A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséhez

zott volna, az a végrendeletből ki nem tűnik, ez pedig kétségtelenül beállana, ha a végrendelkezésnek az az értelem tulajdoníttatnék, hogy abban az esetben, ha B. Sándos nagykoruságában, de végrendelet nélkül halna el, a 8. pontban szabályozott öröklés esete állana be. De ezt az értelmet a végrendeletnek tulajdonítani nem lehet, mert nincs elfogadható alapja annak a feltevésnek, hogy midőn örökhagyó a korlátlan tulajdonjoggal örököse részére a korlátlan rendelkezési jogot biztosítja és őt kifejezetten végrendelkezésre is feljogosítja, azon személyektől vonja el a vagyont, kikre az örökösének akarata és hozzájárulása nélkül a törvény erejénél fogva átszáll; minélfogva a végrendelet 8. pontjában foglalt rendelkezésnek más értelme nem lehet, mint az, hogy a 8. pontban szabályozott öröklés akkor áll be, ha az örökös teljes korának elérte előtt elhal, vagy ezen kor elérte előtt vagyonáról nem végrendelkezik, vagyis, hogy végrendelkező ezen pontban csak örökösének rendelkezési képességét tartotta szem előtt, midőn örökösének teljes kora előtti elhalálozása vagy végrendelet alkotása nélküli elhalálozása esetére léptette életbe a 8. pontban szabályozott öröklést, vagyis intézkedett arra az esetre, ha a végrendelet alkotásakor 16. életévét betöltött örököse teljeskoruságának elérte előtt nem végrendelkezik, a mihez a törvény értelmében képességgel bír, vagy nem éri el azon kort, melyben őt a törvény az élők közötti teljes rendelkezési képességgel felruházza, t. i. életének betöltött 24 évét. Örökhagyó végrendeletének tehát ilyen értelem lévén tulajdonítandó, a vitás végrendeleti pont értelmezéseként az lett volna kimondandó, hogy 8. pontban szabályozott öröklés csak abban az esetben lép életbe, ha alperes kiskorúságában elhal vagy kiskorúságában nem végrendelkezik; minthogy azonban a különben már teljes korát elért alperes felebbezésében csak azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a másodbirósági rendelkezések meghagyásával ezek a rendelkezések akként egészíttessenek ki, hogy mennyiben ő nem végrendelkeznék, a 8. pont alatti rendelkezések csak abban az esetben lépjenek életbe, ha törvényes örökösök nélkül halna meg, annálfogva a másodbiróság ítélete, figyelemmel erre a kérelemre, az ítélet rendelkező része értelmében volt megváltoztatandó, a 8. pont rendelkezése pedig csak törvényes leszármazásu örökösök hátrahagyása esetére volt kizárandó azért, mert a fentebbiekből nyilvánvaló, hogy örökhagyó, alperesnek előtte ismert akkor létező törvényes örökösét, t. i. anyját, nem akarta fiának kiskorúságban és végrendelet nélküli elhalálozása esetében a szóban forgó vagyonban részesíteni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes a kereseti váltót fedezetül adván azokért a jótállásokért, melyeket felperes alperes váltóadóssagaiért vállalt: az előjegyzési költség, melynek erejéig felperes a kereseti váltót érvényesité, ezeknek a váltótartozásoknak járulékait nem képezi. Az aranyosmaróthi kir. törvényszék (1897. évi október 23-án 4,057. sz. a.) H. József felperesnek J. István alperes ellen 12 frt tőke és jár. iránti elbírált váltóperében következőleg ítélt: A kir. törvényszék az 1897. évi július hó 10-étől 2,700 sz. alatt kelt sommás végzést hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján 2,700/97. szám alatt sommás végzést eszközölt ki. Ez ellen alperes kifogásokat terjesztett elő és azt állítja, hogy ő felperesnek a peres váltót fedezetül adta azon jótállásokért, melyeket amaz több rendbeli váltótartozásáért