerint büntetendő magánokiraíhamisitás bűntettében mint a btk. 69. §-ának 1. pontja szerinti értelmi bünszerző bűnösnek mondatik ki és ezért egy évi börtönre Ítéltetik stb. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint P. Sz\ etozár ügyvéd vádlott ellen 25 frt ügyvédi díj és járulékai iránt pert indított s midőn az ügy már az árverés kitűzéséig előre haladt s a követelés a költségekkel 66 frt 37 krra ment, vádlott megjelent P. Szvetozár ügyvéd irodájában,kérte a kitűzött árverés felfüggesztését, egyszersmind egy 66 frt 37 krról kiállított, L. Pája, L. Száva és S. Zsiva névaláírásokkal ellátott eredeti váltót adott át dr. P. Szvetozár ügyvédnek, minek folytán a nevezett ügyvéd a kitűzött árverést beszüntette. Ezen váltó aztán a nagybecskereki népbanknál leszámitoltatott, a lejárat napján azonban arra fizetés nem teljesittetvén, az megóvatoltatott, akkor tünt ki, hogy a kérdésesváltón levő L. Zsiva és L. Száva névaláírások hamisak, a mennyi-