A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - Közszerzemény 4. [r.]

A J nyokra vonatkozó munkálat alapelvéül a personál uniót tekintiipn kívánatosnak tartotta volna, hogy ez világossan ki is mondassek, hogy tehát a szóban forgó munkálatba ez a kifejezés ^personál umo* beigtattassék, annál inkább, mert az 1861-iki fölíratok oly annyira kiemelték azt, hogy az emiitett kifejezés nem kevesebbszer, mint tizennégyszer fordul elő bennük, azóta pedig a magyar közjog természetesen legkevésbbé sem változhatottjmeg.* A volt I) e á k pártnak még egy kiváló tagja K e rk ápo 1 y Karol>\ oly tontos alkalommal, mint az első védtörvény javaslat tárgyalása volt, melynek akkor épp előadójaként szerepelt, ezt mondá: «A personaliter uniáltságot kifejezésre hozza a közös hadsereg. . .Én részemről a duálisticus álláspontnak, azon álláspontnak, melyen latok két personaliter uniált államot stb.» (1868 aug. 4-én.) Ezen nyilatkozat nagv hordereje csak kiegészíti Deák Ferenc ismert álláspontját, . mit Andrássy Gyula gróf (1869 jan. 14-én) ilykép illuslrál: «Ő Felsége uralkodása alatt két közjogi különállással biró állam, illetőleg államterület létezik.* 1831. október havában két interpellátio történt, melynek lényege a personál és reál unió körül forgott, erre válaszolt (1871. 7 XO gr.Andrássy Gyula, mely beszédéből e cikk folyamán egyes részleteket is idézek, — azóta e tárgy direct parlamenti tárgyalás alá többé nem került. (Ez érdekes beszéd előzményeivel együtt olvasható gr. Andrássy Gyula összegyűjtött beszédei II. köteté507—534. lapokon.) Közjogi irodalmunkban a Deák-párt traditioit képviselő Beksits Gusztáv igy ir: «reál unió Magyarország és Ausztria közt soha sem volt. Nem volt 1848 előtt, sem után, nem létezik az 1867 : XII. t-cikk alapján. Magyarország viszonya Ausztriáhozpersonál unió, de nem tiszta és vél e t1 en, hanem az együtt birtoklással és kölcsönös védelmi kötelezettséggel p á ros u lt pe rs o n ál un i o. (Ez volt Deák felfogása 1867 márc. 28-án.) Ez volt a pragmatica . sanctio alapján, 1848-ban és 1867-ben. Az 1848-iki törvények nem változtatták meg a pragmatica sanctiot, sőt elismerték azt; az 1867 : Xll-ik t.-c. nem változtatta meg az 1848. : III. t.-cikket stb. De mind a kettőnek ugyanazon kiindulási pontja van: a pragmatica sanctio. Tehát nem a reál, hanem a personálunio* stb . . . Levonva a levonandókat, eltekintve a soha partot nem érő coctrinális interpretatióktól, el kell fogadnunk a D e á k-párti traditiók értelmében, melyeknek jogosultsága pedig el nem vitatható, mert megfelel a történelmi folyamatnak, (megfelel annak, mit G e r v i n u s igy fejez ki: «Ha a történetből törvényeket akarunk származtatni, e törvényeknek csak általánosan ismert dolgokon elfogadott elvek és nézeteken és ellenmondást nem tűrő tényeken kell alapulniok.>) S ha ezt szorosan vesszük, visszatekintünk az eddig felhozott érvekre, bizonyos az, hogy Magyarország viszonya Ausztriához a specialiter fölfogott magyar közjog álláspontjából kiindulva ugy 1867-et megelőzőleg, mint azután csak a personál unió lehet. Kik pedig ezzel megelégedve nincsenek, azok számára a következő végeredményt állítom össze: 1. <Midőn az 1723 : I., II., III. t.-c. készült, nem voltak még modern államjogi elméletek és rendszerek, sem aprioristicus meghatározások. Az emiitett törvénycikkelyek sem akarnak tervszerű alkotmányt adni Magyarországnak, s nem határozták meg állambölcseletileg azt a viszonyt, melyben Magyarország volt Ausztriához. Elég volt kimondani, hogy Magyarszág önálló, független és semmi más országnak alá nemvetett orszá g.> (Beksits.j (Ez az érem igazi oldala.) 