vállalt, egyúttal előadja, hogy e váltóadósságai kifizettettek és tagadja mikép a felperes jótállási minőségben a váltóra bármit is fizetett volna. A felperes beismerte, mikép a peres váltót neki az alperes fedezetül adta az emiitett váltóadósságokért vállalt jótállásai fejében, beismerte azt is, mikép a váltóadósságok törlesztve lettek, a 12 frt iránti követelését váltói jogviszonyból kifolyólag azonban akként véli támasztani, és illetve váltóérvényesitési jogát arra alapítja, hogy neki e váltóban kifejeztetett összeg, mint biztosítéki tőke erejéig J. István alperes ingatlanaira előjegyzett zálogjog kérvényi költségei cimén 12 frt kiadása volt és hogy az alperes neki az előjegyzés kieszközlését megengedte. E körülményt az alperes tagadásba vette. Jóllehet a fedezeti váltó jogi minősége éppen a biztosításban fekszik és ebből kifolyólag a fedezeti váltó birtokosának a tkvi. rendtrs. 88. §-ához képest lejárt váltó alapján az adós beleegyezése nélkül is joga van a biztosítéki zálogjog kieszközlésére: a kir. törvényszék a felperes keresetének még sem adhatott helyt, mivel azon körülményt, hogy a fedezeti váltó neki kifejezetten az előjegyzési költségek biztosítására adatott, beigazolni nem volt képes, a mennyiben H. Mihály tanú is csak annyit tud előadni, hogy alperes a felperesnek a váltókövetelés tkvi biztosítását megengedte, hozzájárulván még, hogy ezen tanú, mint a felperes keresetére is másik jótálló teljesen érdektelennek nem tekinthető. Ellenben mivel a felperes beismerésével, nemkülönben a megejtett bizonyitásfelvétel adataival beigazolást nyert, mikép a fedezeti váltó célját vesztette, a mennyiben K. Richárd és K. Alajos tanuk is állítják, hogy ők mint vevők az alperes ingatlanainak vételárából, a melyeken a fedezeti váltóösszeg erejéig a ' zálogjog előjegyezve volt — az eredeti váltótartozásokat a hitelezőknek kiegyenlítették, a mely körülményt felperes sem vette tagadásba és ugy a felperesnek többé biztosításra szüksége nem lévén, jótállása folytán vagyonilag nem is károsittatván — ezért a nyert' fedezeti váltó alapján érvényesítési jogát megállapítani nem lehetett, miért is a sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi december ho 14-en 248. sz. a.) Az elsőbiróságnak Ítéletét megváltoztatja és a 2,700'97. sz. sommás végzés joghatályának fenntartásával kötelezi alperest, hogy az abban irt tőkét stb. felperesnek megfizesse stb. Indokok: A peres felek kölcsönösen ugy adják elő a tényállást, hogy a felperes az alperes mellett váltókötelezettséget vállalván, ennek ellenében alperes biztosítékul állította ki a kereseti váltót felperes javára, a váltó határa vezetett záradékból pedig kitűnik, hogy ezt a váltót felperes az alperesnek több telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan vagyonára előjegyeztette. E szerint a váltó, fedezeti váltóként jelentkezik s ugy az biztosítékul szolgál nemcsak azon tőkeösszegre nézve, a melynek erejéig felperes az alperes mellett váltó kötelezettségben állott, hanem egyúttal mindazon költségre, a mely a felek közt fennforgott váltókötelezettségi viszonyból kifolyóan felmerült, a dolog természete szerint tehát a fedezetül adott váltónak telekvileg történt előjegyzése következtében keletkezett költségre is. A biztosítás abban áll a váltókötelezettség biztositékául adott fedezeti váltónál, hogy a fedezeti váltó lejárat után váltóper uton érvényesíthető, a miből következik, hogy a fedezeti váltót érvényesítő felperes a váltón kívüli egyéb bizonyítékot nem köteles szolgáltatni, hanem a váltókötelezett tartozik ezzel szemben