2. Az 1848., illetve 1867-ig terjedett időre nézve teljesen megfelel a valóságnak Kecskeméthy Aurél fölfogása: «Mi azt tartjuk, leginkább megközelitjük az igazat mondván, hogy a magyar közjog szerint personális, tettleg reális unió volt a birodalom két része közt. Azon ügyek nagy része, melyeket közöseknek kell elismernünk, 1848 előtt absolutistice intéztetett el; meglehetősen befolyásunk nélkül. (Ez az osztrák publicistikának az ideális álláspontja, s ez állapotokat óhajtják vissza, ezt akarják még az 1867. évi XII. t.-c.-bői is kimagyarázni.) ';'). Xem szabad a bölcselkedőknek szem elől téveszteni, hogy Magyarországnak Ausztriához viszonya: «elüt . . . minden más szerkezettől, nem lehet hasonlítani egy állam alkotmányához sem. Hasztalan keressük a példákat külföldön a szövetséges államokban, állam szövetségekben, a personál uniókban, Írországnak Angliához való régi és Norvégiának Svédországhoz való tényleges viszonyában ... Az államok gyakorlati alakulásai, az állambölcsészet szokásos fogalmai, vagy éppen nem, vagy csak kivételesen alkalmazhatók a dualismusra ... A gyakorlati szükségesség hozta létre szinte minden alkotásunkat, s e szükségesség a sémák és doctrinák határvonalait nem mindig respectálja.> (Beksits.) 4. Azokat pedig, kik a personál és reál unió kérdését minden másba kell, nem kell beleviszik, s azt még ma is praedominálónák tekintik, utalom gr. Andrássy Gyulának 1871 nov. 7-én mondott szavaira, midőn hasonló tételeket a végletekig feszegették, a neves államférfi szerint: «általában . . . minden oly politika, mely egy jelszó körül forog, rendesen meddő szokott maradni és azon stádiumot jelzi, midőn az emberek nem tudják, hogy mit kívánnak tulajdonkép, és azt rejtik egy jelszó mögé.» Ily meddő vita a ma már szerintem Deák Ferenc teljesen tisztázott álláspontját ismerve, adott viszonyaink közepett, a personál és reál unió feszegetése is. Közszerzemény. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kii. törvényszéki biró. (ív. Előbbi fejtegetéseimben kimerítvén a közszerzemény fogalmában rejlő lényeges alkatelemek ismertetését,1) e helyütt i) A közszerzemény fogalmát alkotó azon lényeges eleménél fogva, hogy a nő azért közszerző, mert férjével együtt tényleg és közösen hatott közre a közszerzeményi vagyon szerzéséhez és fentartásához: a közszerzeményi vagyonhoz való jogosultság a törvénynél fogva egyáltalában nem szűnt meg. sem meg nem szünhetik: Azért például, hogy a nö házasságtörést követett el és a házassági kötelék ez okból fel is bontatott, vagy a nő meggyilkolta férjét: a nő közszerzői joga egyáltalában nincs érintve, mert miként hangsúlyoztam, a lényeges eriterium a tényleges közös szerzésben nyilvánul. Ugyanez elv áll természetesen megfordítva a férjre is. Ezen constitutiv alapelv a bizottsági kidolgozás alatt álló általános polgári törvénykönyv tervezett javaslatában már nincs fentartva. a minek indoka abban rejlik, hogy a tervezett javaslat szerint a szerzeményi közösség alapjává nem a közös és tényleges tevékenység, hanem egy egészen uj jogalap, «a törvényből folyó jutalom» van téve. A jutalom fogalmából pedig okszerűen folyik, hogy az érdemetlen attól elesik. De egyéb tekintetben is változásnak néznek elébe a joggyakorlat alapján kifejlődött és cikkeimben kifejtett közszerzeményi elvek, főleg az által, hogy a tervezett javaslat a közszerzemény intézményének társadalmi és gazdasági osztályokra való tekintet nélkül való általánosításának eszméje mellett foglal állást, a mely az ez irányban nemesek és nemesek között még mindig fenálló válaszfalat is eldöntené ; továbbá, hogy azt a törvényből folyó rendszer gyanánt tervezi azon esetre, ha a felek szerződésileg külön meg nem állapodnának, a mihez feltétlenül joguk van ; végül a tervezett javaslat az u. n. halál utánra való halasztás kedvezményével és még egy némely pontban a közszerzeményt mitigálni törekszik. Ezek rövid megemlítése után helyénvalónak tartom a szerkesztő bizottság tervezetéről is megemlékezni. «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzőkönyvei)) cim alatt a (Jogtudományi Közlöny" 1898. évi 3. számához melléklet gyanánt megjelent második füzet Hí. lapjához az 1897. évi december hó 10-iki bizottsági ülés jegyzökönyvéhez Dr. Z s ö g ö d Benő szerkesztő tagnak, mint előadónak tervezetét találjuk meg mellékletképen. Dr. Zsögöd Benő a közszerzemény szabályozását következőleg tervezte. «1. Alapintézkedések. «Ugy a férjnek, mint a feleségnek a vagyonából abban, a mi e vagyonban közszerzemény, a másik házastársat, a törvényből folyó jutalmul, hasonfelerészben való közösség illeti meg (szerzeményi közösség). A szerzeményi közösség a házasság létrejöttével veszi kezdetét és annak megszűntével ér véget. Közszerzeményi javak a házastárs vagyonában, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, mindazon javak, a melyek abba a házasság ideje alatt kerültek.)) «2. Jogviszony a házasság ideje alatt. «Az. hogy a házastárs vagyonába tartozó valamely vagyontárgy közszerzeményi-e vagy külön jószág, a házastársat élők közt különben megillető szabad rendelkezési jogra, valamint arra nézve, hogy e vagyont a hitelezők lefoglalhassák, nincsen befolyással.)) «3. A közszerzemény megosztása. «a) Általában. «Megszünvén a házasság, a házastárs tartozik a vagyonából való közszerzeményt a házastársával megosztani. A közszerzeményi javakban való köztulajdont, társhitelezöséget, vagy egyéb nevezetű olyan jogközösséget, a melynek h; rmadik személyek irányában is van ereje, az osi'tályjogosult házastárs a házasság megszűnése után is csak a törvényben az ilynemű szerzésre általában előirt szabályok értelme szerint szerzi meg. > «b) A személyes vagyon tekintetében. «Azon közszerzeményi javak, a melyek az osztályköteles házastársnak a személyes vagyonához tartoznak, a megosztandó közszerzemény cselekvő állományául nem természetben, hanem e helyett e javaknak megtartási árai, mint a külön vagyont terhelő megtérítések veendők fel. A megtartási ált e javaknak piaci, tőzsdei, vagy egyébkénti közön séges értéke szerint kell meghatárczni.» «4. A halál utánra halasztás kedvezménye. «A házasság megszűnésekor életben levő házastársat megilleti az a kedvezmény, hogy a házastársának a közszerzeményi illetőségét csupán saját halála utánra és ne természetben, hanem pénzben tartozzék kiszolgáltatni. Ezen kedvezmény azonban csak ugy vehető igénybe^ ha a kedvezményre jogosított házastárs visszont a másik házastárs irányában minden közszerzeményi igényéről lemond.)) «5. A közszerzői jutalom elvesztése. «A közszerzői jutalomtól a házastárs ugyanazon okokból esik el. a melyekből a hitbér s illetőleg a visszonhitbér a törvénynél fogva elvesznek (ha a házasság az ő hibája miatt felbontatott; ha a házastárs megöletésében vagy ennek megkísérlésében bűnös vagy részes; ha házasságtörést követett el).» Dr. V a v r i k Béla tanácskozó tag egészben véve osztja a házassági vagyonjognak az előadó által előterjesztett alapvető eszmeit. A közszerzemény biztosítását illetőleg véleményét a következőleg fejezi ki; ((Figyelmet érdemel a nő közszerzeményi igényének biztosítása is; nem ugyan az ingóknál, a hol a biztosítás alig vihető keresztül, hanem a közszerzeményi ingatlanoknál, kivált ha azok a házastársak együttes szerzésének gyümölcsei. Ezekre nézve a kir. Curia 41. sz. teljes ülési határozatával ellentétben már a házasság tartama alatt szükségesnek tartja a nyilvánkönyvi biztosítást. A Curia döntvényét maga az élet cáfolja meg azzal a ténynyel, hogy a közszerzeményi ingatlan felét a szerző házastárs még a házasság idejében át szokta iratni a másik nevére.» (89. lap.) Dr. Schwarz Gusztáv szerkesztő tag nagyjában szintén egyetért a Z s ö g ö d-féle házasági vagyonjogi tervezet alapelveivel.