bizonyítani, hogy a fedezeti váltó alapját képezett jogügyletből kifolyóan őt már a fedezeti váltó alapján fizetési kötelezettség nem terheli. E tekintetben az alperes azt hozza fel, hogy ingatlan birtoka nagyobb részét eladván, a vevők a vételárból kifizették azt a tartozását, a melyért felperes ő mellette váitókötelezettséget vállalt; az előjegyzési költség pedig őt nem terhelte, mert nem volt oka felperesnek bizalmatlankodni s a fedezetül kapott váltót előjegyeztetni, ezáltal felesleges költséget okozni és pedig annál kevésbbé, mivel ő a fedezeti váltónak telekkvi előjegyzését meg nem engedte. Ámde felperesnek jogában állott a fedezetül kapott váltót saját érdeke biztosítása tekintetéből, az alperes engedélye nélkül is előjegyeztetni; az ezzel járó előjegyzési költség tehát a felek közt fennforgott váltóügyletből merülvén fel, a fedezeti váltó erre a költségre is biztosítékul szolgál; minthogy pedig alperes az előjegyzési költségnek kifizetését be nem bizonyította: a fedezeti váltó ezen összeg erejéig is érvényesíthető, a mely összeg mennyiségét az alperes különben nem kifogásolta. Ezek alapján az elsőbiróságnak ítéletét meg kellett változtatni stb. A m. kir. Curia (1898. évi március hó 30-án sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és főleg azért, mert mindkét fél előadása szerint alperes a kereseti váltót fedezetül adta felperesnek azokért a jótállásokért, a melyeket felperes az alperes váltóadósságáért vállalt, az előjegyzési költség azonban, a melynek erejéig felperes a kereseti váltót érvényesiti, ezeknek a váltótartozásoknak járulékát nem képezi stb. A csődtörvény 26. §-a szerint megtámadás tárgya csak a közadós jogcselekménye lehet. A midőn tehát egy harmadik személy a csőd megnyitása előtt közadóstól ennek tiltakozása dacára oly ingókat vitt el, melyeket ezen harmadik személy a maga tulajdonának állit, ez nem képezi a közadósnak megtámadható cselekményét és azért ezen ingók tekintetében nem megtámadási, hanem tulajdoni kereset inditandó a csődtömeggondnok által, a mennyiben ez bizonyítani képes, hogy ama ingók a közadós tulajdonát képezték. A szegedi kir. törvényszék (1897. június 24. 11,552. sz. a.) Serban György ügyvéd mint tömeggondnok által képviselt F. Alajos csődtömege felperesnek dr. Schaller József ügyvéd által képviselt H. János és H. István alperesek elleni jogcselekmény hatálytalanítása és jár. iránti megtámadási perében következő Ítéletet hozott: A keresetnek hely adatik és alperesek végrehajtás terhéve egyetemlegesen arra köteleztetnek, hogy a keresethez A) alatt csatolt jegyzékben felsorolt következő ingóságokat és pedig egy darab esztergapadot 335 frt 40 kr. értékben, egy fuvó gépet 60 frt értékben, két darab üllőt 30 frt értékben, 3 drb satut 30 frt értékben, egy tojásalaku fúvót állványnyal 30 frt értékben, egy vízi mérleget 1 frt értékben, egy kettős csőszoritógépet kulcscsal 15 frt értékben, 20 kgr. kovácsolt vasat 8 frt értékben, 20 kgr. angol acélt kgramját 66*3 krjával számítva, 13 frt 38'2/a kr. értékben, 4 kézi kalapácsot 30 kr. értékben, két nagy kalapácsot 1 frt értékben, egy ércfürészt egy forint értékben stb. felperesnek lo nap alatt természetben átadják, vagy azoknak összesen 600 frt 55^/3 krt tevő értékét és a mennyiben természetben csak egyes tárgyak adhatók át az ily módon át nem adható tárgyaknál fennebb meghatározott értékét felperesnek megfizessék stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperesek az 1895. évi dec. 4-én csődbejutott F. Alajos közadós apósa illetve sógora, kevéssel a csődelrendelése előtt az A. alatt